ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-11-11 / 45. szám

ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hegjeienik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 fillér. Kereskedelmi és gazdasági megújhodás. Esztergom, november 10. Az idő végtelen tengerében peregnek a hónapok, múlnak az évek, a megvadult emberiség véguélküli elkeseredéssel áll egy­mással szemben, gyilkolást, pusztítást látunk körülöttünk s eközben itt is, ott is felhangzik az áldásthozó béke jelszava. Valahogyan azt kell tapasztalnunk, hogy mindazok, akik ezt a megbocsáthatatlan szerencsétlenséget elő­idézték, kezdenek tudatára ébredni annak, hogy mindaz, amit a háború malochja el­pusztított, az ö lelkiismeretükön fog száradni, semmiképen sem fogják elkerülni az igaz­ságos és mindenható Isten sújtó kezét, mert a világ bosszúért kiált és ezért a tettükért bünhödniök kell. Akik tehát el fogják venni méltó büntetésüket, azok a társadalomra nézve megszűntek majd létezni, de lesznek és vannak olyanok, akik segítőtársai voltak ennek a világkataklizmának, akik az általános áidozathozatal idejét az általános meggazda­godás s jólét emelésének elérkezett momen­tumának tekintették: nemzetpusztitást vittek véghez a szó teljes értelmében itt bent az országban, a háború első napjától kezdve. Az eredmény pedig ma az; hogy az országban a korrupció, az uzsora és csalás minden neme, a tekintély aláaknázása, a sajtó eldurvulása és a kereskedelmi és gaz­dasági élet teljes felbomlásával állunk szem­ben ! Hogy egy olyan iszonyatos arányokban dühöngő nemzetpusztitás, mint ez a mostani, jelentékeny eltolódásokat fog maga után vonni minden téren, azt mindenki termé­szetes dolognak tartotta és ezen legkevesbbé sem lehet csodálkozni. De, hogy a háború ezerféle baja és nyomorúsága nyomán az ország lakosságának — sajnos — igen számottevő része ezt az időt a nemzet ha­tározott elgyengülésére, kereskedelmi és gaz­dasági berendezkedésünk kétségtelen tönkre­tételére használta fel, — ezt semmiesetre sem lehet bármiféle könnyelmű indokolással helyénvalónak találni, hanem felszínen kell tartani a nemzet speciális fosztogató eleme­inek dicséretreméltó névsorát, a bekövet­kezendő leszámolás igaz és elmaradhatatlan volta érdekében. Itt ugyan alapos szellőzte­tést kell véghez vinni, iisztultabb levegőre van szükségünk, hogy az a sok áldozat, amit a nemzet megmentése érdekében hozott, végeredményben ne lett légyen teljesen hiábavaló. « Csak ugy megközelítőleg kívánjuk ezúttal bonckés alá venni azokat a kardinális hibá­kat, melyek az ország lakossága közélelme­zése és közellátása kérdésének megoldásánál a legnagyobb akadállyal birtak. Vegyük pél­dául a ma már általánosságban meghonosí­tott jegyrendszert. Azt hinné az ember, hogy ez, elsősorban azt a körülményt involválja maga után, hogy a meglévő kereskedések Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. száma semmiesetre sem szaporitassék. Min­den kétséget kizárólag azonban azt kell tapasztalnunk, hogy Budapesten ez év elmúlt 10 hónapjában 441 uj üzlet alakult. Képvi­selve van itten természetesen a kereskede­lem minden elképzelhető ágazata és ebből —• a mi megnyugvásunkra legyen mondva — 340 tulajdonos nem katholikus vallású. Ha ez igy volt a fővárosban miképp szaporod­hattak el az ország egyéb helyén azok az üzleti vállalkozások, melyek a háborús konjunktúra tejfölös köcsögét, alaposan ki­használni iparkodtak. Ehhez járul még a különféle pénzintézetek, biztosítási irodák, uj részvénytársaságok alakítása is/melyek — kevés kivétellel —• mind-mind nagyban megnehezítették a háborús közellátás sikeres megoldásának kérdését. És itt megint csak a fővárost vehetjük irányadóul, mert itten ugyancsak ez évben 82 olyanfajta üzleti vállalkozás létesült, melyek mindegyike né­hány milliós korona alaptöke birtokában, a kereskedelmi és gazdasági lebonyolítás mér­legének serpenyőjében, az ország lakosságá­nak határozott kárára és megrövidítésére erős kilengést okozott. Hiszen a bankokrácia pompás virágzását bizonyítja az a körülmény, hogy az ország területén 1917-ben 414 pénzintézet emelte fel alaptökéjét, nyilván csak azért, hogy pénzbeli elhatalmaskodásának egész súlyával és erejével vehesse fel a harcot, a világhá-. ború okozta rendkivül megnehezedett kon­junkturális tényezőkkel szemben. Ezek a sajnálatos állapotok azután végeredményben 30,000 közvetítővel ajándékoztak meg ben­nünket s hogy ezeknek eredménydus műkö­dése és tevékenysége hová vezette a magyar Kánaánt, azt eléggé bizonyítja az ország porondján immár kibogozhatatlanul fetrengő kö^élelmezésünk és közellátásunk zűrzavaros gordiuszi csomója. Most már tehát rajtunk múlik, hogy ezeket a szégyenteljes állapotokat tovább semmiesetre sem tűrjük. Egész életösztönünk­kel, befolyásunk minden latbavetésével azon kell lennünk, hogy itten soha többé semmi­féle hangzatos jelszavaktól kisért kereskedel­mi és gazdasági politikát ne lehessen meg­honosítani, hiszen itt a tizenkettedik órája a cselekvés idejének. Ébredjünk fel nem­törődömségünk s közönyösségünk halált okozó morüumos álmából és követeljük hangosan: a keresztény katholikus ke­reskedelmi és gazdasági szervezkedés szükségességét! Minékünk egy teljesen megújhodott, tisztességesebb alapokon nyug­vó minden korrupt befolyástól ment keresz­tény kereskedelmi és gazdasági életre van szükségünk és itt elsősorban a katholikus sajtó és a katholikus autonómia halasztha­tatlan meghonosítására gondolunk. Ez fogja irányítani a közvéleményt és akkor lassan­lassan hozzáláthatunk majd programmunk első pontjának keresztülviteléhez: a szervez­Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. kedés minden oldalon és minden téren tör­ténő alapos terjesztéséhez. Itt van a Magyar Gazdaszövetség, az egész országra terjedő hálózatával, itt van az ország fogyasztási és értékesítő szövetkezeteinek legnagyobb központja, a jövő év elején két évtizedet ünneplő „Hangya", ide tartozik az Országos Központi Hitelszövetkezet, ide sorolhatjuk továbbá azokat a gazdasági érdekköröket is, melyek ki és befelé való működésükben — a helyzet komolyságát felismerve — ma már a többtermelés jelszavát tűzték ki célul maguknak. Ezek zászlaja alá bátran sora­kozhatunk, a szervezkedést minden oldalon fel kell venni, hogy a reorganizálás mun­kája minél alaposabb, minél egységesebb, de elsősorban minél erösebb lehessen. A politikai életben nemsokára el fog jönni az áz idö, amikor képviselőválasz­tásokkal állunk szemben. Fogjunk össze mindnyájan, mozgassunk meg minden követ, hogy a legközelebbi választások alkalmával diadalmas győzelmet bizto­sítsunk az agrár eszmék képviselőinek! Hadd vonuljon be a parlamentbe az a tábor, amely a magyar gazdatársadalom érdekében fel fog majd szóllalni, annak érdekeit min­den alkalommal kellőképpen képviselni fogja és magát semmiféle politikai pártszempontok, kanapé-ösmeretségek által soha befolyásolni nem hagyja. Hogyha ezen elvek szemmel­- tartásával jártunk volna el mostanáig, akkor a magyar földbirtokok körül nem tapasztal­hattuk volna azokat a szédületes birtokba­vételeket, melyek minden bizonnyal speku­lációs üzérkedésen alapulnak és nem jutot­tunk volna el odáig, hogy Magyaroszágban 3836 ezer-holdnál nagyobb birtokos közül 1064 (27-6%) és 23184 száz-holdnál na­gyobb birtokos közül 5922 (25*5 %) a nem kath. vallású földbirtokos. Azt a csereberét, mely a magyar föld körül különösen a há­ború alatt tapasztalni kénytelenek voltunk, igen találóan jellemzi Buday Barna „Magyar problémák" cimű munkájában amikor azt mondja: „Tegnap jött egy idegen, meg­vette a földet. Nyomában jött más, aki hang­zatos jelszavakkal megvette a népet. Holnap jöhet valaki néhány millióval, néhány revol­verrel, néhány- újsággal — és megveszi a közvéleményt." Sajnos, igen sokszor igy tör­ténik minálunk a földszerzés. A földbirtok­politikáról és a láncolatos kereskedelemről nemrégiben kiadott rendeletnek, amolyan esö után köpenyeg formája van, mivel minálunk csak akkor határozzák el magukat az illetékes körök a felburjánzott visszaélé­sek megakadályozására, amikor ezen a téren immár teljes a felfordulás és a fejetlenség. Ne akarjunk mi mindenkor, minden elhatározásunkban mások irányítására, köz­belépésére várakozni, hanem legyünk önál­lóbbak, követeljük azt, amire nekünk min­den körülmények között jogos igényünk van. Most volna itt a kedvező alkalom, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom