ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916
1916-11-05 / 45. szám
— Gyere már no, nem bámultál már eleget ? Úgyse veszesz semmit! A nyurgaképü baka szótfogad. Otthagyja a kirakatot. — Pedig megvenném azt az arany szent György érmet. — Neked? — Nem. Az apámnak? — Apádnak? — Annak. — Hát vedd meg. Van sok pénzed? — Sok nincs. De annyit reszkíroznék. Csak azt nem tudom, hova küldjem. — Hát nincs otthon? A fiú elkomolyodva felelte: — Nincs. Kinn van a harctéren. Lassan, kocogva mennek a körúton. Az elhaladó emberekre nem is figyeltek. Pesten ritka esetben tisztelegnek a katonák a fellebbvalóiltnak. Nem szokás. Hiszen akkor a kéznek folyton a sapkaellenzőn kellene lenni. A Népszinház-utca sarkán legnagyobb a tolongás. Villamosok, kocsik keresztezik egymást. Az embereknek itt meg kell állani, mig az út szabad lesz. A két katona a tolongással mit sem törődve megy előre. Tolakodva kell a nyurga vitéznek utat nyitni. S eközben észrevétlenül nekimegy egy őrmesternek. A Ferenc József szakállú őrmester keményen rászól a katonára: — Hé öcskös, nem látsz? A katona nem igen hederít rá. Csak annyit mond visszafelé: — Nem vettem észre, kérem. — Nem-e? S azzal visszafordul az őrmester. A másik sarkon utoléri a katonákat. — Hát szalutálni se tudsz? A katona nem felel. Keményen szalutál. Az őrmester jobb karja fel volt kötve, igy hát csak a bal kezével fogadta el az utólagos köszöntést. Hangja lágyabb lett. — Melyik ezredben szolgálsz, fiam? — A ... honvédeknél. — Ugy? Akkor egy ezredben szolgálunk. Az őrmester fürkésző tekintettel méregette a nyurga fiút. — Hány éves vagy, fiam? — Tizenkilenc, őrmester úr. — Annyi, mint a fiam — gondolta magában az őrmester. — Hová valósi vagy? — Félegyházai. — Félegyházai ? Hogy hivnak ? — Katona György. Az őrmester nagyon csodálkozva nézett a fiúra. — Katona Gyuri? S megindult hangon rebegte: — Hisz akkor te a fiam vagy 1 A fiú örömsikongásba tört ki s minden szolgálati út sutbadobásával nyakába ugrott a sebesült őrmester úrnak. — Édes jó apám 1 — S csókolta mindegyre az őszülő szakállát, bajuszát, a fehérkendős karját. A járókelők meghatva szemlélték a szinpadi jelenetet. A sebesült őrmester váratlan találkozása az újonc fiával. Bájos idill. Háborús idill. Amilyent csak véres ecsettel tud megpingálni a huszadik század nagymestere: a Háború. Fery. Krónika. A jámbor közönség szenved és fizet, A jámbor közönség koplal is sokat. A jámbor közönség görnyed szótlanul És ülik nyakát, mint huszár a lovat. A jámbor közönség hét bőrt is visel És hagyja, hogy nyúzzák mind egyszerre, mind. Nyájas szót sohsem hall, rúghatják, verik, Ó csak durva szót ért, durva szóra int. A jámbor közönség szánalmas fabáb, A kofa és boltos kis játékszere . . . A jámbor közönség nagyot hogyha nyél, A csontig ért bizton szenvedett sebe. Kurtán fitymálódnak, ha panaszt rebeg, Kikacagják akkor, hogyha dühbe jő. A jámbor közönség rég el is szokott Mindén hangos szótól ; csak épp nyögdel ő. Cukor, dohány, liszt vagy jó petróleum, Cipő 1 , ruha, szappan ... neki drága kincs; A jámbor közönség erről álmodik, Jól tudhatná bár, hogy ehhez jussa nincs ! A jámbor közönség szenved és fizet, A jámbor közönség koplal is sokat — Hanem hogyha eljön a békés világ: Mennyország fogadja — a jámborokat! (-•) * Halottak napja Esztergomban. Halottak estéjén az esztergomi közönség nagy része meg nem értve a közzétett felhívások szellemét, kivilágította a sírokat, sőt az alsóbb rétegekből kikerült egyének több helyen illetlenül is viselkedtek. — A templomokban gyászistentiszteletek voltak, amelyeken nagyszámú ájtatos közönség jelent meg. A főszékesegyházban a bíboros hercegprimás részvételével délután 4 órakor kezdődött az „Officium Defunctorum," majd Eitner E. Ákos lovag mondott szent beszédet a halál hatalmas tanításairól. Végül dr. Rajner Lajos püspök a kupola alatt felállított ravatalt a szokásos szertartások között beszentelte. Halottak napján 9 órakor dr. Csernoch János bíboros hercegprimás ünnepélyes Rekviemet pontifikált a prael.-kanonokok, az udvari papság, a karpapok és a papnövendékek segédlete mellett. A nagyszámú ájtatos közönségen kivül a katonák töltötték meg a kupola csarnokot. A szentély padjaiban a katonai tisztikar, a vármegyei és városi tisztikar, a fökáptalani uradalmi tisztikar és a többi meghívott hivatalok képviselői foglaltak helyet. * Főegyházmegyei hirek. Zelliger Alajos nagyszombati kanonok-plébános kineveztetett Nagyszombat város alesperesévé. — Dr. .Bakura László pesti központi papneveidei lelkiigazgató az alkormányzói teendők végzésével ideiglenesen megbízatott. — Hudyma Emil nagyszombati főgimn. igazgató az ottani Seminarium Marianum rektorává neveztetett ki. — Oltványi József óbudai káplán és Magyar Ferenc budapest-ujlaki káplán kölcsönösen áthelyeztettek. * A dunaparti emléktábla. A Kisduna partján végig húzódó Csernoch János-utnak ujabb diszeül fog szolgálni az a nagy márvány emléktábla, amelyet az esztergomi sétahely szépítő egyesület szombaton helyeztetett el a Mattyasóvszkyféle bástya falában. A márvány tábla elmondja, hogy a másfél kilométer hosszú sétányt Bleszl Ferenc elnöklete alatt rendezték abból a 2000 koronából, amelyet id. szobi Luczenbacher Pál tett le alapítványul és Timanóczy Anna 2000 koronájából. A márványtábla ezen nagy adakozóknak emlékét hirdeti. * Nyugdijintézeti választmány ülése. A főegyházmegyei papi nyugdíjintézet igazgató választmányának gyűlését f. hó 21-én d. e. 11 órára hivta össze dr. Rajner Lajos püspök. A választmány a püspök lakásán fog gyűlésezni. * A bényiek önkéntes adózása. Az országos műemlékek sorában helyet foglaló gyönyörű bényi templomnak az ősi prépostság maradványából van 240 hold templomföldje, amelyet a szociális érzékű lovag Pelczer Lipót esperes-plébános a népnek parcellázva adott bérbe. A háború előtt megállapított bérösszeg nem illik össze a mai terményárakkal. Az esperes-plébános azonban nem akart uj bérleteket kötni, mivel a gazdák nagy része a harctereken van. Viszont a bérlők érezték, hogy az igy élvezett előnyök fejében tartoznak valamivel a jó ügynek, azért holdanként bizonyos összeget gyűjtöttek össze s azon kéréssel adták át Pelczer Lipót esperesnek, hogy a négy száz koronát kitevő összeget juttassa el az esztergomi hadi özvegyek és árvák alapját gondozó bizottsághoz. * Lelkigyakorlatok. A nagy világháború Jézus Szentséges Szivéhez, mint egyedüli menedékhez vezeti az embereket, hogy a szent szívből kiáradó kegyelmek a lelki egyensúlyt bennünk fenntartsák. Nagy szenvedések és küzdelmek korszakában, amilyen a jelen háború alkalma, különösen szükséges, hogy elforduljunk a világ bűnös szeretetétől s átérezzük sz. Pálnak intelmét: „Nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük." (Zsid. 13. 14.) A sok szenvedő szív s megtört lélek, a sírok kiáltása menyországra való fényt gyújt maga körül s hogy ez a fény folyton körülöttünk lebegő láng legyen, Jézus Szentséges szivéből kell a vigasztalást és az átujitó lelkierőt merítenünk. Jézus szeretetétől igy soha semmi se fog minket elválasztani. Ennek a szeretetnek állandóbb megerősítésére, a háborútól sújtott lelkek vigasztalására, az esztergomi „Jézus Szentséges Szivének tiszteletőrsége" társulat tagjai s a többi hivek számára, az esztergomi-vízivárosi sz. Ignácról elnevezett plébánia templomban lelkigyakorlatokat fogunk tartani. A háború borzalmainak sötétségébe azt a nagy hitet akarják a lelkigyakorlatok beállítani, hogy a fényes lelket csakis Jézus Szentséges Szivének szeretete képes belőlünk kiváltani. A vigaszos lelkigyakorlatok november 11-én (szombaton) este 6 órakor kezdődnek s 14-én (kedden) reggel befejeződnek. Vezető lelkiatya P. Biró Ferenc budapesti Jézus társasági atya lesz. Az ájtatosságra, mely a hősiesség s áldozat lelkét nevelik bennünk, kérjük a hivek buzgó s minél nagyobb számban [való megjelelenését, hogy a családoknak egybefűző köteléke Jézus Szentséges Szive legyen. A lelkigyakorlatok rendje: 11.-énszombaton este 6 órakor sz. beszéd s litánia. 12. én vasárnap reggel V28, 9 ós Vsll órakor sz. mise áldozással, 10 órakor szent beszéd ; este 6 órakor sz. beszéd s litánia. 13.-án hétfőn reggel 7, 8 és 9 órakor sz. mise áldozással ; este 6 órakor sz. beszéd, Jézus Sz. Szive szobrának megáldása s litánia. 14.-én kedden reggel 8 órakor sz. mise, közös áldozással. A sz. gyónás a reggeli órákban. A közös áldozáshoz a sz. gyónás hétfőn délután 3 órakor kezdődik. Esztergom, 1916. november hó 1. Esztergomi Vízivárosi Plébánia Hivatal. * Ma reggel mennek el az erdélyi menekültek. Értesítés jött az esztergomi rendőrséghez, hogy az Esztergomban tartózkodó erdélyi menekültek vasárnap reggel fél 8 órakor indulhatnak el az esztergomi pályaudvarról elhagyott hazájuk felé. Reggel 6 órakor élelmezésben részesülnek a rendőrkapitányságon, utána pedig kivonulnak az állomásra, hogy most már — remélhetőleg véglegesen — elhagyhassák Esztergomot, ahol tartózkodásuk utolsó napjai ugyancsak sok keserűséggel voltak egybekötve a hazautazás kétszeri lefújása miatt. * Kitartás a nagytrafik előtt. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a templomok és a nemesebb intézmények előtt ritkán látunk olyan tolongást, mint amilyent szombaton is észleltünk az esztergomi nagytrafik előtt. A port kavaró hideg szélben minden társadalmi osztálybeli férfi és nő tolongott az ajtó előtt. Azaz csak tolongott volna, ha az erélyes két csendőr le nem szorítja a járdáról. Délelőtt V2l2-kor ez volt a helyzet: Ügy száz emberre tehető csapat heccelte egymást s érthető méreggel tekintett minden .ujabb jövevény felé. Az uri kinézésű emberek legrosszabb fogadtatásban részesültek, mert a várakozóknak alapos volt a gyanújuk, hogy az ily fajta hamarább bekerül, mint a két óra óta várakozók. Nekünk az a véleményünk, hogy ha a dohánykészletet demokratikusabb érzékkel osztanák ki, kevesebb csendőrre lenne szükség s nem lopná százakra menő tömeg a drága munkaidőt. * Adományok a segély-akcióra. A hadbavonultak visszamaradt családtagjaik, de különösen apró gyermekeik segélyezésére alakult bizottságnak havonként közel 1000 K kiadása van és igy ez ideig 20.000 korona fordíttatott a honmentö, hazafias akcióra, sajnos a bizottság pénzkészlete már fogytán van, pedig éppen most, a reánk köszöntő téli időszakban lesz legégetőbb szükség a segélyre. Különösen fontosak tehát az ujabb adományok, mert csak ezek segítségével lesz módunk a téli időszak szükségleteivel megküzdhetni. Kétszeres köszönettel tartozom tehát O Eminenciájának, dr. Csernoch János hercegprímásnak, ki mult hó végén 400 korona ujabb kegyes adományával, továbbá, a méltóságos Főkáptalannak, mely nemes testület mult hó elején ismét 300 korona rendszeres segélyével volt szíves minket támogatni Ezenfelül adakoztak még: Szvohoda Vince zebegényi tanitó 5 K-t, és Pölczer Frigyes hadnagy, takarékpénztári tisztviselő 4 K-t. Fogadják a nemes szivü adakozók leghálásabb köszönetünket. A segélyező bizottság nevében. Bleszl Ferenc kir. tanácsos pénzkezelő elnök. * Miről beszélnek a vonaton? Egyik laptársunk irja a következő tapasztalatokat: Hajdanában az utazó ember ritkán zavarta útitársait olyan beszélgetési anyaggal, mely az élelmezés körül forgott. Ma a háború esztendejében akaratlanul is erre terelődik a beszéd s az útitársak, ismerősek és ismeretlenek egyaránt, minden dolog iránt érdeklödnek, ami bármilyen vonatkozásban az élelmiszerekkel és egyéb szükségleti cikkekkel áll vonatkozásban. Tessék csak a vonaton egy-két órai utat végigcsinálni. Az azelőtti békés utasok legtöbbször ha arra került a sor, a vasúti állomások vendéglőiben szokták apró étkezéseiket
