ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-11-17 / 46. szám

látnunk, bármilyen nyelven beszél is s bármilyen templomban ad is hálát az Istennek, hogy véget ért ez a szörnyű négy esztendő. A tegnap kikiáltott köztársaság legyen minden e határok között élő emberek közös, egymást megértő társasága, mely az örök béke célzatával s reményével épült föl, alakult meg, született ujjá a régi magyar királyság, a régi avult rendszer romjain. Sz. — A háború befejezése még győzelem után is óriási feladatok elé állítja az államok szervezeti erejét, mert egyszerre, vagy csak igen rövid idő alatt kell gondoskodni arról, hogy a katonai szolgálat alul felszabadult milliónyi lélek a polgári társadalomban elhelyezkedjék és megszakított munkásságát tovább folytathassa. A leszerelés utáni elhelyezkedés kérdésének megoldásánál sokkalta súlyosabb, hogy mi a leszerelést nem tudtuk szabályozni. A katonák hazaözönlóse egyszerre ós rendszertelenül történt ós mindez oly időben, amikor a forradalmi átalakulások hullámai minden oldalról ostromolják az ország hivatalos és társadalmi szervezetét. A nagy forgalom gyors lebonyolításának leküzdhetetlen feladata úgyszólván magában hordja a zavarok, csiráit és nem volna igazságos, ha ezek miatt akár egyéneket, akár intézményeket vonnának felelősségre. A helyzet katasztrófája az, a mi történt, melyet megakadályozni immár nem lehetett ós csak arról lehet szó, hogy a megindult áradatot lehetőén mederbe vezessük ós evégből mindenekelőtt rendre ós fegyelemre van szükség. Minden elképzelhető uralom fenntartásának alapfeltétele a rend és fegyelem, ennek megszervezése tehát a legelső feladat, amelyre felekezet és pártkülönbség nélkül tömörülni kell. A törvénytisztelet és jogrend megbomlása gazdasági életünket gyógyíthatatlan válsággal fenyegeti. Ipari életünk e pillanatban kedvezőbb helyzetben van, mert a szervezett és fegyelmezett munkásokra támaszkodhatik, mely mindaddig, mig mértéket tud tartani követeléseiben, biztos tényezőjévé, sőt védőjévé válhatik a termelésnek. A mezőgazdasági termelés terén sajnos, sokkalta nehezebb a helyzet, mert a mezőgazdasági termelés üzemének továbbvitele érdekében nem támaszkodhatik fegyelmezett munkásgárdára, vidéki elhelyezkedésénél fogva pedig úgyszólván védtelenül van kiszolgáltatva a nyers romboló erőknek. A nemzetiségi vidékeken szervezkedő martalóc-támadásoknak is a mezőgazdasági üzemek esnek elsősorban útjába. Ezek már is sok nehezen pótolható értéket pusztítottak el. Eltekintve a rövidebb-hosszabb idő alatt megfékezhető forrongásoktól, nem kevésbbé nyugtalanító kérdés az sem, vájjon a várható munkásviszonyok egyáltalán lehetővé fogják-e tenni a nagyüzemek folytatását ? Amilyen helyes törekvés a mezőgazdasági legyenek is, mint a minőket Wilde Salomeja igért Jochanánnak, megszerezném magának. Kábító fényű, sejtelmes tüzű élő köveket, hogy melegítsék nyakát s vakítsák a rája tekintőket. Szeraji selymet hoznék, drága sötét brokátokat s puha indiai bársonyt. Ha tudományt akar, tudóst hivők, ki mestere lesz; ha zenét, ugy altató dalt s ébresztő éneket szólaltatok ablaka előtt, csak varázsolja egy szavával vissza hervadó életem kezdő alkonyát. Hisz tudja, hogy egyedül magának van hatalma felettem. Csak egy szavába kerül s a száraz levelű fák virágokat fognak hajtani lelkemben egy pillanat alatt. Nem is oly rég, mikor megismerkedtünk, akkor nevetett rám először két kék szemével, de azóta majdnem mindig oly hideg, mint a holdsugár. Pedig érzem, hogy szeret, mert sokszor lopva néz reám, s hogy nincs bátorsága kimondania azt, mit szemei beszélnek nékem. Pedig lássa, mily hamar követi a tavaszt az Ősz, a szomorú elmúlás, melyre csak a természet rendjében következik uj rügyfakadás, de az emberi életben soha többé. A sziv őszét a tél hava, fagya követi s keményre rögzíti a sir hantját, mely egyszer majd mindent beföd: szerelmet, ábrándokat, vágyakat, álmokat. S ezekre nem jő többé soha uj fakadás.. . —z —a. munkások és cselédek nagy tömegét önálló földmivelő foglalkozáshoz juttatni, épp oly kérdéses, hogy honnan vesszük a nagy üzemekhez szükséges munkaerőt. A munkások ós cselédek egyszerre birtokosokká ós bérlőkké alakulhatnak át. A földosztás primitiv rendszere szociális szempontból igen üdvös átalakulást idézhet elő, emellett azonban a nagyobb intenzív üzemek fenntartása, ahol a tőke 'tudással ós a termelés fokozásával érvényesül, aligha teszik lehetővé. Már pedig az országnak mezőgazdasági termelését is jelentékenyen fokozia kell, hogy az alkotó munka sikeres eredményével e téren is pótolhassa a háború veszteségeit. Termelésünk biztosítása érdekében mindenekelőtt a vagyon- és közbiztonság helyreállítására van szükség, de emellett arra is vigyáznunk kell, hogy nyers jelszavak kiröpitósóvel ne ébresszünk fel oly aspirációkat, amelyek a mezőgazdasági termelés megbénulása nélkül egyszerűen kivihetetlenek és csak a fokozatos fejlődés utján valósithatók meg. A szabaddá váló birtoktestekből óriási területek kerülhetnek feldarabolásra, de nem elég valakinek földet adni, arról is kell gondoskodni, hogy belőle életképes ekszisztencia váljék. Ezt a feladatot pedig csak fokozatosan és gondos munkával lehet megvalósítani, semmi esetre sem egykét törvényszakasz erejével. A fő dolog mindenesetre az, hogy kenyér ós munka legyen. Oltalmazni kell tehát a kenyértermelő s munkaadó forrásokat, hogy azok a közjólótet teljes erejükkel szolgálhassák. B. L. — A hazatérő katonák és a földmivelésügyi miniszter. Buza Barna földmivelésügyi miniszter két nagyfontosságú rendeletet adott ki ós küldött meg valamennyi törvényhatóságnak. Az egyik rendeletben a földmivelésügyi miniszter a következőket mondja: „Mint közismeretes, a földmivelésügyi kormány fontos birtokpolitikai és egyéb gazdasági intézkedések utján tervezi a harctérről visszatérő földmivelő nép gazdasági ós szociális boldogulásának előmozdítását. Nagyon igazságtalan és az emberi jogérzetet sértő dolog lenne, ha ezeknek az intézkedéseknek hasznát azok a földmives katonák is élveznék, akik magukat erre rendbontó kihágásokkal ós zavargásokkal érdemetlennó tették. A földmivelésügyi miniszter a maga részéről már jóeleve állást foglalt az ilyen esetekkel szemben és körrendeletileg értesiti az ország összes törvényhatóságát ós mezőgazdasági szervezetét, hogy mindazok a katonák, akik az ország különböző helyein mutatkozó zavargásokban ós rendbontásokban résztvettek vagy résztvesznek, elveszítik a jogukat arra, hogy a földmivelésügyi kormánynak a háboruviselt gazdák javára tett birtokpolitikai és egyéb intézkedéseiben részük lehessen." Buza Barna földmivelésügyi miniszternek ez az intézkedése mindenesetre olyan intézkedés, amit célszerű lenne az ország valamenn}á lakott helyén, vasútállomáson és egyéb nagy nyilvánosságú helyeken plakátok utján közhírré tenni, hogy ezt ne csak a már visszatért katonaság, hanem a frontról most visszatétő csapatok is világosan tudják. (Ez meg is törtónt. Szerk.) A földmivelésügyi miniszter másik rendelete a hazatérő katonák munkájáról és kereseti alkalmáról szól. Manapság mindennél fontosabb az, hogy a leszerelő katonák minél előbb munkát ós keresetet találjanak és ne szaporítsák a bizonytalanság érzése miatt zavargásra hajlandók számát. Buza Barna miniszter utasította a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy a községi elöljáróságok utján írassák össze a törvényhatóság területén a munkaalkalmakat. A leszerelő katonák tehát, amennyiben munkájuk nem volna, forduljanak a lakóhelyük gazdasági munkaközvetítőjéhez, községi és körjegyzőhöz, a kik a hazatérő munkásoknak a megfelelő munkaalkalmakról az összeirási adatok alapján tájékoztatást fognak adni. Ha ez nem vezetne eredményre, mert a vármegyében nincs elegendő munka, akkor a földmivelésügyi minisztérium munkásügyi osztálya fog a legsürgősebben intézkedni. Miután a hivatalos szervezet ezt a bürokratikus formákat nem tűrő feladatot előreláthatólag egymaga nem végezheti el, a földmivelésügyi miniszter felkéri a lelkészeket, tanítókat, szövetkezeti igazgatókat, hogy a hatóságoknak ezt a közérdekű munkásságát minden erejükkel támogassák. K. HIREK. ROLKÓ BÉLA. Lapunk felelős szerkesztője f. hó 14.-én csütörtökön este 3

A 9 órakor spanyol járványban elhunyt. Mikor ezt a szomorú jelentést itt leírjuk, megremeg a toll kezünkben s szivünk összeszorul a mélységes fájdalom súlya alatt. Meghalt az az erős, derék, jó ember, ki maga volt az életerő, az egészség. Hatalmas szervezetét, mint az erős tölgyet, kicsavarta, porbadöntötte a háborús járványnak országszerte dúló vihara. Meghalt az a nemeszszivű, jólelkű ember, kit mindenki szeretett, kit mindenki megbecsült, mert ő is emberszerető, mindenkit megbecsülő ember volt. Rolkó Béláról rövid nekrológot Írhatunk csak, mert nem tudunk mást mondani róla, mint hogy jó ember volt. Kötelességtudó, pontos, józan, szelid és becsületes. Szerette az Istent és megbecsülte embertársait. Hitbuzgó pap és lekes felebarát volt. Mindig, mindenkivel csak jót tett ós soha, senkinek nem ártott. Végtelenül szerette jóságos, öreg szülőit s rokonait. Hivatalos elfoglaltságán kivül csupán szüleinek ólt, minden terve, minden gondolata, minden cselekedete csak szüleit javát célozta. Ritka szép példáját mutatta a gyermeki háladatosságnak. Mikor édesatyja nyugdíjba vonult s lelépett a tanitói katedráról, Esztergomban házat vásárolt számukra s maga mellé vette őket. Hiába kínálták azóta néki a legjobb vidéki plébániákat, öreg szüleit, kik jól érezték magukat Esztergomban, a világ legjobb paróchiájáért sem bolygatta volna meg békés nyugalmukban. A közjóért is sokat dolgozott. Mint a szentgyörgymező-kerületi kath. olvasókörnek elnöke, lelkes jóakarattal irányította e kerület polgárainak józan gondolkozásmódját s különösen a háború alatt e kerület lakóinak élelmezése körül fejtett ki nagyarányú atruisztikus tevékenységet. Mint bazilikái karkáplán, hatalmas és kellemes énekhangjával disze volt a főszékesegyháznak, a plébánia híveinek buzgó lelkésze, a szegényeknek gyámolitója s vigasztalója. Újságírói működésót mindig a józan, bölcs mérséklet irányította. A liberálisabb hangot nem tartotta összeegyeztethetőnek az „Esztergom" szellemével s irányával, de azért elitélte a konzervatív felfogást is. Bő tapasztalataival s publicistikai éleslátásával különösen a modern társadalmi kérdésekben mondott mindig találó s figyelmet keltő kritikát. Hírlapírói működését a komáromi lapoknál kezdette, s e lapokban megjelent, feltűnést keltő cikkei alapján helyezte őt a hercegprímás Esztergomba s bízta meg az „Esztergom" szerkesztésével, melynek 1909 óta felelős szerkesztője volt. Hazafias érzelmű s általában a demokratikus irányzatnak hive volt. A november elején lejátszódó események hatása alatt a legelsők között jelentkezett polgárőri szolgálatra. Igen nagy kedvelője volt a természetnek s lelkes turista volt, mint általában a nemes kedélyű emberek. Kezelője volt a főkáptalani hiteles levéltárnak s hitoktatója az esztergomi érseki tanítóképzőnek. * Rolkó Béla a gömörmegyei Deresk községben 1882. április 30-án született, hol édesatyja kántortanitó volt. Középiskoláit részben Hajdúnánáson, részben Esztergomban végezte s az esztergomi szemináriumba 1897-ben vétetett föl. Theologiai tanulmányait Budapesten végezte s 1905. június 27-én szenteltetett pappá. Egy évig Garamkövesden, 2 évig Kernenden s egy évig Komáromban működött mint segédlelkész, mig 1909-ben főegyházmegyei karkáplán lett.