ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917
1917-10-07 / 40. szám
palástja alatt álló jólismert nemzetköziségben, amelynek már is ne bántsd virág a neve. Ami pedig a magyar nyelvnek ezer évekre visszamenő jogosságát, elsőbbségét, elsajátításának követelményét illeti, az a kisdedovodák létesítését célzó 1891. évi törvénynek a nemzetiségi területeken való kivitelével kell megvalósítani ós a kérdés jóformán tanulmányi szempontból is meg van oldva, természetesen oly óvónők alkalmazásával, akik arra kiváló súlyt fektetve lelkiismeretesen teljesitik kötelességüket ós oktatói, nevelői teendőiket nem hárítják a házi cseléd gyanánt is használandó ós sokszor a magyar nyelvet sem tökéletesen beszélő dajkákra. Apponyi rendeletét hazafiúi örömmel üdvözölhetjük, de nemes intencióitól csak ugy várhatunk teljes állameszme értékű eredményt, ha a nemzetiségi törvényt hatályon kivül helyezteti. Ez sine quo nonja a magyar közoktatásügyi államkormányzatnak, bárki legyen is élén. Bertalan Vince. — Felmentés szerkesztői üzenetben. A „Népnevelő" f. évi szeptember 9-1 számában N. M. részére üzenet foglaltatik, amely szerint „A tanitó példaadása azt kívánja, hogy ne kötelességből, hanem lelki vágyát követve jelenjék meg." Hogy hol jelenjék meg, az az üzenetből nem vehető ki, de a lelki vágyra való utalás alapján ez a megjelenés csak valamilyen istentiszteletre vagy templomi ténykedésre vonatkozhatik, ahol a gyermekeknek lelki vágy nélkül is meg kell jelenniök, csak a tanítónak nem. Ha tehát a tanítónak lelki vágya nincs, reá nézve a megjelenés nem kötelező, még példaadás tekintetéből sem, amennyiben példaadásnak kell venni a puszta, megjelenést is, amelyről a gyermek-nem tudhatja, vájjon lelki vágy követéséből történt-e, vagy sem. A „Népnevelő" fenti üzenetét authentikus helyről származó absolutoriumnak vehetné a kath. tanítóság, bár a püspöki kar által kiadott Rendszabályok 158., 177. és 188. pontjai mintha mégis kötelező intézkedéseket foglalnának magukban arra nézve, hogy igen is, a tanitók elsősorban póldaadásból, a jó példa adása pedig kötelességszerű nevelői ténykedés lévén, tehát kötelességszerüleg is tartoznának mindazokon az istentiszteleteken jelen lenni, melyeken növendékeik is megjelennek, de e paragrafusokban egy szó sincs arról, vájjon van-e lelki vágyuk arra, vagy nincs. Eszerint a „Népnevelő" absolutoriumát komolyan is vehetik, mivelhogy a rendtartás a tanitó szolgálati minőségének vázolásában nem tartalmaz erre nézve apodiktikus intézkedéseket. Mindenesetre hálásan vennék az érdekeltek, sőt a „Népnevelő" is az illetékes felsőbbség minden kétséget kizáró, felvilágitó hozzászólását. T. Az orosz forradalmak lelke. Irta: Rákosi M. A forradalom felvillanásaiban önmagát láthatja meg az orosz lélek. Amilyen értéke van jellemének, olyan mérve ereje megfeszítésének. Önmagából fejlődik és építi át az életében felhalmozott bántalmakra, megalázásukra ós jogi megfosztásokra nyilatkozó reakcióját. „Küzdelem a jogért jellemének költészete." (Thering Gusztáv: Küzdelem a jogért.) Mikor a nagy inger hatása alatt fellobban emberi érzése, szenvedés tűrhetetlenségének tömegszenvedólye, a legválogatottabb kegyetlenséggel tud hóhérja lenni zsarnokának (pl. az 1905-6. forr.). De ő nem tud előre gondolkozni, egy nagystílű szervező, ébresztő erő nem adódik, a legellentétesebb érzelmek skáláját futja be. Lelohad és a régi orosz apatikusok világába sülyed. Szolgaságból anarchiába jut ós viszont. Vagy a forradalmi jellem individualisztikus formájába csap át. Szerencsétlen konzervatív jellemének vonása ez. Szertelen! Dosztojevszky a Bün ós bünhődósben mondja fajának ezen vonására gondolva: „Az orosz ember mérhetetlen nagyságú, mint az országa, rettentő hajlandósággal bir minden iránt, ami fantasztikus és szertelen," — » na gy szerencsétlenség megmérhetetlen nagyságúnak lenni, különösen egyéni lángelme nélkül." Az érzelmek középmértékéről, mely intranzigenciájából és valami megalkudnitudásból szövődne, nem lehet szó; az az energia, mely megszakítás nélkül tudna állandó permanenciában lenni és tombolni szolgasága ellen, fiktiv tulajdonsága. Az orosz csak konspirálni tud! Rabszolgatudata nem engedi Íróiban sem azt a viharzó forradalmi hangot, ami egy Petőfiből felzúg, hanem a lemond életuntság, a fájdalom nemzeti válfaja: a toszka sir fel. Mélabujában, az élet értéktelenségének vakhitében élő mezitlábos alakokat teremt, minőket Gorkij, Tsehov regényei festenek. Szellemi lehangoltság terjeng mindenütt. Valami megoldást mégis keres, írt bánatára mégis óhajt. Igazságot — a pravdát — a vallásában, amely nemcsak transzcendentális óhajait öntené józan formába, hanem az emberi lót magasabb eszméit is kifejezné. A pravda 'keresése közben sohasem választja szét az isteni ós emberi kettős eszméjét. A mi modern kori válságainkban is megtaláljuk ezt a misztikus szimptomát, de az orosz tömegnél, mely türelmetlenül szenved, e kétségbeesésében a víziókba rohan. Az íróikat is, .ez a misztikus hajlandósága népüknek, indítják a legkeményebb igazság kimondására: „Van vérünkben egy elem, amely ellensége és akadálya a civilizációnak", „Mi csak megnövünk, de meg nem érünk." (Osaadajev: Bölcsészeti levél.) „Mink nem tudtunk a világnak egyebet adni a "szamovárnál ós még az is lehetséges, hogy ezt sem mink találtuk fel." (Turgenyev.) Szertelen vonásaiból már régen eltűnt a legfőbb erény: a kötelességérzet. Kis falusi életóben fellelhető már ennek a hiánya és átterjed olyan eseményekre is, melyek élete sorát döntenék el: a függetlenitési mozgalmakra, a forradalmaira is. Közmondás : az orosznak az a karaktere, hogy nincs nemzeti karaktere. (Egy előkelő orosz hölgy leveleiből.) Ez elég magyarázat. Nemzetük patinája! A felemésztő küzdelmekben magasztos jellemet, izzó lelkesedést, emberfeletti erélyt tapasztalunk az orosz élet-áramlás hullámhegyén, mig leat a mély völgyben bizalom, hűség, kötelességtudás nélküli tömeget találjuk. Ebből kerül ki a despotizmus által szült csőcselék, a világot bámulatba ejtő agent provokátorok (titkos bujtogatok) csoportja. A forradalmak kifejlődésének egyik megrontója mindenesetre ez a kevés kötelességérzet, kevés érdeklődés, aminek folyománya az akaratgyengeség, tehetlenség. Porcsakov Oblimov néven regényt irt. Ez az orosz emberi akarástehetetlenség szatírája, amely szintén, amint előbb említettük, alakult ki. Oblimov azonban nem tehetségtelen, hisz Stolcz mondja a regény végén „nem volt tehetségtelenebb, mint akárki más; lelke tiszta és fényes volt, mint az üveg; nemes és jószívű — és elpusztult." Ez lehet sorsa a forradalmuknak. A mai világháborúban is szerepel s hogy miként próbálja a kormány ezt uj életre hozni, összegyűjtve meg lehet találni Munkácsy tollából az 1915. évi Magyar Figyelőben. Anélkül, hogy mélyebben kutatnánk, hogy a kötelességérzet hiányának mi az oka, elég rámutatni a közigazgatósági hatóságok viselkedésére, a közbiztonság hiányára, a cári politika jellemtelenségére, amelyek feltétlenül megingatják e kulturális motívumot. A kancsuka pótolja ezt az erényt. A kopab (kopf ab) — vigyázz, lenyakaztatlak — réme kisért. (N. Péter cár szavajárása, lakomák alkalmával.) Gustave Le Bon megjegyzése tény: „A népek sorsát jellemük végzi el és nem a kormányforma." HIREK. Krónika A női rendőr versem tárgya. E héten Esztergom tanácsa Tanácskozván a rend ügyéről — Mely városunkban fontos kérdés — Nem hogy a napirendre tért és. A dolgot eltemette volna, Hanem — csodáld — szépen megolda ! Hogy mint? . . . erről beszél ma versem. Megállapittatott az menten, Hogy rendet őrző nincs elég. Bár megkérdhetnők, hisz lehetne, — Minden olympi istenekre! — Hogy Rend minálunk volt-e még? Mert őriző csak ott kell, vélem, Hol van megőrizésre tárgy; Hol nincs őrzendő, őr se kell ott S a spórolás ma meg nem árt! De véleményem tévedett, mert A Rend kivétel; oly dolog, Amit előbb őrizni kell s csak Aztán terem meg. Boldogok, Akik megértik ez igéket ! És boldogok ma mind a népek, Mert csak őrzőket kérnek, várnak S hiszik, hogy igy majd Rend is támad. A Rend, amit már vágyva-vágyunk, Hogy háborítlan lenne álmunk, Hogy lenne végre minden itten, Hogy lenne mind, mi mostan nincsen; Hogy mérgelődés, szitkok száma Gyorsan a zérus fokra szállna; Hogy bűn ne lenne, csíny ne lenne És minden maximális lenne, Amit piacra visznek, hoznak, Amit drágán el nem oroznak. De méltó arra most ki légyen, Hogy bátor őre lenne ennek ? Ki biztató jelét mutatná. Hogy boldog álmok megszületnek S hogy megterem a Rend bizonnyal S ha megvan, gondos kézre lel? Esztergom város bölcs tanácsa E kérdésekre igy felel: „Mivel a Rend nagy, szent ügy és ez Szivet kivan, mely gyullad, érez ; A Rend örök gondosság tárgya, Miként a kertek szép virága ; Miként a bölcsőt fekvő gyermek, Ki gondos kéz híján elsenyved ; Miként a jó ebéd, amelynek Csakis rátermettség felel meg: Ennélfogvást leendő rendünk Őrizésére nőt keressünk!" És most egy szép hirdetményt írtak, Rendőri tisztre nőket hívnak. Hölgyek tehát, ki kedvet érez, Kössön rendőri kardot nyomban S mit férfi itt meg nem csinálhat, — Csináljon rendet Esztergomban! H. I. * A hercegprimás a főszékesegyházi karnak. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás a főszókeseg}^házi karnak saját pénztárából 3000 koronát adott, hogy ezen összeg a tagok között — tekintettel a háborús viszonyokra •— segélyadománykónt kiosztassék. * Főegyházmegyei hirek. Tihanyi János bpest-rókusi plébános a sz. Istvánról nevezett keői c»»própostságot kapta, Pápay Ferenc bpestterózvárosi plébános pedig garábi c. préposttá neveztetett ki. Holekszy József jáci káplán Morvaszentjánosra küldetett id. kápláni minőségben. Hladik Ágoston ujmisés budapesti hitoktatóvá neveztetett ki. Farda Adolf bpestbelvárosi káplán egyúttal a hitoktatást is végzi a Veress Pálné utcai felsőbb leányiskolában. * Papszentelés. Dr. Kohl Medárd ,püspök szombaton szentelte szerpappá Hladik Ágoston alszerpapot, ma vasárnap d. e. pedig áldozópappá szenteli a föszékesegyház téli kápolnájában. * Halálozás. Farkas Ferencné született Burány Mária, Burány Ernő hercegprimási főpénztárnok nővére f. évi szeptember hó 30-án Vórtpusztán Komárom m. elhunyt. A boldogultat október hó 2-án helyezték örök nyugalomra a vórtpusztai temető sírboltjában. * Elismerés. Dr. Badics Ferenc, kir. tanácsos, tankerületi kir. főigazgató a főreáliskola igazgatójához cimzett leiratával az esztergomi áll. s-. községi főreáliskola igazgatójának és tanári karának a harmadik háborús év nehéz viszonyai között kifejtett buzgó működésükért meleg elismerését fejezte ki. A tankerületi főigazgató eme elismerése mindenesetre a legauthentikusabb bizonyítéka az esztergomi főreáliskola kifogástalan, eredményes munkásságának s annak hofív a főreáliskolában a múltban előfordult visszásságok teljesen megszűntek. * Katona-iparosok szabadságolása. Többféle ipari üzem lassankint teljesen szünetelni kénytelen szakképzett iparosok hiánya miatt, mert némely iparágból úgyszólván az összes
