ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-09-02 / 35. szám

felé, hol az él és imádkozik, aki hallotta a szavakat: legeltesd bárányaimat . . . . Akkor érthetők lesznek a szivnek szent vágyai: Rómába jutni, nem az olaszok talián Rómájába, nem az örök városba, a martyr pápa Pathmosába. Látni Pétert, csókolni a lábát, forró könnyeket sirni, epedő szavakat zokogni odaadással, tisztelettel az egyház és a pápa iránt. Ekkor édesek lesznek nekünk a szomorúság, a fájdalommal táplálkozó szeretet érzései és a merényletek kárpótlására sóvárgó könnyek is, melyek akkor törnek fel gyermeki szivünkből, mikor a pápai trónt körülölelő keserűség tengere a szokottnál magasabbra csapja fel hullámait, mikor a sérelmek számosabbak és véresebbek, mikor a képmutatás, a sötét furfang s igaztalanság ismét összeesküszik, hogy megint keresztre feszítsék Krisztus földi helytartóját. A borura még mindig elkövetkezett a derű. A fájó érzéseket még mindig felváltották a béke, öröm, boldogság s diadal érzelmei, mikor a legyőzött világ, a megalázott érzékek s legyűrt hatalmak ott fetrengtek a pápai trónus lábainál. A nagypéntekre rávirrad a húsvétvasárnap. Igy volt ez akkor, igy lesz ez ma is!! Zádor József. HIREK. Krónika — A lisztjegyről. — Alig pár szó van irva rajta S le van vágva az egyik sarka. Ismeri felnőtt és a kisded, Hogy ez a lisztjegy ! Ezért kell napokhosszat várni, Lökdösni, tűrni, kiabálni S ha kaptál végre egyszer, mily kegy! De ez a lisztjegy! Hatóság lát el véle téged, Nem nézheti az éhezésed; A koplalások sírba visznek, De nem a lisztjegy ! A spórolás a célja ennek, Polgárerények így teremnek, S mik jók majd győzedelmi dísznek: Ily dísz a lisztjegy! S ha elhal ágyúk bömbölése, Ne hidd, hogy itt immár a béke, Mert nem lesz addig minden mindegy, Mig él a lisztjegy ! • H. I. Reflexiók. Mély csend üli meg lelkemet, amint Íróasztalomnál egy zöldkötéses könyvet olvasok. A sejtések, ridegen véres való, a rózsálló hajnal pillanat-fölvételei váltakoznak vékony lapjain. Költemények. Sok ritmus, sok apró ezüst csengő, amelyeknek gyászfátyolos a hangja, hiszen a sejtések titkai égnek bennük, az idők anyaméhének vére csörgedez minden egyes betüjökben. Egy néven, egy nagyon is relativ néven „akad meg a tekintetem, amely azonban abszolút nagyságot rejt magában: Rudnyánszky Gyula. Kevesen ismerték, de aki olvasta költeményeit, tudja életének szenvedósteli történetét, lehetetlen, hogy könny ne szökjék szemébe. „Szélcsöndben" c. költeményét hozza az anthologia. A vak költő hónapokkal halála előtt (f 1913. dec. 8.) irta ezt a verset, csodálatos megérzését a mai nagy időknek. Szélcsöndben erős zivatar közeleg, Készülnek a népek a szörnyű tusára. Feldúlja csaták rohanó vihara, A fészket, a csöndet, az álmot a révben; Nem jut koszorúsán oltárhoz ara S hős fiat a magyar nő nem csókol ez évben. Es eljött az az év, elmúlt, eljött a második, elmúlt az is, sőt már a harmadik, is. Hosszú, nagy, véres a világ tetemrehivása. Ádáz a fegyverek tusája, az anyaföld testét ragyaként veri ki a pusztulás százezernyi szentélye: a hősök sirjai. A halál lova mögött ott van a horatiusi nehéz, sötét gond. (Carm. III. 1.) S ez mind elvonul most, hogy a sejtések pillanatfelvételeinek egyikére reáakadtam, könynyes szemeim előtt. A világ tetemrehivása, az igazság tetemre* hivása — ez az amit a vak költő ragyogó lelki szemeivel évekkel előbb már látott. Tovább forgatok. A sejtések után a valóságot, a ridegen véres valóságot akarom látni. Gyóni Géza nevét látom az egyik lap alján. Egy egész történelem, egy hidegen csodálatos realizmus vonul el lelki szemeim előtt. Nagy költő, magasan szárnyaló költő volt, ki sanyarú rabkenyéren ólt. De a lelke, a lelke az nem hordott bilincseket, az imádkozik s a tetemrehívás egy hatalmas akkordját önti fohászba: Kárpát sziklái égig álljanak, Tokaj vesszői vassá váljanak, Tépjétek össze erdei vadak, Ki gyűlölt kézzel rombolna széjjel Ezer esztendős szent oltárokat. Csukódjatok be rácsos ablakok — Erdők szálfái mind őrt álljatok. Isten szemei, fényes csillagok, Rabságos éjben, bús térdeplésben Igy imádkoznak a magyar rabok. (Rab magyar imája.) Fejem két kezembe csuklik. A mult és jelen ölelkeznek szivem mélyén s ebben az ölelkezésben ott van az igazság, a multak igazsága, amely a ma, a jelen igazsága is, amelynek a jövő igazságának is kell lennie. Fáj az áldozati máglyák füsjtének ezüstös felhője, de az igazság alapfeltótele, létérdekének princípiuma, ha a régi géniusz tűzjegyében akar tovább élni, ha a jövendő roppant küzdelmeiben, versengéseiben vezérszerepet akar játszani a Kelet történelmében. S most, hogy ég a világ, megtisztult az arany: a magyarság lelkére talált! Itt az igazság diadala! Ezért a hosszú, immáron több, mint hároméves tetemrehívás! De költő vagyok, nem a sötétség; a világosság énekese. A rózsálló hajnalt akarom látni! Szeretnék kibontakozni a valóság polipkarjaiból. S ime ! Itt vannak a pirkadat skarlátos képei, a könyv végén reájuk akadtam. Boldogabb, szebb és jobb lesz a világ, Embert az ember többé sohsem öl meg Nem lesz a földön több bánat meg átok. (Ernőd Tamás : Ha vissszaj önnek.) Elég! A lelkem mélyén hozsannák taktusai csengenek, a szivemben a vágyak imává változnak, az ajkamon a szó fohászba, könyörgésbe olvad. Nem! Nem kellenek a szomorú sejtések, ne mutasd valóság szomorú arcodat! A béke, a hajnal rózsás verőfénye gyújtsa ki az arák könnyes szemeinek gyémántjait, a rózsaszín sugarak aranyozzák be a mater dolorosák sápadt orcáit, az öröm rózsaszínű fénye lobbantsa fel a kétkedők lelkében a reményt, hogy közel a .... jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. (Vörösmarty: Szózat.) L. \ * A bécsi pápai nuntius Pozsonyban. A pápai nuntius Pozsonyban volt, hogy onnan a közeli fogolytáborokban levő olasz foglyokat meglátogassa. Az állomáson katonai pompával fogadták. Dr. Koperniczky Ferenc prelátus pozsonyi nagyprépostnál szállott meg, ahol a papság, a város, az egyházközség és pozsonyi katonaság feje tisztelgett nála. Három napig volt a pozsonyi prépostnak vondége a pápai nuntius s mindennap más fogolytábort látogatott meg. A fogoly olasz tisztek dicsérték ellátásukat. A három nap elteltével vonaton távozott Pozsonyból s a diszes váróteremből a katonák és tisztek sorfala és nagy tisztelgések között szállott fel vonatára. Halálozás. Kakass Kálmán kir. tanácsos, a m. kir. földmivelósügyi minisztérium nyug. jogügyi tanácsosa életének 69. évében f. hó 1-én reggel 8 órakor Esztergomban elhunyt. Temetése hétfőn d. u. 4 órakor lesz a belvárosi temető kápolnájából. * Kitüntetés. Geyer József budapesti hitoktatót, Geyer Stefi hegedűművésznő bátyját, a hadikórházakban teljesített kitartó ós buzgó működése elismeréséül Ö cs. ós kir. Fensége Ferenc Szalvator főherceg a hadiékitményes vöröskereszt ezüst diszéremmel tüntette ki. * A hercegprimás adományai. Dr. Csernoch János bibornok hercegprimás sok kisebb adományon kívül a következő összegeket adományozta : Magyar Történelmi Társulatnak 1000 K-t, az Esztergomi Diákasztalnak 1000 K-t, a Balassagyarmati Legényegyletnek 1000 K-t, a nagymegyeri tűzkárosultaknak 500 K-t, a Vidéki Hírlapírók Szövetségének 500 K-t. * Főegyházmegyei hirek. Dr. Tichy Gyula theologiai tanár kineveztetett az esztergomi szemináriumba a hittanhallgatók prefektusává. — Lavicska Endre amerikai egyházmegyéhez tartozó áldozópap Sopornyán lett káplán, Lezsánszky József ujmisés Nagymarosra küldetett segódlelkésznek. Neumann József sopornyai káplán Modorban lett hittanár, Hernitz József modori hittanár budapest-józsefvárosi káplánná neveztetett ki, Brückner József nagyszombati konviktusi prefektus h. tanár a gimnáziumban, Ciez János tábori lelkész a budapesti Sophianum nevü főgymnáziumban lett hittanár, Csapos Géza Nagylégen maradt plébános s helyébe Asószelezsénybe administrátorkónt Pöthe Mór tétetett, Hrdlicska Alajos márianosztrai adminisztrátor hasonló minőségben Csejkőre helyeztetett át s Márianosztrán Madaras Aurél budapesti káplán lett a h.-plébános, Knebel Miklós ujmisés káplán Budaörsön, Szalag Mátyás erdélyi áldozópap hitoktató Budapesten. Arvai József hitoktató Balassagyarmaton. Prasser Lajos, Beinmann Özséb, Domiter Gyula, Uölovics Izidor és Nagy Árpád végzett theologusok Budapestre küldettek hitoktatói minőségben. * A polgármester beszámolója a dunakonfereneiáról. A dunakonferenciában érdekelt Esztergom város képviseletében 1916. év őszén Budapesten s folyó évi június hóban Wienben tartott Dunakonferencián Esztergom város képviseletében dr. Antóny Béla polgármester s Tiefenthal Gyula főmérnök vettek részt. A konferencia eredményéről s határozatairól most a város polgármestere terjedelmes és igen érdekes beszámolót terjesztett a város közönsége elé. A konferencia lefolyásáról s eredményeiről egyébként dr. Antóny Béla polgármester már az „Esztergom" július 15.-i számában közzétett kitűnő cikkében is tájékoztatta a közönséget, mely a kétségtelenül érdekes közleményt igen nagy érdeklődéssel olvasta. * Orvosok kirendelése. A Dorog községben fellépett vérhasjárványra való tekintettel Palkovics László h. alispán dr. Hamza József Kolos-kórházi orvost Dorogra járvány orvosnak kiküldötte, egyben 'dr. Berényi Zsigmond kerületi orvost Pilismarót és Dömös községek járásorvosi teendőinek ellátásával bizta meg. * A marhahús uj maximális ára. A vármegye alispáni hivatala a marhahús árát, tekintettel az élomarha árának csökkenésére, ujabban a következőleg állapította meg: Marhahús levesnek való 7 K, marhahús sütnivaló 7 K 60 fillér. * A hatósági liszt ára. A hatósági liszt árát kicsinyben való kiárusításnál a vármegye alispáni hivatala a következőleg állapította meg: Finomliszt kilogrammja 1 K 48 fill. Főzőliszt „ 72 „ Buza kenyórliszt „ 52 „ Rozsliszt „ • 76 „ * Még nagyobb a cipőhiány a Bottyánutcai napközi otthonba járó katonaárvák és katonagyermekek közt, mint a mult óv őszén, mikor is e helyütt közzétett kórelmünkre Esztergom város nemesen gondolkozó közönsége nagylelkű adományaival lehetővé tette, hogy Ötven pár uj cipőt húzhattunk didergő katonaárváink lábaira s tizenkét gyermeket öltöztettünk uj ruhába. A viszonyok azóta lényegesen megnehezültek s ez évben még több mezítelen lábú és elnyűtt ruhájú katonaárva nevében fordulunk mult évi jótevőinkhez azzal a tiszteletteljes kórelemmel, szíveskedjenek jóindulatú adományaikkal lehetővé tenni, hogy gondozottjaink részére a cipőt s ruhát még a hidegebb idő beállta előtt beszerezhessük, mert hisz most ezeknek beszerzése is 4—6 heti időt vesz igénybe. A szives adományokat — melyeket nyilvánosan nyugtázni fogunk, — vagy alulírottak, vagy Szvoboda Román, a napközi otthon gondnoka nevére kérjük küldeni. Marosi Józsefné, Szecskay Kornél felügyelő-bizottsági elnökök. * Katonai igazolványok ellenőrzése. A folytonosan megismétlődő sorozások, katonai szabadságolások és felmentések most már lehetet-