ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-01-06 / 1. szám

XXII. évfolyam. Esztergom, 1917. január 6. 1. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara Ifi fillér. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Mikor bukjék Tisza?! Esztergom, 1917. január 5. Mindazok, akik a jelen napokban vakmerően nyilvánitják politikai nézetüket s nézeteik megvalósításában semmiféle tekintetet nem ismernek, szemüket behunyva, sőt vakon ugranak a sötétbe s bármily nagy is a nevük, bármily varázslatos is politikai tekintélyük, nem kivánhatják, hogy mások is kövessék őket a veszélyes bizonytalanságba. Megengedjük, hogy a jelenleg aktuális politikusok — a lehetőség szerint — jól ismerik a belpolitikai helyzetet. Megengedjük, hogy pártpolitikai szenvedélyük és érdekeik határán túl tudnak tekinteni. Első szóra azonban nem engedjük meg, nem hihetjük el, hogy a külpolitikai helyzettel is teljesen tisztában volnának. Sajnos, nem hihetjük el ezt a tudást az országot — a többségi elv alapján — vezető kormánypártiakról, mert egyfelől nagyrészben csak előrántott, alkalmi politikusok, másfelöl pedig vajmi kevés alkalmuk van beleszagolni a belpolitika rejtelmeibe is, a külpolitika pedig valóságos titok számukra, miután ezt gróf Tisza István kisajátította a tapasztalat szerint s mondhatjuk, hogy nagyon is önállóan intézkedik e téren. Már amennyire tőle függ és teheti. Az ellenzéki politikusok általában véve alaposabb politikusok, mert hiszen, ha eszük és tudásuk nem volna, akkor épen semmijük se volna. Hogy még élnek, léteznek, mozognak a politika porondján, ezt egyedül egyéni súlyuknak köszönhetik, amelynél fogva ellen tudnak állani a legerősebb politikai szélviharok elsöprő erejének. A külpolitikával azonban ők sem lehetnek közelebbi ismeretségben, mert a háború előtti események mutatják, hogy az európai helyzetet mutató dolgokról és mozzanatokról nincs alkalmuk kellő és biztos értesülést szerezni, minthogy a külügyminisztérium épen nem a magyarok informálására van felállítva. Ezt a tények bizonyítják. Megtörténhetik és hazánkban meg szokott történni, hogy nem korrekt cselekvök, tisztességtelen eszközökkel létrehoznak olyan intézményt, amely a rosz kezdet dacára jó eredményeket produkál. Ezért a jóért meg kell bocsátani születésének nemtelenségét. Nézzenek körül a hivatott politikusok és vizsgálják meg, hogy vájjon nincs-e a munkapártnak is ilyen enyhítő körülménye, amely mégis képesítheti arra, hogy legalább addig a felszínen maradjon, amíg a majd szűnő világháború érdekei el tudnak viselni egy földet rengető, heves, magyar belpolitikai válságot. Sohasem szabad előre megállapítani és makacsán hirdetni, hogy a bibliai „tiz igaz" meg nem található. Bármennyire is ellenzékiek legyünk tehát, bármennyire is óhajtjuk az ismert választási fogásokkal egybegyűjtött munkapárt bukását és gróf Tisza István letűnését, meg kell gondolnunk, hogy egy uj miniszterelnök, a kivel a szövetséges országok diplomatái és külügyminiszterei semmiféle obiigóban nincsenek, kezébe tudja-e ragadni azokat a fonalakat, amelyek szerint Magyarország érdekeit biztosan lehet bevezetni a megvalósulás biztos kikötőjébe?! A munkapárt újévi beszélői, mint felhevült trobadurok, nekimentek fejükkel a falnak, amidőn dühhel vegyes gyerekességgel hadat üzentek az egész Magyarországnak azért, mert Tisza Istvánt nem szereti. Ebben azonban az okos ellenzékiek, mint igazán jó hazafiak nem követhetik őket s ha bukni kell Tiszának, ha meg akarják buktatni öt, jól nézzenek körül, és ugy csinálják, olyan pillanatban provokálják Tisza bukását, amikor a hazának ez a bukás igazán egészségére válik. Különben se feledjük el, hogy a magyar politikai élet felett uj csillagok keltek fel, uj világosság támadt a magyar szent korona jegyében. Károly király megmutatta, hogy szeret minket, magyarokat. S ha szereti ezt az országot, ezt a lelkesedő, boldogulni vágyó, vitézül verekedő, vérét áldozó népet, nem fog bennünket cserben hagyni abban a pillanatban, amely arról határoz, hogy dicsőséggel éljünk-e tovább, vagy tovább görnyedjünk a közösség átka és a mindenre kapható politikusok terrorja alatt. R. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Királykoronázás. i. Koronázás volt, az idők daliásak: Öreg Budán ifjú királyt koronáztak. Letette a tenger gyászt a magyar nemzet, Megint öröm dagasztja a magyar keblet. Megújulnak a nagy idők dicsőségi, A magyar név megint dicső, megint régi: Három éve csak az ellent veri, dúlja, Három tenger határán vág rendet újra! Nem savó a magyar vérnek, semmi cseppje, Tüzes az mind százviharban izzó lelke! Kint a harcban s itthon is ki nem mihaszna És ki vérző nemzetének nem bitangja, Mind helyen van, mind csak egyért küzd és áldoz: Csakhogy ellen ne nyúlhasson a hazához! A hazában Istenadta fészket, otthont Ezeréve véd e nép és mennyi vért ont, Mennyi éltet, kincset, erőt áldoz érte! De a haza, magyar haza mind megérte ! Jó királyunk! e hazának új királya, Homlokodon Szent Istvánnak koronája, Kezedben a kard és a törvény, — a szivedben. Ür félelme, hon szerelme, legyen egyben! Legyen egy a lelked velünk, — ki ellenünk?? A legelső magyar ember te vagy nekünk! Te mutasd a honszerelmét legdicsőbben Ne szeresse azt te nálad senki hőbben ! Lángpallosu cherubja a magyar földnek, Szivárványa új békének, uj örömnek, Hozd e szörnyű vérözönnek elmúlását Ifjúságod hozza e föld ifjodását! Mindennapi imádságunk s tüzes vérünk, Rajongással övez majd, hogy célhoz érjünk: Boldogország boldogítván királyt s népet, Magyarország lesz üdvöd, büszkeséged!... Büszke hittel gerjed a sziv mélyen, mélyen: Éljen az uj magyar király ! éljen, éljen! II. Koronázás volt és bizony mily káprázat: Ös Budában királynét is koronáztak! Letették a magyar nők a sötét fátyolt, S felkérték az uj királyt, ifjú Károlyt, Vegye föl a koronához legszebb ékét: A legelső magyar assszonyt, — feleségét! Fele minden magyar szívnek tied immár, Itthon vagy jó királynőnk hü magyaridnál, Itthon bent a szivünk kellő közepében; Hozott Isten, tartson Isten egészségben ! — Oh királynénk, de rég várt már ez az ország, Eszményeink felét is tán elorozták, Amióta anyavesztett méhek lettünk, S szürke lett a magyar égbolt mi felettünk! — Nem volt aki szemmel tartsa kincsesládánk, A magyar sziv ékességi garmadáját! Átadjuk most neked ifjú szép királynénk: Ez a legszebb legkirályibb trónajándék! Viseld gondját gyöngyölgesd csak szeretettel: Mind a világ fel nem ér a te kincseddel; Te mutasd a példát itt a magyar nőnek Hogy erényből milyen áldott rózsák nőnek: Honleány és magyar anya milyen áldás, Mily állandó Istenadta koronázás ! Szent koronánk gyöngyeinek tükrözése: Az a magyarnőnek annyi szép erénye! Vértanukat hősöket kik koronáznak, Gyöngyei ők jó királynénk koronádnak ! — Megköszöntünk mink is téged szép hazánkon A magyarok Nagyasszonya védjen, áldjon! Töltsd be magas küldetésed: légy az eszmény! Ragyogjon a homlokodon ez a szent fény, Amelynek a varázsából ír lehessen, Sebeknek és árvaságnak nyoma vesszen! Kisüssön a magyar földnek békenapja, S azt az Isten alkonyodni soh'se hagyja! Büszke hittel mi szivünk is gerjed mélyen: Drága Zitánk, jó királynénk, éljen, éljen ! Tyukoss Ev. János.