ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-02-06 / 6. szám

* Távozó házfőnök. A helybeli sz. Ferenc­rendi zárdában személyi változás történt, ameny­nyiben P. Scheirich Bonaventura házfőnök a budapesti rendház főnökévé neveztetett ki, mert az ottani házfőnök P. Hédly Jeromos önkéntesen bevonult katonalelkészi szolgálatra. Az igy meg­üresedett esztergomi házfönökségre Pethő Lénárd sümegi házfőnököt nevezték ki. Több évi áldásos és buzgó működése alatt a hivek s a paptársak a legelőnyösebben ismerték meg Scheirich ház­főnök kiváló tulajdonságait és erényeit, azért ért­hető szomorúsággal vették tudomásul a jó lelki­atya és lelki munkatárs távozásáról szóló hirt. * Hangverseny a hadiárvák javára. A hadiárvák javára rendezendő oltáregyleli hang­verseny iránt városunkban és a megyében a legnagyobbfoku érdeklődés nyilvánul meg. Az oltáregylet vezetősége szerdán délelőtt tisztelgett a bibornok-hercegprimásnál, hogy a kegyelmes urat a fövédnökség kegyes elfogadására kérje meg. A kegyelmes főpásztor a küldöttséget igen szíve­sen fogadta, 400 koronás nagylelkű adományával váltotta meg a jegyét és nemcsak a fövednöksé­get volt kegyes elvállalni, hanem magas megjele­nését is megígérte. A rendezőség elhatározta, hogy a tiszta jö­vedelemből a dicsőséges háziezred rokkant-aiapját is jelentős adománnyal fogja támogatni csekély viszonzásául azon lekötelező szívességért, mely­lyel ezredünk nagyrabecsült és közszeretetnek ör­vendő parancsnoka: Grans ezredes a rendezőség törekvéseit a legmesszebbmenöleg támogatni ke­gyes volt. A február 13-iki előadás, azaz a vasárnapi már fél 5 órakor fog kezdődni ós azon 1 kor. állóhelyek is lesznek, a szombati, azaz febr. 12-iki előadáson azonban, mely fél 6 órakor kezdődik, minden jegy ára 2 kor. A uagy közönség egyéb­ként falragaszokon is értesítve lesz a tudnivalókról. Az esztergomi oltáregyesület, mely a mult év­ben gondjaiba vette a rokkant katonákat, most a szegény apátlan hadiárvákra függeszti tekintetét, •akik a hős apában mindenüket, gondozójukat vesztették el. A nemes és megható cél érdekében hazafiúi lelkesedéssel hivjuk fel tehát városunk és várme­gyénk áldozatkész közönségét, hogy ezen nagysza­bású előadáson megjelenni és az oltáregyesület tö­rekvését a legmesszebbmenöleg támogatni kegyes­kedjék. Az Esztergomi Oltáregyesület. * Változás a bencés székházban. Niszler Teodóz főgimnáziumi tanár az iskolai félév befe­jeztével Pannonhalmára helyeztetett át, a hol a házgondnoki teendőket fogja végezni. * A nagyszombati plébánia betöltése. A nagyszombati plébánia-javadalom Halmos Ignác dr. kanonoknak esztergomi prelátus kanonokká tör­tént kinevezése folytan megüresedett. Az ottani rk. autonom hitközség képviselőinek joguk és kö­telességük a plébániajavadalmat választás utján betölteni. Még pedig a nagyszombati társaskápta­lan tagjai közül tartoznak valakit megválasztani, ha arra alkalmas egyén található. Ha azonban az előrehaladott életkor miatt a társaskáptalanban alkalmas egyén nincs, ugy más pályázó áldozó­papot is megválaszthatnak, akit azután a herceg­prímás utólagosan terjeszt fel kanonoki kinevezés •céljából. * Adomány. Lollok Lénárd esztergomi pre­látus-kanonok ezer koronát adományozott a Kolos­közkórház folyó kiadásaira. A bőkezű adományért a kórház igazgatósága ez uton is hálás köszöne­tet mond. * Még: mindig* érdeklődnek a hatóságok azon élelmiszerkészletek után, amelyek egyesek birtokában vannak. A termelökkel és a fogyasz­tókkal már végeztek valahogy most aztán a ma­lomtulajdonosok, pékek, cukrászok, lisztkereskedők kerültek sorra, amennyiben szigorúan meghagya­tik nekik, hogy február 8-ig mindenesetre jelent­sék be liszt és gabonakészletüket még pedig azon állapot szerint, amelyben az február 1-én volt. A rendelet ellen vétőknek kemény büntetéseket he­lyeznek kilátásba. * Orgonaszentelés Zebegényben. Dr. Koperniczky Ferenc pozsonyi prépost ismét nagylelkű adománnyal mutatta ki szülőfaluja, Ze­begény iránt való ragaszkodását és szeretetét. Ugyanis a már országos hírűvé vált zebegényi templom részére egy 15 változatú Rieger orgonát csináltatott, amelyet január 30.-án személyesen szentelt meg. A beszentelés után prédikált és nagy­misét mondott a híveknek. Szentmise után Zebe­gényben fenntartott lakásán fogadta az iskolaszék -és a községi képviselő-testület tagjait, melynek szónoka Fischer Sándor ny. min. főigazgató len­dületes beszéddel üdvözölte préposti kinevezése alkalmából, majd tolmácsolta a hitközség háláját és köszönetét ez újabb adományért, mely a hivek áhítatát és vallásosságát emeli és erősiti. Koper­niczky prépost meghatva köszönte meg az üdvöz­lést, örömének adott kifejezést, hogy szülőfalujá­hoz való ragaszkodását ekkép kifejezhette, mert mindenkor szivén viseli a zebegényiek hitéletének előmozdítását. — Az orgona a Rieger-cég 2042 opusa. 9 valódi és 6 mechanikai változattal, a tem­lom architektúrájához illő szekrényben, kellemes lágy hanggal, Büchner karnagy bírálata szerint kifogástalan mű, a változatok teljesen megfelel­nek a hangszinnek. Büchner karnagy máris meg­ígérte, hogy ezen kellemes, finom hangú orgona kedvéért a nyár folyamán jótékony célra Zebe­gényben orgona-hangversenyt fog rendezni. * Főegyházmegyei hírek. Komárom sz. kir. város rk. hitközségének autonómiai képviselői a január 29.-ki közgyűlésen Madúrkay Miklós vág­keresztúri plébánost választották meg komáromi plébánossá. — Uhlár Béla hitoktató, zuglói lelkész az angyalföldi kápolna lelkészségének ellátásával bízatott meg. Az igy megüresedett zuglói kápolna lelkészséget Leiner Mihály hitoktató látja el. Gamauf László a bpest angyalföldi sz. László kápolna lelkésze rendes hitoktatóvá neveztetett ki. — Mutschenbacher Gyula felvétetett a főegyház­megye papjai közé s a nagyszombati érseki fő­gimnáziumnál rendes tanár lett. * Az állatvédő egyesület helyett. A háború alatt az állatvédő egyesület többé-kevésbé meg­bénult, épugy mint a többi kulturális egyesület, amely nincs szorosabb összeköttetésben a háborús társadalommal. Az állatvédelemre irányuló termé­szetszerű törekvés azonban nem halt ki a szivek­ből. Mutatja ezt a következő eset. A hét valame­lyik napján egy jól öltözött ur kipirult arccal sza­ladt, rohant egy szurtos inas után Esztergom egyik jobbnevü utcáján. Szaladtak s közben tár­salogtak : — Megállj, te komisz! — lihegte az ur. — Ühü, csak lessé ! —• nyögött a hosszú rudat cipelő inas. Azonban néhány ugrás után az ur elérte az inast, nyakon csípte és arcán kétfelől csattanósan kiosztotta a részét. Persze mindenfelől kérdő arcok meredtek rá. Mire ő: — Kérem ez az állatvédelem. A kérdő arcok egyenesen értelmetlenekké válnak. Inast ütnek s ez összefüggésben van az állatvédelemmel ?! — Igen, állatvédelem — folytatja az ur a védőbeszédet — mert a kölyök a kezében levő rúddal leszorított egy kis kutyát s ugy kínozta. Erre a tömeg közömbös arccal szétoszlott. * A mi már még sem járja. A belügymi­niszter figyelmezteti a közönséget, hogy némely helyütt a munkára kiadott hadifoglyok és a la­kosság közötti érintkezés túllépte az erkölcs és a családi tűzhely tisztessége által megszabott kor­látokat. Minthogy azonban a távoli harctereken tűzhelyeik oltalmáért küzdő katonáink családi éle­tének tisztaságát mindenképen meg kell óvni, a magukról megfeledkezett női családtagokat a ren­delkezésre álló társadalmi és hatósági eszközök alkalmazása mellett meg kell büntetni. Ebben az irányban az I. fokú rendőrhatóságok — ha kell nyilvánosan is — tájékoztassák a lakosságot, egy­ben pedig különös gondot fordítsanak arra, hogy a hadifogoly munkások munkájuk végeztével el­különített helyiségeikben tartózkodjanak, a lakos­ság pedig velük semmiféle bizalmasabb barátko­zást ne kezdjen. * Csekély önbizalom. Börtönigazgató: Re­mélem, hogy nem látjuk egymást többé itt ? Távozó fegyenc: Tán elhagyja állását igaz­gató ur? * Egy aggodalom ismét eltűnik, amennyi­ben a beállt kemény, fagyos idő közelebb hozza a jégvermek gazdáit azon reményhez, hogy a szükséges jeget beszerezhetik. Már az előbbi évek­ben ezen napokban telve voltak a jégvermek. Kissé lehangolóan hatottak a szellőztetés céljából tárva-nyitva álló jégvermek s panaszos gondolatok ébredtek bennünk, hogy a háborús idők még a jégtől is megfosztanak bennünket?! * Rokkant cigány. Nem nagyon füstös a cigány vitéz arca, aki szép csukaszürke egyen­ruhában végig biceg a város utcáin. Annál füstö­sebb a felesége, aki karján gyermekével, néhány lépésnyi távolban követi. Hogy miért? Hamar kitűnik! A rokkant cigány ugyanis nem séta kedvéért sántikál bekötözött lábával az utcákon, hanem azért, hogy a haza védelmében teljesített áldozatért mihamarább beszedje a könyörület adóját. Siet, mielőtt vetélytársak támadnának. Az utca túlsó oldaláról, sőt még messzebb­ről integet, kiabál a jobb öltözetű járókelő után s gyors taktusban sántikál utána. Ha sikerül utol­érnie, lekapja a szürke katonasipkát s odanyújtja: — Valamit a szegény rokkant vitiznek. Adnak neki, de figyelmeztetik, hogy rendelet jött, amely szigorúan tiltja, hogy a rokkant katonák koldusként kéregessenek. — Hát akkor adják oda a pizecskét a fele­ségemnek — mondja s rámutat a sarkában loholó füstös asszonyra. A rokkant cigány vitéz nemcsak kéreget, hanem ijesztgeti a kiképzés alatt lévő katonákat. — Már én megkaptam a magamét, pajtás ! Most te gyűsz! — kiabálja a masírozó katonákra, miközben dicsekedve mutogatja megsérült lábát. * Háborús előadások Szakolcán. A sza­kolcai kir. kath. fögymnázium és a Johanneum internátus ifjúsága, továbbá a felső népiskola leánynövendékei hetenként vetített képekkei ki­sért háborús tárgyú előadásokat hallgatnak a fö­gymnázium tornatermében. Eddigelé bemutatásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom