ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-03-11 / 10. szám

/ feledni azt a kiállhatatlan cinizmust, amelypolitikai pályáján eddig végig kisért választőt és választottat egyaránt?! Forduljunk el a csúf képtől és higyjük, akarjuk hinni, hogy a jövőben szebb képeket fogunk látni. Hiszen az igazság sohasem halt meg, csak ájultan úszott az emberekkel e viharos háborgásban. Az eddigi elvekre józanul senki sem esküdött, csak borgőzös állapotban, vagy az érdekektől elvakulva tehetett meg valaki ilyen szörnyűséget. Meg kell fújni a harsonákat, a kíméletlen riadónak végig kell zúgnia e politikai holttenger fölött, az igazságnak fel kell kelnie ájultságából, hiszen olyan időket élünk, amikor az ország politikája nem farsangi játék, nem családi érdek, nem magyaros virtuskodás többé, hanem nemzetmentő, hazát biztositó komoly küzdelem, megroppanásig kötelező munka. Az eszmélödésnek, a megértésnek felvillanását látjuk abban a tényben, hogy a politikai világban felvetődött a koncentrációs kabinet eszméje és pedig komolyan vetődött fel. Ez azt jelenti s azt kell jelentenie, hogy nem pártoknak kell kormányozniuk az országot, hogy egy nagy párt nem erőszakolhatja r.á az országra a saját érdekeit, hanem válogatott elismert egyéneknek, értékes tehetségeknek kell vezetniök az országnak ügyeit, akik előtt egyedül a közjó áll s erkölcsi alapokra helyezkedve kiirtanak minden visszaélést s visszaviszik azt a megnyugvást, azt a békességet minden magyar polgár házába, amelyet épen e nehéz viszonyok között űzött el onnan a féktelen érdek, a részrehajlás. A régi nóta már lejárta magát. Már nem Bécsben keresi az Öntudatos magyar az ö ellenfelét, máshol és másokban sejti, tudja az ö legszentebb jogainak gyilkosát, még pedig azokban, akik a véres háború napjait arra használják fel, hogy titkos agitációjuk.kal, újságjaikkal, irataikkal megmételyezzék a magyar nemzet fiainak lelkét. Mondjuk meg végre nyiltan, hogy azok kellenek nekünk a kormányra, akik az aknamunkát végző szabadkőművesség és vallástalanság ellen fel akarnak, fel mernek lépni, velünk együtt akarnak küzdeni ellenük. A kiben nincs meg e jó szándék pusztuljon onnan, a kormány mellől, legyen bár rajta a napközi otthonok és menhelyek, a nyomorék gyermekek és gyógyithatlan betegek menhelyei stb. jeléül annak, hogy ma már még a nem vallásos alapon álló szegénygondozás is belátja, hogy a szegénygondozás nem állhat abban, hogy a jelentkező szegényeket valamely pénzadománnyal egyszerűen lerázzák magukról, hanem hogy törekedniük kell arra, hogy a szegényeknek Ínséges körülményeit megismerve, a leginkább megfelelő módon segítsenek rajtuk. Amidőn tehát mi ezeket az egész vonalon látjuk, lehet-e akkor csak kételkedni is azon, hogy a Szent Vince-Társulat alapitói a leghelyesebb utat választották és hogy helyes úton járnak a Szent Vince-Konferenciák most is, amidőn nem elégesznek meg az egyszerű alamizsna kiosztással, hanem egész szívvel, egész lélekkel, kellő körültekintéssel és a legcélszerűbb eszközök megválasztásával igyekeznek a szegényeket gondozni, sőt mi több — és ami egyedül helyes — szegényeiket nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is segíteni. Mert, és ebben van a Szent Vince-Társulat kiválósága, a Szent Vince-konferenciák tagjai nem hunynak szemet az anyagiaknál is nagyobb bajok — a lelki bajok előtt, midőn a vallás vigaszával közelednek a szegényhez, és istenes jámbor életre ösztönzik őket és jótanácsaik, intelmeik által Isten akaratában való megnyugvásra és béketűrésre és főleg a betegeket a szentségek végső gyakrabbi fölvételére buzdítják! Hány, inkább lelkileg, mint anyagilag szegény családot menthetnek és menaz ellenzékieskedés: a függetlenség, az alkotmánypárt vagy bármelyik párt hazug köntöse. Nem a hazafiaskodó szólamok, nem a nagy frázisok fognak vezetni minket, hanem a keresztény alapon álló, becsületes tehetségek. Nem pénzért, érdekekért fog élni, szavazni ezután az öntudatos magyar, hanem a keresztény magyar hazáért. r. — A többtermelés kérdésének kedvező megoldása és sikerének biztosítása épp oly fontos hadiérdek ma, akárcsak a municiógyártás. A tavaszi idő beálltával elkövetkező termelési időszak hirtelen aktuálissá teszi a többtermelés kérdését s bár a múló tél folyamán elég sokat hallottuk emlegetni a többtermelés kérdését, most, március közepetáján sem látunk komolyabb akciót megindulni a többtermelés érdekében. Megalakították — ahol megalakították — a helyi gazdasági bizottságokat s megjelent egy füzet is a többtermelés gondolatának propagálására; de a bizottságosdi Magyarországon a megölője minden komoly akciónak, mert a bizottságok csak elveket képviselnek, de egy liter babot sem produkálnak, rengeteg papirt teleírnak, de semmiféle végrehajtó hatalommal nem rendelkeznek; a röpiratok terjesztésének és népszerűsítésének módját pedig Magyarországon nem értik. Pedig a termés fokozásának ügye túlnőtt a kezdeményezés és a háborús aktualitás keretein, mert a termés fokozásának keresztülvitele hosszú évekre kinyúló fontos érdekké vált általános gazdasági lezüllésünk révén. Ugyanis nemcsak a földmi velés és növénytermelés, de az állattenyésztés, kertgazdaság, fatenyésztés, selyemtenyésztés, háztartástan, sőt ipari és gyári többtermelés fokozottabb biztosítása vált égetően fontos nemzetgazdasági kérdéssé. A föld- és házbirtoknak, általában az ipari és kereskedelmi vagyonnak a háború után bizton bekövetkező súlyos megterheléséből származó egyensúly-zavarokat csakis a többtermelés keresztülvitelével lehet elhárítani. Szóval az általános többtermelési elvnek általános nemzeti tudománnyá kell átalakulnia úgy, hogy a jövendő generációnak teljesen a vérébe menjen át a minél több és több hasznot hajtó munka fontos és megkedvelt volta. Ha pedig a többtermelés ügyének huzamosabb időn való felszínen tartását s a jövő generációnak ebbe való belenevelését szükségesnek tartjuk, akkor csakis a minden rendű és rangú tenek is meg tényleg ily módon az erkölcsi elsülyedéstől, a kétségbeeséstől és elzülléstől ! A szegényeknek vajmi sokszor nagyobb szükségük van a lelki, mint az anyagi segítségre ! Nem egy baj a szegények otthonában, melyet a legbőségesebb anyagi áldozatokkal sem lehet gyógyítani, mert azon csak és egyedül a vallásos hit és bizalom és egy rendezett katholikus élet segíthet. Ezekből egészen világos az is, hogy a szegények gondozása nem éppen könnyű dolog, hogy itt a merő dilettantizmussal nem érünk célt. A szegények gondozásához a gondozó részéről is mélységes hit szükséges, mely a szegényben nemcsak a testi életet, hanem a lelkét is látja. A szegények gondozásához krisztusi szeretet, türelem, gyengédség és tapintat, sőt nem egyszer határozott és bátor fellépés is szükséges. Erre pedig csak a vallásos műveltség, a gyakorlat, a konferenciák látogatása, az idevágó hagiologiai és szakkönyvek olvasása, saját magunkban pedig lelki egyensúly és belső beke szükséges. Tévedne tehát az, aki a Szent Vince egyesületeket csak egyszerűen olyas szegénygondozó intézménynek tekintené, mint amilyenek például a székesfővárosban divó szegénygondozó asztaltársaságok, népkonyhák és hasonlók ! Nem ! a Szent Vince-konferenciák nem pusztán segitö egyesületek, hanem olyan charitativ és socialis vallásos gyülekezetek, melyeknek főcélja a tagok megszentelése a gyakorlati keresztény élet élése és a keresztény erények gyakorlása. Ezért kezdjük és végezzük gyűléseinket imáiskolák munkájára alapozhatjuk e kérdés teljes kiépítését. A többtermelés fontosságának nemzeti létkérdéssé vált tudatát már most bele kell nevelni a jövő generációba, melynek le nem mosolyogható tényezője már most a gyomlálni, kapálni, selyemhernyót tenyészteni, lovat hajtani, tehenet megfejni stb. tudó legapróbb fiú- vagy leánygyermek. A hernyószedésnél alkalmazott iskolásfiú már egy küllője annak a szekérnek, melyen a terméstöbbletet a nemzeti vagyon éléstárába behordjuk. A többtermelés gondolatának kimélyitése, propagálása, eredményessé tétele tehát ismét az iskolák feladatává válik. A többtermelés tantárgyát már az elemi iskola IV. osztályától kezdve épp oly behatóan kellene tanítani fokozatosan bővülő stúdiumok alapján, mint a nemzeti nyelvet vagy a hazai történelmet. Szóval egy nagyon praktikus, gyakorlati gazdák és gyakorlati pedagógusok által szerkesztett tankönyv-sorozatra volna szükség, mely fokonkint felölelné a többtermelésből származó vagyonszerzés, a haszon, a nyereség, a takarékoskodás, a gazdálkodás tudományát. Semmiféle tudomány, illetve tudományt felölelő irott vagy nyomtatott betű nem válik oly gyorsan népszerűvé és közkinccsé, mint az olcsó, okos, praktikus tankönyvbe lefektetett tudomány. Hogy pedig az iskola milyen hatalmas szerv a közvélemény megmozditására, arra száz és száz példát szolgáltatott a háború harminckét hónapja. A többtermelés gondolatának népszerűsítését és rögzítését, sőt eredményessé tételét is az iskolák révén vélném csak okosan, célravezetőén megoldhatónak. Sz. Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság közgyűlése. Hetvenkettedik üzletévi jelentését bocsátotta ki a mult napokban városunk első pénzintézete az esztergomi takarékpénztár rt. Bleszl Ferenc kir. tan. igazgató hivatott tollát dicséri a minden irányban részletesen tájékoztató beszámoló, melyből itt csak szemelvényeket ragadhatunk ki. Hosszú időkre, talán évszázadokra kiható világesemények hatása alatt éltünk az elmúlt 1916. évben is. A harmadik éve dúló véres világháború a mult évben is sok szenvedést és küzdelmet hozott nemzetünkre, de ezek mellett dicsőségben és megnyugtató tapasztalatokban is volt részünk és igy törhetlen bizalommal tekintünk a jövőbe. Mélységes szomorúság szállta meg lelkünket öreg királyunk váratlan elhunyta alkalmával is, de az ország gyászba borult népe bizalommal és büszke reménységgel tekint a tetterős, méltó val, ezért tartunk lelki olvasást minden összejövetelünkön, ezért tartjuk meg egyesületünk védőszenteinek ünnepeit különösen, ezért végeznek a Szent Vince-egyesületek különösen nagyobb városokban lelkigyakorlatokat, ezért részesiti az apostoli szentszék a tagokat a szegénylátogatás által elnyerhető búcsúkban, ezért óhajtja az egyesület, hogy a tagok egymás iránt bizalommal és szeretettel viseltessenek, ezért intenek a szabályok, hogy a tagok a szegények iránt necsak türelmesek legyenek, hanem alázatosak is, mint volt az Ur Jézus, ezért intik a szegénygondozók gondozottaikat és ezek hozzátartozóit vallási kötelességeik teljesítésére, vagyis más szavakkal a Szent Vince gyülekezetek az erényeket nem pusztán természetes, hanem természetfeletti indokokból gyakorolják, amidőn a szegényt ugy karolják fel, amint Jézus is tette. Mily lélekemelő, amidőn nagy városokban látjuk, amint nekem is bő alkalmam volt látni Budapesten, hogy uri emberek sokszor a székesfőváros legtávolibb kerületeibe, a legszegényebb szegény hajlékaiba mentek el, hogy ott az elhagyatott, senki által nem gondozott családokat fölkeressék, alamizsnáikkal támogassák és pártfogolják. De nem hagyhatom említés nélkül, sőt szívesen hangsúlyozom, hogy a Szent Vince Társulat első sorban világi tagokra, világi hívekre számit. Világiak, egyetemi ifjak alapították a társulatot Parisban. Szándékuk volt, hogy mint világi hivek résztvegyenek a lelkészek pastoraciójában. Azért