ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917
1917-11-18 / 46. szám
2 ESZTEKGOI 1917. november 18. jövőnek kábulástól ment napjaiban megszabadítjuk a lelkiismeret feldulástól, ha felvilágosítjuk és beszélünk neki, hogy az árdrágítás és a lelkiismeret nagyon is összefügg! T. M. dr, Milyen legyen a nök választójoga? Irta: dr. báró Wlassies Tibor. A választójog tervezetének egyik legérdekesebb ós legnevezetesebb kérdése kétségkívül a nők választójogának behozatala. A háború előtti és háború utáni világnézet áthidalhatatlan külömbsége itt lép elő a leghatályosabban. A nők jogának érvényre emelését szinte természetszerűen követeli a világháború. A nők választójogának régebben merően agitátorius politikai thóma gyanánt kezelt kérdése egyszeriben átalakul általános társadalmi követelménnyé. A demokrácia minden modern fegyverével küzdünk, hogy eljuthassunk a nemzetek bókéjéhez. Ebben a küzdelemben óriási erőt jelent a női nem felszabadításának korszakalkotó ténye. Nekünk, férfiaknak legelemibb kötelességünk a női jogok teljes erejű megvalósítását keresztülvinni, hogy megválthassuk a világot. Leplezetlen Örömmel, megértő büszkeséggel, lelkes szeretettel látjuk azt a nagyszabású, naprólnapra, óráról-órára egyre növekedő, egyre erősbödő mozgalmat, amelyet a nagyra hivatott küzdő női csoport hatalmas erőkifejtéssel megindított, s bámulatot és csodálatot érdemlő lendülettel vezet a diadal felé. Boldogsággal tölti el lelkemet az örvendetes jelenségek egész sorozata, a mely mind a magyar nő tehetségének és rátermettségének fényes tanujelóül szolgál. A hadisególy felemelésének nehéz kérdését a kormány gróf Károlyi Lászlónónak, egyik legkiválóbb és legagilisabb főúri asszonyunknak bölcs tervezete alapján fogja megoldani. Apponyi Albert gróf ujabb minisztersége első hónapjaiban is már előbbre vitte a női jogok ügyét. Legközelebb megnyílik a nők előtt az egyetemek jogi fakultása is. Alkalmasint már a másodikffélévben. A pozsonyi egyetemen pedig az archaeologia rendes tanszékét, amint hírlik, egy jeles tudományú magyar nő nyeri el. Az eddigi ismertetés szerint körülbelül kótháromszázezer magyar nő kap az uj törvény alapján választójogot. Ez a választójog korántsem jelenti azt az ideált, a melyért a feminizmus hivei küzdenek, de a kezdet kezdetének lelkes örömmel fogadhatják. Ez a választójog nem lesz általános, nem minden magyar nőre kiterjedő, bár osztály külömbség nélkül ád jogot a magyar nőnek. Iskolázottság, vagyoni cenzus, önálló kereset, ipar folytatása, saját birtokon önálló gazdálkodás mindmegannyi megszorítást képeznek, a melyből önként értetődik, hogy a megvalósítandó törvény szerint a nők szempontjából csak selectált választójogról beszélhetünk. Az értelmi fokot tekintve pedig bizony tisztelet-becsület a vitéz Károly-keresztes ifjaknak, akik a hazáért harcoltak s igy vérükkel váltották meg a választói jogosultságukat — de már a magyar paraszt menyecskéknek van annyi intelligenciájuk, mint az ő leszármazott fiaiknak. A hősök özvegyeinek ily alapon vindikáltam is már e tárgyú cikkeimben a választójogot. Be ha csak a diplomás nők, a négy polgári iskolát elvégzettek, az önálló ipart űzők, az önálló keresettel biró tisztviselőnők, a saját birtokon önálló gazdálkodó nők jutnak is a reform alapján választójoghoz, az már első lépésül elfogadható és Örömünkre szolgál. Igen ám, de ott rejlik mindjárt az öröm mellett a kétkedés is lelkünk mélyén. Vájjon ez a választójog aktív lesz-e, vagy magában fogI lalja a passzív választójogot is ? Mert a csupán i aktív választójoggal a magyar nők évtizedes propagativ munkálkodásuk igazí eredményéül be nem érhetik. Valami egyenlőtlenséget jelentene ez, lekicsinylést mutatna a férfiakkal szemben. Mintha azt mondaná: „Tessék, megengedjük, hogy reánk szavazzatok, de törvényhozókká nem lehettek" ! Azt hiszem, könnyen átlátható, minő sérelmes állapotot szülne az ilyen rendelkezés. E mellett egyedülálló is volna az egész világ legújabb törvényalkotásában. Mert csak passzív női választójogra ujabb időben volt példa Hollandiában, de csak aktív női választójog: ez a XX. század törvényhozásában teljesen magyar specialitás lenne. Ma a nőnek a parlamentben a helye. A háború utáni speciális munka törvényhozása nem nélkülözheti a művelt magyar nő közreműködését. A háborúban elvérzett, elveszett, java férfielem kitűnő helyetteseként lép elénk a nők képviselete, a mely nemesebb irányzatot, melegebben érző szivet varázsol majd a törvény: hozás rideg légkörébe. Uj levegőt, áldásos szoí ciális áramlatot hoz majd a nőképviselő, akit a háború megedzett, alaposan reánevelt jelentőséges hivatására. Anyavédelem, gyermekvédelem ós nevelés, általában a patronage-ügy, tuberkulózis elleni védekezés, a közegészségügy javítása, a női munka háború utáni elhelyezkedése, a rokkant-ügy végleges elrendezése, a közellátás gyakorlati kérdései, mind oly a háború után sürgős megoldásra váró problémák, a melyeknek keretében a nők tevőleges részvétele mindenképen kívánatos, az eredményes kivitel szempontjából pedig kétségkívül csak előnyös lehet. A világháborúban végképen megbukott a férfi egyeduralom, elvesztette az erősebb jogára alapított önkény-uralmának jogosultságát, a melyre hivatkozva, a nőt eddig minden magasabb emberi munkálkodásból kizárta. Európa szeme rajtunk ! Sok ezer szem vigyázza, hogy mennyire térünk a haladás útjára; meddig kürtölhetik még világgá a mi sötét elmaradottságunkat, a mely állítólag jogot ád a háború kérlelhetetlen folytatására. Ha most á nőt merően formaságból a nyugati eszmeáramlatok befogadásának puszta divatjából csak választóvá tesszük meg, akkor igenis leosztályozzuk és fordulatosán kijátsszuk őtet s ezzel uj alapos érvvel szolgálunk az ellentábornak: bizonyságát annak, hogy. a demokrácia, a modernség követelményeinek mily kevéssé tudunk ós akarunk eleget tenni. Adjuk meg a magyar nőnek a teljes választójogot ! Legyen a magyar nő választó ós választható ! HIREK. Krónika. Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára. Háromszoros árt nyomtak a bilétára. Mondom is a Kalauznak: „Kalauz úr, minket ugyan Jól megnyúznak!" Megy a gőzös, megy a gőzös — Budapestre. Esztergomból reggel megyünk s jövünk este. Hogy felment a Jegyek ára! Nem jut pénzünk egy kis pesti Vacsorára. Jön a gőzös, jön a gőzös — Esztergomba; Jó falusi „olcsóság" van csomagomba'. Befütyültek Már e kosztnak; Még drágább lesz minden, amit Ide boznak! H. I. Felhívás Esztergom sz. kir. város és valamennyi község közönségéhez. A több mint három éve tartó háború tetőpontra hágott. Országok semmisültek meg, nemzetek pusztultak el. A gigászi küzdelem nem ismer már korlátot, határt ... És mi e lángtengerben állunk rendületlenül ! „Elhunytának legjobbjaink a hosszú harc alatt," de a még porrá sem vált haló tetemük fölött uj nemzedéke támadt a hősöknek, bogy hatalmas karjuk csak az imént mérjen rettenetes csapást a hitszegő barátra, az áruló szövetségesre.. . A háború minden keserves kínja és nyomorúsága, a gyötrelmes halál ezerféle változata, a nyomorékká vált hősök tömege, a tűz fékevesztett pusztító lángja, a viz mindgnt elnyelő iszonyatos árja, a megmérgezett "levegő —ég, az özvegyek jaj-a és annyi árva siránkozása — nem riasztja őket vissza, — avagy a hitves ölelő karja, a gyermek hivó szava, a békés otthon mosolygós emléke s vele minden, a mi örömet, boldogságot jelent, — nem tartja vissza hőseinket! •— a haza megszentelt nevében küzdve, vérezve törnek előre, törnek előre a végdiadalra! Ebben a pillanatban már nem törődött semmivel. Az életmentők önfeláldozatra késztető láza ömlött el az ereiben s szinte remegett a helyzet nagyszerűségétől, mint remeg az, ki a cipőjét ráncigálja, hogy vízbe vesse magát a fuldokló után. Megmarkolta a kis kanalat és utána halászott"vele a szerencsétlen légynek. Sikerült kimenteni a fuldoklót. Kitette a fehér papírszalvétára. A légy a kiáltott izgalmaktól jó darabig feküdt eszméletlenül, majd felnyitotta nagy, bánatos szemét. Kramázsra nézett. Mennyi köszönet, mennyi hála volt ebben a tekintetben! Kramázs nagyon meg volt elégedve önmagával. Meg volt hatva, mert úgy érezte, hogy a légy hálája valahogy őszintébb s ez a tekintet többet ér, mint egy egész hónapi nagyságolás. A légy sóhajtott egyet, nehezen föltápászkodott és mindkét első kezével a dijnok jobbja után nyúlt. — Köszönöm Kramázs ur,' hogy megmentett a legundoritóbb haláltól. Ezeket mondta lágy, zümmögő hangon a légy s azután a két első kezét dörzsölte, a'hátsó lábaival pedig végig simogatta a szárnyait, hogy megtisztítsa a fürdő maradványaitól. Közben ismételgette : — Köszönöm . . . köszönöm . . . Kramázs keble dagadozott a kéjes büszkeségtől, de azért szóval mégis szerénykedett: '— Kérem, kérem, emberi kötelesség . . . — Éppen ez a ritkaság most itt a Hinterlandban, felelt a légy őszintén, de úgylátszik Kramázs félreértette: — Kötelességtudás, ritkaság a Hinterlandban? — azt tetszik talán hinni, hogy fel vagyok mentve ? Tévedni tetszik, mert elült vesemedence, koravénsóg, általános testi gyöngeség, fegyver- és segódszolgálatra végleg alkalmatlan vagyok. Ezeket mondta Kramázs és a hangján ott rezgett a méltatlanság szívszorító érzése. A légy szinte zavarba jött. — Ugyan! — csak nem komolyan ? Csak nem hiszi Kramázs uram, hogy Ont froclizom ? Ont? Ki életemet megmentette ... 0 kérem mi legyek nem vagyunk oly háládatlanok mint az emberek. Amig csak élek, önt el nem felejtem. — Semmi, semmi. — De hogy semmi, dehogy semmi. On engem t a leggusztustalanabb haláltól mentett meg. 0! a boldog békeidőben mily édes volt a babkávénak ós valódi tejnek vegyülékében halni meg. De most ? Nézze! — ebben a lilabarnakék émelygős hadilében kellett volna nyomorultul elpusztulnom, ha Ön nincs : kedves Kramázs ur . . . I Kramázs már könnyezett, csak a „Kramázs ur" esett kissé rosszul neki a pincéri nagyságolás után. Elvégre talán a légynek is megér annyit a megmentett élete, mint a' pincérnek a 6 fillér borravaló . . . A légy azonban mint a nagy szónokok, ha észreveszik a hatást: lelkendezve és tremolózva folytatta. — Igen. Bármilyen halált inkább, mint ezt. Higyje meg kedves Kramázs ur, mi legyek nem vagyunk nagyon finyásak és már a békében is sok mindent lenyeltünk, amit az emberek csak most, a háború- harmadik évében esznek meg, •— de ón! — ezerszer inkább a vendéglők levesébe fulladok, mint egyszer fürödjem meg ebben a — izében . . . Még talán elvette volna Kramázs gusztusát, a kávétól, ha a szomszéd asztalnál egy hatalmas pukkanás nem riasztja meg mindkettőjüket. — Aáá . . . pardon! — kiáltott fel a légy ós kezeit dörzsölve kacsintott át a szomszédasztalhoz. — Egy hadiszállítót és kedves nejét látom az ablaknál. Ok még francia pezsgőt kávéznak és L : aiglon-nal locsolják a selyemkeszkenőjüket . . . pardon Kramázs ur . . . viszlát! Elrepült és a következő percben már többi szerencsés légytársaival illatos légkörben együtt szürcsölte a gyöngyöző francia pezsgőt, a pini cér pedig föléjük szólt. — Bontsak még egy üveggel, Lusztig ur?
