ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-12-16 / 50. szám

tana, Spencer darvinistikus erkölcstana, Jászi, .Somló, Pikier.) Az orosz intelligencia ezekkel az elferditett törvényekkel van megfertőzve. De nem csoda! Vallása nem bir azzal a világ megváltó erővel, mely meg tudná állitani ezen áradatot; mely hitének tárgyat tudna adni és küzdelmének •ethikót, biztos alapot, melyből meríthetne. És nem kényszerítené ki belőle azt a segélykiáltást, amelyet Szent Péter váron két fiatal ember, mikor a redstokisták gyülekezetének szónokához fordulva, oly hangon, amilyenen egy utcai koldus könyörög kenyérért, szívszorongva esdekelt: ^Tanítson meg hinni! Tanítson meg hinni!" A muzsiknak van hite, de az szellemi lehangoltságot szül; sápadt és élettelen, mint az Izsák székesegyház Krisztus főképe. Ezen a főn nincs derült kifejezés, amellyel a Nyugat képírói ábrázolják az Emberfiát: sovány, halvány •orosz Krisztus ez . . . Ha az orosz ember forradalmában és móltányos insurrectiójában némi eredményt, avagy függetlenségét is kicsikarja, ha sötét életére a szabadság hajnala fog felhasadni, amely alatt egy igazságosabb és szociálisabb berendezéssel élhet, :

— ki fog ábrándulni, amint a XIX szádad realizmusának eredménye hasonlót érlelt meg a Nyugat emberében. Érezni fogja, hogy a politikai törvények nagyon keveset tehetnek a szabadsága érdekében, amelyet a természeti törvények elnyomnak ; jogainak kinyilvánítása után is a szenvedélyei által leigázott, a jelleme által megkötött, balvégzetes körülmények által korlátolt rabszolga marad. Jelleme forradalmának lelke ós jövőjének iránytűje. .„Dolgoztok, dolgoztok, de soha be nem léptek Mint a törzsek, melyek bűnükben pusztultak el a pusztán. Az igazak földje előtt senyvedtek, elhaltok, Hielőtt fáradt szemeitek annak zöldjét fényleni láthatnák." Mr. Sigourney. R. M. HIREK. Krónika a disznóölésről. Kövér koca röffen künn az ólban olykor, Nagyokat fúj, majd meg jóízűen horkol. Ó a szemefénye most az egész háznak, Kivel szóbaállnak és kukoricáznak. Nincsen ilyen sertés útcahosszat egy sem, Nem vész ezen kárba dara, korpa egy szem. 'Gömbölyödik, hizik, növekszik ő egyre. Hej, milyen jó falat lesz az ünnepekre ! Vakargatják hátát szívvel, szeretettel, Amig megelégli a jó kosztot egyszer. -Nem rohan a zörgő kukoricaszóra, Amit Örzse néne vályújába szóra! Tudomásul veszik ezt az egész házban, Mit is mondok, házban ? az egész utcában. „Itt van már az idő — szól a gazda bölcsen, — Ilyen szép kocát már tíz éve nem öltem." Másnap kora reggel az egész ház talpon, Fehér gőz tódul ki a kis konyhaajtón. Sürög-forg az asszony. A gyerekek ajka A kocának végső percét számolgatja. Itt a tál a sónak, ott a fűszerféle, Emitt majd töltésre száraz marhabéle. Kész a szalma, teknő, kész a kés, a horog, De előbb bort kortyint a gazdái torok. A szobára most ráfordítják a kulcsot. Bent a kisgyerek rí, ordít, zörög, kuncog. Nem engedik őt ki, hogy útba ne légyen. Őnélküle Ölnek . . . Mily bosszúság, szégyen! Egyszerre csak hosszas sivítás ott hátul: Most szakad a pára a szegény kocátul. Benn a kisgyerekben megreszket a lélek, Újból zörög, ordít: „Mama félek, félek!" Nem törődik senki e szavakkal mostan. A vért kell kavarni egy nagy tálban gyorsan. Ebből lesz a hurka, a jóizü „véres", Ki ehetik ilyent, nem egyhamar éhes. A koca hulláját most forró víz várja, A gazduram ebben gyorsan borotválja. A teknő után a boncoláshoz fognak; Kivillan a hája a hatalmas combnak. Arasznyi fehérje mosolyog a házra, Van-e a világnak ilyen szalonnája ? Hullámosan megreng, hogy leteszik szépen ; Hej, festeni ilyet nem lehetne kérem! Hát még mikor sorra hurka, kolbász kerül, A gyereket néznéd, hogyan nevet, derül? Adhatnál most néki cifra mézesbábot, Nem hagyná ott ezen nagy látványosságot. Majd leáldoz a nap, beköszönt az este, Ezer darabban már a vén koca teste. Itt a szalonnáját, ott a húsát sózzák, Alig bírják el a négy hatalmas sonkát. Már csak a disznótor van ilyenkor hátra, Hol friss kolbász kerül elő kóstolásra. Mellé fajin ujbor van a csutorában . . . Ilyen a boldogság — néhol — mostanában. H. I. * A katholikus autonómia. A december 13.-Í minisztertanács letárgyalta a kormánynak a katholikus autonómiára vonatkozó törvényjavaslatát. Gróf Apponyi Albert kultuszminiszter a minisztertanács után Bécsbe utazott, hol kihallgatáson jelent meg a királynál, kinek előzetes hozzájárulását kérte a javaslathoz. * Kitüntetés. A király 0 felsége Bokor Ernő harádicsi r. k. plébánost, ki több mint 3 éven keresztül az északi harctéren teljesített tábori lelkészi szolgálatot, a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. * Halálozás. Láng Rudolf óturai esperes plébános, lorettói káplán és kamarás hosszas szenvedés s a halotti szentségek ájtatos felvétele után életének 64. évében f. évi december hó 10-én Oturán jobblétre szenderült. Az elhunyt hült tetemeit az engesztelő szent mise bemutatása után 1917. évi december 12-ón helyezték örök nyugalomra az óturai temetőben. A boldogultat 1878-ban szentelték pappá s azóta állandóan Oturán működött mint káplán s 1884 óta mint plébános. * Főegyházmegyei hirek. Melisek János nagyúnyi adminisztrátor ugyanoda plébánossá neveztetett ki. * Hősi halál. Szalag János 76. gyalogezredbeli hadnagy, a nyergesújfalui vasúti állomásfőnök fia, f. évi november hó 16-án az olasz harctéren hősi halált halt. * Az Oltáregylet közgyűlése. Az esztergomi Oltáregylet f. hó 19-én szerdán d. u. 1

/2Ö órakor tartja ez évi közgyűlését a vizivárosi zárdában. A közgyűlés tárgysorozata: 1. • Elnöki megnyitó. 2. Pénztári jelentés. 3. Dr. Madarász István igazgató felolvasása. 4. Zárszó. Közgyűlés után ünnepélyes hálaadó istenitisztelet. Vendégeket szívesen látunk. Elnökség. * Dr. Sebők Imre temetése. Az esztergomi tanítóképző igazgatójának, lapunk jeles munkatársának dr. Sebők Imrének temetése f. hó 7-én ment végbe Budapesten a farkasréti temető halottasházából. A rövid, de érdemekben gazdag s munkás életet magába zárt koporsót sokan állották körül s mindenki lelkében mélységes gyásszal mondott búcsút a kedves halottnak. A temetésen a Rákócziánum, a Szt. István Akadémia, az Orsz. Pázmány-Egyesület, a Magyar Földrajzi Társaság s több más egyesület képviseltette magát. Az esztergomi tanítóképző képviseletében Nádler István ós Milakóvszky László tanárok jelentek meg a temetésen. * A 19—24 éves fölmentettek behivása. Lapunk dec. 2-ik számában már jeleztük, hogy a tényleges katonai szolgálat alól felmentettek fiatalabb korosztályai be fognak hivatni katonai szolgálatra. Szurmay Sándor honvédelmi miniszter december hó 10-én Polónyi Dezső interpellációjára adott válaszában jelezte, hogy legközelebb be fog állani annak szüksége, hogy a legfiatalabb évfolyamokon megkezdjék a behívást ós pedig minden kivétel nélkül. Ez a behívás a honvédelmi miniszter számítása szerint márciusban fog megkezdődni a 19—24 évesek behívásával. * Közigazgatási bizottsági ülés. Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12-ón tartotta rendes havi ülését B. Kobek Kornél főispán elnöklete alatt. Ez ülésen mutatkoztak be Gellért pénzügyigazgató és Oravecz főmérnök, az állam építészeti hivatal uj főnöke. Előde Némethy műszaki tanácsos hosszú ós szemrehányásokkal teljes levélben búcsúzik el a vármegyétől, melyben vélt sérelmeit igen érzékeny hangon sírja el. A levél nem hatotta meg túlságosan a bizottság tagjait, sőt Palkovics h. alispán, kit a búcsúzó műszaki tanácsos levelében rosszakarójának tart, felszólalásában hamarosan meg is cáfolta Némethy igazságtalan állításait. A szakreferensek előadásában különösebb följegyezni való alig akadt. Soós Károly bucsi ref. lelkész szólalt föl még a Köbölkút—Bátorkeszi törvényhatósági ut köbölkúti vasúti állomáson keresztülhaladó szakaszának a tolató tehervonatok folytán beálló gyakori s hosszas elzárása ellen, mire a főispán megjegyezte, hogy a régi panasz orvoslása érdekében a bizottság lépéseket fog tenni. * A főgimnázium ünnepélye. A főgimnáziumi Mária-Kongregációnak lapunk legutóbbi számában jelzett ifjúsági ünnepélye december hó 7.-én igen fényes és nivós keretek közt folyt le. Az intézet dísztermét zsúfolásig megtöltötte a város intelligens közönsége, élén az ország hercegprímásával dr. Csernoch János érsekkel, ki a főkáptalan s a helyi hatóságok első tisztviselőitől környezve a legnagyobb figyelemmel hallgatta végig az ifjúsági ünnepélyt. A műsort az ifjúsági énekkar „Kurucok unokái" c. diákindulója nyitotta meg, utánna Hunyadi Árpád VI. o. tan. szavalta r el Bán Aladár „A Szeplőtelenhez" c. ódáját. Általában a műsor minden száma kiváló élvezetet szerzett, igy a „Gavotte" c. zeneszám ós az ifjúság által előadott háborús szavalatok is, de a műsor legkimagaslóbb pontja a „Harangokból ágyúk" c. háborús melodráma volt, melynek szövegét Homor Imre, zenéjét Büchner Antal irta. A két kiváló szerző munkája a legnemesebb, a legkiválóbb művészi élvezetet nyújtotta a hallgatóságnak. A melodráma pompás összhatása igazolta, hogy a két kiváló tehetségű szerző menynyire megértette egymást ós mennyire egybeolvadt a hangulatos thémában. A mű szerzőit a hallgatóság lelkesen megtapsolta, úgyszintén bőven kijutott az elismerésből a melodráma előadójának : Halász Gyula VII. o. növ. papnak is, mire mindhárman rá is szolgáltak. Az ünnepély keretében a kongregáció tagjaihoz dr. Lepold Antal prelátus-kanonok intézett ünnepi beszédet, melyben a boldogságos Szüzet, mint az ifjúság égi Anyját mutatta be a földi anyát is megillető ragaszkodásnak és szeretetnek a magyar ifjúság részéről a szent Szűz iránt mindenkor megnyilvánuló fényében s a magyar nemzet virágainak mindenkori hagyományos Mária-kultuszát gyönyörű történelmi példákkal igazolta. A lelkesítő s mély gondolatokban gazdag, szónoki beszédet a közönség feszült figyelemmel hallgatta. Végül „A vén honvéd álma" c. háborús tárgyú színdarab következett, melynek megható jelenetei sokak szemébe könnyet csaltak. A sikerült ünnepély rendezésének főérdeme Mattyasóvszky Kasszián bencóstanár buzgóságát és nagy szakértelmét dics'éri, kinek nehéz munkáját az ének és zeneszámok betanítása körül Borús Adolf zenetanár, Ferenczy Kálmán és Sámson György ónektanárok értékes segítsége könnyítette. * Női számtiszt. A női szorgalomnak és kitartásnak dicséretreméltó példáját szolgáltatta a város pénzügyi osztályánál már a háború eleje óta alkalmazott Igali Annuska, néhai Igali Nándor városi fogyasztási hivatalnok leánya, ki a mult napokban a budapesti tudományegyetemen az áll a msz ám vitel tani vizsgát kitűnő sikerrel letette. A háborúban megfogyatkozott férfi-tisztviselőket igy fogják pótolni a szorgalmas nők. * Az esztergomi postahivatal hivatalos órái. A budapesti postaigazgatóság az esztergomi postahivatal hivatalos óráit az alábbiak szerint állapította meg: Hétköznapokon d. e. 9—12-ig, d. u. 2—4-ig. Vasár- ós ünnepnapokon d. e. 9—11-ig. D. u. 2—3-ig ajánlott levelek felvétele. A távirdán 8 órától este 9-ig. * A VII. magyar hadikölesönről. E hó 14-én zárult le az ez évi öszi hadikölcsön jegyzésére kitűzött második időszak és dacára annak, hogy az aláírás elejével kissé vontatottan indult, a végeredmény kielégítőnek mondható. Ezen feltevésünk a helybeli jegyzések eredményén alapszik és a siker a helybeli magas klérus ós a pénzintézetek lelkes hazafiasságának gyümölcse. Igy az Esztergomi Takarókpénztár ez alkalommal is 1 millió 214 ezer korona hadikölcsönt gyűjtött, minélfogva csupán ezen egy intézetünk az eddigi hót magyar hadikölcsönre összesen 8 millió 397 ezer koronát szállított az állampénztárba. Az Esztergomi takarékpénztárnál a VH-ik hadikölcsön második aláírási időszakában nagyobb összeget jegyeztek: 30.000 K-t: Gollob Béláné Tokod, 20.000 K-t: a Os. és kir. 26-ik gyalogezred Rokkant alapja és Dely Róza Ipolypásztó, 10.400 K-t: Farkas Géza Drégelypalánk, 10.000 K-t: Lánnyi Zsuzsika, Gollob Béla Tokod és Matkovics Vilmos Csév, 5000 K-t: özv. Reusz Józsefné, Czitterbart Vilmos, Sziklayné Szvoboda Romanna Szentmargita-