ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-03-25 / 12. szám

1917. márcins 25. ESZTERGOM 3 számos esetben jogos és alapos. Bebizonyosodott ugyanis nem egy esetben, hogy a nélkülözhetetlenséget indokoló körülmények nem mindig felelnek meg a valóságnak, s nem egy van ilyen nem egészen, sőt egyáltalában nem helytálló indokok alapján felmentve. Legalább is nem tudja megérteni a nép, hogy ez vagy amaz tulajdonképen mi cimen ragadt odahaza ? Mert kérem úgy áll a dolog, hogy ha valakinek nincs elégséges jogcíme felmentéshez és a puskapor füstjének szagát egy kicsit kellemetlennek találja, hát egyszerűen leül, s a kapca szorulásának arányában eszközölt fül-tő-vakargatások befejeztével örömmel konstatálja, hogy egy kis vállalkozással lehet jogcímet is előteremteni, ha már olyan nagyon kívánják. Az egyik azután fölcsap marha-szállítónak, a másik sertéshizlalónak, a harmadik kórházi élelmezőnek, a negyedik fuvarozónak, az ötödik földbérlőnek, a hatodik Isten tudja micsodának, hiszen már annyiféle a „nélkülözhetetlen", hogy szobrot érdemelne az, aki olyan cimen kérvényezné a felmentését, amilyen cimen még senki sem próbált szerencsét. Ha sokáig tart még a háború, akkor utóbb talán bizony a tanitók is nélkülözhetetleneknek bizonyulnak. Az egészből azt akarom kihozni, hogy a nép nagyon jól látja ám ezt a sok nélkülözhetetlent és mert a felmentések elleni kifogása igen sok esetben jogos és alapos, hát nem igen nyeli le, ami a szivéből ajkára kívánkozik. 3. Az is tény, hogy egyesek kezdettől a fronton küzdenek, vagy korán fogságba jutván, a háború kitörése óta nem látták otthonukat, mig viszont mások kezdettől fogva kényelmes szolgálattételre vannak beosztva irodákban, kaszinókban, istállókban, műhelyekben, raktárakban, meg tudom is én hol, s minduntalan hazajárnak. Nos bizony a nép nem szívesen látja őket, sőt határozottan elégedetlenséget szító az ő folytonos hazajárásuk, mert mindenki ugy véli, s nagyon helyesen véli, hogy ezekre az ép, erőteljes emberekre a harctéren nagyobb szükség volna, s az ő munkájukat rokkant katonák is elvégeznék, akik már kivették a részüket a háborúból, vagy pedig miért ne lehetne őket felcserélni azokkal a harctéren küzdő öreg vitézekkel, akikre már nagyon ráférne egy kis jobb élet és több nyugalom? 4. A nép elégedetlenségének egyik további oka az is, hogy nem minden történik a maga rendje szerint azon a kis területen sem, amelyen mozog, él és küzködik. Óvatosan válogatom a kifejezéseimet nehogy határozott visszaélésnek állítsam mindazt, ami magában véve talán nem is annyira visszaélés, mint inkább eléggé nem indokolható, eléggé meg nem magyarázható eljárás, intézkedés. Az óvatos szó-lánc és a diplomatikus stilus gyakorlat helyett szabadjon konkrét adatokat felhoznom. Kezdem a gabona rekvirálásával. Itt minálunk a rossz termés miatt annak idején igen sokan kénytelenek voltak búzát vásárolni, s fizették métermázsáját 41 kor. 50 fillérjével. Igy volt maximálva. Most jön a rekvirálás. Kiszámítják az adagokat, összeírják a fölösleget, aztán, mert a rekvirálás közben a porciókat leszállították, a rekvirálók újra végigjárták a falut, s a visszatartható mennyiség ujabb leszállításával nyert többleteket megint csak összeírták. Eddig minden rendben van. De az már talán még sincs rendben, hogy a Haditerménynek kirendeltje, vagy bizományosa, I vagy micsodája az elrekvirált gabonát a méterj mázsánkint maximált áron alul fizette, levonván J métermázsánkint egy koronát. Mi cimen történt e levonás ? Fuvarozási költség címén semmi esetre, hiszen a magunk alkalmatosságán fuvaroztuk be a gabonát. Hát akkor mi cimen? Büntetés akar-e lenni azért, mert a rekviráláskor talált fölösleget nem szállítottuk be még az ősszel? Ki tudta azt akkor, hogy a visszatartható mennyiség december 5.-én és 29.-én'kiadott alispáni rendeletekkel újra szabályoztatni és csökkentetni fog? Mi akkor visszatartottunk annyit, amennyit az addig érvényben levő rendelkezések alapján jogosan visszatarthattunk. Különben is megtörtént, hogy a főszolgabíró egy esetből kifolyólag elrendelte azoknak a bizonyos egy koronáknak a visszatérítését. Ez pedig azt bizonyítja, hogy az egykoronányi levonás nem volt jogos. A fémbeváltás alkalmával be kellett szolgáltatni a rézüstöket. Rendben van, szükség van rézre, punktum. Kaptunk a rézüstök helyett bádog és vasüstöket. Azaz dehogy kaptunk. Ki kapott, ki nem. De tegyük föl, azóta mindenki kaphatott. Igen ám, csakhogy azért a bádog- vagy vasüstért több pénzt kellett kiadni, mint amennyit egy hibátlan állapotban beszolgáltatott vöröréz-üstért fizettek. Egy rézmozsárért kaptam öt korona egynehány fillért, s ugyanakkor egy ugyanolyan súlyú vasmozsárért pont öt koronát fizettem. Tehát ilyenformán a vasnak és sárgaréznek ára egyforma. Most jön a korpa. Tessék megbocsátani, hogy csak amolyan ötletszerű sorrendben mondom el azokat a bajokat, amiknek az elviseléséhez a a hősi önmegtagadásnak semmi köze. Hát igen, a korpa. Tetszik tudni úgy áll a dolog, hogy amig nem volt Korpa-Központ, addig volt korpa, most azonban, hogy van Központ, nincsen korpa, s főleg azok számára nincsen, akik eddig is sertéstenyésztéssel foglalkoztak. Olyan ügyvédet ellenben tudok, aki legújabban marhaszállitással foglalkozik, s azt is tudom, hogy ő kap korpát, itt meg faluhelyen nincs mit adni a disznainknak. Ügyvéd úr, mióta és mi okból lett ön marha-szállító ? és lesz gabonád. A hörcsög megint befészkelte magát az egyik folyosómba. Pöröld ki öt onnan és odaadom neked a gabonám felét. — Nem lehet kipörölnöm a hörcsögöt az új házbérrendelet miatt. Nincs felmondás. — Ej, ej. Sajnálom ... más pört nem adhatok neked, hogy legyen gabonád. És ezzel a kis ürge már futni akart. Az ügyvédet ennyi ártatlanság kihozta a sodrából s rákiáltott az ürgére: — Hohó 1 — nem oda bunda... Ha nem adsz nekem gabonát szép szerével, majd elveszem pörrel. — Az én gabonámat? — Nem, nem a te gabonádat, — barátocskám — mert neked nincs is gabonád, — hanem azt a gabonát, amelyet a paraszttól elvettél. Csak És ehhez a kezével egy kört csinált az ügyvéd, mintha a levegőből a zsebébe kotorna valamit. A kis ürge kissé megszeppent, de hirtelen mentő gondolata támadt: — Nem férsz be a lakásomba. Nem férsz be a gabonámhoz ... — Ebben igazad van, de majd befér a rendőr, a végrehajtó és főleg a rekviráló. Ó, édes barátom én pörrel kaparom ki a gabonádat... — Pörrel? — csodálkozott az ürge és kerek szemeit kimeregette. A homlokán ráncokat húzott a gond s két lábra ült mint a nyulak, mikor szintén valami fontos dolgon törik a fejüket. — Igen pörrel, felelt az ügyvéd s gúnyos arcjátékkal utánozta a kis ürgét. — Pörrel, pörrel. .. ismételgette a kis magrágó és gondolkodva kapargatta piciny, átlátszó füleinek gyökerét. — Bizony pörrel, lelkem, ürge barátom. Először is feljelentelek, mert zuglakó vagy. A lakásod nincs bejelentve a rendőrségen. Másodszor feljelentelek, mert a lakbérrendelet megkerülésével szerződés és a tulajdonos tudta nélkül minden zaklatástól menten lakod a földet. Harmadszor följelentelek, mert a ,gabonát a maximális árak kijátszásával a paraszttól csak ugy . .. loptad. Ötödször feljelentelek, mert a közfogyasztás elől gabonát rejtegetsz és végül hatodszor, hetedszer, sőt! — ha nem lesz hamarosan béke: még századszor is a nyakadra küldöm a rekviráló biztosokat s elviszik a gabonádat. . . Az ürge két körmös lábával befogta a fülét, hogy ne hallja tovább ezeket a borzalmakat és keserű szavakra fakadt: Jaj, jaj, mit tettem, hogy erre jöttem! Tényleg te nem vagy'cigány, te nem jársz zsákkal. Te nem vizet öntesz a nyakamba, te szóval fogod meg a szegény ürgét. Jaj, jaj, hová jutottam zuglakó, becstelen tolvaj, kártékony, mezei gabonarejtegető vagyok . .. — No látod már beismerted. — De hisz előbb még azt mondtad, hogy ha bármennyiszer pofon-karmol is a hörcsög: megmarad a becsületem. — Igen, ha kliensem lész: becsületed is lesz előttem, mert van gabonád. Ellenesetben se gabonád, se becsületed. — Rettenetes, szólt az ürge s azután elszántan kapta fel a lehorgasztott fejét. — Hát legyen, aminek lenni kell: vidd el a gabonámat, de hagyd meg a becsületemet: Inditsd meg a port a hörcsög ellen. .. Az ügyvéd megindította a pört és húzta mindaddig, mig a kis ürgének gabonája volt. Sőt egész bizonyos, hogy még azután is húzta, mert a kávéházban, midőn szép prémes bundáját dicsérgették, igen vidáman mondogatta: — Ürgebőr, ürgebőr... És e felvilágosítás után foszlós, habfehér süteményt pakkolt ki az ürgebőrrel bélelt bundazsebből, mert a kávéházban kenyérjegyre csak zsemlét adtak a tejszínes csokoládéhoz ... Ezek a dolgok itt a papiron és nekünk aprólékosaknak és talán szándékosan rosszul beállitottaknak látszanak, de az elégedetlenséget szitó nagyobb okok mellett mindenesetre ezek is alkalmasak a nép elégedetlenségének a fokozására. Tessék elhinni, bármennyire erőltetettnek látszik is ennek a témának előráncigálása, de én meg vagyok róla győződve, hogy még a dohány-inség miatt is nagy a zúgolódás, nem azért, mert nincs dohány, hanem inkább azért, mert egyesek számára igenis van elég dohány. Ha azután Túri Sándor urambátyám, aki szörnyű pipás-ember volt egész életében, chrysanthemum- vagy meggyfalevéllel kénytelen megtömni a pipáját és kiállván a háza elé, szomszédjaival a háborúról filozofál, hát elképzelhető és érthető, hogy bizonyos vonatkozásokban az istennyila is szóba kerül. Gyerki. Napoleon breviáriuma. Vivian Herbert angol iró beható tanulmányozás tárgyává tette a világotverő hadvezér Elbaszigeti könyvtárát és talált egy könyvet, amely bevilágít számunkra Napoleon gondolkozásmódjába s elárulja a világnak, milyen véleménye volt a dicsőített hóditónak a háborúról. Guibert „A taktika általános kísérletei" cimű könyve az, melyet a hatalmas császár aláhúzásokkal és széljegyzetekkel pontosan kipreparált és főleg ifjúkorában, első hadjárataiban állandóan magánál hordott. Maga a könyv 1770 ben, egy németalföldi titkos nyomdában látott nyomdafestéket és a francia kormány csinált neki reklámot, amennyiben árusítását és olvasását eltiltotta, minek az lett a következménye, hogy titokban széles körökben elterjedt. Az angol lapok, amelyekben a fölfedezés hire világot látott, kiemelik azt, hogy a jól kipreparált könyv nagy jelentőséggel bir a mostani időkben, mert eltekintve attól, hogy Napoleon világnézetét tárja elénk, azonkívül a haditudomány egyik legmélyrehatóbb okmánya, kútfője. — Guibert a politika legnagyobb szerencsétlenségét abban látja, hogy a.kormányok organizációja nem elég szoros„ Európa majdnem minden államában az a hagyományos szokás, hogy a kormányzat egyes ágait külön-külön miniszterek tartják a kezükben, akiknek véleményei és érdekei keresztezik egymást. Mindegyik csak a saját resszortjával törődik és úgy tesz, mintha a másiknak ügye egy idegen nép ügye volna." E kijelentés megnyerte a zseniális korzikai tetszését is. 150 év előtti helyzetet vázolnak e sorok, de az angolok úgy találják, hogy még a mostani időkre is ráillenek, sőt az annyira kárhoztatott széthúzás szinte belerozsdásodott a kormányok történetébe, életébe. A francia ezredes (Guibert), akiről Nagy Frigyes azt mondta, hogy könyvével „keresztül száguldottá a dicsőség összes utait", arról panaszkodik egy másik fontosnak tartott, Napoleon kezevonásával aláhúzott helyen, hogy a kozmopolita Európából kiveszett a háborús szellem és tért hódított „az örök béke". A császár irataiban sok idézet található, mely a régiek hadi nagyságáról szól, akik a kardjukkal vívták ki dicső hírnevüket s azzal is szálltak sírjukba, de az egyre fejlődöttebb civilizáció „ledöntötte a patriotizmust és a hanyatló erkölcsök végleges elpuhulására vezetett." Ezzel az általános világnézettel szemben Guibert a hadakozó államok ideálját Nagy Frigyes Poroszországában látja megtestesülve. Kora oly időszak volt, amelyben a francia nemzet vezető, férfiai hódolva borultak e nagy király elé, mikor a francia encyklopedisták Frigyes győzelmét a franciákon „meleg rokonszenvvel" üdvözölték, d' Allembert pedig szerencsekivánataival halmozta el a w

király-filozófus"-t a hubertusburgi békekötés alkalmával. Pedig a franciáknak éppenséggel nem volt min örülniök ezen a nevezetes napon. De a hires titkos könyvben még egyéb fontos mozzanatot is lelünk. íme megvan a kútforrás, ahonnan Napoleon Nagy Frigyes irányában