ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-12-23 / 51. szám

közönség tájékoztatása céljából közli az egyes kórházakban tartandó ünnepélyek sor- és idő­rendjét, egyúttal kéri a közönséget, jöjjön el, vegyen részt az ünnepélyeken, hadd lássák a hazaért szenvedők, hogy szeretettel vesszük őket körül. Az ünnepélyek a főreáliskolai helyiség­ben levő kórházban kezdődnek hétfőn délután 4 órakor, utána pedig nyomban a Deák Fe­renc-utcai iskolában levő kórházban. A vízivá­rosi katonai kórházakban 4 órakor, a Vöröske­reszt-kórházban Í/i6 órakor, a szemináriumban 5 órakor, a csapatkórházban pedig 6 órakor kez­dődik a karácsonyfa-ünnepély. A közönség iga­zán válogathat időpont és hely között, hol je­lenjék meg, hol vegyen részt a jótékonyságnak e bensőséges karácsonyi ünnepein. * Az esztergomi főszékesegyházi ének­es zenekar karácsonyi műsora: December 24-én: Éjféli misére: Te Deum koraliter. Az összes vál­tozó részek koraliter. Seyler Károly: Alma nox, tacita nox, Pastorale, 4 sz. vkar orgona ós zene­karra. Seyler Károly: 24. miséje (C-dúr). 4 sz. vkar orgona és vonószenekarra. December 25-én: Straka Pius: Ecce Sacerdos, 4 sz. vkar. Ifj. Büchner Antal : G-raduale Viderunt omnes, 4—6 sz. vkar. Ifj. Büchner Antal: Offertorium Tui sunt coeli, 4—6 sz. vkar, orgona és zenekarra. Demóny Dezső: Szent Erzsébet miséje (E dur) vkar. orgona ós zenekárra. — Mise végén Lus­pay Kálmán ; Imádkozzunk a hazáért, 4—6 sz. vkar. Délután: Vespera Falsobordoni. December 26-én. Mitterer: G-raduale Sederunt, 4 sz. vkar. Goller: Offertorium Elegerunt, 4 sz. vkar or­gona kísérettel. Ifj. Bucher Antal: Missa bel­lika XXII. vkar. orgona ós zenékarra. Délután : Vespera Falsobordoni. December 27-én: Gra­duale koraliter, Büchner Antal: Offertorium Justus ut pálma, 4 sz. vkar orgona kísérettel. Vavrinecz Mór: Missa Tyrnaviensis, op. 56, (A­moll. 4 szól. vkar orgona kísérettel. December 29.: Graduale és Offertorium koraliter. Kersch Ferenc: Es-dúros miséje, 4 szól. vkar orgona­kisórettel. * Adomány a „Kolos" közkórháznak. Lollok Lénárd prelátus kanonok ur Locarnóból ez idén ismét ezer koronát azzal küldött Fehér Gyula prelátus ur utján dr. Gönczy Béla kórház igazgató kezeihez, hogy ezen összeget — leg­jobb belátása szerint — a Kolos kórház betegei­nek javára használja fel. A kórház igazgatósága az adományozásról jelentést tett a kórháztulaj­donos városnak, s a bőkezű adományért a maga részéről ez uton is hálás köszönetének ad kife­jezést, a mellyel Lollok prelátus ur most már ismételten adta a'közkórház iránt táplált meleg érdeklődésének. * Bertalan Vince meghalt. A magyar katholikus tanügynek országos gyásza van. Meg­halt Bertalan Vince katholikus tanügyi író, az esztergomi tanítóképző nyugalmazott tanára, la­punknak is jeles és buzgó munkatársa. Véle a kath. tanügyi mozgalmaknak egyik lelkes ve­zére tünt le a közélet porondjáról, ki kifogyha­tatlan idealizmusával s lankadatlan készségével mindenkor buzgó harcosa, szószólója, támogatója volt a kath. tanügyi munkások és a kath. isko­lák érdekeinek. Idealizmusa s munkakészsége sok jelentős sikerrel gazdagította a kath. tanügy munkájának eredményes voltát. Bertalan Vince 1895-ben került Esztergomba Hegy magasról, — hol mint tanitó működött, —• Komlóssy Ferenc akkori egyhm. főtanfelügyelő hívására, aki is­mervén a benne rejlő szellemi kincseket, maga mellé vette az egyhm. főtanfelügyelői hivatalba, hol a kath. iskolák szervezése körüli teendők intézésében igen tág hatáskört bizott reá. Ber­talan a belehelyezett bizalomnak derekasan meg is felelt, amennyiben a felekezeti iskolák tan­tervének revíziója, a tanitók rendtartási szabály­zatának kidolgozása és egyéb fontos kath. tan­ügyi rendelkezések végrehajtása körüli munkála­tokban kitűnő szervező erőnek bizonyult. Részt­vett minden kath. tanügyi mozgalomban s fana­tikus harcosa volt a tanítóság tekintélyének emelése érdekében folytatott küzdelemnek. Ké­sőbb Vaszary hercegprimás az esztergomi tanító­képző tanárává nevezte ki, hol idealizmusát bá­tor szókimondással ojtogatta növendékeinek lel­kébe. Igen sokat dolgozott és sok munkája mel­lett is csak szerény és szegény kulturapostol maradt, ki munkásságának gyümölcseit soha sem élvezte. Egyetlen öröme gyermekeinek nevelése volt, miért minden áldozatra képes volt. F. hó 16-án hunyt el Rákospalotán, hol nyugdíjazta­tása óta lakott. 60 éves korában a szervi szív­baj vitte s sírba. A szive fáradt ki, mely min­dig annyi szeretettel dobogott a nemes célokért. Halála őszinte részvétet keltett ugy Esztergom­ban, mint az egész országban. Temetése f. hó 19-én ment végbe utolsó akarata szerint Eszter­gomban. A temetési szertartást dr. Walter Gyula c. püspök, a kath. tanitók orsz. segélyalapjának elnöke végezte Keményfy Kálmán szentszéki tanácsos, vizivárosi plébános ós a növendékpap­ság segédletével. Sírja fölött Bakos István a Magyarországi Tanítóegyesületek Országos Szö­vetségének alelnöke, a katholikus tanítóság ne­vében pedig Kócsán Károly lapszerkesztő-tanító mondott búcsúbeszédet. A Kath. Tanügyi Tanács, melynek az elhunyt munkás tagja volt, koszorút helyezett az elhunyt koporsójára. A temetési szertartáson ugy Esztergom város közönsége, mint az országos tanügyi szervezetek küldött­ségei nagy számmal vettek részt. * Halálozás. Nagy Pál, az Esztergomi Ke­reskedelmi és Iparbank tisztviselője f. hó 18.-án életének 37. évében Esztergomban váratlanul elhunyt. A boldogult, ki ez év október havában vonult be katonai szolgálatra, a közelmúlt napok­ban állotta ki sikeresen a tiszti vizsgát. A mult napokban heves toroklobot kapott, melyet eleinte nem vett komolyan, midőn azonban állapota hir­telen rosszra fordult, hazajött a kenyérmezői ka­tonai táborból s azonnal orvost hivatott, ki difteriát állapított meg, melynek előhaladottságá­val szemben azonban az orvosi tudomány tehe­tetlen volt s a derék, szimpatikus tisztviselőt a veszedelmes kór megölte. Halála általános meg­döbbenést és részvétet keltett. Az elhunytat fele­sége ós három apró árvája siratja. Temetése csü­törtökön délután ment végbe a nagyvárosi te­mető kápolnájából s azon a város közönsége osztatlan részvéttel vett búcsút a tragikus véget ért fiatal tisztviselőtől. * Az üzletek karácsonyi munkaszünetje. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter kivétele­sen megengedte, hogy a f. évi december hó 23-ára és 30-ára eső vasárnapokon az ipari és kereskedelemi árusítás és házhoz szállítás, a ma­gyar szent korona országainak egész területén, a tüzelő anyagokkal való takarékosságról szóló rendelet korlátain belül végezhető legyen. * A betéti kamatláb fölemelése. A há­ború okozta pénzbőségben szenvedők a mult év­ben annyira megrohanták betéteikkel a pénzin­tézeteket, hogy azok kénytelenek voltak a betéti kamatlábat leszállítani, hogy megszabaduljanak a nagy pónzözöntől. A kamatláb leszállításával aztán sikerült is elérni, hogy viszont a szeren­csés hadseregszállítók és piaci kofák fölösleges pénzeiket ingatlanokba és ingó berendezésekbe fektették, mi nagyban csökkentette a betótkép­ződést. Most ennek fokozására felmerült a betéti kamatlábak fölemelésének terve. Ennek ugyanis az az előnye lenne, hogy a pénzintézetek a náluk felgyülemlett betéteket a postatakarékpénztárhoz utalják át, amely viszont az államkincstárnak adja kölcsön. Ily módon gondolják a pénzügyi szakkörök a veszedelmes pénzbőséget csökken­teni s a pénz értékét emelni. * Az Esztergomi Oltáregyesület közgyű­lése. Folyó hó 19-én az Esztergom-vizivárosi zárdában tartotta az Esztergomi Oltáregyesület évi rendes közgyűlését. A gyűlést özv. Reviczky Gáborné elnöknő kedves beszéddel nyitotta meg s beszédében lelkes szavakkal vázolta az Oltár­egylet feladatait, melyeknek megoldását az Egyesület jótevőinek áldozatos szeretete tette le­hetővé. Hála és köszönet illeti dr. Csernoch Já­nos hercegprímást, ki nagylelkű adományával s erkölcsi támogatásával nagyban növelte a má­jusban rendezett kiállitás fényét, továbbá a többi szives adakozót és munkálkodót, kik a jelenlegi nagy drágaság dacára is a kiállitás fényes sike­rét létrehozták. A kiállitás költsége, a termé­szetbeni adományokon kivül mintegy 3000 ko­rona volt, melyet részben tagdijakból, részben pénzbeli adományokból fedeztek. A számadáso­kat e célra külön felkért bizottság felülvizsgálta s azt rendben találta. A kiállított tárgyak egy részét a környék szegény templomai kapták meg, a többit pedig a központba küldöttek be. Az egyesület második célja az önképzés volt. Az egyesület igazgatója dr. Madarász István lelki életük mélyítése céljából havonként egy­egy vallásos kérdést tárgyaló konferencia beszé­det tartott, melyet igaz hálával s élvezettel hall­gatott az egyesület hölgyközönsóge. Rendes havi ájtatosságaikat szinte buzgósággal ülték meg. Végül a folyó évi gyászesetekről számolt be az elnöknő. Perényi Arpádnó pénztári jelentése szerint befolyt összesen 803 kor. 62 fillér, mély­lyel szemben a kiadások összege 787 kor. 37 fillér ós igy a készpónzmaradvány 16 kor. 25­fillér. Az egyesületnek takarókpénztárban elhe­lyezett törzsvagyona pedig 1410 kor. 74 fillér, A pénztárosnő jelentése után dr. Madarász István igazgató szép előadása következett. A tárgyso­rozatot végül Kanter Károly központi oltár­egyesületi elnök zárszavai fejezték be. A ma­gyarországi oltáregyesületek nagybuzgalmú apos­tola lelkének egész melegét öntötte át a hall­gatóságba. Lelki szemeik elé az isteni irgalom és szeretet betlehemi megjelenését varázsolta. Szinte láttuk a betlehemi istállóban a hideg szal­mán nyugvó isteni Kisdedet, szinte hallottuk a fönséges angyali glóriát. Szemeink előtt megele­venedett az első két szentségimádó a szentséges Szűz és jegyese szent József. E két szentség­imádó követésére buzdította a tagokat. De látom — úgymond, — hogy az Oltáregyesület tagjai felfogták hivatásukat. Buzgó munkálkodásuk ta­núskodik arról, hogy szivük egész melegével imádják és szeretik az eucharisztikus Ur Jézust. Nagy szükség is van erre, most különösen, ha elmúlnak a háború napjai. Óriási munka vára­kozik az eucharisztikus lelkekre, helyreállítani a világ megzavart egyensúlyát. Jó példájuk és a legm. Oltáriszentség iránt izzó szeretetük ragadja magával a hideg külvilág még hidegebb lelkeit. A lelkes szívből eredő s megható szép beszéddel a gyűlés véget ért, mely után jelenvoltak a zárda templomában a legm. Oltáriszentség áldását vet­ték s ünnepélyes Te Deummal fejezték be a. lélekemelő szép ünnepséget. * Az ásványvizeket nem adóztatják megf. Az adójavaslatok tárgyalása kapcsán egyes napi­lapok azt a hirt közölték, hogy a pénzügymi­nisztériumban uj javaslat készül, mely szerint az ásványvizeket magas adóval fogják megróni. Ez a hir azonban nem felel meg a valóságnak. A pénzügyminisztériumban ilyen rendelet ezideig nem készült s njncs is tervbevéve ilyennek ké­szítése. * Ösztöndíj alapítvány. Dr. Janda J. Napo­leon, nyitrapereszlényi esp. plébános 22,000 ko­ronás ösztöndíj alapítványt tett, melyet hadiköl­csön-kötvónyékben helyezett el. Az alapító oklevél megkívánja, hogy az ösztöndíjra pályázók olyan családok tagjai legyenek, melyek hatholikus hit­életi szempontból kifogás alá nem esnek, politikai,, családi ós társadalmi életükben is a katholikus szempontok szerint igazodnak. Csak helyeselnünk lehet, hogy az alapító ilyen precíz feltótelekhez kötötte az össztöndij elnyerhetését. Igy mégis csak érdemesebb családok fognak részesülni a nagylelkű alapító jótéteményében — hisz az ösztöndíj jótéteményét tulajdonkép a szülők érzik és nem a diák, ép ezért nincs is neki a diákra, semmi különösebb hatása. Innen van, hogy sokän r akik katholikus intézetekben egyházi pénzen ne­velkedtek, semmi különösebb hálát, lekötöttséget nem éreznek a katholicizmussal szemben. Azért helyes dolog a család katholicitásában keresni a garanciát, hogy olyan kapja meg az ösztöndíjat r aki az alapító jótéteményét — ha nem is neki, —• de egyházának meg fogja szolgálni. * Közgyűlés. A Magyarországi Kath. Ta­nitók Országos Bizottsága f. óv december hó 28-án (pénteken), a Szent-István-Társulat ter­mében közgyűlést tart. A közgyűlés sorrendje: December hó 28-án délelőtt 9 órakor szentmise a Szent-István-Társulat kápolnájában; fél 10 órakor az Országos Kath. Tanügyi Tanács tart ülést, melyen a közgyűlés tárgyait előkészíti és a beadott indítványokat véleményezi; délután fél 3 órakor közgyűlés a következő tárgysoro­zattal: 1. Megnyitó. (A tanitóhősök emlékének megörökítése.) 2. Elnökségi jelentós a Tanács háborús működéséről, előterjesztések a kath. tanítóképzők rés^etes anyagbeosztására és a kath. polg. iskolák rendtartására vonatkozó bizottsági munkálatokról. 3. A hadiárvák neveltetésének szervezése. 4. A tanitói fizetés egységesítése és a nyugdíjtörvény revíziója. 5. A nevelő-oktatás korszerű feladatai az iskolában és az iskolán ki­vül. 6. Nőnevelésünk időszerű kérdései. 7. A Magyarországi Kath. Tanitók Országos Szövet­ségének alapszabályai. 8. Beérkezett indítványok. * Vonatösszeütközések. Keddre virradó éjjel három órakor Almásfüzitő és Komárom ál­lomások között a 46. számú tehervonat szótsza­kadt és a pályán visszamaradt kocsijaiba bele­ütközött a követő 42. számú tehervonat. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom