ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918
1918-05-05 / 18. szám
saját vagyonán kivül, több millió korona latens tartalék felett rendelkezik. Kölcsöntvevőivel szemben állandóan méltányos álláspontra helyezkedik, minek legjobb bizonyítéka, hogy vármegyénk keretein túl nieszsze vidékre kiterjedő klientúrája van. Üzletkötéseinél készséggel elmegy azon határig, melyet egy betéttel dolgozó takarékpénztár alapszabálya a betevők érdekében előkés megenged, de következetesen óvakodik, ép a betétek biztonságára való tekintetből minden rizikós ügylettől, ha az még oly kecsegtető is, mert ez már a bankok dolga. És e tekintetben a külföldön divó szabályokat követi, hol a takarékpénztáraknak úgyszólván pupilláris födözetek mellett lehet csak üzleteket kötni, mig az eshetőségekkel járó merész vállalkozások a bankok hatáskörébe utalvák, viszont azonban ott mindenki tisztában van azzal, hogy a szerényebb kamatú takarékpénztári betét absolut biztos, mig a nagyobb jövedelmezőségű bankpénzek esetleges rizikóval vannak elhelyezve. Sajnos Magyarországon a pénzintézetek ily elhatárolása még ismeretlen. A merészebb takarékpénztárak belevágnak — egészen helytelenül — a bankokat megillető üzletekbe, viszont igen sok bank elnevezéssel működő intézet tisztán takarékpénztári ügyletkörrel bir. c Az Esztergomi Takarékpénztár azonban a külföldön divó takarékpénztári biztos és szilárd bázison áll. A „lassan haladj, tovább érsz" elvét követve lett naggyá és tekintélyessé s ez uton haladva maradhat azon magas polcon, melyre reális, céltudatos és közhasznú működése révén emelkedett. A ki a Pénzintézeti Központ munkáját figyelemmel kiséri, látja, hogy rendszerint a szabályszerű működési körükről lesiklott intézeteknél van baj, viszont, éppen a Központ egyik jeles igazgatója adott az Esztergomi Takarékpénztárról — felkórt önkéntes revisió alapján — olyan bizonyítványt, melyre büszkeséggel tekinthet minden érdekelt ós melyben az intézet, mint a vidéki takarékpénztárak mintaképe emlittetik. De ezek mellett az Esztergomi takarékpénztár áldásos közhasznú tevékenységet is fejt ki, a melynél különösen Esztergom szab. kir. város és közönségének érdekeit tartja szem előtt. Hogy a társaság mily mérvben állott önként a közérdek rendelkezésére, arról a következők tanúskodnak: Emberemlékezet óta készséges hitelezője a városnak, még pedig mindenkor a viszonyoknak megfelelő legméltányosabb feltételek mellett. A kölcsönök összege most is meghaladja a két milliót és ezek között a törlesztéses kölcsönök után P95%. tehát oly jutányos kamatot számit, melyre nehezebb pénzviszonyok között, tehát oly esetekben, midőn a betétkamatot emelni kell, egyenesen ráfizet. A Kossuth utca és Ferenc-József út kockakövezése úgyszólván egészen a takarókpénztár rovására esett, mert midőn az ezen munkálatra folyósított 200 ezer korona kölcsönt kiadta, a régi 1 és 3 A milliós kölcsön kamatlábát oly mérvben szállította le, hógy a város által fizetett évi régi kamat összege alig változott. A társaság 50 éves jubileuma alkalmával megépíttette saját költségén az esztergomi közkórház sebészeti pavillonját és ezenfelül készséggel bocsájtotta a még szükséges kölcsönt oly súlyos időben a közügy rendelkezésére, a midőn más pénzintézetek hermetice elzárták pénztáraikat. Az állandó dunahid építése alkalmával a Szt. Lőrinc utca kibővittetvén, a kisajátítás után fenmaradt üres telkeken, a dísztelen régi épületmaradványok helyett a város díszítésére egy modern bérpalotát építtetett, még pedig tudatosan nagy áldozatok árán, mert az ingatlan hozama távolról sem fedezi a befektetett tőke betétkamatát sem és igy százezrekkel kellett a palota leltári értékét csökkenteni. Ráadásul lerakatta az intézet saját költségére az utca mindkét oldalán az aszfalt gyalogjárót is. Ugyancsak a város közönsége iránti tekintetből ós figyelemből engedve a felhangzott közóhajnak, főkép, hogy a becses objektum avatatlan, gyenge kezekbe ne kerüljön, megszerezte a régi Vezér-féle fürdő tulajdonjogát, a telepet a szomszédos telkek megvásárlásával kibővittette, azon tetemes költséggel egy, nagymennyiségű, igen értékes gyógyvizet szolgáltató 326 méter mély artézi kutat fúratott, csinos kert közepén 2 nagy uszodát építtetett és igy megvetette az alapját annak, hogy abból idővel egy nagyszabású gyógyfürdő keletkezzék és ez által Esztergom egy nyaraló és fürdővárossá fejlődjék. Hogy ezen vállalkozással is áldozatot hozott a közügynek, azt mindenki jól tudja. A háború előtt megindította az intézet az esztergom—párkánynánai villamos vasút előmunkálatait. Esztergom jövő fejlődésére olyannyira fontos ezen tervet a takarékpénztár altruista alapon, tehát a vasutak építésénél szokásos dús haszon kizárásával, tisztán a '• város és megye iránti Önzetlen jóindulatból óhajtja, megvalósítani. Sajnos, e nagy horderejű mű létesítése a világháború folytán későbbi időre tolódott el. Nem szólva azon nagy összegről, melyet a takarékptár 73 évi működése alatt a jótékonyság oltárára helyezett, itt csak azt emelem ki, hogy egyedül az elmúlt két évben hadi és városi jótékony célokra nem kevesebb, mint 52.766 koronát fizetett ki ós hogy ez évi közgyűlésében akként határozott, hogy a két óv múlva bekövetkezendő 75 éves jubileuma alkalmával 50.000 koronát óhajt egy Esztergomban létesítendő felső kereskedelmi iskola alapjára letenni. Azonban nézzük csak, mily mértékben veszi ki részét az intézet az állami és városi közterhek viselésében. Az Esztergomi Takarékpénztár a legnagyobb adófizető Esztergomban, az elmúlt 1917. évben egyedül községi adó fejében 90.367 koronát fizetett be a városi pénztárba. Tekintve, hogy a pótadó utján fedezendő városi összes szükséglet az 1918. évi költségvetés előirányzatban 329.000 korona, kitűnik, hogy az összes városi szükségletnek egynegyedrészót a takarékpénztár egymaga viseli és ez által, további 45°/o pótadótól menti meg a város közönségét. Nem megvetendő azonban városi szempontból azon idegenforgalom sem, mely a takarékpénztár messze kiterjedő üzleti hálózata folytán a városban napról-napra jelentkezik. Mindezeknél fogva kétségen kivül áll, hogy az Esztergomi Takarékpénztár hivatásának teljes magaslatán áll. Gonddal, előrelátással és rátermettséggel van vezetve és e mellett a közérdeket is, a részvénytársaságoknál szokatlan készséggel, ügyszeretettel és áldozatkészséggel ápolja és igy méltán tarthat igényt nemcsak a részvényesek és betevők, —• hanem a közönség elismerésére is. Doctor. HÍREK. Krónika. .Elmaradt a rekvirálás!" Örvendetes nóta! Ilyen hirünk nem volt Belgrád bevétele óta. Összejött a nyolcvan vagon, óh csudák-csudája! Kormánybiztos és miniszter ámulattal látja. Mégis-mégis jól ki volt ez itt statisztikázva, Statisztika diadala hozza őket lázba. vizsgálat az ily módon megpuhított emberekkel megkezdődhessék. Szeptember hó végén megjelent Voinescu Romulus, az ország összes rendőrségi hivatalainak főfelügyelője ezredesi egyenruhában, sorra magához hivatta a foglyokat s a nationale, személyleírás, vagyoni állapot felvétele után szóba hozta a kémkedési vád adatait. V. A román joggyakorlás. Ha egy újságíró sorba járná a gyanúsított foglyokat és lediktáltatná a gyanú pontjait, adatait, bizonyítékait és a vádlottak objektiv megjegyzéseit, ha azután mindezek nyomdát látnának, ugy az öreg és komoly Európa olyan hahotába törne ki e joghoz tartozni akaró monstruozitásokra, hogy a föld mindkét sarka meghallaná ifjúi nevetését. Egy-két szemelvénnyel illusztrálni óhajtom e megjegyzésemet. Előre bocsátom azt is, hogy az összes vádak alapja többnyire névtelen feljelentés, fikció, vagy bosszús szomszédok szeretetnyilvánítása. 1. — „Ön Várnában született, Bulgáriában végezte tanulmányait ós ott katonáskodott. Szófiában háza van. Intim barátságban élt Danevvel és Czernin gróffal. Bolgár." — „Popesti Conduratban Bukarest mellett születtem. Bukarestben ós Genuában végeztem tanulmányaimat. Katona nem voltam. Szófiában nincsen házam. Danevet nem is láttam. Czernin gróffal mindössze egyszer beszéltem életemben, amikor a bukaresti katholikus székesegyházban megboldogult Ferenc Ferdinánd lelkiüdvóért gyászmisót tartottam. Román állampolgár vagyok és bizonyítom útlevéllel, valamint választójogomat igazoló okmányokkal." November havában nem a jog nevében, hanem barátai közbejárására szabadult ki Moldovából ez a bolgár származású pap, akinek családja 100 évnél régebb idő óta birja a román állampolgárságot. Neve Ciamurov Jakab. 2. Egy közismert bukaresti orvos dr. Ettinger Leó osztrák származású román tartalékos katonai orvos, aki végigcsinálta az 1913. évi háborút Bulgária ellen, szintén fogoly. A világháború alatt két izben járt a román főváros, illetve az országos közegészségügyi hivatal küldetésében Németországban és akkora mennyiségű gyógyszert hozott onnan, hogy dr. Anghelescu miniszter kijelentette: „az ország örök hálára van lekötelezve Önnek Doktor Ur!" A rendőrség gyanúsnak tartotta, sőt kémnek, mert a német követség tagjainak házi orvosa volt; mert 1916. óv augusztusában megírta feleségének, hogy maradjon Németországban a helyzet tisztázásáig és mert a rendőrség egy hamisított fényképet csatolt az aktacsomóhoz, 15000 márkáról, amit a doktor felvett volna a német konzulátustól. A szakértő hamisítványnak minősítette a fényképen levő konzuli aláírást. Dr. Ettinger a törvényszék júniusi havi felmentő Ítélete dacára ma is börtönben ül Jassiban. 3. Liviu Popescu Nasta augusztusig volt bezárva, mert a németbarát Zina újságot szerkesztette, amelynek cikkeit nem egyszer Mortum belügyminiszter inspirálta. Most, mert magyar honpolgárságát fenntartani óhajtja, büntető centrumban van internálva Averestiben. 4. Slavici Ion neves iró szintén az tíjság miatt volt bezárva ós csak néhai Maiorescu Titus volt miniszterelnök barátsága mentette meg a további börtöntől és a Moldova-i fogságtól. 5. Auner Károly bukaresti kanonok be volt zárva 7 Í Í2 hónapig, mert Báró Bornemisza Gyula konzult ismerte, az Osztrák-Magyar Segitőegylet tagja volt és mert állítólag az Alkotmányban cikkezett. Mikor a cikkei előmutatását kérte, nagyot néztek az urak. Soha sem irt egy sort sem az Alkotmányban. 6. Horváth Árpád bukaresti hitoktató szintén 7 72 hónapot töltött vizsgálati fogságban. Vádolták, hogy sokat járt a- követségre és konzulátusra és kérdezték, amit rá kellett volna bizonyítani: „Nem tett-e közléseket a hadsereg mozgósítására vonatkozólag?" Micsoda vizsgálat volt az, amikor a vádlottnak önvádlónak kellett volna lennie? Szépséges jogi felfogás! 7. Klein Félix 16 éves fiút azzal vádolták, hogy négy évvel a háború kitörése előtt, tehát 12 éves korában báró Schellendorf bukaresti német katonai attachétől Berlinből táviratot kapott, amelyben arról tudakozódik nála, jelentené be apja, Klein András töltónygyári munkás bemondása alapján, mily munkák folynak a tölténygyárban. Az apa pedig vádolva volt nyugtafénykép felmutatásával, hogy 20,000 márkát vett fel a német követségen. A sürgöny is, a nyugtafénykép is közönséges hamisítvány volt. A törvényszék mégis elítélte őket 2—2 évre, a tábla felmentette őket, a hadügyminiszter pedig beintem áltatta. Legyen elég a szemelvényekből. Akik csak idegen nevet viseltek, azok mind gyanúsak voltak és bezárták, ha régóta román állampolgárok is
