ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-07-07 / 27. szám

Az alak nem fogadta el. — „Merci, monsieur, j'etais officier russe!" „Pardon" — szóltam és kezet fogtam vele és bocsánatot kértem a nyomorulttól. Orosz tiszt volt! III. A bolseviki uralom katasztrofális következ­ményeit semmi sem illusztrálhatja jobban, mint a nyilvános rend teljes összeomlása. Feltűnik ez olyanoknak is, akik az orosz viszonyokat a há­ború előtt nem ismerték. Odessza a béke idején az orosz viszonyoknak megfelelően jól rendezett város számba ment — a bolseviki uralom idején szomorú karrikatúrája lett a modern értelemben vett nagyvárosnak. Csikorgó tél volt ós magas hó. Az utcarend kigúnyolt minden fogalmat. A járdákon gyerekek korcsolyáztak, a tükörsima jégen életveszélyes a közlekedés. A Katharinskáján, Puskinskáján, De Rybasof fskáján minden forgalom lehetetlenné vált, a házak elől az úttestre szórt hó miatt. A közúti villamos a szónhiány ós a magas hó miatt megállt, az utcai gáz- és villany­világítás hetekig szünetelt, szállók, üzletek, ma­gánlakások fűtés és világítás nélkül maradtak, az iskolákban a tanitás megszűnt. A város kö­zönsége a kétségbeesés fagyasztó nyugalmával élte bele magát ezekbe a viszonyokba és várta a megváltást, jöjjön az bárhonnan. Már akkor rebesgettek itt-amott egy alakulandó ukrán államról és a mi hadseregünk bevonulásáról. A rendőrség megszűntével a közbiztonsági viszonyok minden orosz fogalom alá süllyedtek. Teljes anarchia kapott uralomra és a csőcselék nagyon jól ki tudta használni a neki virradt epochát. Vakmerőbb, nagyobbszabásu gazemberek szánon, atomobilokon vadásztak utasokra, gyalog­járókra ; kirabolták őket nyilt utcán és hagyták a hóban félmeztelenül. Bor- ós szeszraktárakat az ad hoc megalakult vörös gárda a csőcselék asszisztenciája mellet kifosztott „alkoholtartalmak likvidációja" cimén. A kloaka népe ilyenkor be­rúgott és a mulatság az utcai járókelőkre való célbalövöldözóssel végződött. Néha a városi kö­zönség védelmére úgynevezett lynch-justitiához nyúlt és egy-egy gazember borzalmas halálra hurcoltatott a nyilt utcán. Ilyen élet kezdődött Sebastopolban, Oher­sonban, Nikolajeffben ós a Feketetenger többi kikötővárosaiban. Ezalatt mind élénkebben kezdtek beszélni a megalakulandó ukrán köztársaságról, mely a középponti hatalmakkal rögtön békét kötve, ezek fegyveres erejével állitaná helyre belső rendjót. Ezt az eddigi szervezetlen bolseviki horda is megérezte. Szervezkedni kellett Odessza terü­letére is, akadt főparancsnok, akadt admirális, akadt városkapitány, akadt pénzügyi komiszárius, akik a csőcselékből ós a Feketetenger flottájának Odesszában horgonyzó hajóinak fellázadt tengeré­szeiből megalkották Odessza városának bolseviki kormányzatát. 1918. évi január 13-án ezt a kormányzatot kikiáltották és az odesszai rémnapok felvirradtak. (Folyt, köv.) „Hamu!" — kiáltott tehát ujját ismét fél­őméivé ; ós azonnal ott termett négy vagy öt­száz láda telve öltönyökkel, arany és ezüstpónzzel. Az ember ebben a pillanatban arcával mó­lyen a földre borulva örömkönnyek közt dadogta: „Köszönet, hála!" A szellem mosolygott ós szólt: „Megnyugod­tak-e már kapzsi érzéseid, vagy még talán van több kívánságod?" Anélkül, hogy fejét felemelte volna, susogott a másik: „Te mondád! De ez csak olyan kis kérés, amely számba sem jöhet az arany, ezüst, a ruhák és a palota mellett!" Homlokráncolva kérdezte a szellem : „Mi hát kis kérés, ami úgyszólván semmi az arany, ezüst, a ruhák és a palota mellett?" „Valami, ami minden eddigi jótéteményedet ós kegyességedet el fogja homályosítani; add nekem fenséges varázsujjadat!" Erre a szellem most már igazán meghara­gudott és elhatározta, hogy elpusztítja a tel­hetetlent . . . Az emberek mind olyanok, mint ez az em­ber : ha gazdagok, még nagyobb gazdaság után vágynak, mindaddig, amíg kapzsiságuk miatt tönkre nem mennek. Az emberi életnek határai vannak; ha az ember ezt csak a kívánságok és a vágyak szol­gálatába állítja, amelyeknek pedig nincs határa, megtud-e aztán bennök nyugodni ? Szabó Nándor. HIREK. Krónika, Meghívlak én ma titeket, Járjuk körül a Szigetet! Mennyi sok széppel van teli S esztergomi nem ismeri! Itt van a hajóállomás! Hajót itt nézni nem szokás, Pedig mi szép, ha megy, ha jön, Idegeneknek mily öröm! Nekünk ez olyan megszokott, A gép ha zúg, ha hab csobog, Ha tarka zászló lengedez, Ha kémény dől s harang neszez. Van izgalom, van futkosás, Búcsúcsók, pajkos csókdobás, Van lárma, zaj, van forgalom S. a messzelátót forgatom. Hajón senkit nem ismerek, Még is csak kendőt lengetek, Mert embereket látok ott, Kiket Esztergom megfogott, Lenyűgözött, kiket megejt, Hogy láthatják ez ősi hely't, A székesegyház nagy falát, A napsütést, a Kisdunát, S amit Esztergom innen szépen El-elmesélget nékik épen. Gyerünk tovább, hol dús lomb suttog ... Városlakók erről se tudtok ? Milyen-milyen szép ez emitt, Derék nagy fák, hogy lengetik Milljó levélruhájuk itten ; Ilyen meghitt hely másutt nincsen! Sok fatörzs itt szép sorban áll És itt dalolgat a madár, Dunának habja itt mesél: Hogy merre jár és merre kél ? Hogy benne fürge kis halak Mirólunk mit is mondanak ? Hogy bokrok közt a kis bogár Mirajtunk mit néz, mit csodál? Mit szól a gyík, amely pihen, Míg nem zavarja semmisem? ... Innét a Napra nézz! A hegy Miként izzik, ha az lemegy! A Gerecse két lankás dombját Lilás fátyollal most bevonják, Aztán a Dunán rubincsöppek Majd szétfolynak, majd összejönnek, Ezüstkeretben ékesek, S olyan fürgék, szépségesek, Olyan pajkosak, mint te lennél, Ha mind ennek örülni mernél! Hogy mi a csönd, az áhitat ? Mi a mosolyó nyári nap ? A Sziget végén láthatod, Hol zúgva sodródnak habok A kavicsgyöngyű partra hosszan, Óh mily ünnepi csend van ottan! A nagy Duna ott milyen széles Kis hullámokkal hímezett S a fűzfalomb ott mily beszédes, A nap sugara mint nevet. A leveleken harmatcsöppek, A Nap picike tükrei, Majd mint nevetőn boldog könnyek, — Ha a szél meg-megrezgeti. Ide fuss ember, ha a város Sok füstje fullaszt, pora bánt, Ide fuss, hogyha sara sároz, S a gondok vasekéje szánt! Innen meg visszasétálgatva A vadgesztenye fák alatt, Mint hűs folyosó boltozatja, Borul föléd a lombozat. Társalogni nagy szellemekkel Jobb hely sehol sincs, mint emitt, Vagy járva hátratett kezekkel Mulattat minden kis csalit. S ha valamelyik hidnál ismét A szürke várost érheted; Őrizd meg jól a lelki kincset, Mit a Sziget adott neked! H. I. * Ferdinánd bolgár király kegyelete. Jun. hó 27-dikén volt évforduló napja a nagynevű Koháry-család utolsó férfisarja, Koháry Ferenc herceg halálának. A garamszentbenedeki temp­lomban, hol a családi sírboltot őrzik, e napon tiz óv óta sz. misét mondanak érette s azon a bolgár király is több izben résztvett. Ez idén el nem jöhetett s e táviratot küldte Vranaról a plébánosnak : Mai napon gondolataim magasztos történelmi nevezetességű templomában időznek. Végtelenül szomorú vagyok, hogy az általam annyira kedvelt G-aram melletti apátságba sze­mélyesen nem jöhettem ez évben, ahová elmenni oly forrón vágytam ós reméltem. Itteni palo­támban ünnepélyes gyász isteni tiszteletet tartot­tunk. Murányi. * Főegyházmegyei hirek. Plöchl Antal szentszéki tanácsos békásmegyeri plébános július 1-től nyugdíjaztatott, helyébe adminisztrátorrá Radits Gyula óbudai káplán neveztetett ki. Pavetits Lajos pőstyéni káplán Ciferen lett plébános, Mucha József ürményi káplán nyitra­korosi plébánossá neveztetett ki. Ürmónybe Szaszinek József újmisés küldetett káplánnak. Hrdlicska Alajos csejkői adminisztrátor ugyanott plébános lett. * A Péter-Pál napi jótékony vásár, mint azt lapunk legutóbbi számában előre megjósol­tuk, a legfényesebb siker jegyében folyt le. A jótékony ünnepség a Vöröskereszt javára tizen­egyezer koronát jövedelmezett, mi igazán elis­merósremóltó eredmény ilyen kis városban. A jótékony vásár a Széchenyi-téren felállított sát­rak körül folyt le, melyekben sült húst, zsem­lyét, sört, bort, málnaszörpöt és cigarettát áru­sítottak, a téren körüljáró fiatal urileányok pedig a perselyekbe dobott adományokért szegfűt adtak viszonzásul az adakozóknak. A tér közepén a dorogi bányászzenekar játszott, a jókedvű tömeg pedig, mely magában foglalta a város minden társadalmi osztályát, szívesen adakozott a Vö­röskereszt javára. A közönség soraiban a város országgyűlési képviselője, dr. Hindy Zoltán is megjelent, hogy lerója adóját a nemzet hősei iránt. Az akció élén Beniczky Ödön főispán ál­lott, a rendezés körül pedig Palkovics László alispán és dr. Antóny Béla polgármester buz­gólkodtak. Az ünnepély jótékony hölgygárdáját Vimmer Imréné, Frey Ferencné, Gyürke De­zsőnó és De Pott Gusztávnó szervezték, kiknek Hamza Józsefné, Istvánffy Elemérné, Beílovits Gryulánó, gróf Sternberg Józsefné, özv. Eggen­hoferné segédkeztek. Természetesen nagyszámú fiatal urileány is nagy buzgósággal vett részt az adománygyűjtés nemes munkájában. * I f Szecskay Kornél. | Esztergom város úri társadalmának ismét egy általános becsülés­ben részesülő, régi, tisztelt tagja hunyt el. Szecs­kay Kornél ügyvéd, az Esztergomi Kereske­delmi ós Iparbank ügyésze életének 77. évében június hó 23-án egyik budapesti szanatóriumban, hová régebbi bajának gyógykezeltetése miatt néhány hét előtt vonult, csendesen elhunyt. A boldogult, — ki néhai Scitovszky érsekkel kö­zeli rokonságban állott, — igen tekintélyes tagja volt Esztergom város ós vármegye közéletének. Rendkívül jóságos, szelid, emberszerető egyéni­sége miatt a város társadalma a kiváltságos embereket megillető tiszteletben ós becsülósben részesítette a puritán jellemű, ritka nemes és előkelő gondolkozású férfiút, kinek egész élete gyönyörű példája volt a finomlelkü embernek, a becsületes polgárnak, a páratlanul jóságos férj­nek s családapának. Tevékeny részt vett min­gen jótékony társadalmi mozgalomban, s külö­nösen a gyermekvédelem terén fejtett ki áldásos tevékenységet. Az Esztergomi Kisdedóvó Tár­sulatnak 54 éve, megalapítása óta rendkívül munkás, lelkes tagja volt s elnöke volt a város területén működő, a katonaárvák számára léte­sített három napközi gyermekotthon felügyelő­bizottságának, mely szerepében megható jóság­gal gyámolította, látogatta, segélyezte a hadi árvák eme nemes intézményeit, melyeknek 4 évi zavartalan működése nagy részben az ő jó­akaró gondosságának eredménye. Mult óv no­vember hó 26-án ünnepelte házasságkötésének ötven éves évfordulóját a város társadalmának őszinte szeretetétől övezve. — Temetése július hó 1-én ment végbe Esztergomban s azon a város, a vármegye, a különböző testületek s in­tézetek igen nagy számmal vettek részt. Áldás emlékére! * A hídvám eltörlése. Régi óhaja valósult meg Esztergom város közönségének abban a leirat­ban, melyben a kereskedelemügyi miniszter ér­tesitette a város közönségét, hogy a Mária Va­léria főhercegasszonyról nevezett állami dunai

Next

/
Oldalképek
Tartalom