ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-05-12 / 19. szám

egyén, lelkes és tüzes szivű pap és civil — valóságos élő lexikonjai a tudományos theoriáknak és eleven leydeni palackjai izzó energiák, és kisülési vágyaknak — dolgozik, fárad, verejtékezik, felőrlődik, tervez, szervez, egyesületeket alakit, lelkesít, gyűléseket tart, megnyit, elnököl, eljár, kijár, agitál, ir, beszél, kér, könyörög, munkát, megbízatást vállal, kilincsel, és kezdi újból elülről, — de mindig csak ugyanazok a személyek. Es az egyesületek szaporodnak, a tagok száma is rohamosan emelkedik, megszületnek a fiókegyesületek is, a vidék is megmozdul, a mozgalom hullámzásai már országosak, ezer és ezer szem figyel befelé a központba, 6—8 helyre is kérnek egyszerre, ugyanegy napra központi kiküldöttet, levél-levélre jő, a munka nőttön-nő, ós mégis az egypárszemélyes rohamképes, kitartó vezetőség állja a munkát, ós irányit, agitál, intézkedik a rogyásig, vezet mindent, amig csak ki nem dőlnek. Igy soha sem lehet maradandó életképes, egészséges külső és belső megnyilvánulásaiban fokozatosan kifejlődőző szociális és nópszervezési munkáról és életről beszélni. A hivő jó lelkek apostolkodásáról is ezt kell mondanunk. Persze itt már könnyebb, mert nem kell tartani, mint paphiánytól és már számtalan karitativ és hitbuzgalmi egyesületünk van, ahol kéznél vannak a lelkek, átalakíthatók, állandóan tűzben és munkaszeretetben tarthatók. Vannak gazdagok üres délelőttökkel ós le nem kötött délutánokkal. Ezek leleményes és kifogyhatatlan buzgóságu terjesztői lehetnek a keresztény társadalmi, szociális és népszervezési eszméknek. De az ily jó lelkeket sem lehet szeretetből és buzgóságból robotmódra dolgoztatni. Különösen, ha már idős az illető, avagy kegyes, ós nagyobbmérvű adományaival sikeressé tette a központi munkát. Vannak, akik csak reprezentálni tudnak. Nevük súlyával hatnak. De mindig fenyeget a veszély: egyszer csak kiállanak a munkából, ok jöhet száz és ezer és üresen marad a helyük, nincs pótlás, nincs megkönnyebbülés. Azért égetőn szükséges egy lelkes és munkaképes, komoly és lelkiismeretes, teljesen hivatásuknak élő civil egyénekből: férfiakból és nőkből összetoborzott központi gárda is! A demokraták egy-egy főtitkárnak, elnöknek, központi bizalmi férfiúnak és nőnek megfelelő, szabad ós független anyagi helyzetet biztosítanak. Nekünk is igy kell csinálni! Legyenek civil agitátoraink és agitátornőink, jól kiképezve és jól megfizetve. Hogy lehessen reájuk építeni, hogy munkájukat kamatoztathassuk, erejüket leköthessük. Ezzel [szemben ne lehessen őket egy nagyobb és jobb pozíció beigérósével elhidegiteni ós levenni a lábaikról. Eddig bizony igen meakulpázhatunk! Például, hány értékes és nagyjövőjű jellemes kath. újság- és regényírónk gémberedett össze tüzes buzgalma mellett is, az Egyház hűséges szolgálásában, és eszméink, örök igazságaink, szakadatlan védelmezésében, a nyomor és az anyagi küzködós fagyosságai következtében? Nem úgy akarjuk, hogy mindent pénzért tegyünk, hanem célunk, hogy a megfelelő, tisztességesen bőséges javadalmazás megelégedett életet hozzon létre, amelyben minden; a sziv is, az ész is, a lelkesedés is, a munkaszeretet jis, utat tudjon engedni a becsületes fáradozásnak és az ideálisan felépített tervek keresztülvitelének. Vagyis az egyesületi élet gyakorlatig kézzel fogható eredményeket produkálhasson, fakaszthasson, virágoztathasson mindenütt, a fővárosban is, a vidéken is, állandóan, céltudatosan, megszervezetten és elrendezetten. A papneveldékben sürgősen felállítandó egy szociológiai tanszók és erre egy központi, bőséges tudással ós gyakorlati életismerettel telitett lelkű hivatásos papot lehetne odaültetni. A civilek az egyes keresztény hitbuzgalmi egyesületek szociális szakosztályai keretében toboroztatnának és egy kitűnően megszervezett, állandóan készenlétben álló, élvezetes és tanulságos szociális szaktanfolyam, vagy kurzus által kellene őket egybetartani ós kiképezni. Egy nagy központi szociális és egyesületi munkásmozgalmi és' nemzetgazdasági, népjóléti és szociális stb. kérdéseket tárgyaló hatalmas könyvtárról is kellene gondoskodni! Szóval teremtsünk egy erős központi szervező ós vezető tábort. Itt, künn éhesek a lelkek, vezéreket várnak, acélos akarásúakat és feltaláló, lelkes, mindenre kész ügyességűeket ! Már sokszor hallottuk, hogy „sic adhibeamus bona temporalia, ut non amittamus aeterna", most már ezt is hangoztassuk, az örökkévalók is megmaradnak, ha az ideigvalókat is megbecsüljük. Szóval ne csak az eget óhajtozzuk, hanem a földet is megmunkáljuk ! Csányi K. László. HÍREK. Krónika, a madarak napján. Kik szétdúlattok ezer boldog fészket, Kiket megátkoz az anyamadár, Kiket nem ismer a madárfióka És tán dalolva kezetekre száll, — Ma jöjjetek el bűnlekönnyezésre, Hallgassátok meg a kis verseket . . . Kik szétdúlattok ezer boldog fészket: Magasan járó, fényes emberek ! A madár jő. Dalol, bár szárnya fárad, Napestig jár a táplálék után, A fészket rakja lágyra, jó melegre S örvendni mer, ha ráborul az árny. Hűs lombok sátra elfedi a fészket. Kinek van haszna, ha szétverheted ? Hős vére hull a sok madárapának . . . Magasan járó, fényes emberek! Ha nézitek a kínt, nyomort, keservet, Amit egy fészek szétdúlása kelt, Ha nézitek fiókák meghalását, Kiket az anyjuk is elhagy, felejt, Ha nézitek a férgek terjedését S a föld gyümölcse mind-mind lepereg; Ti vagytok vészes okozói ennek Magasan járó, fényes emberek ! Ma jöjjetek el bűnlekönnyezésre, Fogadjátok meg: Most már béke lesz ; Nem jut több fészek romboló kezekbe, Zenghet az erdő, csalit és eresz. A földnek csúszó-mászó férge pusztul S gyümölcsöt hoz — a jóság, szeretet; Csak igy lehettek névre, dalra méltók, Magasan járó, fényes emberek! H. I. Az állatrekvirálások ügyében igen fontos és figyelemreméltó felszólalás hangzott el Esztergomvármegye közigazgatási bizottságának szerdai ülésén. Dr. Fehér Gyula praelatus, bizottsági tag a vármegyei gazdasági felügyelő havi jelentésével kapcsolatban felhívta a bizottság figyelmét azokra a lehetetlen s visszás állapotokra, melybe úgy az egyes gazdálkodó, mint az egész ország mezőgazdasága és állattenyésztése az állatrekvirálások következtében nemsokára kerülni fog. A már is nagy számban megfogyatkozott állatállományt az országszerte megindult állatrekvirálás mig mennyiségben s minőségben tetemesen apasztja s ezáltal az állomány szaporodási s tenyésztési föltételeit kockázatossá teszi, egyben az állati igaerő elvonása, a polgári fogyasztásra szánt husmennyiség csökkenése, a termeléshez szükséges állati trágya kevesbedése, de legfőkép a tejtermelés közeli teljes csődje folytán az ország mező- és állatgazdaságát komoly válság elé állítja. Az állatrekvirálás káros kihatásait a felszólaló bizottsági tag igen komoly mellékkörülmények szomorú következményeinek felsorolásával bizonyította. Eltekintve ugyanis a fentebb körvonalozott anyagi s az állatrekvirálás közvetlen eredményéül jelentkező gazdasági értékcsökkenésektől, súlyos és igazságtalan károsodás éri a gazdaközönséget az állatok átvételi árának nevetségesen csekély összegben való megállapítása folytán is. Most, mikor a szabad forgalomban a szarvasmarha ára élősúlyban legalább is arányos a marha takarmányozására s gondozására fordított kiadások összegével, akkor az átvételi bizottságok az állat kilogrammját élősúlyban 4 kor. 30 fillérjével fizetik, mi által mondjuk egy 2700 korona értékű állatért a tulajdonosa legjobb esetben 1680 koronát kap s igy a nagyobb uradalmak, hol pl. egy-egy rekvirálásnál 100 állatot vesznek át, erre a mulatságra csekély 100—150 ezer koronát fizet rá. Hogy az ilyen károsodás mennyire elkedvetleníti s hogy e csalódás mily fokban demoralizálja a gazdálkodót, az könnyen érthető. Már pedig az ország közellátásának, közólelmezósónek szempontjából a "felszólaló praelatus igen figyelemreméltó megjegyzése szerint elsőrendű, országos érdek az, hogy a termelő kis- és nagybirtokosok, különösen az utóbbiak, kik az ország közólelmezósónek fontos és nélkülözhetetlen tényezői, a gabonatermeléstől sem az igaerő elvonása, sem a súlyos anyagi veszteségekből s károsodásokból eredő csalódások miatt el ne kedvetlenedjenek s rá ne térjenek a sokat hangoztatott többtermelés napjaiban a sokkal nagyobb hasznot hajtó takarmánytermelósre s konyhakertészeti üzemre, mert akkor a kenyérmagvak csökkenő produktumával az ország közellátása teljes csődöt fog mondani. Hus nélkül talán kibírjuk valahogy, de kenyér nélkül kárba fog veszni az elmúlt négy esztendőnek minden véres sikere s kinos eredménye. Az ország mezőgazdaságának, állattenyésztésének, gabonatermelésének mutatkozó kilátásai pedig esetleg azokat igazolhatják, kik az ország mezőgazdasági ügyeit irányító legfelsőbb tényezők botlásaira, szomorú tapogatódzásaira, járatlanságára s rövidlátására már régebben bátrak voltak rámutatni. A felszólaló bizottsági tag is véresen komoly kritikát mondott ezekről az állapotokról s javasolta, hogy a vármegye közigazgatási bizottsága is emelje fel figyelmeztető, óvó szavát az illetékes fórumok előtt. A bizottság egyhangú helyesléssel el is határozta, hogy e lehetetlen s visszás állapotokra feliratban fogja felhívni a kormány figyelmét. A felszólaló bizottsági tagnak a nagybirtokoknak az ország kÖzélelmezésóvel szemben fennálló hivatásáról s tradícióiról mondott beszéde a legszebb, hitvallásszerü bizonysága volt a papi nagybirtokok demokratikus és emberbaráti felfogásának s magatartásának. Sz. * Bérmálás a főszékesegyházban. Pünkösd vasárnap délelőtt 9 órakor dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás nagymisét pontifikál. Azután pedig megbérmálja az Esztergomból jelentkező híveket. A bérmálásban a főpásztornak dr. Kohl Medárd püspök fog segédkezni. * A hercegprímás adománya. Dr. Csernoch János hercegprímás a Regnum Marianum Egyesület háztörlesztési alapja javára hadikölcsönkötvényekben százezer koronát adományozott. * Papszentelés. A folyó évben végzett theologusokat május 15-én szenteli alszerpapokká dr. Kohl Medárd püspök s ugyanezeknek 16-án adja fel a szerpapságot. Május 17-én az uj szerpapokat dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás ünnepélyesen szenteli föl áldozópapokká. * A királyné születésnapja alkalmából áldozócsütörtökön a magán- s a középületeket föllobogózták Esztergomban s valamennyi plébániatemplomban ünnepi istentiszteletet mutattak be a királynéért. Az esztergomi bazilikában az ünnepiistentiszteletet Klinda Teofil prelátuskanonok mondotta fényes papi assistentiával. E napon a helyőrség s a katonai kórházak üdülő betegei külön misét hallgattak a belvárosi plébániatemplomban, melyet Mátéffy Viktor pápai kamarás, katonai lelkész mondott. * Beniczky Ödön főispán lemondása. A kormányváltozással kapcsolatban mintegy tizenöt főispán lemondásáról olvasunk a fővárosi, az új kormányhoz közelálló politikai lapokban. A lemondásukat a kormányhoz benyújtott főispánok nevei között olvassuk Beniczky Ödön esztergommegyei főispán nevét is. Beniczky Ödön ideiglenes megbízatásáról tehát a kormányválsággal egyidőben kíván lemondani. * Halálozás. Fischer Ágostont, az óbudai „Jópásztor" intézet lelkiigazgatóját a villanyos kocsira való felszállásnál halálos baleset érte.