ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-01-21 / 3. szám

közönség elől hozzáférhetetlen petróleum, — és a megjelent nyereség kimutatások milliónyi összege. Mert vagy van petróleum, és akkor nincsen panasz, — vagy ha nincs, akkor nem lehet óriási haszonra szert tenni! A nemrégiben megjelent hivatalos adatok, melyek a galiciai olajtermelésről szolgáltatnak felvilágosítást: „nagyarányú fokozott termelésről" számol be. Tehát lett volna kilátás arra, hogy a fogyasztó közönség hozzá jusson ahhoz a fontos cikkhez, melyre nélkülözhetetlenül rá van utalva. Hogy most már miért nincs petróleum, azt általánosságban véve nehéz volna megállapítani, de a tapasztalat után Ítélve, a fővárosi sajtóban napvilágot látott hírekből következtetve, arra a megdönthetetlen meggyőződésre jutunk, hogy a maximális árak meg nem elégedett magassága okozza az e körül felmerült zavarok legnagyobb részét. Más szóval, aki többet fizet, mint a kormány által megállapított maximális ár, az kaphat petróleumot és ezekből a többletekből harácsolódik össze az a soksok millió, melyet kimutatni a gyárosoknak annyira megelégedésükre szolgál. íme egy-két példa, hogy mint dolgozik a kapitalista világ, és mennyire iparkodik kihasználni a magával tehetetlen és agyonuzsorázott közönséget. A „Gazdaszövetség" egyik legutóbb megjelent számából vesszük ezeket a rendkivül említésre méltó adatokat. A Magyar Petroleumipar Részvénytársaság nyeresége a háború előtt mindössze 169.235 korona volt. Az első háborús esztendőben már 949.379' — , 1915ben pedig már két millión felül volt a nyereség. Az utolsó év nyeresége a részvénytőke 85%-os kamatozását eredményezte. A Fanto-féle részvénytársaság tiszta nyeresége 1913 —14-ben 1,293.000, 1914—15-ben 1,619.000 K, 1915—16-ban pedig 11,391.000 korona volt. Az Apolló Kőolajfinomitógyár Részvénytársaság 15% os, a Hazai Kőolajipar Részvénytársaság szintén 15°/o-os osztalékot ad. Az előző nyeresége 5,094.195 korona, ami az alaptöke 73, az utóbbié pedig 1,482,143 korona volt, ami az alaptöke 72%-os kamatozásának felel meg. Azt hisszük, elég ebből ennyi. Olyan szédületes és beszédes számok ezek, melyeket jó lesz feljegyezni, hátha idővel eszükbe jut ug/anazoknak a gyárosoknak, melyek — a kimutatott milliók dacára — most arról panaszkodnak, hogy nincsen petroleum, még talán azt is tagadásba vennék, hogy ők valaha petróleumot eladtak!? Mindez pedig az ország közönségének részbeni szervezetlenségének következménye. Ezek a gyárosok, melyek egy kalap alatt dolgoznak s szervezett együttműködéssel képesek a fogyasztó közönség türelmével ennyire visszaélni és ez ellen a kalóz hadjárat ellen csak egyféleképen lehet védekezni, csak egy ut és mód van arra, hogy a fogyasztó közönség igényei kielégítést nyerve, eredményre vezessen annak jogos követelése: a szövetkezés és tömörülés minél nagyobb és szélesebb társadalmi rétegben való terjesztése és megerősítése. Hiszen a háború immár harmadévi tapasztalata elég bizonyságot szolgáltatott a különféle rendeletek be nem tartásáról és a maximális árak kijátszásáról. Most már tehát csak a közönség lehet az a tényező, amely felveszi a harcot a gyárosokkal és a közvetítő kereskedelemmel és erélyesen visszautasítja a kapitalista világ minden olyan támadását, mely annak az agyonuzsorázott közönségnek megzsarolása és a „háborús konjunktúra" lelketlen kihasználása ellen irányul. És az ilyen áldatlan viszonyok közepette önkénytelenül is Strindbergre kell gondolnunk, aki azt mondta: „Minden ember szobrot érdemel, aki él, olyan nehéz az élet." Csakhogy nem azoknak a gyárosoknak kellene szobrot állítani, akik bizonyos bűvész mesterséggel értenek hozzá a háborús milliókat dicsőségteljesen összeharácsolni: hanem szobrot, még pedig monumentális emléket kellene emelni annak a fogyasztó közönségnek, amely némán és szótlanul, változhatatlan beletörődöttséggel huzza immár harmadik éve a közellátás áldatlan rendszerének igáját. Vándor Károly. HÍREK. Krónika. A közélelmezés kérdése Végleg meg van ma oldva már; A közélelmezésben bajt ma Csakis a rosszmájú talál. „Mindenre jegy!" Ez lett a jelszó S a nyomdák gépe zúg, süvölt: Élelmiszer jegyek nyomódnak S attól lesz boldog már e föld! És gyűl a jegy. A kamrák kincse Most már a jegykönyvtár leszen. Avval kapod a szilvalekvárt És Frankkávét kaphatsz ezen. A zsírjegyet bödönben tartsad És zsákokban a lisztjegyet, Jegyek miatt áll őrt a macska — Jegyet rágnak az egerek. Ha nincs kávéd, — a csésze öblét Tej- s kávéjeggyel töltsd tele, Tégy pár cukorjegyet közéje S kenyérjegyet apríts bele. Csak egy a baj, — ha nincs jegyed sem ! De rászánsz egy-két kis napot És addig vársz egy bolt előtt, mig A jegyeket mind megkapod. A közélelmezés kérdése Ezentúl nem probléma már. Mindenki kap jegyet, ki érte Kellő időig várva-vár. A verebek erről csipognak, Erről gágognak a libák; Ezt énekli a krónikám, mert Ettől lesz boldog a világ! (-•) Bogisich Mihály v. püspök alapitványa. A magyar köztudatból már nem veszhet el annak a nevezetes ténynek tudata, hogy Bogisich Mihály v. püspöknek igen sokat köszönhet a magyar zenei irodalom, akár az egyházi, akár pedig a világi faját tekintjük annak. Porlepte, elfelejtett, meg nem fejtett régi kéziratokból felkutatta ősi szép énekeinket, azokat formába öltöztetve elénk tárta, hogy gazdagítsa velük a magyar lelket, mélyítse szent érzéseinket, emelje öntudatunkat. Bogisich v. püspöknek Királyhimnusza pedig fogalommá nőtte ki magát s ez a fönséges himnusz képes arra, hogy felrázza a legelfásultabb lélekben is az igaz tettre kész, magyar érzéseket. Az érdemes kort elért püspök még most is éber figyelemmel kiséri a magyar egyházi zenei életet. S alkalomadtán értékes ítéleteivel sokat tesz abban az irányban, hogy a helyes útról le ne térjenek a jelen napok tüzes zeneköltői. A püspök azonban nemcsak értékes munkaerejét szentelte a magyar egyházi énekeknek és zeneművészetnek, hanem anyagi tehetségeivel is előre segítette annak ügyét. Megszámlálhatatlan kisebb adományai után néhány év előtt, aranymiséje alkalmából 20,000 koronás alapítványt tett a magyar egyházi ének ápolására. Most pedig szivének régi vágya szerint megtette nagy alapítványát, amelyért a magyar közvélemény elismeré sével adózik, a sok szegény sorsú zenész és énekes pedig áldani fogja jó szivét, adakozó kezét. Az 50,000 koronás alapítványt a következő levél kíséretében adta át a v. püspök az esztergomi főkáptalannak: Méltóságos és Főtisztelendő Főkáptalan! Áldott emlékű jó szüleim gondos nevelésük keretében életem tizedik évétől kezdve örömmel ápolták az ének és zeneművészet iránti hajlamaimat s anyagi áldozatokat nem kiméivé, a gymnasiumi tanulmányok mellett az ének és zeneművészetben szakszerű kiképeztetésemről gondoskodtak. Ez időtől kezdve lett a katholikus egyházi ének és zeneművészet papi hivatásom kötelességei mellett fiatal éveimnek öröme, boldogsága, férfi koromnak büszkesége és öreg napjaimnak vigasztalása. Hatvanöt éven át műveltem az egyházi éneket és zenét. Ennek éltem, ezt hirdettem szóval, írásban és énekhanggal. Ennek köszönöm papi pályámon az emelkedést, a kitüntetéseket. Csak szivem mély háláját fejezem ki, midőn az Úr oltárán szerzett vagyonom egy részét az Úr oltárára vissza helyezem. Ezért az Esztergomi Főszékesegyház vegyes énekkara részére, mely jelenleg a karnagyból, nyolc rendes férfiénekesből, hét rendes nőénekesből és az orgonistából álló művészi testület, nyugdijalapul az ezennel 25 darab egyenkint 2000 koronás, le nem járt szelvényeivel együtt átadott 4%-os magyar koronajáradék kölcsönkötvényekben ötvenezer korona névértékű alapítványt létesítek, mely a következő címet viselje: „Bogisich Mihály választott püspök, praelatus, főszékesegyházi főesperes, esztergomi kanonok ötvenezer koronás örökös alapitványa az esztergomi főszékesegyházi vegyes énekkarszámára." Kérem a méltóságos Esztergomi Főkáptalant, hogy ezen alapítvány képviseletét és kezelését elfogadni s egyszersmind ezen alapítványom által létesített nyugdijalap tekintetében rendszeres alapszabályokat kidolgoztatni szíveskedjék. Az esetre, s amig az alapszabályok megalkotása nehézségekbe ütköznék, beleegyezem abba, hogy ezen alapítványom mint a főszékesegyházi vegyes énekkar tagjait illető segély-alapitvány kezeltessék, melynek tiszta jövedelme évenkint karácsony hetében a főszékesegyházi vegyes énekkar tagjai között a méltóságos Főkáptalan legjobb belátása szerint mint segély osztassák ki. Kérelmem kegyes elfogadását kérem, kartársi szeretettel Esztergom, 1917. január 15. Bogisich Mihály v. püspök, praelatus, főszékesegyházi főesperes, esztergomi kanonok Az alapítvány értékeit képező kötvényeket csütörtökön délelőtt a nagy tanácsteremben adta át az alapítványt tevő v. püspök a főkáptalannak, amelynek tagjai élénken ünnepelték a jótékony főpapot. R. * Királyi kitüntetések. Őfelsége IV. Károly király a koronázási szertartások rendezésével különösebb érdemeket szerzett és fontosabb szerepeket játszó egyéneknek díjmentesen magas kitüntetéseket adományozott. Dr. Walter Gyula v. püspök a vaskoronarend II. o. keresztjét kapta; dr. Klinda Teofil praelatus kanonoknak a Ferenc József rend középkeresztjét adományozta a király ; dr. Lepold Antal irodaigazgatót pedig a vaskoronarend III. osztályú keresztjével tüntette ki. * A hercegprímás s a vízivárosi kör. Az esztergom-vizivárosi s szenttamási kath. polgári olvasókör házavatása alkalmából pénteken délben Keményfy K. Dániel plébános vezetésével Bleszl Ferenc kir. tanácsos, dr. Sebők Imre köri elnök, Miinek Zsigmond s Polusin Mátyásból álló küldöttség tisztelgett a bíboros hercegprímásnál, meghiva őt a házavatási ünnepélyre. A bíboros főpap nagy szívességgel s figyelemmel fogadta a küldöttséget, a küldöttség minden egyes tagjával elbeszélgetett, érdeklődött a kör viszonyai felől s örömének adott kifejezést, hogy házat szerzett, mint ami a kör érdekeinek s virágzásának legbiztosabb alapja. Megköszönve a meghívást, a kör céljaira Keményfy K. Dániel plébánosnak 1000 koronát adott át. * A lovagkereszt átadása. Ismeretes tény, hogy a király dr. Majer Imre pápai kamarás, párKányi plébánosnak a Ferenc József rend lovagkeresztjét adományozta azon munkássága jutalmául, amelyet a Párkányban állomásozó katonák lelki gondozásában kifejtett. A lovagkereszt a napokban érkezett meg s ma vasárnap V2I2 órakor Meszleny Pál főispán községi díszközgyűlés keretében nyújtja át a kitüntetést az érdemes férfiúnak. Ugyanakkor ä párkányi egyesületek, és testületek küldöttségileg fognak tisztelegni dr. Majer Imre kamarás előtt. * A szentgyörgymezői kör közgyűlése. Az esztergom-szentgyörgymezői kath. kör mult vasárnap délután 5 órakor tartotta évi közgyűlését, amelyen a tagok — tekintve a háborús körülményeket •— igen szép számban jelentek meg. Ez is bizonyítja, hogy a körben oly értékes szociális akció folyik, amely még a mostani időkben is fel tudja kelteni a közérdeklődést. Rolkó Béla karkáplán, a kör elnöke emelkedett hangú, a jelen viszonyokat, a kör életét, célját, helyzetét feltáró beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Kjlönös örvendezéssel vették tudomásul a tagok, hogy a kör helyzete a lefolyt egy év alatt nagyon megjavult, mert mig a mult év januárjában — mikor a kör vezetését a mostani elnök átvette — alig volt pár száz korona a pénztárban, most több évi ínséges időre is rendelkezik a kör tartaléktőkével. Midőn a kör elnökét ezért zajos ovációban részesítették, kijelentette, hogy, ha megtisztelni akarják, vele együtt tiszteljék meg Török József alelnököt, aki a szerzés fáradságos és önzetlen munkájából szintén kivette részét. A kör jól felfogta feladatát, a mely a csupa földmivesből álló városrészben reá hárult. Több izben rézgálicot szerzett és osztott, a szénkéneg után járt, vezette a vetőmag beszerzési akciót, elvállalta a városrész lisztjének szállítását és kiszolgáltatását. Mindez nehéz, önzetlen munkásságot rótt rá a vezetőségre, de az elnök, az alelnök a választmány tagjainak támogatásával szívesen viselték a terhet, jóllehet sokszor ellenséges áramlatokkal is kellett megküzdeniök. Ezután következett a titkári jelentés, melyet Szentgyörgyi József titkár olvasott; fel. Hagara Antal ny. igazgató a számvizsgáló bizottság eljárásáról számolt be. Loczner Gusztáv karkáplán pénztáros feltárté a kör pénzügyi helyzetét részletes számadás karetében, Szántay háznagy jelentést tett a körva gyonának helyzetéről. Mindezeknek a közgyűlés há-