ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-08-06 / 32. szám

csak törvényhozási uton lehet segíteni, hogy ez megtörténjék, azt a nők csak akkor fogják kivárhatni, ha választójoguk lesz. Gsak ennek segítségével érhetik el, hogy minden iskolát megnyissanak a nők előtt és hogy az az elv érvényesüljön törvény utján: a munkát értéke szerint és nem ahoz képest kell díjazni, hogy nő vagy férfi végezte-e? Magyarországon régebben a nő magánjogi helyzete jobb volt, mint más országokban, másutt nem rendelkezett a férjes asszony saját vagyona és keresete fölött, nem ismerték a házastársak közszerzeményét, az özvegyi jog nem volt anynyira méltányos, mint nálunk. Annál sajnálatosabb, hogy mig külföldön állandóan javult a nő magánjogi helyzete, nálunk nem haladt a korral, nem módosult a gazdasági viszonyok változásával. Már másfél évtized óta dolgoznak törvénytudósaink egy uj polgári törvénykönyv tervezetével, ebből azt a reményt meríthettük, hogy ismét visszahelyezik a magyar nőt régi magánjogi helyzetébe, amelyben az európai nők közt legbecsültebb, legméltányosabb helyzetű volt; hittük, hogy ebben a törvénykönyvben, amely megveti a magyar nő jövőbeli helyzetének alapjait, törvényalkotóink figyelembe veszik e modern törvényhozás tanulságait. Keservesen csalódtunk. A tervezet szerint a feleségnek jövőben is parancsol az ura, övé a „döntő" szó a családi ügyekben. A nő változott gazdasági helyzetét csak annyiban veszi tudomásul a törvényjavaslat, amennyiben háromszoros kötelességgel! terheli meg, a házi dolgok rendbentartása mellett szükség esetén köteles férjét munkájában támogatni, sőt önállóan is keresni. Még ezen a tervezeten is rontott a képviselőház jogi bizottsága, amely teljesen semmibe vette a nők kívánságait. E bizottság eljárása azt a korántsem örvendetes, de megdönthetetlen meggyőződést szolgáltatta a magyar nőnek, hogy nincsenek a törvényhozásban jogainak szószólói, védői és nem is lesznek addig, mig önmagának nem lesz beleszólása a törvényhozásba. A háború okozta élelmezési nehézségek kétségtelenül bebizonyitották, hogy a férfiak képtelenek közmegelégedésre elintézni ezt a mindennél fontosabb ügyet. A fogyasztók és a fogyasztási cikkeket felhasználó háziasszonyok kívánságait a vámpolitikai kérdések elintézésében sem vették eddig sohasem tekintetbe a kormányok, mert hiszen a nők nem választók és igy nem gyakorolhatnak befolyást a kormányok sorsára. Magyarországon, a gyermekvédelem klasszikus hazájában is megtűri a férfi-kormányzat, hogy fejletlen gyermekeket rogyásig fogjanak be gyári üzemek munkájába. Az anya pedig politikai jogok hiján nem védheti meg a saját testéből való testet, saját szive vérét. Serényen szervezik most a közegészségügyet, talán kezdik belátni, mily végzetes tévedést követett el az államhatalom, mikor nemcsak kizárta a nő közreműködését az államügyekből, felhasználatlanul hagyva nagy morális értékeket, de teljesen elhanyagolta a nő gazdasági helyzetének biztosítását, képességeinek érvényesítését, holott ez lett volna az a szilárd talaj, amelyen egészséges nemzedékek jövője megalapozható. Csak a nő gazdasági helyzetének biztosításával, képességeinek érvényesülésével juthatunk arra a tisztább erkölcsi alapra, amely az egészséges uj nemzedék nélkülözhetetlen előfeltétele. A férfi felelőség nélküli, korlátozatlan nemi élete, a nő lealacsonyitása merő élvezeti cikké, az alkohol korlátlan fogyasztásának lehetősége „hetediziglen" megrontják az ártatlan jövő nemzedékeket és fölötte sürgőssé teszik, hogy a törvényalkotásból kivegyék részüket az értelmes, öntudatos nők, korunk nemi életének Augias-istállóját csak az ő közreműködésükkel lehet megtisztítani. Csakis oly országokban, ahol a nők teljesen egyenjogú választópolgárok, sikerült megalkotni azokat a törvényeket, amelyek valóban emberekhez méltó társadalmi viszonyokat teremtettek: az alkoholfogyasztás tilalmát, munkabér-minimumok és munkaidő törvényes szabályozását, a leányok védelmi korának fölemelését, fertőző nemi betegségek szigorú megtorlását stb. Hogy megkezdhessék a társadalmi helyzet javításának korszakalkotó nagy munkáját, a nőknek türelmetlenül sürgetniök kell azt a szerszámot, amelynek segítségével ez a munka elvégezhető: a választójogot. Ha a világ minden táján minden asszony egyöntetűen és egyértelműen fog munkához, meg tudják teremteni azt a világot, amelyben élni érdemes, amelynek benépesítését örömmel vállalhatják, amelyben az emberek nem dúlják fel egymás békéjét, boldogságát, nyugalmát. Mellemé Miskolczy Eugénia. A hallgatag király. A „Germania" c. folyóirat Luganóból az alábbi hangulatképet kapta az olasz király környezetéből. Viktor Emánuel nagyon szótlan férfiú lett. A háború kitörése óta véleményét semilyen formában, seminő módon, semmi körülmények között nem nyilvánította. Úgy viselkedik a dolgokkal szemben, mintha azok nem érdekelnék őt. Csak egyszer mondta egy küldöttségnek, amely hódolatát fejezte ki előtte: „Én az Önök háborúját viselem, tehát becsületem megköveteli, hogy az önök háborúját jól viseljem." Im hát félreérthetetlen módon megmondotta ezzel hogy az ő vállán nyugszik e háború minden felelőssége. Minden egyéb nyilatkozat, amelyet a király szájába adtak, kitalált koholmány. A francia és angol követségek rendezte nagy ünnepségek egyikén sem vett részt a király, Asquit-ot sem fogadta, — betegség miatt, — ami Renell Rood-t (aki tudvalevőleg ez alkalommal sok mindent szeretett volna elérni a királynál) nem kis zavarba hozta. D' Annunziót egyszer fogadta a király, sőt egy más alkalommal környezetében lefényképeztette. Még át is ölelte D

1 Annunziót, kezét is jól megrázta — de semmit sem mondott, mint néhány jelentéktelen szót. Salandra és Sonnino többször megkísérelték, hogy a királyt szólásra birják, de eredménytelenül. Mert a király mindnyájukat a legnagyobb türelemmel végig hallgatta, de nem szólt semmit. Midőn tavaly Nápolyban a király meglátogatta a Teatro San Carlo színházat, a néptömeg szenvedélyes ovációt rendezett. Viktor Emánuel akkor Sonnino, Salandra és Carcano kamarai titkár kíséretében volt. A nép éljenzése egyre üvöltőbb lett, mire a király azt kérdezte Sonninotól, vájjon ezek az örömrivalgások a háború mellett, vagy ellene szólanak. Midőn Sonnino azt felelte: „A háború mellett!" a király gúnyos hangon szólt Salandrához: „Köszönjön ön a népnek Salandra úr!" A turini forradalmat, — másnak nem lehet mondani az 1915 május elseji vérfürdőt, amikor a szervezett munkásság protestált a király ellen, mikor értésére adták, hogy e fölkelésnél 70 munkás vesztette életét, e szavakkal fogadta: „Turin az első csata, melyet az olasz néppel szemben megnyert, Salandra!" Ettől kezdve szabadulni akart Salandrától és Sonninotól, és Giolittit fogadta maga mellé. De csakhamar robbantak, ropogtak a bombák Itália városaiban, sőt még a Quirinál közelében is. Giolitti oly későn vállalta magára a kabinet alakítást, hogy a királynak már nem volt alkalma választani. Salandra és Sonnino megszervezték háborújukat, a király pedig hallgatásba merült. Mire Viktor Emánuel újra szóra nyitja ajakát, már vége lesz az olasz háborúnak. Doroghi. HIREK. Fölfedezések útja. — Karcolat. — Ó, az igazi magyar kultúrkép, ahogy a gyorsvonat az egyperces állomásokon megáll. A mozdonyvezető minden gyűlöletét és kicsinylését főleg azzal fejezi ki, hogy nagyon későn kezd fékezni s igy a vonat erős lódulással kifut a pályaudvarról s a közönség lekésési őrületbe esik. — Ihi, ahá, haj-haj! — Jaj, jaj. Megállj! — Főnök úr intsen! Rendelje vissza. Dehogy rendeli! Nem is jönne vissza a mozdonyvezető, hanem a mozdonyból kihajolva mulat, hogy a hegyes cipősarkú dáma hogy tipródik a pálya hegyes kövein. — Csak sietni, sietni! — harsogja a kalauz. Sikerült felkapaszkodnunk, de bár ne sikerült volna. Az utasok mulatsága és gúnytárgya lettünk. Finoman mulattak felszállásunkon s még Párkánynánán is mutogatott ránk egy „alig bakfis" és egy ötéves gyerek : — Ez tudott a legjobban futni! Nem szóltam, hanem többször morogva megcsattogtattam többször plombált és arannyal foltozott fogsoromat, mire a bakfis s a pulya kölyök bemenekültek a szakaszba s az ablakon mutogattak ki még gúnyosabban: — Mama! ez volt a futó! — No csak fussatok az orosz lövészárkokba, kívántam nekik s eközben a gyorsvonat el is indult s az átokkal ellentétben Galánta felé cipelte őket. Nagy a Gondviselés! Már készen volt számomra a vigasztalás. Vágujhely prépostjával találtam magam szemben s egyszerre átfutott szemeim előtt egy még csemete életű kép, amikor a prépost úr szombat délelőttönként az aulában kiadta az újságba való heti híreket. Szépen illik neki a gyűrű s a kereszt az aranylánccal, de még jobban illik az a szerény kedvesség, amelyet egy szegény újságíró és „felfedező" iránt tanusit, akinek aligha lesz keresztje és gyűrűje. (Keresztje ugyan elég van, de azzal nem dicsekszik.) A prépost úr a vaspályák szakszerű magyarázatába kezd, de végtére is oda lukad ki, hogy látogassam meg Vágujhelyen, annál is inkább, mert már a délután folyamán vissza lehet jönni. — El, el fogok menni mindenesetre — rebegem meghatva. (Azt azonban előre nem mondtam meg, hogy csak a másnap délutáni vonattal szándékozom majd visszatérni, mert a jó koszt után édes a nyugalom !) Ismét egy gyorsvonat! A prépost úr elrepült Budapest felé. Már a Léva felé induló vicinális is csikorog-nyikorog a háttérben s én még mindig nem tudom, hogy Kernenden szállok-e le, vagy pedig Lévára fogok törekedni ?! Nem nagyon törtem a fejemet, mert gondoltam, hogy a lassú vicinálison úgyis ráérek gondolkozni. Fel-Fedező. * Személyi hirek. Bogisich Mihály v. püspök, dr. Horváth Ferenc és dr. Machovich Gyula prel.-kanonokok a mult hét folyamán visszaérkeztek Esztergomba. * Főegyházmegyei hirek. Stibló Ágoston óbarsi plébános aug. 3-án tette le a plébánosi esküt dr. Rajner Lajos püspök előtt. Az eskünél dr. Drahos János érseki titkár segédkezett. — Dr. Heszek Mátyás Selmeczbányára küldetett kisegítő segédlelkésznek. — Molitor Tádé miavai plébános meghalt július 22-én életének 51. és áldozópapságának 27. évében; Holéczy Ignác ny. tallósi plébános, sz. Adalbert intézeti tag meghalt július 21-én. 1837-ben született és 1860-ban szentelték áldozópappá; Rasticza Tódor nyug. vágszakalyi plébános meghalt júl. 29-én. 1836-ban született, 1861-ben lett áldozópap. R. i. p. * Hol szabad gabonát vásárolni? Az idei gabonatermés forgalomba hozataláról szóló 1750— 1916. sz. M. E. rendelet 5. §.-nak második bekezdése értelmében az alispán indokolt felterjesztésére a kereskedelemügyi miniszter a földmivelésügyi és a belügyminiszterekkel egyetértőleg egyes városoknak megengedheti, hogy azok lakossága a városi polgármester által ennek megfelelöleg kiállított vásárlási igazolvány alapján az illető város területén kivül a vármegye területéhez tartozó két járás területéről is beszerezhesse minden közvetítő kizárásával, közvetlen a termelőktől háztartási szükséglete fedezésére igénybe vehető terménymennyiséget. Ezen az alapon dr. Perényi Kálmán alispán és dr. Antony Béla polgármester kieszközölték a keresk. minisztériumban, hogy Esztergom város lakossága a város területén kivül Tokod, Nagysáp, Baj na, Epöl, Bény, Köbölkút és Muzsla községek területén is beszerezheti gabona és Jisztszükségletét a város polgármestere által kiállított vásárlási igazolvány ellenében. * Városi közgyűlés. Esztergom szab. kir. város képviselőtestületének augusztus hó 7.-én d. u. 4 órakor tartandó rendkívüli közgyűlésének tárgysorozata: 1. Dr. Rajner Lajos püspök, ált. érseki helynök'ur köszönő válasza az aranymiséje alkalmából hozzáintézett üdvözlésre vonatkozólag. 2. Az Esztergom-szászvári kőszénbánya részvénytársaság dorogi telepéről való árambeszerzés szükségleteire felveendő kölcsön felvételének elhatározása. 3. A törvényhozás által a városi tisztviselők és alkalmazottak részére megállapított háborús segély egy részének beszerzési előleg címén való engedélyezése. 4. Az esztergomi bérkocsi-iparosok kérelme a bérkocsi viteldijaknak 50°/o-os emelése iránt. 5. A folyó évi julis havi pénztár vizsgálati jegyzőkönyvek. * Halálozás. Csögley Franciska mult hó 24-én 2 hónapi szenvedés után 50 éves korában elhunyt. A megboldogultban Csögley Kálmán ipolyszécsénykei plébános nővérét gyászolja. * Miniszteri dicséret. Az esztergomi tanítóképzőben a kertészkedés terén mind a négy tanévben leginkább kitűnt Ehrlich József s ezért miniszteri dicséretet és 20 korona jutalmat kapott.