ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916
1916-07-23 / 30. szám
óvónők ezentúl magánúton is végezhetik a tanítónőképző III. és IV. osztályát és ily módon szerezhetik meg a tanítónői oklevelet, de csak azon feltétel mellett, ha az óvónőképző-intézetet mint rendes növendékek végezték és egy évig valamely népiskolában gyakorlatilag működtek. Az óvónők kétségkívül mély hálával adóznak a bibornok-hercegprimás eme kegyes jóságáért, aki terhes gondjai között is"szivén viselte az óvónők érdekeit. * Elköltözött az őrnagy ur. Városunknak népszerű, de egyben régi magyar uri stilusu lakója volt Marton Géza nyűg, huszárőrnagy, aki a Vöröskereszt-kórház során lakott tágas uri házában. Urral-paraszttal szóba állott s hangos nyíltsággal mondta el politikai nézetét s kommentálta a harctéri híreket. A világháború kissé elkomoritotta, mert a nevelt fia elesett a harctéren. Talán ezért menekült a régi emlékek színteréről. Házát eladta egy pesti urnák s Budapestre költözött. A házban most dr. Antony Béla polgármester lakik. * Sürgetik az adót. A budapesti pénzügyigazgatóság felhívta a közigazgatási hivatalokat, hogy a hátralékos adót sürgősen hajtsák be s értesítsék a közönséget, hogy most már fizessenek, mert a termények értékesítéséből pénzhez jutottak. Az államnak is kiválóan szüksége van a pénzre a mai viszonyok között. * Hadianyagok gyűjtése. Ujabb felhívás jelent meg, amely szerint a hadsegélyző hivatal nemcsak rongyokat, hanem papir, gumi, staniol, ón, gyapjú és kaucsuk hulladékokat is gyűjt. A gyapjuhulladékokból takarókat, a papírhulladékokból pedig kátránypapirokat készítenek, mert ezen dolgok készítéséhez a szükséges anyagokat külföldről nem lehet szállítani. * Ne együnk húst. Nagyot bámul az ember, amikor ezt a felszólítást olvassa s ugyancsak furcsán kérdi: hát ki eszik húst? Kit kell arra figyelmeztetni, hogy korlátozza a húsevést, mert az az egészségre úgysem hasznos ? Tudomásunk -és saját tapasztalatunk szerint a közönséges halandók ma már sátoros ünnepkor is csak mutatóban láthatnak húst az asztalukon, igy tehát igazán nem értjük, hogy kinek akar a miniszteri rendelet egészségi felvilágosítással szolgálni, amikor a húsfogyasztás csökkentésére rendeletet ad hűségesen minden törvényhatóságnak. Egész komolyan tessék venni a dolgot, ilyen rendelet tényleg megjelent. Azt mondja a rendelet, hogy amikor eltiltotta a marhahúsnak, borjúhúsnak és sertéshúsnak a hét két napján való kimérését, ez az intézkedés nem azt jelentette, mintha a közönséget valamely pótolhatatlan életszükséglet kielégítésétől fosztaná meg. Az orvosi tudomány ugyanis már régen megállapította, hogy a húsétel az emberi szervezet erejének fentartása és fokozása szempontjából egyáltalában nem nélkülözhetetlen tápszer, sőt ellenkezőleg, éppen a hússal való táplálkozás az, ami határozottan káros elváltozásokat idéz elő az emberi szervezetben. Elsősorban tehát a törvényhatóságokra vár az a feladat, mondja a miniszter, hogy a húsfogyasztás korlátozásának eszméjét minél szélesebb körben népszerűsítsék. Meggyőződésem, mondja továbbá, hogy a törvényhatóságok, amelyek ezekben á nehéz időkben — ősi hagyományaikhoz híven — a társadalom erős oszlopainak bizonyultak, lelkes szószólói lesznek a húsfogyasztás korlátozásához fűződő nagyfontosságú hadügyi, közgazdasági és közegészségügyi érdekeknek. Ami ezt illeti, előre mondhatjuk, hogy a törvényhatóságok feladata nem lesz nehéz. Hazafias szellemű, egészségi okokkal magyarázó rendeletek nélkül sem eszünk mi húst. Különösen amióta az uj, igazán maximális árakat léptették életbe. Nem is nekünk kellett volna címezni ezt a rendeletet, hanem egyenesen az árdrágítóknak. Azok esznek húst. Naponkint többet, mint mi hónapok alatt. Ezeket azonban csak úgy lehetne kényszeríteni a vegetáriánus életmódra, ha valamennyit becsuknák s kissé megkoplaltatnák őket. * Akiket nem mentenek fel. A kormány tényleg foglalkozik a felmentések megszorításával. A kormány álláspontja általában az, hogy a katonai felmentések határa immár betelt és ujabb felmentéseket nem engedélyez. Csak a legritkább esetekben, az igazi nélkülözhetetlenség bizonyításával szemben tesz a kormány az ujabb kérvények elbírálásánál kivételt, de itt is fennáll az az elv, hogy csak az idősebb népfelkelőkről lehet szó. Igy az első hat fiatal évfolyamból senkisem menthető fel; 24 éven alul nincs többé felmentés. Ami a felmentettek behívását illeti, ez iránt még nincs végleges intézkedés. Egyesek szerint legközelebb várható a legfiatalabb évfolyambeli felmentettek részleges behívása. A kormány rendeletet adott ki a felmentettek szigorúbb ellenőrzésére és e szerint a jogcímeket meg fogják rostálni. * Szobormegáldás Laksárujfalun. Hogy a háború okozta nehéz idők dacára is él a hivek szivében a templom iránti kegyelet és áldozatkészség szelleme, annak fényes tanújelét adta Laksárujfalu Pozsony vármegyei község, ahol Szeder Sándor burszentgyörgyi esperes f. hó 16-án d. u. fényes ünnepség keretében áldotta meg sz. Péter és sz. Pál apostoloknak 200 esztendős művészi kivitelű remek szépen restaurált szobrait, amelyeket Berényi Jenő plébános ügybuzgósága és művészi szakértelme varázsolt elő a hosszú feledés homályából és 20 évi számkivetés után a templom szentélyébe visszahelyezett. A szobrokat Cigánek József jólelkű hivő restauráltatta 500 korona költséggel. A megáldott szobrok előtt a hivek kegyelete egyesült ősatyáik szellemével, kik 200 év előtt ugyanezen szobrok előtt imádkoztak és buzgó fohászban kérték az Egek Urát, hogy minél előbb ragyogjon fel ismét a vallásos buzgóság és áradjon szét az országban a béke és boldogság napja, amely oly megelégedetté varázsolta két évszázad előtt, ezen szobrok tövében imázó őseik életét! * Felfordult szeneskoesi. Pénteken délelőtt valamelyik szállítócég kőszenet akart felvontatni a várhegy meredek útján. A kocsisok nagy hangon nógatták a szállítmány elébe fogott négy lovat, azok jobbra-balra szaladtak, fölfelé azonban semmiesetre se akartak menni. A közönségnek nem volt kellemes ez a látványosság, mert a lovak a széles úton ide-oda kóvályogtak s ugyancsak kellett vigyázni, hogy az ember el ne tiportassa magát. A lovak végre is úgy oldották meg a kérdést, hogy egy erőteljesebb biztatásra hátra ugrottak s a nagy stráfszekeret felfordították. A kocsis és a segítő orosz keleti nyugalommal rátelepedtek a kifordult szénre és pipázgatva pihenték ki az előbbi küzködés fáradalmait. * Védekezés a mozdonyszikrák gyujtogatása ellen. Az aratási időszakban gyakran megtörténik, hogy a vasút mentén levő termés a mozdony szikráitól meggyullad és elég. Erre való tekintetből dr. Perényi Kálmán alispán most sürgős rendeletet küldött a megyebeli községek elöljáróságainak, melyben felhívja őket, miszerint a gazdaközönséget saját érdekeire való figyelmeztetéssel utasítsák, hogy a már learatott gabonát a vasúti pályatestektől számított 95 méter távolságon belül fel ne halmozzák. Azok a termelők pedig, kiknek terménye földjük keskenysége miatt ilyen távolságra el nem helyezhető, jószágukat a lehető legrövidebb idő alatt takarítsák be. Általában még a mozdonyszikrák által okozható terméskárok csökkentése céljából az alispán még a következőket ajánlja az I. fokú hatóság figyelmébe: 1. a pályamenti birtokosok, illetve bérlők a mezei termények learatását ott, ahol a termés egyenlően beérett, a vasúthoz legközelebb eső részén kezdjék meg. 2. a tarlót a vasút felől mindjárt a a learatás után tisztogassák fel és a pályával párhuzamosan haladéktalanul védő barázdákat szántsanak. Ez az intézkedés a mostani háborús viszonyok között fokozott jelentőséggel bir, mert hozzájárul ahhoz, hogy a rendelkezésre álló gabona a közfogyasztás céljaira biztosíttassák és semmi ebből kárba ne vesszen. 1 * Elvitték a harangokat. Mosonmegyében a katonai hatóság nagyrészt már leszereltette a hadvezetőség részére felajánlott harangokat. A harangok levétele természetesen nem mindennapi eset és a községekben a nép nagy tömegben nézte, mint veszik le és szállítják el kedvelt harangjait. Sok szem nedves lett a könnyektől. Utoljára meghúzták valamennyi harangot — búcsúszó gyanánt — és mikor a virágokkal borított harangokat elvitték, utolsó útjukon a többi harang zúgása és a meghatottságtól csendesen könnyező emberek kisérték. Hangulatos, szivetmarkoló jelenet volt, oly anyag, melyből újra egy Schiller: „Die Glocke" születhetne. * A gabona feletetése tilos. A kormány a gabonatermés zár alá vételéről kiadott rendelet kiegészitéseképen kimondja, hogy a gazdasági szükséglet cimén búzát, rozsot, vagy kétszerest az állatállomány szükségletére számításba venni senkinek sem szabad és akár a házi akár a gazdasági szükséglet cimén megtartott vagy megvásárolt búzát, rozsot és kétszerest állatok etetésére felhasználni tilos. A tilalom megszegése fogházbüntetéssel jár. * Ujoneok vizsgalatján. Őrnagy: Mondd csak fiam, tudsz irni? — Újonc : Igenis, tudok ! — Őrnagy: Hát olvasni? •— Újonc : Azt is tudok ! — Őrnagy : Hát számolni ? — Azt is tudok! — Őrnagy: Mondd csak fiam, mi vagy te civil életben? — Újonc : Igazgató-tanító ! * I. Petár puskáiból. A legújabb kor leggyászosabb fejezetét fogja megírni a történetíró, ha majdan a Karagyorgyevics-dinasztia végnapjait s ezzel Szerbiának pusztulását örökíti meg. Az esztelen hatalmi vágytól megittasodott uralkodó családnak szerepét és múlandóságát juttatja eszünkbe a napokban szemünk elé került I. Petár szerb király testőrségénél használt puska. Hadizsákmányként jutott magyar katona kezébe Petár král puskája, mely teljes épségében ma is használható, de most már nem ellenünk. Ezt a lovassági karabélyt a král lovastestőrsége használta s a sok cirillbetűs felíráson kivül a fegyveragyon Petár koronája alatt a monogramm is hitelesen bizonyítja, hogy az a katona, ki evvel volt fölszerelve, a : király
