ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-06-09 / 23. szám

azon esetben, ha a megye, város és a többi ér­dekeltség a társaságot ezen városfejlesztési és közhasznú önzetlen működésében a méltán várt támogatásban fogja részesíteni, úgy a circa egy millió korona, elsőbbségi részvény jegyzés remél­hető : a villamáramot, mint teleptulajdonos a város fogja szavatolni, a vasút várható jövedel­mezőségepedig a gyűjtött adatok alapján a szak­emberek véleménye szerint nemcsak biztosnak, hanem egyenesen fényesnek Ígérkezik. Mindezeknél fogva ők a vasút létesítését biztosra veszik és igy felette célszerűnek látnák a vasúttársaságot már a háború alatt megala­pítani és hadifoglyokkal legalább a földmunká­latokat mielőbb megkezdeni. Ezen tervnek azonban szintén a háború áll útjában, mert a háború alatt az épitós és be­rendezésről- még hozzávetőleges költségvetés sem készíthető, költségvetés hiányában pedig lehetet­len a részvénytőkét főkép a törzsrészvényekre törvényileg előirt tőkét megállapítani ós igy a háború alatt valószínűleg csak a komoty előké­születi munkákkal fog a takarékpénztár továbbra is foglalkozni. Ennek dacára, nagy örömre szolgál az ösz­szekötő vasút, ügyének ismét egy lépéssel való előbbrevitele és kéri bejelentése tudomásul vételét. Az igazgatóság megjelent tagjai nagy meg­nyugvással vették tudomásul az elhangzott elő­terjesztéseket és az általános megelégedésnek báró Eeichtinger Elek igazgatósági tag adott ki­fejezést és indítványozta, hogy az igazgatótanács­nak, mint a társaság tulajdonképeni vezetőségé­nek és annak elnökének Bleszl Ferenc kir. tan. igazgatónak az igazgatóság teljes megelégedése mellett nyilvánítsa bizalmát és köszönetét fára­dozásaikért ós egyhangú lelkes ovációk közben felkérte az ügy vezetőséget, hogy a társaság kor­mányrúdját az eddig jól bevált reális úton és az eddigihez hasonló elővigyázó kezekkel vezessék minden érdekelt nagy megnyugvása és a köz javára. HIREK. Krónika. E héten egy hosszú ívet hoztak, Azt mondták, hogy jönnek érte holnap. Kitölteni sürgős volt, hát gyorsan Rubrikáit sorra átfutottam. Név, életkor, foglalkozás, vallás, Utca, házszám — nem nehéz bevallás. Hanem ami azután jött, kérem, Nem kis dolog, tehát elmesélem. Jött többek közt egy rubrika annak, Hogy cipőim mily helyzetben vannak ? Jóban, rosszban? Óh milyen figyelmes, Ki ez ívért tíz fillért majd eltesz. A cipőim meghatottak lettek, Hogy irántuk érdeklődni tetszett. Csak megvannak, — úgy reájuk nézvést — S köszönik a megtisztelő kérdést. Az egyik pár büszkén mondta: Kérem, A háborút én biz meg sem érzem. A gazdám csak nagy ünnepen vesz fel, Két hónapban legfeljebb csak egyszer. Én vagyok a legféltettebb kincse! Szól a másik: Útját áldás hintse, Mert engem, ki beteg vagyok régen. Maga kezel s nem halok meg éhen. Betömi a kásátkérö számat, Megfoldozza szétszakadt ruhámat, Sőt örül is, ha felvesz kezébe, Bár sohsem volt ilyen mestersége. A háború tanította rája, Hogy a talpat mint kezelje, vágja, Mint kezeljen kalapácsot, kaptát. Cipőt még igy soh'sem babusgatták. Harmadik se röstelkedve mondja, Hogy bekerült javithatlan sorba. Ennek is a gazda látja hasznát, Kap helyette túrót és vajacskát, Kap dohányt és babot, krumplit érte. Ha odaadja mindezért cserébe, Az meg viszont drágán tovább adja, Igy a cipőt senki sem koptatja. H. I. * A hercegprímás Budapestre megy. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás hétfőn Budapestre utazik. * A szent szerzetes ereklyéi. Bécsben a ka­pucinusok sírboltjában érdekes ünnepélyes aktus folyt le csütörtökön délután 5 órakor. A király és a királyné, a nuncius, dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás, a bécsi érsek és számos országos előkelőség előtt emelték ki ós rekog­noszkálták Marco Doviano szentéletü kapuci­nus atya ereklyéit, aki Lipót császárnak nagy segítségére vo lt a törökök elleni harcokban s különösen Bécsnek felszabadításában. Az erek­lyék kiemelése azért történt, mert a szentéletű szerzetest boldoggá fogják avatni. * Főegyházmegyei hirek. Prohászka Imre holicsi káplán Nahácsra plébánossá neveztetett ki. Holicspn Funczik Emil újmisés lett káplán. Zachar Ádám hegybányai adminisztrátor ugyan­ott plébános lett. * Plébánosi eskütétel. Manninger Károly csolnoki plébános dr. Machovich G-yula prelátus kanonok előtt letette a plébánosi esküt. Az eskütételnél dr. Drahos János érseki titkár segédkezett. * A gyermeknyaraltatás ügyében f. hó 5-ón délelőtt Beniczky Ödön főispán elnöklete alatt nagyszabású értekezlet volt, melyre a város tár­sadalmának számottevő tényezői s a vármegye lakosságának vidéki előkelőségei is hivatalosak voltak. A gyermeknyaraltatás kormánybiztosá­nak képviseletében dr. Szana Sándor az állami gyermekmenhelyek főorvosa és Bufy Pál a gyer­mekmenhelyek ügyvezető igazgatója jelentek meg az értekezleten. A főispán megnyitó beszéde után dr. Szana Sándor miniszteri tanácsos meg­ható előadásban ismertette a nagyvárosok tömeg­lakásaiban tengődő apró gyermekek szomorú sorsát s a közönség jó érzésére s emberbaráti belátására appellálva ajánlotta s kérte a gyer­meknyaraltatási akció felkarolását. Utána Rufy Pál ugyancsak a gyermekek üdülésének ügyét ajánlotta a közönség jóindulatába. Többek fel­szólalása után a közönség lelkes hangulatban tá­vozott az értekezletről s többen azonnal az ér­tekezlet után bejelentették vendéglátó készsé­güket. A gyermeknyaraltatás ügyében nemcsak a hatóságok, de a városi tanítótestület, a keres­kedelmi társulat s az ipartestület is igen tevé­keny akciót fejt ki, mely a legszebb sikerrel kecsegteti ez ügy kedvező megoldását. * Jézus Szive ájtatosság. Magyarország és Ausztria katholikus népe az idei Jézus Szive ünnepet követő vasárnapon, június 9-én közös ájtatosságot tart, hogy az Isten a világháború döntő napjaiban éreztesse velünk mindenható szeretetét és árassza ki ránk a szeretet gyümöl­csét — a békét. A bibornok hercegprímás el­rendelte, hogy az esztergomi főegyházmegye te­rületén minden plébánia ós szerzetestemplomban június 9-én a legszentebb Oltáriszentség reggeltől estig imádásra kitétessék. Az esti ájtatosság al­i kaimával, a litániával kapcsolatos könyörgések után pedig ahol lehet, tartsanak körmenetet. Ennek alapján a belvárosi plébániatemplomban a szokottnál is nagyobb ünnepséggel fogják meg­tartani a Jézus Szive körmenetet, melyen a hit­buzgalmi egyesületeken kivül egyéb testületek is részt vesznek. * f Kudora János temetése. Hétfőn te­mették el igen meleg részvét mellett a nagyöl­vediek buzgó lelkipásztorát, Kudora János kiérd, esperes-plébánost. Holttestét még vasárnap fel­ravatalozták az ottani plébánia-templomban s koporsóját számos koszorú borította, köztük a párkányi alesperesi kerület papságának koszorúja is. A hivek virágcsokrokkal s füzérekkel fonták körül lelkipásztoruk koporsóját; a szeretet ós ragaszkodás hervadhatatlan virágai voltak ezek, a melyeket utoljára ajánlottak fel lelkiatyjok­nak. A temetés ünnepélyes gyászmisével vette kezdetét, melyet d. e. 9 órakor Koperniczky Ferenc dr. prelátus, pozsonyi prépost, az elhunyt iskolatársa s a nagyolvediek egykori szeretett lelki­pásztora mondott Pelczer Lipót kéméndi espe­res, dr. Kun István szentszéki tanácsos, farnadi plébános, Pauer Károly kőhidgyarmati plébános, Marczinka Imre köbölkuti plébános, Győri Vil­mos barti subsidiarius, Kuli Pál kéméndi, An~ derka József nagyölvedi és Sajgó Rudolf sző­gyóni káplánok segédkezése mellett. Az ünnepé­lyes gyászmise után Koperniczky Ferenc pré­post beszentelte a holttestet, melyet a kerületi papság, a rokonság, a község elöljárósága, kép­viselőtestülete ós a hivek százai állták körül. A temetési szertartás után hatalmas menetben ki­sérték a koporsót a temetőbe, ahol a prépost még egyszer beszentelte a holttestet ós imát mondott. A községi képviselőtestület tagjai lám­pásokat ós gyertyát vittek a koporsó mellett s igen szép számmal vettek részt a temetésen a község református vallású lakosai is. A kerületi papság tagjai közül a fent említetteken kivül még a következők jelentek meg a temetésen: Simor László alesp.-tanfelügyelő, barti plébános. Ziskay Imre szőgyéni és Erdőssy István bátor­keszii plébánosok. * Nagy tüz pusztított mult vasárnap dél­után Párkány község határában, a dunai vashid közelében épült katonai barakkaszárnya telepen. A nyolc lakóház s katonai iroda épülete, mind­annyi kátránypapirral s szurkos lemezekkel fö­dött favázas barakk, ismeretlen okból, valószínűleg vigyázatlanul eldobott -cigarettától a szél irányá­nak kezdőpontján délután 4 óra tájban kigyulladt s mivel az erős szél a tüzet amúgy is szította, a különben gyúlékony épületek, rövid félóra le­forgása alatt lángok martalékává váltak. A le­génységnek vasárnap délutáni kimenője lévén, a telepen az őrökön s naposokon kivül senki sem tartózkodott s igy az először lángbaboruit épületekben minden bennégett. A később ki­gyulladt barakkokból a tűzre összefutott legény­ség a közeli földekre hordotta ki a szalmazsá­kokat s fölszereléseket, de igy is igen sok érték bennpusztult. Kiváló elismeréssel kell ez alka­lomból megemlékeznünk az esztergomi hivatásos tűzőrsóg készségéről mellyel a tűzhöz OsvdtJt Andor főparancsnok s Országh Kálmán tűzoltó­tiszt vezetésével kitűnő felszerelésével kivonult s bár a nagy vízhiány miatt az oltáshoz kellő időben hozzá nem láthatott, a legfontosabb épületet, a katonai irodát s a barakktelep szom­szédságában fekvő nagy fakereskedóst a tűztől megmentette. A tűzhöz kivonult még a párkányi s nánai tűzoltóság is, de a nyolc óriási fabarakkot a teljes pusztulástól nem lehetett megmenteni, porig leégtek az összes épületek. A kincstár kára mintegy egymillió korona. Az elpusztult barakkok helyén a katonaság az uj barakkok építési előmunkálatait azonnal megkezdette. * Meghívó. A hadbavonult katonáink család­tagjainak segélyezésére alakult nagybizottságnak június 15. napján délután 5 Hi órakor a Takarék­pénztár gyűléstermében tartandó ülésére van szerencsónk az ügy iránt érdeklődőket ezennel tisztelettel meghívni. A szakbizottságok elnökei. * Idősebb népfölkelök szabadságolása. A honvédelmi miniszter elrendelte a 49—50 éves orvosok, önálló mezőgazdák, kereskedők és ipa­rosok azonnal való szabadságolását. A gazdák közül a 10 holdas gazdák, a kereskedők és ipa­rosok közül pedig az önálló üzlettel vagy mű­hellyel birok kérhetik csak szabadságolásukat. A kisebb birtokú gazdák és nem önálló iparo­sok mint dolgozó őrlegénység békebeli lakóhe­lyén fog beosztatni, munkájáért azonban fizetést fog kapni. Ezzel a dolgozó orlegénységgel fog­ják pótolni a hadifogoly munkásokat s ezek to­vábbra is katonai fegyelem alatt maradnak, me­lyet a legközelebbi népfelkelő, illetve csendőr­parancsnokság fog felettük gyakorolni. * Megdrágult a petróleum. A petróleum a vasúti szállítási díjtételek ismételt emelése folytán megdrágult. F. évi június 3-tól kezdve a petróleum ára a kiskereskedelemben kilogram­monkint nyolcvankét, literenkint hetven fillérben állapíttatott meg. Ennél többet kiskereskedő a petróleumért nem kérhet. Esztergomban a 4. számú jegyre félliter petróleum osztatott ki tegnap és ma. * A pozsonyi keresztény szocialisták és az élelmiszerkérdés. A pozsonyi gyárakban az a szokás, hogy az igazgatóságok gondoskodnak élelmiszerről, a munkásság lehető ellátására. Csak a dohánygyárban nem volt eddig igy. En­nek megváltoztatására a dohánygyárak ker. szoc. szervezete küldöttségbe ment Szmrecsányi Gry. kormánybiztoshoz. Tobler János ker. szoc. titkár, mint a küldöttség szónoka s vezetője a kormány­biztost kérte, hogy a dohánygyáriak is a gyár­ban kapják meg az élelmiszert. Szmrecsányi megígérte, hogy a munkásság ezen ügyét támo­gatni fogja. * Késői fagy. Junius 4—5.-re virradó éj­szakán az ország több vidékén erős lehűlés kö­vetkezett be, mely helyenkint elég számbevehető fagykárokat okozott a mezőgazdasági termények­ben. Esztergommegye egyes, különösen dunaparti vidékein a szőlőkben s a babültetvényekben tett legnagyobb kárt, mig kukoricában, burgonyában és takarmánynövényekben kisebb a kár. Az ál­talános kár a vármegyében — egyes kisebb parcellákat leszámítva, — alig 15—20 °/o-nyi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom