ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-01-28 / 4. szám

A jajveszéklö Olaszország. ... Edvard király meglátogatja a legyőzött velszi tartományt s nagy lakomát tart Montgomeryban. Fénnyel fogadják, dúsan vendégelik, de nem szívbeli hódolattal és senki sem éljenzi. A király haragja indulatos szemrehányásban tör ki. Követeli, hogy a bárdok előlépjenek, de a király dicsősége helyett a haza fájdalmát éneklik, s megátkozzák a zsarnokot. A király máglyára küldi őket, s londoni palotájába tér, az éj csöndes, de nem alhatik, folyvást hallja a bárdok énekét, zenét parancsol, de a zenét, dobot és kürtöt átharsogja a vértanúk éneke ... Ilyesmi történt Olaszországban is (vagy legalább megtörténhetett volna!) A király bejárta országának fővárosait. Elment Nápolyba, s meglátogatta a hajóépítőket, a selyemszővőket, a majolika és koráll-ékszerkészitőket, a makaróni és húrgyártókat, de seholsem látott vidám arcot: sem a férfiak, sem a nők nem énekeltek, hanem munkaközben bambán néztek a semmiségbe. — Nem baj, gondolta magában a király, majd mosolyognak a többiek! S a lávával kövezett és részben lépcsőkkel biró utcákon fölment a Pastello Sant' Elmóval koszorúzott hegy lejtőjére. Itt sem hallott nótát, itt sem akadt mosolygó arcra. — Majd talán az előkelőbbek?! És lement a tengerpartra: a finomabb közönségtől látogatott, s nagyobbára szép épületekkel szegélyezett Riviera di Phiaja felé, a Villa Nazionale nevü parkba, ahol az a csodálatos aquarium van. Sehol egy derült arc, sehol egy mosolygó tekintet! Elment a Largo della Vittoria, a Piazza Umberto, del Plebiscito terekre, egészen utóbbinak nagyszerű szökőkútjáig, de bizony itt sem találkozott jókedvű emberekkel. .. — Majd pénzt dobálok közéjök! S ujveretü lírákat dobott a nép közé: a lazzaronik föl is szedték szépen, de ujjongásnak, örömnek nyoma sem volt sehol, hanem a hatalmukba kerített pénzdarabokkal szép lassan elkullogtak a legközelebb fekvő csapszékbe. — Baj van, baj van! mondogatta a király, de talán odafönn jobban állnak a dolgok. Fölment Firenzébe, Dante szülővárosába és a Piazza della Signorián, a városi élet központjában, leült egy padra, hogy megfigyelje az embereket. Ott ült tiz órahosszat, de csak szomorú és kétségbeesett arcokat látott. — Tovább ! Tovább !! Gyerünk Genovába ! Itt is szomorúak voltak az alabástrom-bányászok is, a korállfaragók is, a csokoládé és tésztagyártók is; de mindenki. — Még Milánóra vagyok kíváncsi és azután punktum ! A király itt is bejárta az ipartelepeket, a gép- és szeszgyártókat, a gomb- és kaucsukáru készítőket, a rizshántolókat es sajtosokat, de mindenik oly szomorú volt, sőt fanyar, mintha ecetsavba savanyitott uborkába harapott volna. — Majd segítünk a dolgon. Még egy körútra szánta el magát és kiadta a rendeletet, hogy a jelenlevő király tiszteletére minden ember öltse föl legbarátságosabb ábrázatát, a zeneművészek a legvígabb darabokat játszák, s mindenki örüljön és vigadozzon. Megkezdődtek a vig előadások. A közönség többnyire fiatal nők és agg férfiak (az ifjak a csatatérre vagy a másvilágra mentek) néma szoborként, érzéketlenül hallgatták a vig zenét, mire egy stentori hang elkiáltotta : —• A legfájdalmasabbat! És zokogott a sok mindenféle hangszer és zokogtak az emberek is. Egymás karjába borulva sirtak és jajveszékeltek: — Óh király, te elvetted a férjemet, add vissza őt és mosolyogni fogok. A másik fiát, a harmadik testvérét, a negyedik vőlegényét követelte, zokogás és jajveszéklés közepett. És a király, a „nagy" király, egy darabig csak hallgatta őket és nézte őket, hanem azután, mint az őrült, hajtatott vissza Rómába, bezárkózott a Kvirinálba, ahonnan most már ki sem lehetne csalni, hacsak pár ezer mosolygó arc meg nem jelennék a királyi palota előtt, s föl nem szólítaná: — Ember, jöjj ki! mert bolondot tettél ugyan, de legalább a következményeiből vedd ki a magad részét. Tehát: Veni foras! Deák Antal. Az ántánt 9 milliárdos adóssága. Ellenségeink iparkodnak helyzetüket lehetőleg rózsás színben feltüntetni s azt a látszatot kelteni, hogy katonai és közgazdasági tényezőktől nem félnek, mert azok nem képesek őket békére kényszeríteni. Hogyan állanak katonai szempontból, jól tudjuk. Legújabb sikereink a Szereth-vonalon szemmelláthatólag, kézzelfoghatólag megmutatják, hol van a katonai súlypont a világháború 30 hónapos küzdelme után. Bár ellenségeink az első hetekben abban a szent meggyőződésben ringatództak, hogy a szövetségesek ereje kimerült. Ma ugyanezekkel a mesékkel házalják végig a semlegeseket, jóllehet harminchónapos fegyverforgatásunk eredményei beszédes tanúi helyzetünk fölényének. De hát folyton a gazdasági helyzetükkel kérkednek, lássuk csak! A valóságba puszta számok vezetnek bennünket, amelyeket nem lehet felbérelni, hazugságra birni. Bizony a kényszerítő körülmények hatása alatt nagy adósságokba verődött az ántánt. Hogy milyen nagy összegbe, azt eddig csak hozzávetőleg sejtettük, most azonban a „Chicago Herold" pontos adatokkal szolgál, amelyekből sok-sok konzekvenciát vonhatunk le. Eleddig egyedül Amerikában 9 milliárd márka (tehát a mi pénzértékünben több mint 14 milliárd korona) adósságot csináltak ellenségeink, amelyből legnagyobbrészt a megrendelt muníció kifizetésére fordítottak. És ne feledjük el, hogy első helyen áll e tekintetben a büszke Albion, amely azzal hivalkodott, hogy az utolsó „ezüst golyó"-ig fel tud áldozni mindent. Kerek 572 milliárddal tartozik Anglia Amerikának, Franciaország csak 850 millióval, Oroszország pedig 625 milliót kölcsönzött ki. Sőt egyes angol és francia városok is a tengeren túl kerestek pártfogót. Az összes ellenséges kölcsönök (csupán Amerikától) részletezve : 2 72 milliárd 5 72 %-ra s öt évre Angliának és Franciaországnak együttesen. 1250 millió, 5 72 %>-os, 2 évre, Angolország részére. 1500 millió, 5

3

A °/o-ra, 3 évre, Angolországnak. 500 millió, 5 3

A °/o-os, 3 évre, Franciaország számára. 850 millió, 5.85 °/o-kal, rövid időtartamra, Franciaországnak. 250 millió, 5 3

A °/o-ra, angol bankok számára. 250 millió, 6'3%-os, 5 évre, Paris városának, 100 millió, 6 3

A %-ra, 3 évre, Bordeaux város részére. 500 millió, Kanadának. 600 millió, a kanadai városok részére. 250 millió, 6 72 %-os, 3 évre, Oroszországnak. 250 millió, 6 3

A %-kal, 5 évre, Oroszország részére. 125 milló, 6 %-os, egy évre, Oroszországnak. 25 millió, 5 x

k °/°-ra, Uj-Zeeland számára. A kép, amit itt nyerünk, éppen nem örvendetes ellenségeink számára. Főkép az tűnik, fel, hogy a kölcsönök oly rövid időn belül visszafizetendők. Másrészt a kamatláb jó borsos és 572%—6

3

A%-ig terjed. Az utolsó 125 milliós orosz kölcsön pedig, ami a háború nagy igényeihez viszonyítva semmiségnek mondható, 6 százalékos kamattal, egy év leforgása alatt törlesztendő. Ezek az adatok egyáltalán nem mutatnak valami különleges közgazdasági erőre, nem is szólva arról, hogy ezzel szemben a mi hadikölcsöneink saját országunknak válnak hasznára, sokkai kisebb kamatláb mellett, jóval hosszabb idö múlva járnak le. Tehát ellenfeleink sok szóbeszédére mellyel robusztus közgazgasági erejüket dicsérik — rápiritanak a letagadhatatlan számok. Dervis. HÍREK. Krónika. Esztergomba cukor jött e héten És izgalom vett erőt a népen, Sohse hittük, hogy Esztergom népe, Igy rávágyott egy kis édességre. Nem csoda, hisz keserűség bőven Volt már ebben az uj esztendőben: Alig mult még három hete eddig, S ez esztendő végtelennek tetszik. Bár mind, akik csak gyártani tudtok, Gyártanátok szüntelenül cukrot, Gyártanátok édességet, jókat, Ne pediglen ágyúkat, golyókat! Mennyi minden megváltoznék akkor, A boltosok nem csuknának hatkor. S ahol lisztet vagy kenyeret adnak, Az ajtókon ép volna az ablak. Csudálom, más nem jött rá még erre, És golyókat gyártanak csak egyre; Cukor ha van hébe-hóba egyszer, Keserűség pedig százezerszer! (-•) A közélelmezés. A háború harmadik esztendejében a polgári lakosság közélelmezésének biztosítása határozottan körülményesebbé vált, mint a megelőző két évben volt, a helyzet azonban korántsem olyan tragikus, mint azt a pesszimisták látják. Az országban meglevő élelmiszerkészlet ma is jóval több, mint amenynyire feltétlenül szükség lesz, azonban e készletek arányos és igazságos elosztásának munkája oly hatványozott feladatot ró a közélelmezési bizottságokra, melynek azok csak erejük teljes megfeszítésével képesek, — de képesek — megfelelni. Az országos közélelmezési bizottság már teljesen kidolgozta a szükségesnek bizonyult elvek alapján a létező készletek szétosztásának módozatait s azokat sürgős körrendeletekben közölte a közigazgatási hatóságok vezetőivel. Vármegyénk alispánja és Esztergom város polgármestere a legkörültekintőbb gondossággal és szigorúsággal hajtják végre a polgári lakosság tavaszi és nyári élelmiszer-ellátására vonatkozó rendeletek intézkedéseit s igazán csak némi önfegyelmezettségre van szükségünk, hogy minden feltétlenül szükséges és kielégítő mennyiségű élelmiszernek a birtokába jussunk rövid időn belül. A lisztellátás tekintetében Esztergom város helyzete ha nem is mondható bőségesnek, annyi készlet azonban biztosítva van, hogy a február 15.-tŐl kötelezőleg elrendelt 10—15 %-os kukoricaliszt hozzáadásával a jövő aratásig, illetve az új őrlésig lesz elég kenyerünk. Ha elgondoljuk, hogy a háború első évének már hatodik-hetedik hónapjában 50—60 %-os kukoricakenyeret kellett ennünk, akkor most bízvást és türelemmel kell fogadnunk ezt a 10 %-os kukoricaliszt-hozzáadást. Cukorellátásunk is biztosítva van, bár a legutóbbi négy hét alatt e tekintetben némi zavar állott be, mely azonban nem a hatóságok mulasztásából, hanem onnan származott, hogy a nagysurányi cukorgyárnál megvett mintegy 400 métermázsa cukor elszállítására az államvasutak kocsihiánya miatt szállítási nehézségek merültek fel. Azonban ez a kérdés is a közeli napokban teljes megoldást nyer. Február elejétől mindenki meg fogja kapni a jövőre esedékes cukormennyiségét. A kibocsátott cukorjegyekért sem kell a jövőben annyit ácsorogni, mert a város polgármesterének felkérésére a cukorjegyeket középiskolai tanulók mindenkinek a lakásán fogják kézbesíteni s mindenki a lakásához legközelebb eső kereskedőnél, kinek neve a cukorjegyen fel lesz tüntetve, veheti át cukorkészletét. Zsir dolgában úgy intézkedett a város polgármestere, hogy a henteseknél összeiratta a meglevő zsirkészletet, melyből azok, kiknek ölésből származott zsirkészletük nincs, az esetleg kibocsátandó zsirjegyek alapján meg fogják kapni megfelelő zsirszükségletüket. A petróleumjegyek kibocsátása is tervbe van véve, melynek alapján a villanyvilágítással rendelkezők nem kapnak petróleumot s nem is szerezhetnek be ismerőseik részére felhalmozható petróleumkészletet. Egyébként a napok hosszabbodásával a petróleumigény is csökkenvén, a beszerzendő készletek fedezni fogják a szükségletet. A város közélelmezési bizottsága s a Fogyasztási Szövetkezet vezetősége nagy apparátussal s kétségtelenül tapasztalható jóakarattal fárad azon, hogy a jövőben minden háztartás megkapja mindenből jogos készletét, csak a közönség is azzal a türelemmel és önfegyelmezettséggel, mindenekfölött pedig teljes bizalommal viseltessék a vezető hatóságok óriási, bizony sokszor emberfölötti s leküzdhetetlen munkája iránt, melyet a város húszezer lakójának ellátása érdekében a legjobb akarattal kifejt. * Gyászmise Simor János bibornokért. Tegnap volt évfordulója annak, hogy Simor János bibornokot eltemették. Az évforduló napján ünnepélyes gyászmise volt a főszékesegyházban. Kilenc órakor a főkáptalan és a klérus kísérete mellett bevonult a bazilikába dr. Csernoch János bíboros hercegprímás és ő végezte a requiemet s utána a gyászravatalnál a beszentelési szertartást. A hercegprímásnak segédkeztek dr. Machovich Gyula, Kanter Károly és dr. Halmos Ignác prelátus-kanonokok, az udvari papság, a karkáplánok és a növendékpapok. A padokban az elhunyt bíborosnak rokonsága foglalt helyet. Továbbá jelen voltak még a nagy főpapnak egykori alkalmazottai, akiket a halál még megkímélt.