ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-02-20 / 8. szám

csak az elv, de a rendszer s a szerkesztőség megváltoztatásával lehet átalakítani. In capite et in membris. Liberális irány emberei nem tudnak hivatásosan keresztény stílusban működni. Nagy elvi kérdésekben okvetlen kizökkennek a kerékvágásból. A katholikus sajtó soha se lesz erős, a mig hamupipőke helyzetben hagyjuk és vegetálni engedjük a kipróbált a kath. közvéleményt teremtő elvhű katholikus lapot. A Bp. H. esete megmutatta, hogy a katholicizmus iskolájában nem született lapokkal való kísérletezés és taktikázás csak arra lehet alkalmas, hogy a kath. közvéleményt az úgynevezett liberális katholicizmus táborába terelje s a keresztény politikai pártok eddigi munkáját agyonüsse. A háború után ugylátszik újra fel kell vennünk a 90-es évek reformküzdelmét a magyar katholicizmus politikai renaissance érdekében. Már megint elernyedtünk, túlzó optimisták lettünk s a liberális hatalomtól olykor felénk húzott mézes madzagot is vívmánynak tekintjük. K. K. D. Angol fenyegetések a katholikus egyház ellen. Mig a középponti hatalmak a háború folyamán az idegen államokra semmiféle nyomást nem gyakoroltak, hogy azokat a háborúban való részvételre birják, addig az entente minden eszközt előkeresett lomtárából, minden igyekezetét egy cél felé koncentrálta : hogy magához csalja a semleges államokat, háborús szövetségbe álljon velük, vagy legalább is az igazi semlegesség megsértésére buzdítsa őket olyan értelemben, hogy abból az ötösszövetségnek haszna legyen. Igy szegény Görögország ellen is óriási politikai és katonai apparátussal készült fel a minap és fölényes tengeri hatalmát arra használta, hogy tekintet nélkül a népjogok korlátaira a négyesszövetséghez hajlítsa a semleges államokat és ezáltal Németországnak, a középponti hatalmaknak ártson; csak az utóbbi napokban emelt nyomatékosan óvást a svéd miniszterelnök az ilyen, angol agyban született, alattomos manőver ellen. Fúló dühükben és sikertelenségük fölött érzett elkeseredésükben most egy lépéssel tovább mennek az angol lángelmék: belenyúlnak magába a vallási életbe s belemarkolnak a vallásszabadságba is. Scheridan angol iró a nagytekintélyű és széles rétegekben elterjedt „Nineteenth Century"" irok. Szemeim homályosan tapadnak az ócska papirosra a sötétség miatt. És mégis magának irok. Lássa! Az igaz szeretet csodákat is tud művelni. — S Maga hallgat. Mióta a véres harcmezőket barangolom, Maga egyetlen egy sor irást se küldött számomra. Nem volt egyetlen egy boldogító, vigasztaló szava se hozzám. Pedig idejéből kitellene. — Ilyen az adott szó? A lányigéret? Pedig a levélírás megerőltetésébe se kerülne. S Maga szépen hallgat. No jól van. — Hát ennyire lehet bízni egy nő Ígéretében? Hát ennyire ? — Emlékszik még? Ott a suttogó erdei sétányon mit igért? Pedig nem is én kértem erre. Önszántából igérte. Tanúm erre a Maga védőszentje. Az a nyájas kőszent, ott az út mellett, amely mellett valahányszor elmentünk kart-karba téve, Maga mindannyiszor arra kért, vegyem le előtte a sapkámat. S én megtettem. Csak a Maga kedvéért. — Hát az igéret olyan mint a rőzseláng? Hamar elhamvad s utána nem marad más, csupán a szürke hamu. — A halál birodalmában kószálok. De ez cseppet se félemiit meg. Nyugodtan nézek farkasszemet a halállal. Csupán az bánt, hogy Magában csalatkoztam. Nagyon, de nagyon. S ez marja, tépi lelkemet. Ugy szeretnék boldogsággal a szivemben megtérni a túlvilágba. Hiszen érzem, sejtem. Talán már itt ólálkodik körülöttem. — Érzem is már fagyos leheletét. Pedig de jó lenne inkább a Maga mámorító leheletében fürdeni, amint egymással beszélgetünk. Nagyot reszketett az alvó éjszaka. Golyók süvöltve barázdáltak végig a hideg, fagyos levegőt. c. folyóiratban keserű szemrehányások közben kérdőre vonja a pápát, miért marad semleges a Belgiumban történt borzalmak és kegyetlenségek láttára, miért nem sújtotta rögtön egyházi átokkal a „barbár" Németországot?! Scheridan véleménye szerint a katholikus egyházra nézve kevésbé volna végzetes az, ha a pápa egy ily alkalommal tévedett volna (1!!), minthogy ily módon közömbös, semleges marad. Tehát az iró megengedi, hogy a pápa ellenséges kézmozdulata Németországgal szemben az igazság és népjog világosságában helytelen, hibás is lehetne, csakhogy e hibás lépést eleve megbocsátják neki, mert a négyesszövetségnek kedvére van. De mivel a Szentatya nem cselekedett oly megfontolatlan könnyelműséggel, súlyos fenyegetéseket kell hallania a katholikus egyház ellen. E „félelmetes" fenyegetések két irányba tartanak : először is ha Bosznia, Hercegovina, Dalmácia, Bukovina stb. az ellenséges AusztriaMagyarország karmaiba kerülnek, rögvest az orthodox-görög egyházhoz csatlakoznak. Másodszor: Franciaország és Belgium, elkeseredve a pápa közönyösségén, ezután már nem óhajtanak egységben lenni a katholikus Rómával, hanem Rómától teljesen független, kath. nemzeti egyházat alapítanak. Nyilvánvaló mindezekből, hogy Scheridan úr nem sokat törődik az ideális szempontokkal, amelyeknek vallási ügyekben vezetöszerepet kellene viseiniök, hanem mint valódi vérbeli angol, a hasznosság elvét szorítja előtérbe, miközben a pápát megfenyegeti: „Meglásd, te fogod a rövidebbet húzni." No ez egyszer mi is követjük e kifejtett rendszerét és kimutatjuk, hogy a hasznosság elvéből kifolyólag a pápa nem is tehetett másként, mint ahogy most cselekedett. Mert ha a középponti hatalmak elvesztenék a háborút és ezáltal Ausztria-Magyarország nagy része Oroszországhoz, Szerbiához, Montenegróhoz stb. stb. kapcsolódnék, akkor még a megmaradt terület is orosz befolyás alá kerülne. Ezzel azután a görög-katholikus egyház sorsa meg volna pecsételve, mert a győzedelmes Oroszországban az orthodoxia még nagyobb szerepet játszana, mint eddig és kíméletlenül végigdühöngene a szakadár propaganda az egész országon, tekintet nélkül arra, hogy mily állást foglal el a pápa a belga kérdésben. Ily szempontból sem áll tehát érdekében a kath. egyház fejének az A muszkák észrevétlenül lepték meg a honvédelőörsöket. Ujabb sortűz a sötét éjszakában. A honvédek hörögve fetrengtek a fagyos földön. Hurrázó orosz katonák rohanták meg a tábortüzet. Azt hitték, nagyobb számú portyázó csapattal találkoztak. A két szunyókáló honvéd szépet álmodva felébredés nélkül rukkolt be a legfelsőbb Hadurához. Az öreg csak a fogait szitta pogányul metsző fájdalmában. A drága pipája összetörve a lábánál hevert. Száján gőzölve ömlött ki a forró vérláva. Az önkéntes ur egyetlen jajszó nélkül bukott fejjel előre guggoló helyzetéből. Hideg kezében még ott szorongatta a megirt levelet. A lábánál levélboriték hevert, a melyre a cimzés is meg volt írva. K . . . Mancyka urleánynak váralja. II. Talán egy hónap múlva nagy orosz fogolyszállítmány érkezett Kassára. A foglyok legnagyobb része a bukovinai harcokból kerültek a mieink fogságába. Sokáig kellett a tehervonatnak várni az állomáson. A foglyokat rövid időre kiszállásolták a vonatból. Magyaros ebédet kaptak. A muszkák legnagyobb része meg volt elégedve az életsorsával. Lassanként csoportokba verődve énekelgetni kezdték messzi hazájuk melankolikus nótáit. Szép kassai lányok kíváncsian hallgatták a soha se hallott szomorú dallamot. Az egyik fogoly kivált egyszerre csak az éneklő tömegből s bátran a hölgyek csoportjához tartott. A hölgyek nem tudták elgondolni, mit akarhat tőlük ez a muszka. entente győzelme, annál kevésbé követelhetjük tőle, hogy e győzedelmet lelki hatalmával elősegítse. Lássuk csak továbbá, mily viszonyban van mindkét hatalomcsoport a katholicizmussal. Az egyik oldalon első helyen áll Oroszország, amelynek győzelme, mint fönnebb emiitettük és amint Scheridan is feltételezi, visszaállítaná „az egyensúlyt a keleti és nyugati egyház között." A második helyen áll Anglia, mely a 19. század derekáig még az egyenjogúságot is megtagadta a katholikusoktól s amelynek kath. hitű alattvalói — az írek — nagyon különböző érzülettel fogadnák az entente győzelmét. Belgiumban néhány évtized óta tagadhatatlanul a katholikus párt van kormányon, de az egyházellenes pártok oly erősek, gyűlöletük annyira ragadja őket, hogy a választások idején egymást igy köszöntik: „á bas la calotte", le a csuháskalappal, le a klerikális uralommal; sőt némelyik belga gyárvárosban a papok munkaszünet idején nem tehetik ki lábukat az utcára, mert a csőcselék gyárimunkások tömege szidja, gyalázza, sőt meglincseli őket. Franciaország a 20. század első éveitől kezdve egyházellenes törvényekben leli gyönyörűségét, lelkületére nézve eléggé jellemző, hogy e világháborúban a kimondottan egyházüldöző Serrail tábornokot kiáltották ki a keleti hadsereg főparancsnokává, holott eddig Franciaország a katholikus kelet védőjévé tolta fel magát. Itália a porosz-francia háborút galádul arra használta fel, hogy a pápaság világi uralmának megadta a kegyelemdöfést — és sajátságos játéka a véletlennek, akkor is egy Viktor Emmanuel és egy Cadorna vitték a iövezérséget. A mostanság dúló világháborúba sem a konzervativek és egyházias lelkületű politikusok ugratták be, hanem az egyházgyűlölö radikálisok, republikánusok és szabadkőművesek. Ez alattomos elemek hatalma győzelem esetén természetszerűleg megnövekednék s aligha hinnők, hogy Nathan, a szabadkőművesek vezére Péter sziklájának védelmére kelne. Az ellenkező oldalon vezető hatalom Németország, melynek 20 milliónyi katholikusa mindinkább oly szabadságot viv ki magának, aminőt sok tisztán katholikus állam sem ad alattvalóinak, továbbá Ausztria-Magyarország, amely állandóan erős védőbástyája volt a pápaságnak és amelynek uralkodói a Szentatya jogai iránt érzett tiszteletből római útjok alkalmával elmellőzték az olasz király meglátogatását. A muszka pedig a hölgyekhez érve a piszkos, összerongyolódott köpenyege zsebéből összegyűrt levelet vett elő s az egyik közelálló hölgynek szó nélkül átnyújtotta. Szép barna lány volt az illető hölgy. Ragyogó fekete szemeinél csak a haja volt feketébb. A többiek érdeklődve kérdezték: — Milyen levél az Mancyka? A barna lány sokáig bámult a levélboritékra. Vérpiros ajka remegni kezdett. Neki szólt a levél. Az irást is megismerte. Ő irta neki, az a nagy 0, akinek ő mindene volt. A muszka álmélkodva nézte a szép lány vergődését. Talán meg is értette, mert magyarázókig elmondotta: — Lehet, hogy van egy hónapja is, amikor kémszemlénk alkalmával magyar előőrsökre bukkantunk. Rövid harc után a magyarok holtan maradtak a tábortűz mellett. Az egyik katonánál ezt a levelet találtam. A zsebében pedig ezt a képet, meg ezt a micsodát. Gondoltam, egyszer talán átadhatom a címzettnek. S a muszka a zsebéből egy szép mosolygó lányka fényképét, meg hollófekete illatos hajfürtöt vett elő, a mely piros selyemszalaggal volt átkötve. A barna lány megkövülten állott a helyén. Aztán könyei megeredtek s a forró nedvesség elborította a ragyogó szempárt s végigfolyt a bársony finom arcon, fuldokló zokogása közt csak annyit birt mondani: — Szegény édes jó Lacikám!... Aztán elcsuklott szava s eszméletlenül terült el a földön. A muszka részvéttel nézte a szenvedő lány vergődését. S az ő szemeiben is ott ragyogott a megértés részvétteljes könnye ...