ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-01-09 / 2. szám

mely elég lett volna nemcsak Oroszországnak, hanem az összes ántántpárti harcoló nemzeteknek. Ámde micsoda meglepetése volt Nikoláj Nikolájevics nagyhercegnek, az akkori Oroszország hatalmas főparancsnokának, mikor a gránátoknak legnagyobbrésze nem robbant föl, a lőpor kevés salétrom hiján nem fejtett ki magából megfelelő erőt, a fegyverek pedig a már kilőtt töltényeket nem voltak képesek automatikusan magukból kivetni s igy Japán, a legnagyobb szláv protektor előtt meglehetős sokat veszített tekintélyéből és becsületéből. A nagyherceg sürgetésére megindult később a vizsgálat s kiderült, hogy a fegyverekből, mikor már azok a hivatalos próbán és szemlén átestek, készakarva lopták ki a tölténykivető závárzatot, a gránátok csúcsára pedig ügyes utánzatú alumínium kapszlikat helyeztek, mely — magától értetődik — nem gyulladhatott meg! Gsingtauban a német kultúra és a kereskedelem nagyban virágzott. Nem is város volt ez, hanem egy különálló kis tartomány a messzi keleten, mely híven megőrizte eredetét s az utolsó polgárban is a legtisztább német hazafiasság és szeretet élt. Japánt még egykor felelősségre vonják barbár tettéért, hogy Csingtaut úgyszólván teljesen tönkre tette s ezzel elvágta szárnyait a germán kultúrának és kereskedelemnek ép ott, ahol leginkább lett volna arra szükség. Gsingtau hősies védelmezés után becsülettel elesett s vele együtt fogságba került számtalan német katona s olyan honpolgár, ki bár Japánban élt évek óta, mégis megmaradt változhatatlan német hazafinak. A hadifoglyok igen nagy része kényszermunkára lett ítélve, akiket a különféle lőszer és fegyvergyárakba internáltak, hol felügyelet alatt készítették a gyilkos muníciót saját honfitársaik számára. Hogy azonban milyen a germán leleményesség s milyen a japán felügyelet, azt hiven igazolja a fentebbi eset, amelyet fentebb leirtunk a tudósító után. Japán később Breszt-Litovszk ostrománál ismét küldött az orosznak nagymennyiségű muníciót, hogy a csorbát kiköszörülje — s a municót, bár jó volt — a lángész Ratkó Dimitriev előrelátása folytán — sértetlenül küldöttek vissza Japánba! Dinnyés Árpád. HÍREK. Karácsony, 1915. (Naplómból.) Irta: Lenz Ferene. Orosz front, 1915. XII. 24. Hosszú, kacskaringós árok a keleti tenger partjától a román határig. Ebben védekezik a germánság a nyugatra törő, de idáig visszavert szlávság ellen. És a németség oldalán ott küzd a kicsi, de vitéz magyarság, a nagy határt alkotó lánc legértékesebb szeme. A monarchia legészakkeletibb sarkában vagyok a vezényletem alatt álló gépfegyverosztaggal. Az árok keleti partján lőrések (Schiesschart) néznek az ellenség felé, nyugati partján lépcsők (ausfallestufe) vezetnek fel esetleges előretörés, vagy katasztrófa esetén visszavonulás céljára. A föárokból futóárkok (laufgraben) vezetnek a föld színe alá épített legénységi hajlékok és tiszti fedezékek felé. Karácsony szent estéje van. Kint hideg, havas, borús éjszaka, melynek sötétjét itt-ott szeli át egy-egy világító rakéta. Csend van. Az orosz tisztelni látszik (ezidén) ünnepünket, mert egyetlen lövés hangja nem hallatszik az éjben. Fedezékemben ülök és írom e sorokat. Hajlékom a föld színe alá épített két és fél méteres kockaüreg. Egyik oldalán ajtó, ablak, szemben a másik oldalon ágy, az ablak alatt asztal, padocska, az ágy mellett tábori kályha (Schwarmofen). Az asztalon minden, ami a kis hadi háztartásban kell. Lámpa, gyertya; rum, bor cukor, tea, tükör, kefe, „Az ember tragédiája", szappan, orrvánkos (védő az orosz bűzbombák ellen), só, kenyér, víz, óra, evőeszköz, iránytű, Prager Tagblatt, revolver, Lohengrin szövegkönyve, tábori levelezőlapok . . . szembe velem egy fénykép (szelíd arcú ieányfej) néz rám, balra tőlem az asztalon ül a macskám, Cunci és néz a piafond deszkázata felé, egeret sejtvén. Valaki kopog az ajtón. — Tessék! Belép káplár Varga. — Kadett úrnak alásan jelentem, együtt vagyunk. — Akkor gyerünk. Ezzel átmegyek vele legénységem hajlékába. Kályhájukban vidáman pattog a tűz és asztalukon kicsi karácsonyfa áll, nyolc gyertya ég rajta, ágain pedig kétszersült, cukorka, dió, tarka képeslap, meg egy pár töltény csüng. Az emberek mélyen meg vannak hatva. Családi ünnep ez a családtól és az ünneplő otthontól olyan távol, idegen ország fagyos földje alatt!! Oh mily édes, jóleső látvány ez a kicsi, szegényes karácsonyfa, körülvéve a kicsit piszkos, kicsit elnyűtt magyar bakáktól!! Levesszük a sapkánkat és elmondjuk a Miatyánkot. Aztán az egyik szép, bariton hangon rákezdi: „Mennyből az angyal Lejött hozzátok, pásztorok!.. .* Olyan megható ez! A fiatalok hazagondolnak a szüleikre, más harctéren küzdő testvéreikre, kedvesükre, az öregebbek kicsinyke gyermekeiket látják otthonn, az elhagyott családi fészekben, az elhagyott anya oldalán örülni a kis Jézuskának és könnyeznek és könnyezem én is, hiszen eszembe jut felejthetetlen, boldogult anyám, aki gyermekéveimben annyi szerető gonddal tudta nekem ezt a szent estét megrendezni. Az ének elhangzott. — No emberek — mondom — adja a jó Isten, hogy mához egy évre odahaza ünnepeljünk! — Köszönjük! Aztán visszamegyek fedezékembe, írok. írás közben elnyom az álom. És álmodom. Azt álmodom, hogy kint állok a vártán, gépfegyverem mellett. Aztán fény támad és a lövészárokban, aranyszegélyes, kis ingecskében jön felém a gyermek Jézus, fején fénykorona és kicsiny angyalkák röpködik körül. Én megállítom és kérdem a tábori jelszót. — Feldruf?? — Gloria! — rebegik az angyalkák. — Losung?? — Pax! E pillanatban az álomkép eltűnik, Cunci fogai között egyik áldozatával végig hempereg az arcomon. Felriadok. Éjfél van, az éjféli szentmise szentséges ideje! Kint csend van. Az őrök csak állnak, csak állnak és néznek az éjbe. Quousque tandem ...?!? Krónika. Ez ujesztendőben Jöjjön a béke végre a földre, Jöjjön a véres, feltúrt rögökre, Jöjjön szelíden, szép olajággal: Ágyúszó helyébe jöjjön madárdal Ez ujesztendőben! Ez ujesztendőben Térjenek vissza, akik elmentek, Akikért annyi könny lepergett És minden sóhaj imává válik: Térjenek vissza mind, mind egy szálig Ez ujesztendőben! Ez ujesztendőben Várjuk az órát, mely bizton eljő, Melyben majd uj dalt hordoz a szellő; Mert minden népek — szinte zokogva — Gyúlnak örvendő Te Deumokra Ez ujesztendőben! Ez ujesztendőben Jöjjön a béke végre a földre, A sebeket hogy mind bekötözze És több panaszt ne szóljon az árva És virág hulljon a hősök sírjára Ez ujesztendőben ! (-•) * A hercegprímás Budapesten. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás e hó 4.-én Budapestre utazott és hosszabb ideig fog ott tartózkodni. * Megjött a polgármester. Amint értesülünk, dr. Antony Béla az új polgármester végleges tartózkodásra Esztergomba érkezett pénteken este. Működését hamarosan meg fogja kezdeni. * Felgyógyult v. püspök. Bogisich Mihály v. püspök, prelátus-kanonok hosszabb ideig betegeskedett s egyik budapesti szanatóriumban kezeltette magát. Amint örömmel értesülünk, a népszerű v. püspök felgyógyult betegségéből és visszatért Esztergomba. * Az idei első körlevél. Január 2-án adta ki az 1916. évi első körlevelét a bibornok-hercegprimás és azóta már minden lelkipásztor olvassa a főpásztornak fenkölt hangú, komoly megfontolással irt újévi szózatát. A körlevélnek egyedüli tárgya a főpásztornak köszönete az újévi üdvözletekért, jókívánságokért s azért a hatalmas munkásságért, amelyet a papság a háborús esztendőben fokozott mértékben kifejtett az egyház és a haza ügyének szolgálatában. A köszönet mellett szivreható intelmek és tanítások hangjai is megcsendülnek a körlevél soraiban, amelyek kijelölik a további fáradozás helyes irányait és erőt öntenek a lelkészkedő papságnak lelkébe, hogy a nehéz idők feladatait fokozottabb készséggel és megértéssel vállalják magukra. * Vizkereszt a bazilikában. Vízkereszt ünnepén a főszékesegyházban a 9 órai nagymisét dr. Kohl Medárd püspök pontifikálta a bibornokhercegprimás helyett, aki jelenleg Budapesten tartózkodik. Az ünnepi szentbeszédet Kanter Károly prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános tartotta. * Távozó alkapitány. Chernek Béla rendőralkapitány Kiskunfélegyháza város rendőrkapitányává neveztetett ki és az ottani képviselőtestület előtt hétfőn letette a hivatalos esküt. Még néhány napot Esztergomban fog tölteni s elbúcsúzik eredményes működésének színhelyétől. — Az igy megüresedett alkapitányságra Csányi József rendőrfogalmazó pályázik. * Főegyházmegyénk nesztora és legidősebb papjai. Dr. Blümelhuber Ferenc nagyprépost halála folytán a korban legidősebb pap, vagy főegyházmegyénk papságának nesztora Fábián János pozsonyi kanonok lett, aki 1832-ben január 20-án született, tehát jelenleg 84 éves. — Életkor S2erint utána következnek: Steglik Károly felsőzellei ny. plébános, ki 1832. aug. 1-én született és Ludvig Gusztáv szentszéki ülnök, ny. misérdi plébános, aki 1832. aug. 11-én született. — 1833ban születtek: Chmela József nyug. vágmedencei esperes-plébános, Hornyacsek Pál ny. nagyunyi plébános, Graefíel János prelátus-kanonok és Pusztai Mátyás szentszéki ülnök, szent Adalbertintézeti tag. * Siposs A. Félix udvardi plébános. A Duschek János plébános nyugdíjaztatása folytán megüresedett udvardi plébániára a bibornokhercegprimás Siposs Antal Félix tanítóképzői hittanárt, oki. tanítóképzői tanárt nevezte ki. Népszerű, közkedvelt és a társadalmi munkában elismert egyénisége volt Siposs Esztergomnak s amidőn sajnáljuk távozását, örvendünk, hogy érdemei a legmagasabb helyről ilyen szép elismerésben részesültek. — Siposs A. Félix január 7.-én dr. Rajner Lajos püspök előtt tette le a plebánosi esküt és állását azóta már elfoglalta. Az eskünél dr. Drahos János érseki titkár segédkezett. — Siposs A. Félix helyét egyelőre a hercegprímás nem tölti be, hanem dr. Wiedermann Károly, dr. Kiss Károly és dr. Tóth Kálmán theologiai tanárok, dr. Madarász István főszentszéki jegyző, továbbá Lipcsey Endre vízivárosi segédlelkész fogják eddigi munkakörét ellátni a tanítóképző-intézetben és a vízivárosi zárda iskoláiban. * Az Oltáregylethez katonáink céljaira a következő nemeslelkü adományok érkeztek: mélt. Fökáptalan 100 K. Hammermüller Karolin Alistál (Pozsonymegye) 80 K, Dr. Dudich Endréné (NagySalló) 20 K, imafüzetekre, Feichtinger Blanka 10 K, és egy pár térdvédőt, 2 pár érmelegitöt és 1 salt, dr. Katona Sándorné 4 K, Schmidt Irma kötött 12 pár érmelegitöt és 6 pár térdvédőt, özv. Németh Józsefné 4 pár érmelegitöt. Oszterer kapitányné 3 pár cipőt és ruhaneműt. Hálás köszönettel nyugtázza özv. Reviczky Gáborné. * Főegyházmegyei hirek. Hornyacsek Pál nagyúnyi plébános, tekintettel agg korára, 56 évi lelkipásztorkodás után plébániájáról lemondott és január 1-töl nyugdíjaztatott. A plébániát Melisek János segédlelkész adminisztrálja. — Jäger Géza budajenöi adminisztrátor ugyanott plébános lett. * A szerbiai hadifoglyok. A szerbeknél lévő osztrák és magyar hadifoglyokat — mint egy római jelentés mondja — Italiába szállítottak és az Asinari szigeten internálták őket. A hadifoglyok között tisztek is vannak. Az olasz Vöröskereszt megküldte a foglyok névsorát és gondoskodni fog róla, hogy a postai érintkezést velük lehetővé tegye.