ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918
1918-07-07 / 27. szám
Az alak nem fogadta el. — „Merci, monsieur, j'etais officier russe!" „Pardon" — szóltam és kezet fogtam vele és bocsánatot kértem a nyomorulttól. Orosz tiszt volt! III. A bolseviki uralom katasztrofális következményeit semmi sem illusztrálhatja jobban, mint a nyilvános rend teljes összeomlása. Feltűnik ez olyanoknak is, akik az orosz viszonyokat a háború előtt nem ismerték. Odessza a béke idején az orosz viszonyoknak megfelelően jól rendezett város számba ment — a bolseviki uralom idején szomorú karrikatúrája lett a modern értelemben vett nagyvárosnak. Csikorgó tél volt ós magas hó. Az utcarend kigúnyolt minden fogalmat. A járdákon gyerekek korcsolyáztak, a tükörsima jégen életveszélyes a közlekedés. A Katharinskáján, Puskinskáján, De Rybasof fskáján minden forgalom lehetetlenné vált, a házak elől az úttestre szórt hó miatt. A közúti villamos a szónhiány ós a magas hó miatt megállt, az utcai gáz- és villanyvilágítás hetekig szünetelt, szállók, üzletek, magánlakások fűtés és világítás nélkül maradtak, az iskolákban a tanitás megszűnt. A város közönsége a kétségbeesés fagyasztó nyugalmával élte bele magát ezekbe a viszonyokba és várta a megváltást, jöjjön az bárhonnan. Már akkor rebesgettek itt-amott egy alakulandó ukrán államról és a mi hadseregünk bevonulásáról. A rendőrség megszűntével a közbiztonsági viszonyok minden orosz fogalom alá süllyedtek. Teljes anarchia kapott uralomra és a csőcselék nagyon jól ki tudta használni a neki virradt epochát. Vakmerőbb, nagyobbszabásu gazemberek szánon, atomobilokon vadásztak utasokra, gyalogjárókra ; kirabolták őket nyilt utcán és hagyták a hóban félmeztelenül. Bor- ós szeszraktárakat az ad hoc megalakult vörös gárda a csőcselék asszisztenciája mellet kifosztott „alkoholtartalmak likvidációja" cimén. A kloaka népe ilyenkor berúgott és a mulatság az utcai járókelőkre való célbalövöldözóssel végződött. Néha a városi közönség védelmére úgynevezett lynch-justitiához nyúlt és egy-egy gazember borzalmas halálra hurcoltatott a nyilt utcán. Ilyen élet kezdődött Sebastopolban, Ohersonban, Nikolajeffben ós a Feketetenger többi kikötővárosaiban. Ezalatt mind élénkebben kezdtek beszélni a megalakulandó ukrán köztársaságról, mely a középponti hatalmakkal rögtön békét kötve, ezek fegyveres erejével állitaná helyre belső rendjót. Ezt az eddigi szervezetlen bolseviki horda is megérezte. Szervezkedni kellett Odessza területére is, akadt főparancsnok, akadt admirális, akadt városkapitány, akadt pénzügyi komiszárius, akik a csőcselékből ós a Feketetenger flottájának Odesszában horgonyzó hajóinak fellázadt tengerészeiből megalkották Odessza városának bolseviki kormányzatát. 1918. évi január 13-án ezt a kormányzatot kikiáltották és az odesszai rémnapok felvirradtak. (Folyt, köv.) „Hamu!" — kiáltott tehát ujját ismét félőméivé ; ós azonnal ott termett négy vagy ötszáz láda telve öltönyökkel, arany és ezüstpónzzel. Az ember ebben a pillanatban arcával mólyen a földre borulva örömkönnyek közt dadogta: „Köszönet, hála!" A szellem mosolygott ós szólt: „Megnyugodtak-e már kapzsi érzéseid, vagy még talán van több kívánságod?" Anélkül, hogy fejét felemelte volna, susogott a másik: „Te mondád! De ez csak olyan kis kérés, amely számba sem jöhet az arany, ezüst, a ruhák és a palota mellett!" Homlokráncolva kérdezte a szellem : „Mi hát kis kérés, ami úgyszólván semmi az arany, ezüst, a ruhák és a palota mellett?" „Valami, ami minden eddigi jótéteményedet ós kegyességedet el fogja homályosítani; add nekem fenséges varázsujjadat!" Erre a szellem most már igazán megharagudott és elhatározta, hogy elpusztítja a telhetetlent . . . Az emberek mind olyanok, mint ez az ember : ha gazdagok, még nagyobb gazdaság után vágynak, mindaddig, amíg kapzsiságuk miatt tönkre nem mennek. Az emberi életnek határai vannak; ha az ember ezt csak a kívánságok és a vágyak szolgálatába állítja, amelyeknek pedig nincs határa, megtud-e aztán bennök nyugodni ? Szabó Nándor. HIREK. Krónika, Meghívlak én ma titeket, Járjuk körül a Szigetet! Mennyi sok széppel van teli S esztergomi nem ismeri! Itt van a hajóállomás! Hajót itt nézni nem szokás, Pedig mi szép, ha megy, ha jön, Idegeneknek mily öröm! Nekünk ez olyan megszokott, A gép ha zúg, ha hab csobog, Ha tarka zászló lengedez, Ha kémény dől s harang neszez. Van izgalom, van futkosás, Búcsúcsók, pajkos csókdobás, Van lárma, zaj, van forgalom S. a messzelátót forgatom. Hajón senkit nem ismerek, Még is csak kendőt lengetek, Mert embereket látok ott, Kiket Esztergom megfogott, Lenyűgözött, kiket megejt, Hogy láthatják ez ősi hely't, A székesegyház nagy falát, A napsütést, a Kisdunát, S amit Esztergom innen szépen El-elmesélget nékik épen. Gyerünk tovább, hol dús lomb suttog ... Városlakók erről se tudtok ? Milyen-milyen szép ez emitt, Derék nagy fák, hogy lengetik Milljó levélruhájuk itten ; Ilyen meghitt hely másutt nincsen! Sok fatörzs itt szép sorban áll És itt dalolgat a madár, Dunának habja itt mesél: Hogy merre jár és merre kél ? Hogy benne fürge kis halak Mirólunk mit is mondanak ? Hogy bokrok közt a kis bogár Mirajtunk mit néz, mit csodál? Mit szól a gyík, amely pihen, Míg nem zavarja semmisem? ... Innét a Napra nézz! A hegy Miként izzik, ha az lemegy! A Gerecse két lankás dombját Lilás fátyollal most bevonják, Aztán a Dunán rubincsöppek Majd szétfolynak, majd összejönnek, Ezüstkeretben ékesek, S olyan fürgék, szépségesek, Olyan pajkosak, mint te lennél, Ha mind ennek örülni mernél! Hogy mi a csönd, az áhitat ? Mi a mosolyó nyári nap ? A Sziget végén láthatod, Hol zúgva sodródnak habok A kavicsgyöngyű partra hosszan, Óh mily ünnepi csend van ottan! A nagy Duna ott milyen széles Kis hullámokkal hímezett S a fűzfalomb ott mily beszédes, A nap sugara mint nevet. A leveleken harmatcsöppek, A Nap picike tükrei, Majd mint nevetőn boldog könnyek, — Ha a szél meg-megrezgeti. Ide fuss ember, ha a város Sok füstje fullaszt, pora bánt, Ide fuss, hogyha sara sároz, S a gondok vasekéje szánt! Innen meg visszasétálgatva A vadgesztenye fák alatt, Mint hűs folyosó boltozatja, Borul föléd a lombozat. Társalogni nagy szellemekkel Jobb hely sehol sincs, mint emitt, Vagy járva hátratett kezekkel Mulattat minden kis csalit. S ha valamelyik hidnál ismét A szürke várost érheted; Őrizd meg jól a lelki kincset, Mit a Sziget adott neked! H. I. * Ferdinánd bolgár király kegyelete. Jun. hó 27-dikén volt évforduló napja a nagynevű Koháry-család utolsó férfisarja, Koháry Ferenc herceg halálának. A garamszentbenedeki templomban, hol a családi sírboltot őrzik, e napon tiz óv óta sz. misét mondanak érette s azon a bolgár király is több izben résztvett. Ez idén el nem jöhetett s e táviratot küldte Vranaról a plébánosnak : Mai napon gondolataim magasztos történelmi nevezetességű templomában időznek. Végtelenül szomorú vagyok, hogy az általam annyira kedvelt G-aram melletti apátságba személyesen nem jöhettem ez évben, ahová elmenni oly forrón vágytam ós reméltem. Itteni palotámban ünnepélyes gyász isteni tiszteletet tartottunk. Murányi. * Főegyházmegyei hirek. Plöchl Antal szentszéki tanácsos békásmegyeri plébános július 1-től nyugdíjaztatott, helyébe adminisztrátorrá Radits Gyula óbudai káplán neveztetett ki. Pavetits Lajos pőstyéni káplán Ciferen lett plébános, Mucha József ürményi káplán nyitrakorosi plébánossá neveztetett ki. Ürmónybe Szaszinek József újmisés küldetett káplánnak. Hrdlicska Alajos csejkői adminisztrátor ugyanott plébános lett. * A Péter-Pál napi jótékony vásár, mint azt lapunk legutóbbi számában előre megjósoltuk, a legfényesebb siker jegyében folyt le. A jótékony ünnepség a Vöröskereszt javára tizenegyezer koronát jövedelmezett, mi igazán elismerósremóltó eredmény ilyen kis városban. A jótékony vásár a Széchenyi-téren felállított sátrak körül folyt le, melyekben sült húst, zsemlyét, sört, bort, málnaszörpöt és cigarettát árusítottak, a téren körüljáró fiatal urileányok pedig a perselyekbe dobott adományokért szegfűt adtak viszonzásul az adakozóknak. A tér közepén a dorogi bányászzenekar játszott, a jókedvű tömeg pedig, mely magában foglalta a város minden társadalmi osztályát, szívesen adakozott a Vöröskereszt javára. A közönség soraiban a város országgyűlési képviselője, dr. Hindy Zoltán is megjelent, hogy lerója adóját a nemzet hősei iránt. Az akció élén Beniczky Ödön főispán állott, a rendezés körül pedig Palkovics László alispán és dr. Antóny Béla polgármester buzgólkodtak. Az ünnepély jótékony hölgygárdáját Vimmer Imréné, Frey Ferencné, Gyürke Dezsőnó és De Pott Gusztávnó szervezték, kiknek Hamza Józsefné, Istvánffy Elemérné, Beílovits Gryulánó, gróf Sternberg Józsefné, özv. Eggenhoferné segédkeztek. Természetesen nagyszámú fiatal urileány is nagy buzgósággal vett részt az adománygyűjtés nemes munkájában. * I f Szecskay Kornél. | Esztergom város úri társadalmának ismét egy általános becsülésben részesülő, régi, tisztelt tagja hunyt el. Szecskay Kornél ügyvéd, az Esztergomi Kereskedelmi ós Iparbank ügyésze életének 77. évében június hó 23-án egyik budapesti szanatóriumban, hová régebbi bajának gyógykezeltetése miatt néhány hét előtt vonult, csendesen elhunyt. A boldogult, — ki néhai Scitovszky érsekkel közeli rokonságban állott, — igen tekintélyes tagja volt Esztergom város ós vármegye közéletének. Rendkívül jóságos, szelid, emberszerető egyénisége miatt a város társadalma a kiváltságos embereket megillető tiszteletben ós becsülósben részesítette a puritán jellemű, ritka nemes és előkelő gondolkozású férfiút, kinek egész élete gyönyörű példája volt a finomlelkü embernek, a becsületes polgárnak, a páratlanul jóságos férjnek s családapának. Tevékeny részt vett mingen jótékony társadalmi mozgalomban, s különösen a gyermekvédelem terén fejtett ki áldásos tevékenységet. Az Esztergomi Kisdedóvó Társulatnak 54 éve, megalapítása óta rendkívül munkás, lelkes tagja volt s elnöke volt a város területén működő, a katonaárvák számára létesített három napközi gyermekotthon felügyelőbizottságának, mely szerepében megható jósággal gyámolította, látogatta, segélyezte a hadi árvák eme nemes intézményeit, melyeknek 4 évi zavartalan működése nagy részben az ő jóakaró gondosságának eredménye. Mult óv november hó 26-án ünnepelte házasságkötésének ötven éves évfordulóját a város társadalmának őszinte szeretetétől övezve. — Temetése július hó 1-én ment végbe Esztergomban s azon a város, a vármegye, a különböző testületek s intézetek igen nagy számmal vettek részt. Áldás emlékére! * A hídvám eltörlése. Régi óhaja valósult meg Esztergom város közönségének abban a leiratban, melyben a kereskedelemügyi miniszter értesitette a város közönségét, hogy a Mária Valéria főhercegasszonyról nevezett állami dunai