ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-01-01 / 1. szám

* Esztergom város polgármestere. A csütörtöki polgármesterválasztó közgyűlés teljes rendben folyt le, sőt a befejezése emelkedett, lelkes hangulatoktól lett ünnepélyes. Dr. Antony Bélát, az uj polgármestert az alispán, majd a városi tisztikar nevében dr. Aldori Mór városi főorvos köszöntötte fel. Utána Brutsy János mondotta el üdvözlő beszédét, azonban az előbb emiitett emelkedett, lelkes hangulatot és ünnepélyességet dr. Gróh József ügyvéd hozta létre, amikor mind gondolatokban, mind pedig szerkezetben kiváló beszédben fordult a megválasztott polgármesterhez s gondjaiba ajánlotta a város sorsát. A közgyűlés hamar lezajlott. A résztvevők haza mentek, vagy barátságos összejövetelekben beszélték meg a várható jövőt. A csendes külszín mellett azonban forrott a város lelke és az egyhangú választás békés levegőjében megdicsérték dr. Brenner Antalt a pályázat visszavételéért, mert mégis csak jobb az igy : ha az esztergomiaknak nincs alkalmuk arra, hogy egymás hajába kapjanak. Dr. Gróh József beszéde még egyszer megszólaltatta azokat, akik helybelit szerettek volna polgármesternek megválasztani. Sürün mondogatták: — Fáinul beszélt. Kár, hogy nem lett polgármester. Az uj polgármester kiváló képességeivel és értékes tetteivel bizonyára meg fogja.'"hódítani mindnyájunk lelkét. * Újév napja a bazilikában. A főszékesegyházban a délelőtti 9 órai nagymisét dr. Machovich Gyula prel.-kanonok celebrálja, a szent beszédet pedig Brühl József prelátus-kanonok tartja, melynek végeztével a Bakács-kápolnában kitett Oltáriszentség körmenetben átvitetik a főoltárra, ahol a hivek imádására az esti 5 órai istenitiszteletig lesz kitéve. * Dr. Fallenbüchl Ferenc szabadságon. A nagyszombati érseki főgymnázium érdemes, tudós tanára, dr. Fallenbüchl Ferenc félévi szabadságot kapott, aminek letelte után nem lehetetlen, hogy az iskolába többet vissza se tér. A Salm főherceg nevelője lesz. * A főkáptalani hiteleshelyi levéltárnál szervezett s a közelben megüresedett levéltárosi tisztségre a főkáptalan dec. 29-én tartott tanácsülésében Rolkó Béla karkáplánt, lapunk felelős szerkesztőjét választotta meg. * Az esztergomi főszékesegyházi énekes zenekar műsora. Újévkor: Griesbacher: Graduale Viderunt omnes, 4 szólamu vegyeskar. Haller: Offertorium Tui sunt coeli, 5 szól. v.-kar. Kromolicki Es-duros miséje, 4 szól. vegyeskar orgona kísérettel. Buchner—Szepessy : Ima a hazáért, 4 szól. v.-kar. — Január 2-án: Graduale Salvos fac nos, koraliter. Haller: Offertorium Goníitébor tibi, 4 szólamu vegyeskar. Schweitzer E-mollos miséje 4 szól v.-kar, orgonára és vonószenekari kísérettel. reszkető kezéből majd kiesett a gyertya. Kénytelen volt azt az asztalra tenni, míg a ruhacsomagot az egyik székre tette. Aztán megállt s egy kis ideig gyönyörködve nézte a tisztet, amint előtte alszik és nem tud semmit, nem gondol semmire. Szeretett volna neki e percben mindent elmondani, szerette volna hosszan keblére ölelni, hisz Istenem, oly régen volt, hogy ölébe vette, játszott vele s csókolgatta. De nem, neki sohasem szabad megtudni, hogy igazi édes anyja az orosz kozákezredes felesége. — Dezső ébredjen fel! A fogoly tiszt felriadt, körülnézett s a szokatlan látványtól kissé meglepődött. Csak kis vártatva ismert meg, ki áll előtte. — Hogyan . . . Asszonyom . . .! Ön itt van . . . ? — Itt vagyok Dezső, itt. Magáért jöttem, hogy megszabadítsam. Sokat ne beszéljünk, mert nincs idő. Vonatja egy órakor indul. Most ép tizenkét óra' van, félóra alatt az állomásra ér, csak siessen. Itt van a csomagban egy uj öltözet magyar tiszti ruha, vegye fel s igy majd utazhat, mint a Nemzetközi Vöröskereszt Egylet egyik orvosa. Ebben a borítékban pedig benne vannak útlevelei s néhány rubel útiköltség, amely hazáig elég lesz. A kapukulcs nálam van, kinyitom magának s ott fogom várni, csak siessen. — A fogoly hadnagy a meghatottságtól és a nagy meglepetéstől jóformán még szóhoz sem birt jutni, máris egyedül volt ismét, mert az ezredesné gyorsan eltűnt s végigsurranva a folyosón pár perc múlva már a kapunál volt, amelyet óvatosan kinyitott. A földet a frissen esett hó ép, hogy csak eltakarta. Az égen sötét felhők úszkáltak, melyek közül .* A „Nemzeti Fogadalmi Templom" építésének céljaira 920 koronát adakoztak özv. Károlyi Gyuláné grófnő által kibocsátott iven, melyet Burány Ernőné urnő kiváló ügyszeretettel és lelkesedéssel vett pártfogásába. Az adományok összege igy oszlik meg: Dr. Kohl Medárd püspök 200 koronát, dr. Bajner Lajos püspök, dr. Klinda Teofil, Schiffer Ferenc és dr. Machovich Gyula prelatus-kanonokok 100—100 koronát, dr. Horváth Ferenc és dr. Fehér Gyula prelatus-kanonok 50— 50 koronát, Brühl József prelátus 40 koronát, dr. Walter Gyula püspök és dr. Lepold Antal irodaigazgató 30—30 koronát, Bogisich Mihály püspök, Graeffel János prelatus-kanonok és dr. Drahos János titkár 20—20 koronát, dr. Madarász István főszentszéki jegyző, dr. Tichy Gyula főegyházm. levéltáros, továbbá Machovich Jánosné, özv. Cserna Györgyné, özv. Zubcsek Mihályné és Burány Ernőné úrnők 10—10 koronát. Reméljük, hogy az ily eredményes kezdés után széles körben meginduló gyűjtés nagyban hozzá fog járulni a templomépítés sikeréhez. * A három napi ájtatosság a főszékesegyházban. A hercegprímás elrendelte, hogy az év három utolsó napján — tekintettel a háborús időkre — minden plébániatemplomban ájtatosságot tartsanak. A főszékesegyházban szerdán, csütörtökön és pénteken reggel szentséges nagymisék voltak s a hivek nagy sokasága járult a szentségekhez. Délután a szentbeszédet és a litániát Kanter Károly prelátuskanonok, főszékesegyházi plébános tartotta. Az év utolsó estéjén dr. Lepold Antal szentszéki tanácsos, irodaigazgató volt az ünnepi szónok. * Főegyházmegyei hirek. Pasztirik Ernő nyergesujfalui káplán hasonló minőségben Ipolynyékre helyeztetett át; — Gamauf László Misérdről Nyergesujfalura ment segédlelkésznek; — Porubszky Béla nagytapolcsányi káplán behivatott katonalelkészi szolgálatra, helyébe Kőváry István ment helyettes segédlelkészi minőségben Nyitrakorosról. * Újévi üdvözletek megváltása. Burány Ernő hercegprimási uradalmi föpénztáros 10 koronát adott a „Vöröskereszt" céljaira újévi üdvözletek megváltása cimén. * Verik már Körmöcön a vaspénzeket. Több izben irtunk már róla, hogy Németország is, meg a monarchia is vaspénzt fog veretni és forgalomba hozni. Ennek az elhatározásnak nem éppen az az oka, hogy ennek a rettenetes vaskorszaknak csakugyan legstílusosabb pénze lesz a vasból való, amely Európában ugyan már Krisztus előtt divatját multa, még a Lykurgosz idejében, de most csakugyan stílusosan divatba hozható. A dolognak nem ilyen esztétikai megfontolás az alapja, hanem egyrészt az, hogy a váltópénz oly kevés, hogy néhol alig birják a katonák zsoldját fizetni emiatt, másrészt, hogy a váltópénznek való titokzatosan bukkant ki a sápadt holdsugár, majd ismét elrejtőzött a fellegek közé. Az ezredesnének nem kellett sokáig várakozni, nemsokára rá a lépcsők felől feltűnt egy nyúlánk katonaalak homályos körvonala, mely feléje sietett. — Dezső, maga az ? — szólt az ezredesné visszafojtott hangon. — Én vagyok Asszonyom. Mikor már egymás mellé állottak, az öregasszony megfogta a hadnagy kezét, mintegy magához húzva: — Most pedig édes fiam, Isten vele. A Mindenható óvja meg, hogy mielőbb szerencsésen hazaérjen s sohse gondoljon arra, hogy Oroszországban fogoly volt, mert mi ugy szerettük, mintha gyermekünk lett volna. Megszorította kezét, magához ölelte s megcsókolta homlokát, pedig az arcát, a szemét szerette volna megcsókolni . . . Mindkettőjük lelkéből feltört egy mély, hosszú sóhaj s az a két, különös sötét szempár megtelt könnyel, hogy egymás arcán összefolyjanak . . . Végül még egy meleg, reszkető kézszorítás, egy hosszú, fájdalmas pillantás, aztán halkan kinyílt a kapu s anya és fiú örökre elvoltak egymástól választva. — A következő percben azonban különös eset történt. Ép, hogy a fogoly betette maga megett a kaput, a folyosóról kinyílt Fedorovics Iván kozákezredes ablaka. — Klarissza, te vagy az ? — Én, — volt a remegő válasz, — siessen Dezső, siessen, mert itt találják, — súgta oda a kerítésen kivül álló tisztnek, — de már késő volt, mert a hold előbukkant s rávetitette sugarát a fénylő tiszti gombokra. — Ohó, szökés történik! — Menydörgött az fémek most egyéb célokra kellenek. Az aprópénzhiány most már nem sokáig fog tartani, mert Körmöcbányán már hetek óta verik a vasat, hogy pénz legyen belőle s az újév már meg is fogja hozni a zörgő pénzt. A jegybank híradása szerint négy-öt hét múlva már forgalomban lesznek az első vaspénzküldemények. * Az orosz és szerb hadsereg találkozása. A szolnoki pályaudvaron történt. Két, foglyokat szállító vonat találkozott, az egyikben oroszok voltak, a másikban szerbek. Mindkét csoport leszállott és pihenőt tartott. Az orosz és szerb foglyok kíváncsi szemekkel néztek egymásra. Odaszól az egyik szerb fogoly a muszkákhoz: •— Hát csak a cár az oka a háborúnak! Visszaszól rá egy orosz: — No én meg azt mondom, hogy Péter királynak köszönhetjük, senki másnak, hogy ide kerültünk . . . Odasomfordál erre egy cinikus arcú szerb legény. — Na mit vakaráitok! Mind a kettő ugyanazt akarta : Miklós cár és Péter király is. Az volt az óhajuk, hogy az orosz és szerb hadsereg itt Magyarország szivében találkozzék. És az óhaj teljesült, ime (és a két fogolycsapatra mutatott) találkozott a két dicső hadsereg . . . * Kitiltott virágok. Az osztrák kertészek egyesülete, amelynek központja Beichenbergben van, elhatározta, hogy állást foglal az ellenséges országokból származó diszvirágok behozatala ellen és megteszi a lépéseket, hogy az ilyen virágok forgalombahozatalát tiltsák el. Azok a diszvirágok, mint a rózsa, nárcisz, ibolya és szegfű, amelyeket tél idején nálunk árusítottak, a francia Riviéráról származnak és Svájcon át csempészték be Ausztriába. Azonkívül Chiassóban fiókraktárakat létesítettek az olasz virággyárosok, hogy az olasz virágokat eljuttassák Ausztriába. * Az Oltáregylethez a következő nagylelkű adományok érkeztek még: Draxler Alajosné újévi megv. czimén 10 kor. Pelczmann László újévi megv. c. 10 kor. Hulényi Győző újévi megv. cimén 20 kor. Brühl József pr.-kanonok 50 kor. Sór Gyuláné karácsonyra 4 kor., azonkívül 1 fonott kalács, 1 töltött kalács, egy abrosz és egy lepedő, Eichner György Kövesdről 4Vs klg. mézet a sebesülteknek. Tamássy Béláné 12 üveg bor, 1 nagy üveg gyümölcsszörp. Hajdú Istvánné 1 drb dióskalács, 2 üveg almakompót, alma, dió. Vaniss Dezsőné 500 drb cigaretta. Magurányi Gizella 300 drb cigaretta. Erős Rezsöné 2 kg. dió és szaloncukor. Mike Lajosné 2 üveg somlyai bor. Machovits Jánosné 10 kg. dió és alma. Cs. és kir. tart. kórház 100 üveg. Özv. Reviczky Gáborné karácsonyfadísz. Magurányi Józsefné cigaretta, rózsafüzér és olvasmányok. Mattyasovszky Lajos 250 drb alma, 3 kg. dió. Magos Sándor 55 liter bor. Walter Károly né l'Va kg. dió, 100 drb aranyos dió. Vajdáné 2 kg. dió. Schrott Amália 2 kg. dió. ezredes szava az éjszakába — nohát az a bünvirág élve nem megy haza. Ekkor megcsillant kezében egy fényes acélszerszám s a következő percben egy sziporkázó fénysugár lövelt át a sötétségen, majd hatalmas durranás reszkettette meg a levegőt s egy élettelen test, tompán, jajszó nélkül terült el a földön, jeléül, hogy a golyó nem tévesztett célt. A kapukilincs mintha fájdalmasan nyikorgott volna, mikor önmagától lassan becsukódott s pár perc múlva a lövés zajára talpon volt az egész kastély. Izgatott szaladgálás keletkezett mindenhol. Katonák jöttek teljes fegyverzetben, megszólaltak a dobok s az érces torkú kürtök, kiabálások, káromkodások hallatszottak jobbra-balra, míg végre egy szakasz katona élén megjelent maga az ezredes is: Fedorovics Iván. — Itt van, itt kell neki lenni, keressétek! Az én kezem nem téved, a golyó talál. — Lázas buzgalommal megindult a keresés. Átkutatták a bokrokat, a cserjét a kerítés mellett, végre az egyik katona megtalálta egy virágágy közepén, arccal előrebukva. Odahívták az ezredest, ki megnézte a halottat s felismerte benne — feleségét. Ekkor Fedorovics Iván, a keményszívű kozák ezredes, az utolsó csepp vérig bátor és vakmerő katonaember, kinek nem tudta megpuhítani szivét felesége panasza és kérése, — elhajította kezéből a fegyvert és sirva borult felesége holttestére, kinek az arca még igy is olyan jóságos és szelid tekintetű volt, mint aki mindent jól, szépen és békében tett, ahogy szive és lelkiismerete parancsolta. A hold a felhők mögé bujt, a szakasz orosz katona pedig zokogó ezredesük előtt némán beleszalutált a sötét éjszakába . ..