ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-03-11 / 10. szám

azokra a különféle gyárakra, kartellekre és a háború alatt azokra a sajnálatosan gombamódra szaporodó szörnyszülöttszerű hadi-központokra, melyek a mindenkori árakat úgy állapították meg, ahogy az nekik — financiális szempontból — jól esett, mennyiség tekintetében pedig annyit bocsájtottak a szervezett fogyasztók rendelkezésére, amennyit — sokszor hosszú utánjárás után — nagykegyesen megállapítottak. Amolyanféle szépséghibának minősíthető ez a sajnálatos körülmény. És most előttünk fekszik a Hangya Ipar Részvénytársaság tervszerűen kidolgozott működésének köre, annak néhány hónapi zárszámadása, ennek kapcsán pedig szövetkezeti életünk egyik epochális és legjelentőségteljesebb vívmánya: a szövetkezeti gyártelepek és vállalatok szervezése. Habár a háború egyelőre megoldhatatlan akadályokat gördit az immár megindított vállalkozásnak a maga teljességében való megvalósításához, —• a mag el van hintve, már gyümölcsöt is termett és ha a szövetkezeti mozgalom mai állapota elég erősnek érezte magát arra, hogy a főfogyasztási cikkek előállítását a maga kebelén belül végezze el, akkor nem marad más hátra: mint örömmel üdvözölni a magyar gyáripar eme altruisztikus alapítását, mint nélkülözhetetlen függelékét az igazi és teljes szövetkezeti mozgalomnak. A részvénytársaság négy millió korona részvénytőkével indult meg. Foglalkozni kíván a Hangya Ipar 1. ipari cikkek előállításával és forgalombahozatalával és e célból a társaság ipari üzemeket és gyárakat létesít, meglévő ily vállalatokat megvesz, illetve részvényeit megvásárolja; 2. ipari szövetkezeteket létesít, ezeket központi kötelékébe foglalja, ügyvitelüket és számadásaikat ellenőrzi és üzleteiket közvetíti; 3. földgáznak és villamos erőnek mezőgazdaságban vagy közüzemekben való felhasználását célzó szövetkezeteket alapit és ezeket központi kötelékébe foglalja; 4. bort, szeszt, égetett szeszes italokat nagyban elad, továbbá szeszt, likőrt és rumot nagyban gyárt. A Hangya Ipar R. T. áruforgalma az elmúlt csonka évben meghaladta az 5 millió koronát, tiszta nyeresége 187,117 K 39 fill., ugy, hogy a részvényesek az egyes részvények befizetett értéke után 8% osztalékot kaptak. Ezzel röviden beszámoltunk volna az iparvállalat céljáról és első évi működéséről. Amikor azt látjuk körülöttünk, hogy a kapitalisztikus áramlat meggyökeresedett csökönyösséggel iparkodik hálójába keríteni mindazt, amit mi röviden vállalkozásnak szoktunk mondani, amikor már-már végvonaglásban fekszik előttünk az agyongyötört, lelketlen bankbáróktól, uzorásoktól és — ezt jól jegyezzük meg, — harmincezer (!) közvetítőtől elárasztott kereskedelmünk és iparunk: akkor válik láthatóvá a horizont véres mezején az a mentőcsónak, melynek életrevalóságában ugyan senki sem kételkedhetik, mely — ha előbb nem, — de a háború után teljesen kibonthatja majd védőszárnyait s az anyaintézet oldala mellett, — követve annak dicsőséges múltját — fogja kiterjeszteni áldásos működését az ország szövetkezett lakosságára. És ez a közös, válvetett munkálkodás a maga kristálytiszta igazságával fogja alkotni a szövetkezeti mozgalom egyik legmaradandóbb és legékesebb bizonyítékát: társadalmi életünk egységes és őszinte haladását. Vándor Károly. HÍREK. Karcolatok. Ha én képviselő volnék. T. Házi (Halljuk! a baloldalon.) Az Ácsok Országos Szövetségének Hivatalos Közlönye a napokban igen figyelemreméltó cikkben foglalkozott az ácsipar és a kultúra viszonyával. Anélkül, hogy a cikknek méltatásába bocsátkoznám, sat. Haz figyelmét hosszabb időre lekötném ... Egy hang jobbról: Nagyon helyes! ... szükségesnek tartom, hogy mivel a háborús közviszonyok rosszabbodása és az ácsiparnak a háború következtében való stagnálása között összefüggést látok: a t. kormány figyelmét felhívjam az ácsipar sürgős fellendítésének a szükségességére. T. Ház! Tény, hogy a háborút az összes iparágak sinylik. A kovácsok nem dolgozhatnak, mert nem kapnak szenet. A bognárok a műhelyek ablakából tétlenül ásítoznak az utcára, mert most uj szekeret senki sem rendel, s a gazdasági eszközökön szükséges javításokat lehetőleg mindenki elvégzi odahaza. (A jobboldalon ásítanak.) Az asztalosok megrendelések hiányában bezárták műhelyeiket. A szabók kivándorolnak Ausztriába, mert hogy a posztó is odavándorolt. A kádárok tétlenül pipálnának, ha volna dohányuk, de mert nincs dohány, hát tétlenül szidják a filloxerát és az állami gálicot, melynek bizonyára nem csekély szerepe van a peronospora elhatalmasodásában. (A jobboldalon még többen ásítanak.) A gépészek és lakatosok unalmukban öreg kávédarálókat cineznek, nem mintha a gépek és lakatok most nem romlanának, hanem mert most mindenki csak az igazán halasztást nem tűrő esetekben javíttat valamit, s az emberek igen tekintélyes része ugy vélekedik, hogy most sok minden tűrhet halasztást. (Felkiáltások balról: Hősök szavazati joga! A miniszterelnök távozása!) Egy felébredt munkapárti a szomszédjához : Még nem kell szavazni? Ami a cipészeket illeti, nem tagadható, hogy a munkájuk megszaporodott, hiszen a vonat- és villamos-járatok csökkentésével egyenes arányban áll a gyalogolok számának meggyarapodása és megmezitlábosodása, de kérdem, hogy ez a tisztes iparág, mely nem éppen a Bőrközpontnak, mint inkább a gyalogjárási kényszernek igen sokat köszönhetne, nem szenved-e óriási károkat a petroleum-hiány miatt? Kora ősztől késő tavaszig késő reggeltől kora estig dolgozhatnak csupán. (Közbeszólás: Az inasok nem haragusznak.) Ami a kőmíveseket illeti, azok legfeljebb a páholyokban dolgoznak. (Mozgás a jobboldalon.) Nem evett meszet senki, hogy most házat építtessen, hiszen azok a házak is félbenmaradtak, amiket közvetlenül a háború kitörésekor kezdtek építeni. (A munkapárti oldalon csendesen szunnyadnak.) S ennek velejáró következménye természetesen az is, hogy az ácsok fűrészei és baltái a kamrában rozsdásodnak. Én az ország szomorú közállapotainak egyik okát éppen ebben látom, s bár beismerem, hogy az ipar pangása a háborúnak szükségszerű következménye és ezen változtatni nem lehet, de azt nem ismerem be, hogy a közéletben mutatkozó korrupció és a panamák (Ébredés a jobboldalon.) egész sora szintén velejáró és szükségszerű következménye volna a háborúnak, s legkevésbbé látom be azt, hogy ezen nem lehetne segíteni. T. Ház! Csak a vak nem látja, hogy ebben az országban zsiványok garázdálkodnak. (Ugy van ! a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, használjon választékosabb kifejezéseket. Igazán sajnálom, hogy azoknak a jellemzésére, akikről megemlékezni óhajtok, alkalmasabb kifejezést nem találhatok. (Egy hang jobbról: Az ácsokról beszéljen !) Kérek egy kis türelmet, mindjárt következnek az ácsok. Ki hitte volna T. Ház, hogy most, amikor veszélyben a haza, oly sokan akadjanak, akik a veszélyeztetett haza nehéz sorsát lelkiismeretlen módon kihasználják a maguk anyagi előnyére? Ki merte volna hinni akkor, a mikor lelkesedve hadbaszállt a nemzet, hogy majd akadnak csalók, sikkasztok, csempészek, kufárok, tolvajok és gazemberek, a kik hihetetlenül nagy vagyonra tesznek szert azalatt, amig az országnak kenyeret termelő főldmives népe szűkre szabott kenyéradagokkal kénytelen beérni, amig a városok népe ázva fázva tolong az üzletek előtt egy kis lisztért, babért, burgonyáért, zsírért, s a mig katonáink rongyokba kötözött lábakkal, rongygyá lett ruhában védik a haza határait. Azok a lajstromok, amiket az újságok napról napra hoznak, eléggé beszélnek, s eléggé igazolják, hogy igenis van korrupció, még pedig nagy. A korrupciós listákban szereplők vallási hovatartozását nem merem bolygatni, nehogy a felekezetieskedés vádjával illessen valaki. Most pedig jönnek az ácsok. (Halljuk!) Uraim, igenis lehet a bajon segíteni. Birsággal és börtönnel nem. Hanem én az ácsipar pangásának megszüntetése és a korrupció kiirtása érdekeben azt ajánlom, hogy létesítsen a kormány hatósági akasztófaműhelyeket. De kérve kérem, hogy Ákasztófa-központot ne létesítsen, mert ha létesít, akkor lesz ugyan akasztófa elég, de zsivány is lesz elég, mert nem jut mindegyiknek. Gyerki. Krónika. Friss tavaszi napfény simogatta arcom. Elolvadt a hó mind a Kisdunaparton. A Vaskapu táján fehérlik még egyre, De mintha a tél ott búcsút integetne. A ragyogó égen könnyű felhők szállnak, Játékul a fürge, játszi napsugárnak. A tavasznak jött el aranyos tündére, Mosolyog az arca, pajkos szájaszéle, A nyakán csillognak fehér drágagyöngyök, Örömkönnyek gyöngye, mit boldogság öntött, A ruhája lenge, fehér, tiszta fátyol, Friss virágok hullnak lebegő hajából. Mit hozol te nékünk aranyos szép szellem ? Hintesz-e most áldást, merre fátylad lebben ? ínséges tél végén száritasz-e könnyet, Lehet dala hozzád e siralomvölgynek ? Merre a szem ellát, örömtelen minden, Ibolyád, virágod kinek sem kell itten. Ne hozzál most nékünk fehér hóvirágot, Feketék a lelkek; az ajkakon átok. Nincs ma dalunk, nincsen örömünk se tiszta, Vérvörös a tájék; fordulj tőlünk vissza! Menj el a világnak valamely zugába, Ahol csillan még az öröm napsugara. Szól a tündér lágyan, tisztán cseng a szója: „Nincs hát hely a földön, ahol gond ne volna? Nincs a földön hely most, hol virágra várnak?" Nincs, mert élelem kell a sok siró szájnak! . .. Élelem, kenyér kell, óh, és béke, béke; Ezt hozzad el nékünk szép tavasz tündére! (-.) * A hercegprímás és a katonaotthonok. A honvédelmi minisztérium hadsegélyző hivatala a magyar ezredek részére felállítandó frontmögötti otthonok szervezésére külön bizottságot létesített, amely bizottság március 15-én Budapesten tartja alakuló ülését dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás elnöklete alatt. A királyné e magyar otthonokra 120.000 koronát adományozott s az összeget el is küldte a hercegprímásnak, mint a bizottság elnökének. * Dr. Rajner Lajos püspök adománya. Rajner Lajos püspök, nagyprépost a vizivárosi zárdaiskola javára 25,000 koronát adományozott és a pénteken tartott főkáptalani tanácsülésen adományát a főkáptalannak bejelentette. * Érseki levéltárosi kinevezés. Dr. Meszlényi Zoltánt, aki főegyházmegyei irodai szolgálatra volt eredetileg berendelve, a bibornok-hercegprimás érseki levéltárossá és ceremoniáriussá nevezte ki. * Előadás az Oltáregyletben. Madarász István dr. f. hó 14-én szerdán délután 5 órakor tartja a havi konferencia beszédet az Oltáregylet tagjainak a vizivárosi zárda szokott helyiségében. Pontos megjelenés kéretik. * Főegyházmegyei hirek. Klasz Ágoston nagycsalomjai plébános Imelyre neveztetett ki plébánossá. — Juhász Béla a budapesti sz. Istvánkórházba lelkésszé neveztetett ki. * Chernák Béla visszahelyezése. Lapunk február 4-iki számában közöltük, hogy Chernák Béla kiskunfélegyházai rendőrkapitányt a város közgyűlése állítólagos szabálytalanságok miatt felfüggesztette hivatalától. Ezt azzal a hozzáadással közöltük, hogy bár nincs jogunk ebben az ügyben praejudicálni, mi Chernákot pontos, kötelességtudó s lelkiismeretes rendőrtisztviselőnek ismerjük esztergomi alkapitányi működése alapján. Pest vármegye törvényhatósága most csütörtökön tartott közgyűlésén igazat szolgáltatott Chernáknak is, nekünk is. Chernákot visszahelyezte hivatalába

; mert az ellene emelt vádakat teljesen alaptalanoknak találta s a lefolytatott vizsgálat Chernák eljárását teljesen igazoltnak és jogosnak találta. Chernák ugyanis több szabályszerű s már régebben elrendelt újítást vitt keresztül a közrendészet terén, mi a kiskunfélegyházai cíviseknek nem igen tetszett. Chernák teljes rehabilitálásának hire bizonyosan örömet fog kelteni esztergomi ismerősei közt is. * Űj honvédhadnagyok. A Rendeleti Közlöny legutóbbi száma szerint febr. 1-i hatállyal honvédhadnagyokká lettek kinevezve a nyitrai 14. sz. honvédezredben Klinda Károly és Salgó László zászlósok. Az előbbi Klinda Károly esztergomi tanitóképző-intézeti igazgató-tanárnak, az utóbbi Salgó Sándor kisujfalui jegyző fia, kik iskoláikat az esztergomi tanintézetekben végezték.