ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-01-26 / 4. szám

telve van olyan szebbnél szebb képekkel, melyek­nek tárgya az emberi élet mindenegyes ethikai szempontokkal kapcsolatos mozzanata, megnyilvá­nulása ; még pedig úgy és akképpen, ahogyan az egyénnek ezen kivirágzásai az öntudat szeme előtt megjelennek és magára a forrásra vissza­hatnak. Ilyen képföliratok láthatók itt: Önuralom, Szokásaink, Harc a saját nyelvünkkel, Az ön­vizsgálat ... A második képcsarnok fölirása: Bánásmód az emberekkel. Itt láthatók a legremekebb képek. Mindegyik olyan, mint a legegyenletesebben és igy legragyogóbbá kicsiszolt gyémánt. Nincs rajta az eredeti érdességből, merevségből, durvaságból semmi. Mindegyik kép azt sugallja, azt sugároz­tatja át belénk: légy szelid, megértő, elnéző, a jót mindenütt meglátó, külsőségekből nem vak­merően következtető, kegyeletes, jóra nevelő, mindenkivel jótevő, tapintatos . . . Mily fölséges tárgyú képek ezek! Magasztosán hasznos a céljuk, az tudniillik, hogy a belőlük kilövellő fényesség világítása mellett haladjunk életünk útjain és hogy erőforrásul szolgáljanak akkor és azon nemes törekvésünk elérésében, hogy egyrészt magunk a több, igazibb életet élhessük, másrészt mások­nak életét könnyebbé, boldogabbá, örömmel tel­tebbé tehessük. Miután a két képtáron átmentünk, még pe­dig oly módon, hogy az ott levő képeket életté tettük, saját életünkbe belemásoltuk, belépünk a harmadikba, melynek homlokzatán ez a fölirás áll: Önállóság. A falakon függő képek címei szerint az Önállóság nem más mint: függetlenség, vagy fölülemelkedés az emberi tekinteteken, a fájdal­maktól, szenvedésektől való félelmen, a rossz szenvedélyeken, a csüggetegségen, földi gazdagsá­gon, a sors szeszélyein. . . . Mindezen megindító képek egy fenkölt lélek finom ecsetvonásaival készültek; élethez hűen ido­muló szinei egy az életet minden vonatkozásában mélyen megértő sziv meleg palettájáról valók. Nem prédikációk az egyes fejezetek, hanem egy mindent nyitott szemmel néző és higgadtan itélő bölcsnek behizelgően kedves, egyszerűen közvet­len hangú csevegései. Olyanok mint az „Élet* folyamot tápláló, szelíden csobogó patakocskák, melyek azután az „Élet" folyamon át a „Művészi Élet" óceánjába sietnek, szakadnak . . . Foersternek ezt a bájos könyvét a Szociális Missiótársulat most második javított kiadásában adta ki. Örvendetes ujitást mutat az elsőhöz ha­sonlítva. Ez az ujitás, mondhatjuk javulás abban áll, hogy — mint magyarított könyvhöz illik — mindent magyarul olvashatunk benne, igy a költe­ményeket is; és a mi legfőbb, az egész könyv fordításának szelleme, nyelve igazi magyaros. Ezt a könyvet mindazoknak, akik életüket öntudatosan és annak magasztos célokat tartalmazó mivolta szerint akarják átélni, legőszintébb meleg­séggel ajánlom. Kapható a Központi Nővédelmi Hivatalban Budapesten, V. Gizella-tér 3. és Szent­István-Társulat könyvkereskedésében Budapesten, IV. Kecskeméti-utca 2. szám. Kurbély Vinee. HÍREK. Búcsú. A sereg indulásra készen, Töröld le lányka könnyedet, Ne sirj! Ne sirj! Ez úgy fáj nékem, Isten veled ! Isten veled ! Ha jegyesed még visszatérne Boldog lesz ifjú életed, De, ha elesne, tudd meg lányka A Haza vőlegénye lett! Dinnyés Árpád. Tarkaság. Az útszéli csárdában. (Valahol messze, hegyes Albánia szélin egy rozzant csárda. A törött ablakok mögül hangos kurjongatás hallik.) Petár (nagyot üt könyökével az asztalra). Hé korcsmáros 1 Száz szál gyertyát . . . Korcsmáros. Minek az hékás? Tán bizony kolduló barát vagy? Petár. Ne legyen az gondod! Mulatós ked­vem támadt. Korcsmáros. Tán bizony névnapja van? Petár. Ejnye, de fejin találtad a szöget. De az ám. Korcsmáros. Én is gondoltam. Mert az ember csak akkor mulat hangosan, mikor vagy a névnapját üli, vagy amikor a vesztét érzi. Petár (kissé elgondolkodva). No az ám. Jól tapogatódzol! Veszett ügy van a lajbim zsebében. Korcsmáros (gyanakodva). Az úr talán vég­rehajtó. Mert akkor föl is út, le is út. Az én becsü­letes korcsmámban bizony nem fog vigadozni egy végrehajtó se. Petár. Tévedsz barátom ! Nem vagyok végre­hajtó. Bár inkább annak születtem volna. Haj barátom ! Sövid az élet, örök a sir . . . Korcsmáros. Teringettét! De változatos az úr kedve. Egyszer sir, egyszer nevet. Petár. Ilyen volt az én életem is. Egyszer sirtam, máskor nevettem. Korcsmáros. És csak igy gyalogosan járja az út porát? Petár (könnyedén vállat von). Csak igy. Korcsmáros. Olcsó utazás. Petár. Meghiszem azt. Én ilyen olcsón utaz­tam már. Korcsmáros. Hogy-hogy ? Petár. De az ám. Schweiczböl Belgrádig potom egy koronáért utaztam. Korcsmáros. No az olcsóság. Petár (elkomorodva). De bár ne utaztam volna. Inkább maradtam volna veszteg. Korcsmáros. Hja uram! Ha tudnám, hogy gödörbe lépek, nem mennék ki a csárdából. Petár. Okos beszéd. De mikor az embert vágyai vezérlik . . . Korcsmáros. Addig takaródzunk, mig a ta­karónk ér. Petár. No ez csak afféle közmondás. Dehát a közmondásból nem élhet az ember. A kis gye­rek is a több után nyúl. Korcsmáros. De meg is égeti az ujját gyakran. Petár. Sokszor, sokszor. Én is megégettem az ujjam. Meg a másét is. Eh! Korcsmáros. Nono 1 Petár. Semmi nono! Ne higye, képzelődő vagyok. (Dúdolni kezd.) Elmennék én, De nem tudom hová . .. Korcsmáros. Hová? Hát haza! Petár. Haza? Vájjon hol is az én hazám? Magam se tudom. Megyek amerre látok. Céltalanul. Korcsmáros. Sajnálom magát. Petár. Sose sajnáljon. Én már túl vagyok azon, ami után maga még csak álmodni mer. Mindenem volt. Korcsmáros. De csak volt. Petár. Volt, volt. És nincs. Én már lepasz­szoltam. A játszmát elvesztettem. Hazardíroztam. A hamis kártyások mindenemből kifosztottak. Korcsmáros. No az elég baj. Petár. Baj, baj. S most vándorló legény lettem. De király vagyok én még. Az országút királya. Ide nem kell protekció, instancia, bók, szolgásáé. Igazi úr vagyok. Nagyobb úr mint azelőtt! Ha-ha-ha! (Ugy kacag, hogy könnyei is előjönnek.) Járom az országút porát. . . Az országút porát . . . Fery. * József főherceg levelet irt Esztergomba s ezen sorokkal Kanter Károly prelátus-kanonokot tüntette ki. A levélben a következők foglaltatnak: „Hálás köszönet jó kivánataiért és imáiért. Itt nehéz napokat éltünk. De az Isten nem fogja elhagyni igaz ügyünket és hős katonáimat. Őszinte üdvözlettel Méltóságodnak igaz tisztelője : József főherceg. Harctér, 1916. I. 16." * Főegyházmegyei hirek. Neszmélyi Gás­pár nyitraegerszegi plébános az újlaki alesperesi kerület rendes esperesévé, Falath Ágoston ud­varnoki plébános ugyanazon kerület tanfelügyelő esperesévé neveztetett ki. — Balázsy József sze­nicei plébános a szenicei alesperesi kerület ren­des alesperesévé, Zsekó Bernát Károly jablánci plébános ugyanazon kerület tanfelügyelő alespe­resévé neveztettek ki. * A katonalelkészek sorsa a háborúban. A magyar-osztrák hadsereg tábori püspöke, Bjelik Imre ez év elején kiadta egybegyűjtve a háború alatti körleveleit és rendelkezéseit. Ezen könyv­ben statisztikát közöl a tábori lelkészek sorsáról. Hősi halált halt a harcmezőn: Rozman Valentin katonalelkész. Meghalt a harctéren szerzett betegség­ben : tizenegy katonalelkész. Megsebesültek: tizen, közöttük Pálű Lajos főegyházmegyénk papja. Hadifogságba estek: Negyvenketten, köztük több magyar is van. Kitüntetésben részesült: több mint 600 katonalelkész. Többen közülök a „Signum laudis" nevezetű érdemkeresztet nyerték el, amelyet csak harcoló tiszteknek adnak. Ebből világos, hogy a katonalelkészek harcolni is segítettek. * Köszönetnyilvánítás. Ö Eminenciája, ke­gyelmes főpásztorunk az ebeczki iskola építési költségeiből fenmaradt 700 korona adósság vég­leges törlesztésére hétszáz korona összeget kegyes­kedett adományozni. Az ebeczki iskolának adott ezen adományért az ebeczki hivek, az iskolaszék és a maga nevében is a legmélyebb háláját tol­mácsolja Laczkó Lajos iskolaszéki elnök. * Közgyűlés. Az esztergomi sétahely szépítő egyesület január 30-án (vasárnap) d. e. 11 órakor az Esztergomi Takarékpénztár R.-T. tanácstermé­ben bizottsági ülést és azt követőleg közgyűlést tart. * A jószivü közönség figyelmébe. Az esz­tergomi hadikórházak felszerelése idején a közön­ség köréből sokan ajándékoztak tollvánkosokat és huzatokat a kórházaknak. Ezek a nagylelkű ado­mányokból származó felszerelési tárgyak azonban megfogytak, mivel sokat a ragályos betegek után el kellett belőlük égetni. A közönség körében oly fényes példákban megnyilvánul áldozatkészség bá­torít fel, hogy ez irányban ismét kérelemmel álljak elő. A jó szivvel felajánlott tollvánkos és huzat­neműt, kérem hozzám beküldeni, hogy a kórhá­zakban levő hiányokat ezekből pótolhassam. — Tisztelettel Perényi alispánné. * Betegápoló kispapok uj egyenruhája. Az esztergomi theologusok, akik sebesült katonák ápolására hivattak be, Laibachban a hadi kórhá­zakban működnek s a hadvezetőség a reverenda helyett mostani hivatásukhoz és foglalkozásukhoz alkalmas egyenruhát csináltatott nekik. * Furcsa tüzelőfa beszerzés. A közönség részéről már többször felhangzott panasz az újsá­gokban is helyet talált s akörül forog, hogy a fadrágaság folytán a szegényebb nép valóságos irtó háborút intéz mindennemű : élő, élettelen, de de elvihető faanyag ellen. A deszka és léckeríté­sek a város minden részében csúnyául meg vannak rongálva. Legvakmerőbbek mégis a Szentgyörgy­mezőre levezető Vár-utcában voltak a tolvajok, ahol az utca elején lévő nagy kertnek kerítését teljesen kidöntötték egész hosszában és nemsokára az elszállítást is befejezik. Legsajnálatosabb mégis, hogy a fainségesek az utakon és a sétatereken diszlő fákat derékban lefűrészelik. * A festőművész levele a katonalelkészek­ről. A háború a művészeknek se kegyelmezett s igy Thuri Jobbágy Miklós festőművész is a harc­téren kezeli az ecsetet és a fegyvert felváltva. Egy levele a kezünkbe került s a többi között a következő érdekes eseteket olvastuk benne: . . . Bizonyára érdekelni fogja az a gyönyörű eset, amit még a múltkoriban hallottam báró Lutgendorf Casimir altábornagytól. Épen azalatt történt, mialatt a portraitját festettem, hogy az egyik, parancsnoksága alatt álló ezredhez két kath. tábori lelkész ment ki a frontra. Estefelé érkeztek meg s az ezred éppen akkor kapott egy borzasztó rohamot az oroszoktól. A katonalelkészek mind­ketten habozás nélkül fegyvert ragadtak s reggelig ott küzdöttek az arcvonalban együtt a tisztekkel és legénységgel. Az esetet telefonon jelentették bár Lutgendorfnak s igy akkor még a neveket ő sem tudta. Van még a levélben egy másik különös hír is. Ez pedig igy hangzik: „Igen kedves esetet mesélt el egy itt átutazó 31-es osztrák Landwehr kapitány. Az ezred helyét változtatta s a tábori lelkészük valahogy eltévedt tőlük s irányt vesztve már — anélkül, hogy tudta volna — az oroszok felé közeledett. Egyszer csak szemben találja magát egy orosz tábori lelkésszel. Az orosz pap megmagyarázván merre van az út visszafelé, a legszivélyésebben elbúcsú­zott kollégájától s mindketten visszasétáltak híveik­hez. Hát nem kedves dolog ez?" * A karácsonyi jótékonyságról leszámo­lás. Egy hete, hogy megjelent az esztergomi háborús jótékonykodás azon részének leszámolása, amely dr. Perényi Káimánnénak vezetése alatt áll. Ä leszámolásból örömmel értesülünk, hogy a jótékonyság ily gazdag pénzbeli és természetbeni ajándékokban bővelkedik s megnyugvással tölthet el mindenkit az a tény, hogy városunkban minden jótékonysági akció a legszigorúbb elszámolás mel­lett történik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom