ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917
1917-04-15 / 15. szám
kor. 57 fillért tett ki az 1915. évi 46.064,331 kor. 59 fillérrel szemben. Ebből a forgalomból a budapesti központra 36.937,384 K 03 f. a nagyenyedi kirendeltségre . . 6.348,758 „ 67 „ a nagyszombati kirendeltségre . 6.382,267 „ 29 „ a balassagyarmati kirendeltségre 1.799,087 „ 48 „ a sátoraljaújhelyi kirendeltségre 6.105,636 „ 10 „ esik. Kötelékébe tartozó 1386 szövetkezet közül 300.000 családban több mint 1 és Vs millió fogyasztó élvezte mindennapi élelmiszükségleteinek kielégítését. Hogy némikép tiszta képet alkothassunk magunknak azokról az áru-tömegekről, melyek különösen a főbb élelmicikkek beszerzése körül manapság mutatkoznak s melyeket a „Hangya" szövetkezeteinek rendelkezésére bocsátott, tekintsük annak az összehasonlító táblázatnak egy-két adatát, mely az egyes árucikkek forgalmáról tanúskodik. 1914-ben 1915-ben 1916-ban korona korona korona cukor . . . 4.354,62814 6.805,044-85 7.862,183-46 liszt .... 4.567,572-30 5.384,936-27 1.362,986-36 petroleum . 1'362,661'53 2.397,72290 1.175.653-47 szappan . . 631,149-15 1.300,011-63 1.946,079-33 rövidárúk, cipők 1.121,819-42 1.306,795-25 6.739,819"97 kézműárúk 365,378'87 958,251*22 3.674,446-06 A liszt mennyiségének feltűnő esése nem igényel bővebb magyarázatot, hiszen az országos termés fölött a Haditermény Részvénytársaság mindenkor szabadon rendelkezik. A petroleum leapadt forgalma azonban élénken bizonyítja azokat a visszaéléseket, melyeket ezen főfogyasztási cikk körül sajnálatosan tapasztalni alkalmunk volt, melyekről e lap hasábjain annak idején beszámoltunk. A szövetkezetek megyék szerinti kimutatása 63 tételt tüntet föl, melyekből a bennünket közelebbről érdeklődőket emiitjük meg: Esztergom m. 15 szövetkezet 21,370 fogyasztóval Komárom „ 12 10,645 „ Nyitra „ 55 „ 40,800 Pest-Pilis „ 45 „ 94.585 Pozsony „ 57 „ 48.515 A szövetkezeti vezetők közül foglalkozás tekintetében képviselve van úgyszólván minden ágazat, van ott lelkész, tanitó, földműves, kis- és nagybirtokos, állami- és magánhivatalnok, sőt még ügyvéd, orvos, tanár, főispán és országgyűlési képviselő is kiveszi a maga részét a szövetkezett lakosság támogatásából. E helyt örömmel kell megállapítanunk, hogy ezen a téren a vezető szerep a papságnak jut, amenyiben az elmúlt évben 430 szövetkezeti elnök, 144 pénztárnok és 241 könyvelő került ki a lelkészkedő papság köréből. Az ország földmives osztálya is említést érdemel, azonban a szövetkezeti boltosok száma az 1914-ik évben 1017-ről 1915-ben 799-re apadt, ami a folytonos katonai behívásoknak tulajdonitható. Emlitésreméltó a „Hangya" háborús segélyalapja, mely 568,830 kor. 04 fillért mutat, melyet a „Hangya" mint altruisztikus vállalat szövetkezeti tagtársainak és alkalmazottainak felsegélyezése érdekében alakított. Négy kirendeltségén kivül a „Hangya" — az ország különböző pontjain — tiz Transite árúraktárt tart fenn, hogy ezekkel a jól felszerelt áruraktárakkal is segítségére legyen szövetkezeteinek, azoknak áruszükségletét illetőleg. A nagyszombati kirendeltség, amennyire a mai bizonytalan idők megállapítani engedik, 1918 tavaszán Pozsonyba költözködik át, ahol a „Hangya" az uj teherpályaudvar közelében 2000 négyszögöles telket vásárolt, azon az építőművészet minden segítő eszközével egy modern nyugatmagyarországi kirendeltséget épít fel. Nagyszombatban ezzel egyidejűleg egy Transitó árúraktár fogja működését megkezdeni. Az elmúlt év kimagasló eseményei közé tartozik még annak a megállapítása is, hogy az agyonuzsofázott közönség, szövetkezetek életbeléptetésétől várta igényeinek kielégítését, abból az egyszerű megállapításból kiindulva, hogy ahol szövetkezet működik, ottan sokkal elfogadhatóbb és tűrhetőbb a kereskedelmi és gazdasági állapot. Ezért volt oly nagy a szövetkezeti alakitások utáni vágy. 1914 ben a „Hangya" zászlaja alatt tömörült fogyasztók száma 952,775 volt, mig 1916. év végén I, 649,381 szövetkezeti tag élvezte a szövetkezés áldásos működését. Ez a szám pedig folyton emelkedőben van, ami legjobban bizonyítja a szövetkezetek létjogosultságát és szükségességét. Ugy a „Hangya", mint annak szövetkezetei a háború folyamán közel négy millió koronát jegyeztek hadikölcsönre. A „Hangya" kötelékébe tartozó budapesti „Háztartás" fogyasztási és értékesítő szövetkezet kimagasló tevékenységének megemlítésével, befejezéséhez értünk volna ennek a szerény kis beszámolónak. A háború előtt alig 3000 tagot számlált ez a szövetkezet, mig az elmúlt év végén II, 643 családban 53,968 fogyasztó élvezte annak áldásos működését. Ezek a közkedveltségnek örvendő fővárosi üzletek is erős harcot folytatnak a folytonosan grasszáló élelmiszer uzsorával, éppen úgy, mint azok a vidéki városi szövetkezetek, melyek száma ma már az egész országban örvendetesen gyarapodik. Amikor a. „Hangya" elismerésreméltó és örvendetes elmúlt évi működése a napnál is fényesebben bizonyítja a szövetkezeti mozgalom népmentő és szociális tevékenységét, az ország jövőjének kialakulásában kétszeresen kívánatos, hogy a szövetkezetek elfoglalják őket most már jogosan megillető helyüket és vezető szerepet töltsenek be Magyarország lakossága közélelmezésének és közellátásának kérdésében. Ez a világháború legékesebb bizonyítékát szolgáltatta annak az örök igazságnak, mely szerint szövetkezett erővel az emberiség még a leküzdhetetlennek látszó akadályokat is képes legyőzni, viszont egyesek ereje vajmi csekély eredményt tud felmutatni. A berlini egyetem hires tanára Werner Sombart mondotta: „A jövő pedig nem a szocialista államé, hanem a szövetkezeteké lesz." Ezekben a vészteljes napokban, amikor nemzetünk jövőjének megalapozásában minden ember kell, hogy részt vegyen, lehet-e szebb kivánságunk, mind az: szolgáljon a „Hangya" közel két évtizedes munkássága követendő példa gyanánt mindazoknak, akiket ezidőszerint a szövetkezeti eszme meghódítani még nem volt képes, legyen a mindinkább erősödő szövetkezeti tábor a mi édes hazánk legerősebb, de egyszersmind legbiztosabb alapja és az egyedül boldogító kereskedelem igaz, éltető forrása. _ T , , __, , ° ' Vándor Károly. HIREK. Krónika. „Félre az önjelöltekkel!" mondja a nagy, nemzetiszínű plakát. Ezen önjelöltek részére készült az alábbi versezet: Tisztelt önjelöltek, oltalmamba veszlek. Ne ijedjetek meg! Bár lábatok reszket, Ne ijedjetek meg, ba nektek rohannak, Nem olyan egyszerű ám a sora annak! Magatokat, kérlek, jelöljétek bátran, Hej, micsoda mozgás lesz akkor a pártban ! A sok falragaszt majd nem győzi a nyomda S arany világ lészen akkor Esztergomba. Magatokat, kérlek, jelöljétek szépen ! Nincsen annyi tenger csillag fenn az égen, Mint amennyi áldás száll a fejetekre, Amennyi szem pislant duzzadt zsebetekre . . . Magatokat, kérlek, bizva jelöljétek, Egy vasatokért se lesz halálos vétek. Mind jó helyre jut majd és ti is jól jártok, Feldicsérnek majd az ellenzéki pártok. Magatokat, kérlek, jelöljétek menten, Örök hála lészen érte a szivekben. Amit sohse tett meg, megteszi a nemzet, Hogy csókokkal rohan kitárt kezeteknek! Tisztelt önjelöltek, ne álljatok félre ! Álljatok ki inkább a tér közepére ! Legyetek hangosak ! Legyetek csak bátrak ! S majd meglátjuk akkor, hogy ők mit csinálnak ? (* A királyi pár képének átadása. Csütörtökön délelőtt adta át belvárdi Révy Ferenc, a király személye körüli minisztérium tanácsosa a felséges pár képeit dr. Csernoch János bibornok hercegprímásnak. Ezek azok a képek, amelyeket megkoronáztátása emlékére ajándékoztak a király és a királyné a bibornoknak. A félméternél magasabb fényképek koronázási díszben ábrázolják a felségeket, sajátkezű aláírásukkal vannak ellátva és szép ezüst keretbe foglalva. * Képviselőválasztás. Lapunk legutóbbi számában hirt adtunk róla, hogy esztergomi mandátumáról lemondott gróf Széchenyi Emil helyébe a munkapárt dr. Hindy Zoltán miniszteri titkárt, az Országos Katholikus Egyesületek Szövetségének igazgatóját jelölte képviselőül. Dr. Hindy Zoltán már e hét folyamán járt Esztergomban, s a város az egész. Ha a tisztelendő ur meg nem vendégelte volna a társulatomat, egyetlenegy potyavacsora sem fűzne koplalásunk emiékéhez. — Ne féljen direktor ur, lesz pénz! Még mindég hoztam, hanem az ezüstvégü botját ide adhatná, hogy jobban imponáljak, bár az óra sem ártana, hogy tudjam hány óra, mennyi perckor lódítanak ki a bérletellenes műbarátok, de az nem alterál, nincs oly idegen ajak, akit alá ne irattassak, utoljára is nem muszáj a darabot érteni, elég azt látni is. — Csak már én ne látnálak! — Már itt sem vagyok! Igaz, direktor ur, mondja meg ő nagyságának, tegyen félre egy kis pörcöt, mire visszajövök, mert láttam szalonnát vagdosott. — Lesz, lesz, csak lódulj! — Valami innivalót is készítsen, mert arra csúszik ám! — Svihák! Pár perc múlva az országúton fütyürészett a dús komlóskertek alatt s vakmerő elszántsággal kopogtatott be a községházán, hol először is mint miniszteri engedéllyel szabadalmazott trupp titkára mutatta be magát. Merészi vagyok, társulatunk a szomszéd községben működik, itt is szeretnénk néhány előadást tartani, kitűnő erőink vannak! Primadonnánk valóságos fülemüle s minő test, mintha gipszből volna mintázva, sokan azt hiszik, hogy töltött trikóban játszik, de ez gálád feltevés, saját hamisíthatatlan bájaival kápráztat. Nálunk van Izmosi Blanka drámai hősnő keleti szépség s hogy játszik! Hát még a ruhái! Azután Füzesi Klári, a naiva, még csak 15 éves, gyönyörű babaarc, 32-es cipőt visel. Szendénk Bátori Mici, a társulat starja, pár ezret ér az ékszere, ez az, akiért nemrégiben egy erdélyi mágnás agyonlőtte magát, de nagyon tisztességes! A férfiak is mind válogatott tehetségek, a hősszerelmes rendkivül imponáló alak, díjbirkózó volt, s minő orgánum, bömböl mint egy oroszlán, meghívták a nemzetibe, de azt mondja, inkább nálunk az első, mint az utolsók közt a legutolsó; van is neki nagy gageja s azonkívül minden vasárnap a direktoroknál ebédel. Az igazgatónénkről még nem is beszéltem, kérem az egy angyal, olyan komika nincs az egész világon, kicsit sandit, de nagyon jól áll neki, roppant gusztusos asszonyka, imádja az ura s minő gazdasszony, ha a székelygulyása harctéri bravúr lehetne, már régen vaskeresztet kapott volna. — Koloratur énekesnőjük van-e? érdeklődött a jegyző. — Hogyne ! Van, van, azaz még nincs, most jön, mesés akvizíció, ugy trilláz, mint a géppuska, háromszáz koronára van szerződtetve s minden helységben percentes jutalomjáték. — Minő a zenekaruk? — Zenekar, igen, igen, az mái igazán nincs, de minek is, van a kántor urnák harmoniumja, sokkal szebben lehet amellett énekelni. — Itt van, könyörgöm. Operettek: „Dollárkirálynő", Aranyeső", „Mozitündér", repertoiren van a „Farkas", „Ördög", „Dupla anyós* „Ocskay brigadéros." Meg tetszik látni milyen fényes ruhatárunk van, valódi uraságoktól levetett díszmagyar menték tiszta aranyzsinórra], bár a legértékesebb darabok még letétben vannak a szállítónál, mert olykor utánvétellel utazik a múzsa, de csak a közönyös emberek hibájából, kik nem méltányolják a magyar művészet apostolait, mi azonban nem riadunk vissza a legmesszebbmenő áldozatoktól sem ! — Ön is játszik? — Hogyne! Minden este a színpadon vagyok. Csendőr, anyakönyvvezető, pap, végrehajtó, nekem mindegy, három szóból is tudok olyan szerepet csinálni, hogy agyonkacagja magát a karzat, karzatunk ugyan nincs, hanem, a kik hátul, ott a söntésnél állnak. — Adja azt az ivet. Aláírok két körszéket! De hát milyen hely az ? — Amilyen széket tetszik küldeni, nálunk ez ugy divat, s majd odaállítjuk, ahova parancsolja! — írjatok alá ti is! — Jobboldali páholyt! — Sajnos, páholyokkal nem szolgálhatunk. — Akkor nem prenumerálok — a feleségem ném ül a földszintre. — Kérem a zsöllye, kitűnő hely, onnan fel lehet könyökölni a színpadra. Minden érvelése dacára csak két embert talált a falu közigazgatásában, kik aláírásukkal enyhíteni igyekeztek a társulat bekövetkezendő romlását s a lakosság nagyobb része még látni sem akarta a bérletivet, jobban féltek tőle, mint a
