ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-09-16 / 37. szám

<és nem kötelező tanácskozásra a szentatyához, vagy a szentatya képviselőjéhez. A „hat állam legbölcsebb és legtekintélyesebb képviselőinek találkozása megteremtené azon atmoszférát, amelynek fuvallata a gyűlölet lángját eloltaná ; a népek jogosult képviselőinek kezdeményezése sikert igérne," mert igaza van Newton lordnak abban, hogy néhány órai eszmecserével többet lehet elérni, mint heteken és hónapokon át folytatott jegyzékváltással. „Ilyen meghivást egy parlament sem utasíthatna vissza, elfogadását megakadályozni egy kormány sem merészelné." „A művet befejezni a kormányok föladata volna." „Midőn a történetíró a büszkeség érzésével utal a régmúlt idők . . . emlékeire, nem hallgathatja •el azt sem, hogy ha az interparlamentáris konferencia ma létrejönne, Magyarország olyan képviselőket küldhetné oda, kiket tekintély ós jellem, államférfiúi képesség és hódító modor tekintetében egyetlen állam megbízottai sem múlnának felül." Nem tudom, szabad-e elvennem valamit Fraknói szavából, vagy hozzáadnom Fraknói szavához ; ^e ha nem vétenék az akkora tudósnak Ijáró tisztelet ellen, akkor tovább vinném Fraknói gondolatát. S az lenne a hozzáadni valóm, hogy necsak hat államnak, hanem az összes hadakozó országnak a követei gyűljenek egybe tanácskozni, tehát a magyar, osztrák, német, bolgár és török országgyűlés alsó és felső házának küldöttei a mi részünkről s az angol, francia, amerikai, orosz, belga, olasz, oláh, szerb, montenegrói, meg a többi ország házának követei a másik részről. Csakis ezzel kerülhetnénk el a Fraknóitól mellőzött országok ismeretes hiúságának ama megsértését, mi csak a vér oktalan pocsókolásának továbbnyujtására adna okot ós csakis valamennyi fejnek a meghallgatása után jutnánk olyan minden szívnek tetsző eredményhez, ami egyetlen alapja a pápától hangoztatott tökéletes békességnek. Azt természetesen az egész magyar kereszténység óhajtja, hogy teljesedjék a szentatyának ós Fraknóinak ama kívánsága, hogy a Vatikánban tanácskozzanak a hadakozó felek. Hiszen a pápa az egyetlen igazán semleges, mindenkit egyenlő forrón szerető hatalom; egyedül a pápa hangoztatja azt, hogy nem a fegyver élére, vagy az ész ravaszságára, hanem erkölcsi erőre, a jog, igazság és szeretet sérthetetlen parancsára kell -építeni a jövőt; a pápa az az egyetlen hatalom, melynek az egész kerek földön van alattvalója és amely édes anyanyelvén beszól a világ összes polgárával. Tanácskozásra mennek szeptember 23-án a fővárosi katolikus szervezetek Csernoch János bíboros, hercegprímással élükön a magyar nemzeti múzeum dísztermében, hogy nyilatkozzanak -a szentatya békítő jegyzékéről. Ha megvalósítják Fraknói gondolatát, akkor nem mentek hiába. B. J. „Hős Bammlanoff Iván! Vitéz orosz ifjú! O Felsége a cár nevében átnyújtom neked, mint a cikcakovici csata egyetlen életben maradottjának, a Szent György keresztet!" Igy szónokolt Knutinsky Gilka generális az ifjú harcos előtt, aki az előőrsi csatározás után csak a lazarettben ébredt fel ós itt üdült. Nem volt ugyan szüksége az üdülésre, de ő ugy gondolkodott, hogy jobb üdülni, mint harcolni. Es midőn a szanitészek már nem tudták, hogy tulajdonkópen hol is kell még kötözni, erős belső fájdalmakról panaszkodott, Az erős belső fájdalmak a háború elleni erős ellenszenvben és, a szülőfalu utáni erős sóvárgásban állottak. Es ezt tekintetbe veszik a szegény sebesült hősnél. A falubeliek persze nagy szemeket meresztettek, szájtátva bámultak, amidőn Iván, a lajhár, az anyás Iván, mint nemzeti hős tért vissza a csatamezőről, mellén a vitézségi éremmel. „Lám hős lett belőle" — mondta az egyik paraszt a másiknak — „én mindig mondtam, hogy a Bammlanoff Ivánban egy hős rejlik..." „Olyan jámbor, azért őrizte meg a jó Isten!" újságolta vidám büszkeséggel az anyóka . . . „Igen, ő hős, azért kapta a vitézségit! — szólt a fekete Maruska magában — ós egyáltalában az Orsebatsoff ot hasonlítani sem lehet hozzá ..." Igy lett pár hót múlva a Maruska ós az Iván egy pár, .egy jó orosz pár. Nemsokára Maruska megverte az Ivánt, mert ez nem verte meg őt. Iván azonban megvigasztalta magát az ő menedékénél, a minden oroszok patrónusánál, a jó vutkinál! HIREK. Krónika E verset a szerkesztő úr csak ugy engedte leadni, hogy ígéretet kellett tennem, miszerint ily vakmerő költői fantazmagóriát többé a háború alatt le nem irok. Tiz versemért a szerkesztőség Minap húsz koronát adott. Én önérzettel vágtam zsebre S titkoltam, hogy boldog vagyok. Zsebemben e váratlan kinccsel Rohantam az utcára ki, Első utam volt a zálogház, Röviden szólva a „zaci." Utánna a boltoshoz mentem, Uj kalap nagyon kelletett, Majd a cipésznél ültem, amig Cipőmre talpat verhetett. A fűszeresnél vettem egy-mást. Majd a kertészhez ballagok, Hogy egy pár szál virágot kapjon, Akihez szóltak a dalok. A könyvesboltban is volt rátám, Fizettem ott egy részletet, Majd ismerősöm kislányának Vettem egy játékkészletet. Maradt még pár forintom, avval Vígan lumpolni mentem el, — A cigány húzta a fülembe S mig pénz volt, csengett a kehely! H. I. * A hercegprimás hazaérkezése. Dr. Csernoch János hercegprimás Budapestről, hol a főrendiház .csütörtöki ülésén beszédet mondott a pápa békejegyzékérő], f. hó 14-én, pénteken visszaérkezett Esztergomba. * A veszprémi püspök felszentelése. Szeptember 23-án, azaz a jövő vasárnapon szenteli püspökké a budapesti egyetemi templomban délelőtt V2IO órakor dr. Csernoch János bibornok hercegprimás dr. Rott Nándor kinevezett veszprémi püspököt. A hercegprímással együtt gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök ós Kránitz Kálmán veszprémi segédpüspök végzik a szentelés szertartását. * A hercegprimás adományai. Csernoch János bibornok-hercegprimás a Szurmay-honvédalapra 10,000 K-t, a nagytapolcsányi tűzkárosultaknak 300 K-t, a somorjai legényegyletnek 300 K-t, s a Postások Kórházának 1000 K-t adományozott. * Változás az esztergomi tanítóképző igazgatói állásában. Az esztergomi tanítóképzőintézet igazgatója dr. Sebők Imre a harctéren szerzett betegségére való tekintettel négy hónapra szabadságoltatván, helyettesítésével a hercegprímás Klinda Károly igazgató-tanárt bízta meg. * Főegyházmegyei hirek. Farda Adolf bpest-vizivárosi káplán a budapesti belvárosi plébánián lett segédlelkész, Cziklay Aladár szabadságolt tábori lelkész Bpest-Felsővizivárosba neveztetett ki segédlelkósszé. Jánosi József Komáromból Zselizre ós Német Lajos Zselizről Komáromba helyeztettek át segédlelkészi minőségben. * Közigazgatási-bizottsági ülés. Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága f. hó 12-én tartotta rendes havi ülését B. Kobek Kornél főispán elnöklete alatt. Mindjárt a gyűlés elején Némethy műszaki tanácsos, az államópitészeti hivatal főnöke tiltakozott a bizottság előtt Palkovics László h. alispánnak az ő hivatalos működését kifogásoló feljelentése ellen, melyeket róla felettes hatóságánál azért tett meg, mivel a műszaki tanácsos állandóan Budapesten lakik s onnan jár be időnkint hivatalos teendőinek ellátására Esztergomba. Palkovics h. alispán a műszaki tanácsos tiltakozására kijelentette, hogy ő csupán a vármegye érdekeinek szempontjából tartja kívánatosnak, hogy a műszaki tanácsos hivatala székhelyén lakjék s onnét intézze hivatalos ügyköre ellátását. A tények igazolják, hogy a vármegye utai tűrhetetlenül rossz állapotban vannak, mi csakis a műszaki tanácsos hivatalos működésének ilyen beosztásából származó hátrányokból s mulasztásokból eredhet. Némethy műszaki tanácsos heves ellenvetésekkel tiltakokozott eme hivatalos kritika ellen, mert az utak rossz állapotának nem az ő hivatali mulasztása, hanem a háborús viszonyok okozta munkás- és anyaghiány az oka s hivatkozik arra, hogy egyetlen elintézetlen ügydarabja nincs, Budapesten való lakhatását pedig a miniszter engedélyezte. Palkovics h. alispán ismételten hangsúlyozza, hogy a hivatal vezetőjének a hivatal székhelyén való állandó lakását kívánatosnak tartja, mely álláspontjához ugy a főispán, mint dr. Fehér Gyula, Mátéffy Viktor és Brutsy János megyebizottsági tagok is helyeslőleg hozzájárultak. Ezután az egyes reszortügyekről szóló jelentések olvastattak fel, melyek általában igen sok megjegyezni és gondolkodni valót tártak fel a nyilvánosság elé, különösen a közrendészet terén tapasztalható háborús viszonyok felől. * A pápa békejegyzéke ügyében a fővárosi katolikus szervezetek a hercegprimás elnöklésével jövő vasárnap, szeptemberi 23-án d. u. 6 órakor a Nemzeti Múzeum dísztermében nagyszabású gyűlést tartanak, amelyen a magyar katholicismus nevében állást foglalnak a pápa bókejegyzéke ügyében. * A hadisegély fölemelése. A hadisególy felemelésének ügyében megindultak az előkészítő munkálatok a minisztériumokban. A kormánynak az a szándóka, hogy a pénzügyminiszternek a hadisegélyre vonatkozó tervezetét egy szakférfiakból ós a parlamenti pártoknak e kérdéssel foglalkozó tagjaiból alakítandó bizottság elé terjeszti, amely szakértekezleteken fogja tárgyalni a tervezet minden pontját. A kormány ugy tervezi, hogy a hadisegély felemelósót nem törvényjavaslat, hanem kormányrendelet alakjában fogja életbelóptetni. * Eljegyzés. Roszival Rezső tart. hadnagy f. hó 10-én tartotta eljegyzését Kerschbaum?nayer Erzsikével Esztergomban. A vőlegény az eljegyzés után a harctérre ment. * A téli záróra. Holnaptól kezdve ismét megkezdődik a rendes időszámítás, amennyiben a • vasárnapról hétfőre virradó éjszaka, tehát pontosan szeptember 17-én reggeli 3 órakor az órákat vissza kell igazítani 2 órára. Ezzel kapcsolatosan a kormány egységesen szabályozza a zárórát is, mely szerint a színházak, a mulatók, kávéházak és vendéglők a szónfogyasztás ós világítási anyagok korlátozása miatt 18-ikától kezdve este 11 órakor tartoznak helyiségeiket bezárni. * Oltáregyleti előadás. Madarász István igazgató f. hó 19-én szerdán d. u. 5 órakor apologetikus előadást tart a vizivárosi zárda helyiségében. * A köztisztviselők beszerzési csoportjának ügyéről, sajnos, ma sem Írhatunk többet, mint amit augusztus 26-án, ezelőtt három héttel irtunk, tudniillik hogy az állam által kilátásba helyezett beszerzési előleg iránti kérvény felküldetett a pénzügyminisztériumba. E kérvényre ugyanis ez ideig nem érkezett meg a várvavárt válasz: a pénz. Tul vagyunk szeptember derekán, amikor is a közelgő nehéz telet bejelentő őszi szellők kíváncsian surrannak be a köztisztviselők spájzablakán körültekinteni, vájjon mikép rendezkedett be télire a sokgyermekes hivatalnokember, ki íróasztala mellől igazán nem szabadulhat el a télire szükséges élelmiszerek s háztartási cikkek beszerzése után futkosni, vagy a hatósági jegyekkel az üzletek előtt órák hoszszat ácsorogni. S a dudorászó őszi szellő az üres spájzban egy-egy redős homlokú, gondterhes arccal aggódó háziasszonyt talál, ki lelkében a szomorú aggódás kínjaival gondol a télre, mikor is a gyermekek s a tulhalmozott munkával terhelt férj éppen ugy fog enni kérni, mint az őstermelő, ki rogyásig terhelt polcokkal megrakott éléstárában felkészülve várja a telet. A tisztviselő éhes és rongyos, de tűrő bizalommal eltelve bizza sorsát föllebbvalóinak bölcs és humánus belátására, mert hisz föllebbvalóinak erkölcsi kötelessége a neki adott felsőbbsógi előnyök ós jogok szerint alárendeltjeinek sorsán a mai nehéz időkben a legjobb tehetsége szerint segíteni. A tisztviselőktől igen sokat kívánnak a mostani viszonyok; a tisztviselő ellenben igen keveset kivan viszont: mindennapi kenyerét, fűtőanyagát ós elnyűtt ruhájára egy-egy foltot. Közéig a tél s a beszerzési csoport még nem szerzett be semmit. A tisztviselők bízón várják az arra hivatottaknak e tekintetben is megnyugtató utánjárását s intézkedéseit, hogy más vármegyék