ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-06-23 / 25. szám

közönségnek, mely a h. alispán agilis fellépésére áldozatkész lélekkel sietett fölöslegét a haza javára felajánlani s ilyképen elkerülhette a katonai rekvirálás kellemetlen foganatositását. Az uj kormány kinevezéséről szóló miniszterelnöki leirat tudomásul vétetvén, a közgyűlés a kormányt feliratban üdvözli és támogatásáról biztosítja. A főispán indítványára ezután az alispáni ós egyéb esetlegesen megüresedő állásoknak választás utján való betöltése tüzetett napirendre. A kijelölő bizottság alispánul az egyetlen pályázót, Szenkviczi Palkovics Lászlót ajánlotta, mire a főispán a jelenvoltak zúgó éljenzése közben jelentette ki Palkovicsot közfelkiáltással megválasztott alispánnak. Az uj alispán, kiért küldöttség ment, a közönség lelkes ovációja közben foglalta el helyét s a hivatalos eskü letétele után köszönetet mondott megválasztásáért a vármegye közönségének. Hálával emlékezett meg a vármegyéről, amely hosszú időkön át adott a Palkovics-családnak puha meleg otthont s annakidején neki, mint életbelépő ifjúnak az első kenyeret nyújtotta. Különösen szép részlete volt beszédjének, amidőn édesatyja emlékét idézte fel, ki félszázad előtt ugyancsak viharos, nehéz időkben ült az alispáni székben. Programmját fejtette ki ezután: a nyilt, minden hátsó gondolattól mentes, tiszta erkölcsi alapon álló közigazgatási politikát jelölve meg vezetői hitvallásának. Melegen ajánlotta tisztviselőtársainak a közönséggel való türelmes, együttérző bánásmódot. A közvetlen, megértő szivet kell bevinni a közigazgatásba, mely azonban ha feltótlenül szükséges, a minden ingadozás és tétova nélküli eréllyel párosuljon. Majd igy folytatta: „A régi jó idők elmultának. A négylovas hintáról le kellett szállnunk, hogy felhágjunk arra a piedesztálra, amelyet a jól, hűen és becsületesen végzett munka emel! Ez fogja megvédeni és megőrizni azt a tekintélyt, amelyet hivatalon kivül ós bévül meg kell tartania a tisztviselőnek. Figyelemreméltó néhány gondolata volt Esztergom törvényhatósága visszaszerzésének ós a Párkánnyal való egyesitósnek ujabban többször felmerült kérdéséhez is, de önkénytelenül is az a kíváncsiság fogta el — mondotta — büszkébb, boldogabb lesz-e ezekután az esztergomi polgár? A figyelmet keltő szép beszédet gyakran szakította félbe a hallgatóság tapsa és helyeslése. Az alispán szavaira dr. Szilárd Béla a vármegyei tisztikar, Bleszl Ferenc a vármegye közönsége, dr. Antóny Béla pedig a város közönsége nevében mondottak meleg üdvözlő beszédeket, melyek után az alispáni állás betöltésével kapcsolatban megüresedett egyéb állások választás utján való betöltésére került a sor. A kijelölő bizottság ajánlatára a párkányi járás főszoígabirájává Reviczky Elemér, szolgabiróvá Prikkel Mihály, vármegyei aljegyzővé pedig dr. Vécsey Kálmán választattak meg egyhangúlag. A megválasztottak nevében Reviczky Elemér mondott köszönetet a közgyűlésnek, Soós Károly bizottsági tag pedig a járás közönsége nevében A rendeletről és ellenrendeletről jól élcelődtek sokáig még az oláhok is a hírhedt szájhős Crainiceanu generális személyével kapcsolatban: Crainiceanu jobb mellzsebóben rendelet, bal mellzsebében ellenrendelet, fejében rendetlenség van. Az internáltakat három osztályba sorozták be. Az első az akadémikus műveltségűek, a nagyiparosok, a nagykereskedők osztálya. A másodikban a hivatalnokok, a kereskedelmi alkalmazottak, az Önálló kisiparosok; a harmadikban a munkások vannak. Ez a harmadik osztály a legnépesebb, legszegényebb. Ez szenvedett a legtöbbet az internáltak között ós ez végezte a közmunkákat — ingyen. Hányan pusztultak el itt a rossz bánásmód miatt, betegségtől, nyomortól leteperve? Egyik másik centrumban kolerajárvány is volt. Orvos, orvosság, ápolás nem volt. A baragani táborok élete nem vala hosszú. A folytonos visszavonulás már-már Bukarest előtt áll. Az internáltak hallják már a hazai ágyúk szavát. De jön egy keserves parancs: Az iparosok korkülömbség nélkül vonuljanak vissza Moldova felé. Majd új parancsszó hangzik el: Minden internált 55 éven alul indul fedezet mellett szintén Moldovába. Hány parancsnok van azonban, aki magával viszi az aggastyánokat, az asszonyokat, a gyermekeket minden nyilt parancs ellenére. Elvesztette-e az eszét, vagy titkos parancs is van ? (Folyt, kör.) az uj főbírót üdvözölte. A közgyűlés 127 pontból álló tárgysorozatának egyéb, kevósbbó nevezetes pontjai kerültek ezután megvitatásra. HIREK. Krónika. — Egy kis leány panasza. — Leánygimnázium szép ügyében fárad Apa, mama, néni s tervezget, találgat, Agitál és meggyőz, vitatkozik, futkos Poncius úr mellől megint Pilátushoz. Engem meg se kérdez, hogy mit szólok ehhez, Nem szól: „Gimnazista akarsz lenni kedves?" Pedig megmondanám apának-rokonnak, Ennyi fáradsággal — vőlegényt is foghat! H. I. A Vöröskereszt javára jótékonysági vásárt, helyesebben mondva jótékonysági közélelmezóst rendeznek Péter-Pál napján Esztergom város urihölgyei a Széchenyitéren. Azért mondjuk, hogy jótékonysági közélelmezést, mert a jótékony célra élelmiszereket: pogácsát, bécsi virslit, sóskiflit, sört s hasonló dolgokat fognak árusítani Esztergom város jólelkű urihölgyei. Azok az úrihölgynek, kik a háború folyamán már annyiszor tanúságot tettek soha ki nem fogyó, meg nem csökkenő s a jótékony célok szolgálatában annyi jóakaratú fáradozást áldozó hazafias készségükről. S annak az intézmények: a Vöröskeresztnek a javára, mely annyi százezer emberéletnek megmérhetetlen fájdalmát, leírhatatlan szenvedését enyhítette a háború alatt. Ez a szervezet: a jólelkű adakozó, ki filléreit hozza áldozatul, a jótékonyság templomának szentelt papnői, az áldozatos lelkű hölgyek, kik ez adományokat összegyűjtötték s maga a Vöröskereszt, mely e fillérekből milliókká nőtt pénzzel minden földi nyomorúságot enyhíteni igyekezett, mondom, ez a szervezet, ez a jótékonyság, ez az áldozatkészség, ez a buzgóság és erő tett minket a háborúban naggyá, félelmessé, legyőzhetetlennó. Az a lelkierő és erős akarat, hogy sohasem sokallottuk sem a fáradságot, sem az áldozatot, sem a bajt, ha segíteni kellett a háború szenvedő mártírjain: a hős katonákon. Az esztergomi katonanapok, a Széchenyitéri jótékonysági vásárok, a szigeti kerti ünnepély, a megyeházi hangversenyek s ki tudja még hányféle jótékonysági alkalom sok ezer koronánkat szedte össze a háborús sebek enyhítésére. S mindig szívesen adtuk s fogjuk is adni. Mi csak a nyomorult pénzünket adjuk oda azok javára, kik életüket, testi épségüket vitték oda a haza határát övező lövészárkokba. Hát ilyes szándókkal fogják rendezni a péterpáli sátorosünnepet is. Egy-két büffós sátor, egy-két korona, egy-két szives szó s megint egybejön néhány száz, sőt néhány ezer korona, s ismét enyhébbé, tűrhetőbbé tesszük néhány száz lázbeteg katona kórházi óráit, napjait, talán heteit. Ebből a célból, ennek az ünnepségnek megbeszélésére, előkészítésére, rendezésére kéri össze ma, vasárnap déli 12 órára a vármegye főispánja s a város polgármestere Esztergom város jótékony hölgyeit, egyesületeit, urait, ifjat, öregét a vármegyeház nagytermébe. Mindenkit, aki hive a Vöröskereszt legujabb akciójának, a hazatérő hadifoglyok gyámolitását, felruházását, ellátását célzó áldozatos tevékenységének. Esztergom társadalma hű marad régi tradícióihoz s ott lesz mindenki ma a vármegyeház nagytermében s Péter-Pál napján a Széchenyitéren. Mi, a társadalmi mozgalmak szürke krónikásai, ezt már az előjelekből holt-bizonyosra vesszük . . . * A primás és a főkáptalan hadikölcsönjegyzései. A VIII. hadikölcsönre Csernoch János hercegprímás egy millió koronát, az esztergomi főkáptalan egymillió koronát, az esztergomi főegyházmegyei alapítványi hivatal egy millió koronát, az esztergomi szeminárium százezer koronát jegyzett. * A hercegprímás legujabb arcképe. Esztergom háziezrede, a 26. gyalogezred igen előkelő irodalmi értékű hadialbumot ad ki, melyet dr. Csernoch János hercegprímás arcképével óhajtott díszíteni az album szerkesztősége. A jótékony célt szolgáló album számára a hercegprímás engedélyezvén arcképe elhelyezését, f. hó 20-án fogadta Királyfalvi Kraft Károly esztergomi festőművészt s megengedte, hogy róla vázlatot készíthessen. A hercegprímás rövid félóra alatt elkészült arcképe igen hű és művészi kivitelű munkája Király falvi Kraft Károlynak s nagy mértékben fogja fokozni a háziezed háborús albumának becsét. * Meghalt az esztergomi szeminárium alkormányzója. Lőrincz János, az esztergomi szeminárium vicerektora f. hó 16-án reggel hosszantartó betegeskedés után 72 éves korában meghalt. Tiz évet töltött Esztergomban, mint az érseki szeminárium alkormányzója s ez idő alatt elzárkózva a külső társadalmi élettől, csendes, buzgó, zajtalan munkában tisztán hivatásának ólt. Fáradhatatlanul munkálkodott a papnevelőintézet gazdasági ügyeinek vezetésében s puritán egyéniségét igen nagyra becsülték azok, kik véle érintkeztek. Kedden helyezték el a szentgyörgymezői temetőben örök nyugvóhelyére. * Klinda prelátus-kanonok adománya a katonák árváinak. Klinda Teofil pápai prelátus, ki a hadbavonultak családtagjait segélyező akció javára működése óta minden évben ezer koronát adományozott, a sególyző-akció nagygyűlése alkalmából ujabb ezer koronát küldött dr. Antony Béla polgármester, az akció elnökének kezeihez a napközi otthonokban gondozott katonagyermekek élelmezésére. * Konkurzus. Folyó hó 18-án tartatott meg az esztergomi szemináriumban a hercegprímás elnöklete alatt a papi pályára jelentkező ifjak felvétele. Fölvételre jelentkezett 64 növendék, ebből fölvétetett 42, és pedig a VIII. osztályra: Lukacsovics József (1ST.), a VII. osztályra: Grruber Ferenc, a VI. osztályra: Olaj János (P.), Schlosser János (P.), Risavy Mihály (N.), Kucseravy István (N.), Zofahl Aladár, Juhász Jenő, Valentovics Ignác (N.), Jakubecz Ferenc (N.), Klimann András, Sisa István, Mucska Szilveszter. (N.), az V. osztályra: Kudlicska Róbert (N.), Róth János (N.), Vadovits Teofil (N.), Buchala József, Mondok Nándor (N.), Faragó József, Major István (N.), Krusovszky Ferenc (N.), Hlavács Jakab (N.), Vaculik Rezső (N.), Nizsnyánszky József (N.), Dobis Ferenc (N.), Rock Ágoston (N.), Greff Gyula, Varbók Géza, Bitter János, Zsolnai Tivadar, Varga G-áspár, Fördős Kálmán, Suhaj Béla, Lantos Endre, Danis József (N.), Mach Sándor, Szkladányi László, Kovács József, Karsai Béla, Horváth Ferenc, Takács (N.), Németh István. Ezek közül az (N.) betűvel jelöltek Nagyszombatba, a (P.) betűsek Pozsonyba osztottak be, a többi Esztergomban marad. * Az esztergomi szeminárium uj alkormányzója. A mult napokban elhunyt Lőrincz János helyébe dr. Csernoch János hercegprímás az esztergomi szeminárium alkormányzójává Reviczky Aladárt, a „Kath. Gyermekvédelem" szerkesztőjét nevezte ki. Reviczky mint a Kath. Karitász titkára élénk irodalmi ós szociális működést fejtett ki. 1874-ben született Esztergomban s 1897-ben ordináltatott. Kinevezése esztergomi körökben általános örömet keltett. * Dr. Hindy Zoltán a főiskolai hallgatókért. Esztergom város népszerű s a közép- és főiskolai tanulóifjúság érdekét minden esetben oly készségesen támogató országgyűlési képviselője, dr. Hindy Zoltán a Ház szerdai ülésén ismét tanúságot tett róla, mennyire szivén viseli az ifjúság nevelésének ügyét. Interpellációt intézett a kultuszminiszterhez a katonai szolgálatot teljesítő főiskolai hallgatók tanulmányainak folytatása tárgyában s kérte a minisztert, hogy a két évnél hosszabb ideje szolgálóknak évenkint két, a rövidebb ideje szolgálóknak pedig legalább egy tanulmányi időszakra a szabadság biztosittassék, akiknek pedig csak a vizsgálataik vannak hátra, egy éven belül megfelelő tartamú szabadság biztosittassék. Kérte, hogy az egyetemek ós főiskolák tanulmányi rendjét a háború tartamára egészítse ki úgy, hogy a katonai szolgálatot nem teljesítő hallgatók rendes féléves tanulmányi beosztása mellett a katonák számára háromhónapos időszakban előadások tartassanak, ugy, hogy egy-egy háromhónapos előadási időszak egy félévnek számittassók be. Az interpellációra adott válaszban a kultuszminiszter megígérte, miszerint intézkedni fog, illetve közbejár a honvédelmi miniszternél, hogy a katonai szolgálatot teljesítő