ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-06-24 / 25. szám

1917. június 24. ESZT ER G 0 M 3 az alsó-papság vette reá bizonnyal az államot arra, hogy ez irányban valami történjék, hanem a püspöki kar. Feltétlenül elvárhatjuk tehát, hogy a megkezdett munkát továbbra is fogják folytatni s mi nem fogjuk szégyennek, csak szükségesnek tekinteni azt az alamizsnát, amit az egyházi hierarchián kivül álló körök munkánk méltánylása folytán átadnak, hogy legyen azoknak, kik altari deserviunt, mit participálniok az oltár szolgálatából. Sajnálatos dolog, hogy bizony az állam terhei nagyon emelkednek, de magunkat visszahúzni és pedig alázattal és teljesen nem lehet. Csak arra lehetünk tekintettel, hogy szertelen követelések el ne homályosítsák a nimbuszt. Szervezkedéssel és ezúton való koldulással igazán magunk várakoznánk az előszobákban. Egyedül helyes az, hogy püspöki karunk, tekintélyével tegye meg simán azt, amit mi nem tehetünk. Lehet, hogy sokaknak tetszik az egyházi vagyon nyilt meghurcolása, mert hiszen más tényezők már erre elkészítették a talajt. De nekünk igazán nem érdekünk és az egyháznak sem, hogy mi dezavuáljuk saját ügyeinket, melyeket oly ágasbogasüknak látunk. És ép evégből találom szükségesnek feltétlenül a szervezkedést. Beszéljük meg dolgainkat magunk közt és közülünk valók a főpapsággal közvetítsék -— de nem kellett volna extra Ecclesiam forszírozni. Mert a dolgok csak most mennek veszélyes mederbe. És biztosnak tartom, hogy ha autonómiánk lenne, akkor sokkal tisztábban feküdne a katholikus közönség előtt a sok teher is, melyet viselnünk kell, nemcsak a sok vagyon, mely talán többnek is látszik, mint a mennyi. Igaz. 1860. óta nem volt még egyházi zsinat sem. Nem csoda ha már maga a papság is kezd a közügyeinkben vagy tájékozatlan vagy vehemens lenni. Autonómia kell és szervezkedés, akkor biztos vagyok, hogy meg lesz védve az egyház, a hivek, az alsópapság érdeke is. És — nem lesz az a sok sötétben való torzsalkodás, ami most van püspök és papsága közt, papság és hivek közt, katholikusok és protestánsok közt. Fiat lux. K. Gy. S. — Sajtószabadság. Az uj kormány intézkedéseihez tartozik a sajtószabadság nagymérvű korlátozását elősegítő cenzúra enyhítése is. Tiszta dolog, hogy a háború idején, a hadi érdekek szempontjából szükséges bizonyos fokú cenzúra. A hit és erkölcs védelme is igényli. Ámde a hadi érdekek leple alatt akárhányszor olyan dolgokra is alkalmazták ezt a nyújtható leplet, amelyek semmi vonatkozásban nem állottak a hadi célokkal. Nagyon gyakran arra, a mi nem tetszett a kormány-hatalomnak, a mi a munkapárti régim egyeduralmát zavarta, rácsürték-csavarták az országos nagy érdeket s a lapok bizony sokszor jelentek meg üres oldalokkal. Ezen túlzó és jogtalan korlátozás ezentúl remélhetőleg ritkulni fog s nem kötik meg a nyilt és logikus kritikának, a szabadszólás indokolt megnyilatkozásának útját. Szükség van ebben a kérdésben rendszerváltozásra annyival is inkább, mert a kormányhatalom példájának hatása alatt, a vidéken akárhány helyi hatalom, akarnok s csinált nagyság már oly csalhatatlannak, ne nyúlj hozzánk, beképzelt potentátnak hitte magát, hogy még a közérdekkel kapcsolatos magatartásukra s eljárásukra se akarnak más nézetet meghallgatni s a sajtó megnyilatkozása ellen valóságos pereatot kiáltanak, ha az ő prepotenciájuknak nem hajt térdet. A sajtó akkor áll hivatásának magaslatán, ha a sajátos politikai elven kivül, minden más ügyet, személyt s dolgot, a közérdek, a magasabb szempontok mérlegelésével itél meg. Nem lehet se helyi intézményeknek, se hatóságoknak, se muni•cipiumoknak, se klikkfőnököknek ráparancsolt szócsöve. Se nem lehet forgatni, a hivatásos sajtó megnyilatkozását baráti, pajtási, asztaltársasági hálózatok szempontjából. Amint ilyen keretekben mozogna, egyben az elvi meggyőződés, a független felfogás piedesztáljáról lelép és megszűnnék a közérdek súllyal biró irányitója lenni. Aki •a nyilvános életben, vagy hivatali polcon vezető szerepet tölt be, annak viselnie kell a nyilvánosság kritikáját is. A ki valamely állásban felelősségteljes, az nem zárkózhat el a felelősségre vonás alól se. Jogában áll védekezni, állást foglalhat meggyőződése mellett, de a vele ellentétes véleményt egyszerűen ledorongolni és megfenyegetni, se nem Ízléses, se nem igazságos eljárás, hanem egyszerűen nagyzási hóbort s elkapatottság. Az elvekben, a meggyőződésben a forum küzdelmeiben lehet gyakran eltérés, de az ellentétet soha se illő kivinni a társadalmi életbe. A sic volo, sic jubeo elvével ma nem lehet senkinek se embereket, annál kevésbbé közvéleményt megnyerni s irányítani. A sajtó arra való, hogy tiszta eszközökkel küzdve, soha se sértve, a közérdek ügyét szolgálja. Ennek szolgálatában csak örülni tudunk a cenzúra enyhítésének s csatlakozunk azokhoz, akik a sajtó függetlensége érdekében állást foglalnak a személyeskedő befolyás ellen. K. A naptáregyesités évfordulóján. Immár egy éve a gör. kath. naptáregyesitésnek. Az elmúlt év azonban arról győzött meg bennünket, hogy a különben nagyszabású munka még nem befejezett. A naptáregyesitésnek ugyanis úgy külső, mint belső fogyatékosságai vannak, melyek egyaránt orvoslást sürgetnek. Külső tökéletlensége az uj rendszernek, hogy figyelmen kivül hagyja mindazon gör. katholikusokat, kik a munkácsi, hajdudorogi és eperjesi egyházmegyén kivül élnek, kik ilymódon a román ünneptartásra kényszerülvén, igen kellemetlen és bizonytalan helyzetbe jutnak s passzív rezisztenciájukkal is tüntettek az oláh ünneptartás ellen. Belső hiányossága is van az új naptárhasználatnak s ez abban áll, hogy a latin és görög ünneprendszer még igy, a 14 napi különbözet eltüntetése után sem fedi egymást teljesen. Legkiáltóbban tűnik ki ez az Űrnap szent ünnepénél, mely a kath. Anyaszentegyház egyik legmagasztosabb ünnepe, az oltáriszentségi Jézus napja, hitünk főtitkának is:en fontos emléke s azon kivül hazafias jelentőségű ünnep is, melyen az ujabb miniszteri rendelet szerint a polgári hatóságok is ünnepelnek s a körmenetre kivonulnak. S e napon a görög katholikusság nem ünnepel, hétköznapi hangulatban van, akárcsak a zsidók és reformátusok, kiknek nincs Oltáriszentségük. A főünnepek összehozásával még szembeötlőbbé vált ezen hiány, t. i., hogy a görög naptárban Űrnapja nem létezik. Az olasz italogrékusok ünneplik űrnapját s ez eleven bizonysága annak, hogy a görög ritus és Űrnapja nem inkompatibilisek. De hogy is volnának azok? Hisz a görögség egyazon igaz hitet vallja s épp úgy imádja az Oltáriszentségben levő Jézust, mint a latinság. S miként Szent István király napját a magyar gör. kath. egyházmegyék behozták s ünneplik, épp úgy Űrnapját is kétségtelenül ünneppé kell tenni legalább azon gör. kath. egyházmegyékben, melyek az új naptárt követik. Midőn Krisztus Urunk látomás alakjában megparancsolta bold. Juliánná apáca útján az emberiségnek az Űrnap ünneplését, bizonyára nem tette hozzá, hogy a görög szertartásuak kivételek. A naptárgyesités nagy műve tehát, — melynek emlékezetes évfordulóját jún. 24 én üljük, — csak úgy lesz teljes, ha mielőbb elhárittatik a jelzett külső és belső fogyatékosság. Akkor fog csak a nagyszabású reform megfelelni azon célnak, melyért mindenki immár évtizedeken át várta és óhajtotta. Paris Lajos. HÍREK. * Papszentelés Bécsben. Dr. Kohl Medárd püspök a hercegprimás megbízásából papokká szentelte a Pázmány-intézet végzett theologusait. Junius 15-én alszerpapok lettek: Jankovits Ferenc, Knébel Miklós, Mátrai Gyula, Trettina Jenő, Tyukoss Gyula, Lezsánszki József freiburgi theologus és Kecskés Pál. Junius 17-én ugyanezek szerpapok lettek, június 19-én pedig az emiitetteket Kecskés kivételével áldozópapokká szentelte a püspök. * A Zeneegylet mai hangversenye iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik ugy a város, mint a vidék közönsége körében s méltán, mert úgy a hangversenyen fellépő hírneves művészek művészete, mint a hangverseny műsorának kiválósága elsőrangú és kellemes élvezetté fogják tenni a mai zeneestélyt. A hangversenyen fellép Rezik Károly gordonkaművész, a kolozsvári zenekonzervatorium nagyhírű tanára és Závodszky Zoltán operaénekes, a kitűnő tenorista. Mindketten díjtalanul voltak szívesek a jótékony cél érdekében a fellépésre vállalkozni., A hangversenyen először a műkedvelő vegyeskar Handel: Messiás oratóriumából adja elő a 3. sz. kórust, utána Rezik Károly Haydn Gordonkaversenyét játssza, majd Závodszky Zoltán énekli Wagner Lohengrin operából a Grálmondát. Szünet után ismét Rezik Károly ad elő Bach, Lotti, Herbert és Popper zeneszerzőktől egyes kisebb műveket, majd ismét Závodszky énekli Lohengrin búcsúját. Utána Rezik játssza el Sarasata után átirt Zigeunerweisen c. szerzeményét gordonkán s befejezésül a vegyeskar ismét a fenti oratóriumból énekli a 6. sz. kórust. A műsorra felvett müvek magyarázószövege s úgy az előadó művészek, mint a zeneszerzők életrajza külön lenyomatban lesz kapható ma este pénztárnál. Jegyek még ma délelőtt Brutsy Gyula üzletében, esti 7-től pedig a vármegyeház nagytermében a pénztárnál válthatók. Az előadás kezdete 8 óra. Jegyek ára 3, 2, 1'50 és 1 korona. A délelőtt l

/a H-kor kezdődő főpróbára jegyek ára 60 fillér. * Konkurzus az esztergomi szemináriumban. A felvétetni szándékozóknak június 26-án kell az intézetben jelentkezniök bizonyítványaikkal és orvosi vizsgalatnak vettetnek alá. 27-én délelőtt 9 órakor dr. Csernoch János bibornokhercegprimás elnöklete alatt fog végbemenni a felvételi vizsgálat. * Főegyházmegyei hirek, Nagy Péter kurtakeszii plébános június 21-én tette le a plébánosi esküt dr. Rajner Lajos előtt. Az eskütételnél dr. Drahos János titkár segédkezett. Paulik Ferenc hitoktató bpest-terézvárosi káplán lett. Tihanyi Endre volt ipolynyéki plébános június 16 án meghalt Balassagyarmaton. 1845-ben született és 1868-ben szentelték áldozópappá. R. i. p.! * Esküvő. F. hő 25-én, hétfőn délben 12 órakor vezeti oltárhoz a vizivárosi plébánia-templomban revisnyei Reviczky Elemér, a párkányi járás főszolgabirája Bleszl Ferenc kir. tanácsosnak, az Esztergomi Takarékpénztár igazgatójának leányát : Erzsikét. A tanuk lesznek a menyasszony részéről Deininger Imre udvari tanácsos, a gödöllői korona-uradalmaknak a Ferenc József rend középkeresztjével kitüntetett ny. jószágigazgatója s a vőlegény részéről Gyapay Pál, Esztergom vármegye volt főispánja. Az esketési szertartást Keményfy Kálmán szentszéki tanácsos, plébános fogja végezni. * Elhalasztott találkozó. Kedves iskolatársaimnak tudomására hozom, hogy 25 éves papi jubileumunkra óhajtott összejövetelünket a remélhető édes béke napjaira halasztjuk. Istvánháza, 1917. június 15. Hlavathy József alesp.-plébános. * Áthelyezés. Lipcsey Andor esztergomvizivárosi segédlelkészt a hercegprimás Pozsonyba helyezte át hittanárnak. Lipcsey Andor nemcsak lelkipásztori, de társadalmi téren is igen elismerésreméltó s közhasznú tevékenységet fejtett ki Esztergomban s igy távozása határozott veszteség különösen a vizivárosi plébániához tartozó Szenttamás-kerület lakóira nézve, kik a város legszegényebb néposztályát képezvén, különösen rá voltak szorulva a távozó káplán jóakaró, gondos támogatására. Lipcsey honosította meg Szenttamás szegény lakossága körében a hadi fehérneművarrást és a rózsafüzérkészitö-háziipart mi által mintegy 40—50 szegény munkásnő jutott igen tisztességes heti keresethez. Lipcseynek igen jelentős sikerei voltak még a Szenttamás-Vízivárosi kath. Olvasókör beléletének fellendítése körül is. A kör legutóbb szépen sikerült ünnepély keretében vett búcsút ügybuzgó alelnökétől. * Szinház. A Sas-telken épült nyári színkörben Ballá Kálmán soproni színigazgató jeles erőkből összeállított színtársulata tegnap este kezdette meg az előadásokat a „Mágnás Miska" c. operettel. A színtársulat csupa jónevü tagokból áll, mi'már előre is garantálja az előadások előkelő nívóját s a műsor válogatottságát. Amint a szezonra előkészített színművek műsorából látjuk, az idei színházi év legjobb slágerdarabjait s újdonságait fogja bemutatni Ballá színtársulata. Ma délután fél helyárakkal „Az özvegy kisasszony* c. énekes vígjáték este pedig rendes helyárakkal a „Legénybúcsú" kerül bemutatásra. * Ember József hazaérkezett. Ember József helybeli főreáliskolai tanár a háború kitörésekor mint tartalékos hadnagy vonult be ezredéhez s azonnal a szerb harctérre került, hol tömérdek viszontagságon és bajon esvén keresztül, végre, lábán súlyosan megsebesült s igy a szerbek fogságába került. Itt igen nehéz napokat élt koresztül s idehaza már többször holt hirét is költötték a derék és népszerű tanárnak, kiről hosszú időn keresztül semmi hir sem jött. Szerbia elleni offenzivánk idején ugyanis őt is Olaszországba vitték, honnan most mint csererokkantat hazabo-