ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-10-14 / 41. szám

len" felmentettei ? Az a milliós hadsereg, amely immár negyedik éve járja a harcterek iszonyatos kálváriáját, legnagyobbrészt a magyar fölmivesosztály sorából kerül ki, küzd, szenved, éhezik és fázik és ha a magyarok jóságos Istene megvédte ezt a sokat hányatott nemzetet mostanáig, akkor bizva-bizunk a megoltalmazásban, a diadalmas béke kivivásáig. A magyar gazdatársadalom ott volt az első napon, amikor lángba borult a világ, — ott van a harctereken még •ma is, — és ott lesz mindaddig, amig ezt a szent ügy s a haza védelme igy kívánni fogja ! Bujkálást, a kötelességtelsesités alól való mentegetődzést hiába keresünk a földmives osztály soraiban. Az pedig már igen régen megállapítást nyert, hogy Magyarország lakosságának hetven százaléka mezőgazdasággal foglalkozik. Ha ez igy van, — mint ahogy igy is van, — akkor nem lephet meg bennünket az, hogy a reánk szakadt világháború porondján a magyar gazdaközönség igen erős túlsúlyban van képviselve, hogy ugy mondjuk a conditio sine qua non-ját képezi annak a mozgósított erőnek, mely hazánk területi épségben való tartásán fáradozik, történelmi dicső múltjához illő ragaszkodással ós kegyeletes érzéssel. Éppen ez okból felette kivánatos, hogy a társadalom ama része, amely leginkább vindikálhatja magának az. elismerés babérkoszorúját, megkülönböztetett elismerésben részesüljön. Ne sajnáljuk azt a fáradságot, hogy a mi hősiesen viselkedő gazdatársadalmunkat egy táborba tömörítve, erősebbé, nagyobbá tegyük és igy ezáltal, ennek 'az országnak kulturális haladását időtlen időkig magunknak biztosítsuk, ami legelső és legfontosabb feltétele az újjászületendő Magyarország kiépítésének. Szilárdítsuk meg a gazdatársadalomban a józanságot, takarókosságot és a céltudatos munkásságot, viseltessünk jóakarattal azokkal szemben, akik mindennapi kenyerünkről gondoskodnak . . . Azt mondja a költő: „Ha a föld Isten kalapja, ugy hazánk bokréta rajta!" A magyar gazdatársadalom még akkor is ennek a bokrétának legszebb virága: a világháború sajgó sebének vérével átitatott piros pünkösdi rózsája. Ápoljuk, dédelgessük ezt a virágot, ne engedjük elhervadni, hiszen a magyar földből nő ki a magyar kultúra s hogy ezt a földet egy jobb Jövő reményében művelhessük, ehhez nekünk elsősorban egészséges, kitartó gazdatársadalomra van szükségünk. Vándor Károly. HIREK. Krónika Mikor Esztergomban csatornákat ástak, Pesti urak akkor sokat magyaráztak. Nem olyan csatorna, amilyen van másból, Nem, ami megóv a tisztátalanságtól, Nem az utcák szennyét eltüntetni vágyó, És nem Budapestet, vagy Rómát utánzó. Más a bivatása, más a célja ennek; Ez levezetője a begyi vizeknek! Mi a „begyi viz", hogy ennek ilyen munka* Készül nagy sebesen szerény városunkba' ? Mily rém lehet, mily nagy csapása az égnek, Hogy a hegyi víztől minálunk úgy félnek? Sokáig nem kaptunk feleletet erre, A csatorna kész lett. Száz- meg százezerbe Került ugyan, ámde szép is lett a város. A Kisduna partja azóta virágos, A Krinolin-hidnak nyoma sincs azóta, Legfeljebb egy gyommal benőtt utca torka, Amelyet megrokkant drótkerítés véd meg ürömére a sok utca-gyerekének. Nincsen Héviz többé, nem füstölög télen, Helyette egy tágas, füves, gazos réten Hófehér libáknak legelője torpad, Első benyomásul olyan utasoknak, .Akiket a propi szállít Esztergomba S kik egy szép-szép várost vártak ábrándozva. •Sokáig nem kaptunk feleletet rája, Mért van Esztergomnak ez a csatornája ? Ámde eme héten csütörtökön este Végre jött a válasz, bár senki se leste. Végre jött a válasz. Minden lélek reszkett. Ahogyan a felhők reánk ereszkedtek, Felettünk volt frontja a villámcsatáknak, Felhőezred ront a hegyek homlokának, Mintha tengereknek emeletnyi habja JZuhant volna rájuk egy-egy pillanatra, Mint ha pergőtüzet nehéz ágyúk adnak, Zúgott le haragja égi hatalmaknak S mikor e haláltánc fönséges zenéje Legjavában szólott, ömlött sárga vére A legázolt, rombolt, megtiport hegyeknek: Esztergom utcái evvel töltekeztek. Ide vándorolt át medre a Dunának, Sárga hullámokba bámultak a házak, Sárga habok árja sietett ä téren, S házkutatást tartott mindegyik pincében. No ez muló baj csak, gondolod jó lélek, Azért nem jött el még ide végitélet! Esztergomban a baj éppen nem volt oly nagy, Hisz a hegyi vizek — csatornába folynak, Hisz emiatt lett más a Kisduna partja, Ezért tünt el'a kis Héviz meleg babja. A Krinolin-hidra ezért sújtott csákány, Ezért van oly mélység Csillag-utca táján, Ezért látsz a hegyek között olykor árkot, Amely valamikor cementburkot látott, Ezért irtak akkor száz dicsérő cikket, Hogy mint boldogított a volt kormány minket, Ez került a honnak száz- meg százezerbe, Ez a hegyi vizek levezető szerve, Ez volt most a gáton s elnyelt mindent gyorsan S nem lehetett semmi baj sem a városban! Mikor Esztergomban csatornákat ástak, Ama pesti urak — sokat magyaráztak! H. I. Sehedl Arnulf halála. Fájdalmas érzéssel, de a mindent legbölcsebben intéző kegyes Mindenható akaratában megnyugodva vettük a szomorú hirt, hogy Schedl Arnulf, szentbenedekrendi áldozópap, nyugalmazott csácsbozsoki plébános e hó 4-ón 67 éves korában meghalt. Nemrég láttuk a kedves, a vigkedólyü embert körünkben. Ellátogatott hozzánk is akkor, amikor súlyos betegségére enyhülést keresett a fővárosban, hogy még egyszer viszontlássa azt a várost, ahol tanári munkásságának 28 esztendejét töltötte el. Eljött újra azon környezetbe, ahol hoszszu, évtizedes nevelői és társadalmi tevékenysége alapján mindenki megszerette ós igazán tisztelte őt. Mi, akik közel állottunk hozzá és páratlanul kedves egyéniségét igazán ismertük, legutóbbi esztergomi tartózkodásakor megdöbbenéssel láttuk, hogy az erős szervezet meggyöngült és olyan belső betegség emészti azt, amely rövid idő alatt ki fogja oltani nemes és értékes életét. Fájdalom, sejtelmünk igen korán valóra vált. A mindinkább hatalmasodó nehéz és sorvasztó betegség miatt szeptember hó elején meg kellett válnia kedves plébániájának vezetésétől ós dacára a gondos ós körültekintő ós odaadó ápolásnak, a súlyos baj megölte az egykor életerős és munkás embert. Meghalt ós eltemették s örök pihenőre helyezték a derék, a lelkes, a fáradhatatlan, a széles látókörű férfit, Schedl Arnulfot, aki évtizedes hasznos munkája alapján oly közel állott hozzánk is. Generációkat nevelt és tanított városunkban. Álig van Esztergomban intelligens ember, aki Schedl Arnulf jó'ságos és szerető szivétől irányított paedagogiának értékes eredményeit és messze kiterjedő hatásait ne tapasztalta és ne érezte volna. Azon kevesek közé tartozott, akire a tanítványok kivétel nélkül hálás tisztelettel és szeretettel gondolnak és akinek eredményes nevelői munkáját most is ritka kedvességgel emlegetik a volt növendékek. Legutóbbi látogatása alkalmával valósággal körülrajongták a régi, kedves tanárt a felnőtt és az élet viharaiban már megedzett derék, hálás tanítványok. De társadalmi téren is eredményes ós hasznos tevékenységet fejtett ki városunkban a boldogult. Munkás tagja volt Esztergom szab. kir. város képviselőtestületének, megnyerő társadalmi érintkezéséért, kedélyes, vig, ritka szivjóságu modoráért mindenki szerette ós önzetlen, igaz tisztelettel környezte őt. Derék, jószívű és értékes embert vesztett az egyház és a társadalom Schedl Arnulfban, a kinek sok és ritka erényeit mi esztergomiak ismertük és élveztük legtöbbet. Azért e kedves és értékes egyéniség koporsójára utolsó búcsúzóul tegyünk mi esztergomiak is koszorút, még pedig az igaz szeretetnek, a soha meg nem fogyatkozó hálás tiszteletnek és az ezek nyomában támadt őszinte részvétnek nem hervadó virágokból font koszorúját ós kérjük a kegyes ós irgalmas Istent, hogy adjon kedves halottunknak örök birodalmában csendes nyugalmat és boldog pihenést. D. * A hercegprimás Budapesten. Dr. Csernoch János bibornok hercegprimás szombaton délben Budapestre utazott s az ottani bazilika 100 éves évfordulójának ünnepén, amelyen József Ferenc főherceg képviseli a királyt, ünnepélyes nagymisét pontifikál ma vasárnap délelőtt. *- Adomány. Dr. Csernoch János bibornok hercegprimás a budapesti g. kath. hitoktatók segélyezésére 3000 koronát adományozott. * Főegyházmegyei hirek. Némethy Lajos ny. esperes-plébános, aki két évtizeden keresztül működött az esztergom-vizivárosi plébánián, október 8-án meghalt Nyitrabajnán. — Litassy János c. kanonok, hegybányai esperes-plébános saját kérelmére főpásztori elismeréssel felmentetett az alesperesi teendők alól s az alesperesi hivatal ellátásával Hlavathy József istvánházai plébános, tanfelügyelő-alesperes bízatott meg. — Cziklay Aladár budapesti hitoktató ideiglenesen nyugdíj áztatott. * Oltáregyleti munkadélután és előadás. Az Oltáregylet f. hó 17-ón, szerdán d. u. 3 órakor a vizivárosi zárdában munkadélutánt tart. Ugyanaz nap öt órakor dr. Madarász István igazgató folytatja apologetikus előadásait. * A főgimnázium régiségtára ós könyvtára ismét értékes ajándékokkal gazdagodott. Dr. Walter Gyula c. püspök Esztergom városának 1595-ből származó, Hufnagel festette nagy történelmi kópét adományozta, rajta Bakócz Tamás kettős címerével; ugyancsak az ő adománya Esztergomnak szintén 1595-ből való fametszetü képe, melyen háromstrófás német vers ünnepli a keresztények győzelmét a törökök felett; valamint Esztergom és Vác XVII. századi képe, mindkettő Peeters editiója. Valamennyi pedig értékes, diszes keretben. — A könyvtárnak a németek hatalmas háborús kiadványának, a Chronik des Deutschen Krieges c. vállalatnak tizenegy kötetét juttatta a tudománypártoló, jótevő püspök. Ismételten őszinte hálára kötelezte ez ujabb adományaival az intézetet, mely ez uton fejezi ki igaz köszönetét Zubcsek Mihályné úrnőnek is a Petőfi-könyvtár diszkötésü 15 kötetének szives ajándékozásáért. * Névmagyarosítás. Lapunk régi, jótollu munkatársa Lenz Ferenc budapesti tanár, ki mint hadnagy most Prágában teljesít katonai szolgálatot, vezetéknevét belügyminiszteri engedéllyel „Ivándi

u-ra, változtatta. * A köztisztviselők beszerzési csoportjának f. évi szeptember hó 22-én tartott intézőbizottsági ülésén illetékes helyről olyan biztatást hallottunk, hogy az alapszabálymódosítás gyors elintézése érdekében a csoport elnöksége személyesen is közbe fog járni s igy remélhető lesz, hogy az ügy szeptember hó végére elintézést nyer s akkor a köztisztviselők beszerzési csoportja megkezdheti működésót. Azóta ismét három hót merült alá a tisztviselői nincstelenség mély tengerébe s az akkor elhangzott biztatáson kivül azóta sem kapott semmit a tisztviselői kar. Ellenben a köztisztviselők október 7.-i pesti nagygyűlésén Sándor Ignác szegedi és dr. Bugi Zoltán aradi tisztviselők kikeltek a kormánynak a tisztviselői beszerzési csoportok ügye iránt tanúsított indolenciája ellen. A csoportok ügyeit intéző miniszteri főtisztviselő bizonyára nem burgonyajegyre kapja a fél órai ácsorgás után kiutalt egy kiló krumpliját, azért nem sürgős néki az esztergommegyei tisztviselők beszerzési csoportjának ügye. Ezeken az állapotokon azonban október közepén, mikor már mindenkinek tele kell lennie az éléstárának s mikor már lassan mindent elhalásznak a tisztviselők orra elől, igazán „kétségbe kell esni . . ." * Esztergom város közélelmezési hivatala emberfölötti munkával iparkodik biztosítani a város lakosságának téli ellátását s ha valamiben még zavarok forognak is fenn, ez igazán nem a hivatalt vezető tisztviselő gondosságán vagy jóakaratán, hanem vagy a fölöttes hatóságok akadékoskodásán, vagy a rendeletek késői megérkezésén múlik. Burgonyával és liszttel, e két legfőbb élelmezési cikkel a város már el van látva, nemsokára nagyobb mennyiségű bab is fog érkezni közfogyasztásra. Sokkal több gondot okoz azonban a város lakosságának zsírral való ellátása, amennyiben a Tisza-kormánynak Ausztriával kötött köztudomású szerződése szerint roppant sok sertést és zsirt szállítanak ki Ausztriába. De gondoskodás történt az irányban is, hogy a városnak elegendő mennyiségű kukorica biztosíttassák hizlalásra s igy a téli hónapokban e tekintetben lényegesebb javulás várható. A cukor-