ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-06-11 / 24. szám

különösen jelentőségteljesek Csernoch János hercegprímás következő sorai: Nagyságos Igazgató Ur! Midőn Nagyságod az Esztergomi Takarékpénztár R. T.-nál áldásos működésének negyven éves jubileumát üli, Esztergom városának közönsége a határnapot városi ünneppé avatja. A város közönsége részéről spontán rendezett ünnepség tanúsítja azt az általános mély tiszteletet, amellyel Nagyságodnak nemcsak Esztergom városának első pénzintézeténél kifejtett nagyeredményü munkássága iránt viseltetnek, hanem a város minden kulturális és közgazdasági érdekéért tanúsított érdeklődése és közreműködése iránt is. Nagyságod négy évtizeden keresztül a város üterén tartotta kezét s a város szivének minden lüktetését megérezte. Azért fordul most a város szive hálásan Nagyságod felé. Indíttatva érzem magam, hogy a nevezetes alkalmat megragadjam s Nagyságodnak a magam részéről is kifejezzem legőszintébb nagyrabecsülésemet és legmélyebb tiszteletemet. Szívből kívánom, hogy a jó Isten tartsa meg Nagyságodat még igen sokáig teljes munkabírásban és adja meg azt a kegyelmet, hogy a város érdekében kifejtett munkásságának és a jövőre táplált terveinek eredményein örvendhessen. Fogadja egyébként Nagyságod őszinte tiszteletem kifejezését. A díszközgyűlés tárgysorozatának második pontja gyanánt bemutatja előadó titkár az igazgatóság következő javaslatát. „Azon örömünnepünk alkalmával, hogy érdemdús igazgatónk Bieszl Ferenc ur az intézet és a közjó érdekében kifejtett hasznos munkásságának 40 éves évfordulóját elérte, az iránta érzett nagyrabecsülésnek és a Gondviselés iránti hálánknak azzal vélünk legméltóbban kifejezést adni, hogy a mostani nagy világtörténelmi események által előidézett csapások enyhítésére és e nagy idők emlékezetére, a következő adományok megszavazását indítványozzuk : Adassék: 1. Az esztergomvárosi és megyei születésű, hősi halált halt katonáink vagyontalan árvái alapjára 5,000 K. 2. Az elesett hősök iránti hálás kegyeletünk megörökítéséül az Esztergomban emelendő emlékoszlop felállítási költségeire és térrendezésre 5.000 K. 3. A szemük világát vesztett hős katonáink alapjára 5,000 K., 4. Az ellenség által elpusztított kárpáti falvak felsegélyezésére alakult bizottságnak, egy magyar óvoda felépítésére 5,000 K. Ezen emelendő óvoda-épület falán bemélyitett emléktáblán megörökíttessék: „ezen épületet nagyérdemű igazgatójának Bieszl Ferencnek 40 éves szolgálati jubileuma alkalmával hazafias készséggel emeltette az esztergomi takarékpénztár részvénytársaság." 5. Jelenleg hős sebesültjeink, később a szenvedő emberiség javát szolgáló modern sebészeti gépek beszerzésére az esztergomi Kolos-kórháznak 5,000 K. 6. Esztergommegyei magyar nyelv terjesztési alapra „Bieszl Ferenc alapítványa" cimen 5,000 K. Az alapítvány kamataiból évenkint 100—100 K két oly hazafias érzelmű tanítónak adandó ki jutalmul, a ki nem magyar ajkú falujában a magyar nyelvet legeredményesebben tanította. T. Közgyűlés! az ünnepelt iránti tiszteletből és hazafias lelkesedésből fakadó indítványaink elfogadása által a múltban kifejtett hasznos munkásság és önfeláldozás iránti elismerésünket, Hazánk szebb jövőjében való bizodalmunkat legméltóbban juttatjuk kifejezésre, miért is kérjük indítványainknak egyhangú elfogadását." A nagy idők intő szózatát megértő hazafias sziv sugallta fejedelmi alapítványokra vonatkozó indítványt a közgyűlés nagy lelkesedéssel tette magáévá. Társadalmi és gazdasági életünk minden ágából elhangzó lelkes ovációk is mutatják az ünnepelt férfiú sokoldalú szerepkörét, mely szónoklatok után meghatottan mondott köszönetet Bieszl Ferenc igazgató az őt ért megtiszteltetésért a következőkben: Tisztelt Közgyűlés! Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Szive mélyéig meghatva és őszinte megilletődéssel áll ma Önök előtt egy szerény polgár, ki egész életén át csupán a csendes munkának élt és igy soha, még képzeletben sem gondolt valamely ünnepeltetésre. A szeretettel végzett munkában végtelen gyorsan rohan az idő visszatarthatatlan kereke. Alig, hogy elindul az ember a kitartó és nemesítő munka mezején, észrevétlenül pereg le az egyik évtized a másik után és csakhamar eléri a vándor élete zenitjét, honnan — legjobb esetben, némi stagnálás után — már csak egy rövid lejtő vezet a véghez. Boldogok azok, kik életük delén nyugodtan tekinthetnek vissza a szigorú kötelességtudásban elrepült hosszú időre; kétszeresen boldogok azok, kiket a Mindenható azon kegye ér, hogy a becsületes munka fiatal fáját nemcsak ápolhatták, nemcsak virágozni látták, hanem embertársaiknak annak nemes gyümölcsével is kedveskedhetnek. E felemelő boldogságban van nekem most részem és ez a boldogság tölti el ma egész lelkemet. Mert amidőn a Mindenek Ura különös kegyelméből, valamint a tisztelt Részvényesek és a nagyrabecsült igazgatósági tag Urak szives jóindulatából négy nap előtt szerencsém volt Társaságunknál a 40-ik szolgálati évet betölthetni, én is életem zenithjére kerültem, de egyben gyönyörrel szemlélhetem intézetünket, a terebélyes termő fát és mindenkor boldogan nyújtom át annak értékes gyümölcseit a részvényeseknek, valamint városunk és vidékünk nagy közönségének. Én ugyan az elmúlt hosszú idő alatt állandóan tudatában voltam csekély erőimnek és szerény tehetségemnek, igy sajnos nem lendíthettem bálványozva szeretett társaságunk sorsán annyit, mint azt mindenkor óhajtottam volna, azonban kezemet, az intézet iránti hűségben megöregedett szivemre téve, nyugodtan és önérzetesen állithatom, hogy az elmúlt 40 évnek minden perce becsületes munkában, valamint a társaság iránti határtalan ragaszkodásban és meleg szeretetben telt el! Kérem, kegyeskedjenek nekem elhinni, hogy életem e legkedvesebb és legünnepélyesebb eseményének csakis és egyedül azért örültem, mert igy alkalmán nyílt intézetünk iránt mindenkor érzett törhetetlen ragaszkodásomnak és legmélyebb hálámnak kifejezést adhatni. És a mai napon első sorban legőszintébb fiúi szeretettel gondolok mindazokra, kik 40 év előtt sorsom felett döntöttek s előttük, de különösen ezek volt vezéreik: néhai Frey Vilmos igazgató úr, de főleg utóda, boldogult Reusz József igazgató úr, az akkori nagy szellemű, geniális titkár előtt, — kiben második atyámat tiszteltem — hajtom meg hálatelt szivemet. Sajnos, az azóta lefolyt 40 év hosszú idő és igy a választásomnál jelen volt 20 igazgatósági tag közül időközben 19 elhunyván, ezeknek és ezek között ismét első helyen Frey és Reusz igazgató uraknak, az én felejthetetlen, drága mestereimnek -— mély szomorúságomra — ma már csak őszinte kegyeletem lerovásával adózhatok. E felett érzett mély szomorúságomat csak az enyhíti, hogy a husz tiszteletreméltó polgár közül egyet még megtartott nekünk a jó Isten. Ez érdemes tanácsosunk, Rudolf Mihály ur, kit ma is szerencsénk van körünkben üdvözölhetni és ki intézetünknek ez idő szerint is egyik leghűbb támogatója és legbecsesebb oszlopa. Benne, az Ö személyében tisztelem ma azt a 20 régi derék jó polgárt, kik 40 év előtt pályafutásomat megalapozták és lelki szemeim elé varázsolva az elhunyt 19 jóakaróm kedves alakját, e pillanatban valamennyit Rudolf Mihály urban látom összpontosítva ; ezért az ő nagyrabecsült személye előtt hajtok mély hálával fejet, kérve a Mindenhatót áldja meg őt továbbra is jó egészséggel és hosszú boldog élettel! Az érdemdús kedves régi urak iránti kegyeletemet és tiszteletemet ezekben leróva, mély tisztelettel fordulok a tekintetes Igazgatóság jelenlegi nagyrabecsült tagjai, valamint az igen tisztelt Részvényesek felé és kérem Önöket, fogadják a csekélységemet annyira kitüntető eddigi kegyes bizalmukért őszinte szívből fakadó leghálásabb köszönetemet, egyben azon esküszerü ünnepélyes igéretemet, hogy mindaddig, mig fogyatékos erőim engedik és mig becses bizalmukkal még megajándékoznak, minden tudásomat és összes képességemet a jövőben is szeretett intézetünknek fogom szentelni és továbbra is egyedüli törekvésem, sőt életcélom az lesz, hogy e felemelő és megtisztelő bizalmat kiérdemlendő, lankadatlan buzgalommal és aranytiszta becsületességgel működjem társaságunk folytatólagos fejlesztésén és virágzásán. És amidőn Önöket arra kérem tartsanak meg engem •— a már leáldozó 40 éves jubilánst — a még hátralévő rövid időre is, a nekem mindenek felett kedves és értékes baráti jóindulatukban, egyben mindnyájuknak, első sorban pedig kedves szónokaiknak őszinte hálás szívből mondok köszönetet a csekélységemet oly végtelen megtisztelő, de engem valóban érdemtelenül ért mai nagy kitüntetésért és kedves ünnepségért, de koszorúba fűzöm a nekem átnyújtott kedves, illatos virágokat és visszaszármaztatom azokat, az elismerés pálmaágával az intézet vezetőségének és részvényeseinek, mert mindenben egyedül ezeké az érdem és dicsőség, mivel csak ezek jóindulatú lelkes támogatása emelte társaságunkat azon polcra, melyen Isten segítségével ma áll! Ezek után azon imaszerű fohásszal fordulok a Mindenhatóhoz: engedje, hogy közhasznú és minden ízében reális intézetünk az Önök valamint utódaik bölcs vezetése alatt a közjó javára az idők végtelenségéig virágozzon és gazdagodjon, ontsa áldásos gyümölcseit a részvényesek és a közönség javára! Ezzel befejeztem volna a mai napon szivemben hullámzó meleg érzelmek tolmácsolását, mégis, minekután az az óhajom, hogy a mai kedves napnak, életem forduló pontjának szerény de maradandó emléket állítsak, továbbá, hogy a társaság iránti mély hálámnak, de egyúttal tiszttársaimmal szemben mindenkor érzett meleg szeretetemnek kifejezést adjak, bátor vagyok ezennel, az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaságnál az intézeti tisztviselők gyermekei javára 10,000 K ösztöndíj alapítványt tenni, és kérem a tisztelt közgyűlést, hogy az intézet iránt mindenkor érzett őszinte szeretetem, mély hálám és soha meg nem szűnő ragaszkodásom ezen külső jelét kegyesen elfogadni szíveskedjék. Mattyasóvszky Lajos elnök a közgyűlés bezárása előtt kimondván az indítványok feletti egyhangú határozatokat, nagy tetszésére a közgyűlés közönségének indítványozta, hogy az intézet Bieszl igazgató életnagyságú arcképét tanácskozó terme részére szerezze be. Végezetül idejegyezzük a közgyűlésen részt vett fővárosi, vidéki és helybeli előkelőségek diszes névsorát. Megjelentek: Mándy Lajos ny. min. tanácsos, a Magy. Takarékpénztár közp. jelz. bankja és a Magy. Pénzintézetek országos szövetsége elnöke, dr. Hoványi Géza orsz. képviselő, a M. Pénzint. orsz. szöv. igazgatója, dr. Óváry Ferenc orsz. képv., a keszthelyi takarékpénztár elnöke, báti Berkó István kir. tan., az ipolysági takarékpénztár igazgatója, Grüner Tivadar a Pesti Hazai Első Takptár igazgatója, dr. Stein Emil a Pesti Magy. Keresk. Bank igazgatója, Kónyi Hugó a Hermes m. ált. váltó űzi. r.-t. igazgatója, Soltész József a Magy. orsz. közp. takptár igazgatója, Kaltenecker Márton a székesfehérvári takarékptár igazgatója, Lengyel János a martonvásári takptár igazgatója, Ticsénszky Aurél az érsekújvári takptár igazgatója, Renner Zoltán a vámosmikolai takptár igazgatója, dr. Berényi Pál a M. Pénzint orsz. szöv. igazgatója, Metzker Károly a nagymaros-visegrádi takpénztár igazgatója és mások a vidéki pénzintézetek képviseletében. Városunk vezérszerepet vivő polgárai közül megjelentek: Meszleny Pál főispán, dr. Perényi Kálmán alispán, dr. Antóny Béla polgármester, dr. Walter Gyula c. püspök, az esztergommegyei párkányi takptár elnöke, dr. Fehér Gyula prel.kanonok, az esztergom-vidéki hitelbank igazgatója, dr. Machovich Gyula prel.-kanonok, dr. Drahos János hercegprimási titkár, Mátéffy Viktor pápai kamarás, dr. Molnár Szulpic főgimn. igazgató, dr. Prikkel Marián, Dombay Nárcisz, Parcsami Henrik bencés tanárok, Eitner E. Ákos főszékesegyházi igazgató, Magos Sándor ny. kúriai biró, Vimmer Imre ny. polgármester, Vaniss Dezső kir. járásbiró, dr. Major Ödön várm. árvaszéki elnök, dr. Hulényi Győző vm. főügyész, Pongrácz Kázmér vili, főjegyző, dr. Gönczy Béla kórházi igazg. főorvos, dr. Gróh József az esztergomi ker. és iparbank h. igazgatója, dr. Krasznay Gábor kir. közjegyző, Unger Hugó rendőrkapitány, Burány Ernő hercegprimási főpénztáros, dr. Prokopp Gyula városi főügyész és sok más tisztelője az ünnepeltnek, sőt ami szokatlan melegséget kölcsönzött a közgyűlés képének, városunk hölgyei közül is igen számosan. Két nap San Martinonál. A lealkonyuló nap fáradt sugarai lomhán vetődtek a görzi országút fatörzseire, melyekről lesodorta a sárguló lombozatot a pusztító gránát. A meleg siroccó elvonult és az egész nap suhogással, bugással telt légkör mind elhalóbban hozza közelebb a ritkuló ágyúdörejek zaját. A nap széles korongja elmerül az Isonzó túlsó partján és mintha minden nyugovóra készülne. A mi gépfegyvereink