ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-06-11 / 24. szám

XXL évfolyam. Esztergom, 1916. június 11. 24. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Főmunkatársak: KEMÉNYFY K. DÁNIEL és Dr. SEBŐK IMRE. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: ROLKÓ BÉLA. Kéziratok és előfizetések Káptalan-tér 1. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A papság a háború után. Esztergom, 1916. június 10. Pünkösd a megújulás, a megvilágositás, megerősítés és a megszentelés ünnepe. Jelenti a lendületet, mely jót és nagyot akar; jelenti a lelkületet, melyben a nagy érzések s erők forrására akadunk s majdnem maga tud uj világot teremteni. Ha valami, a világháború legalkalmasabb a pünkösdi érzések felkeltésére. Különben is a sajtó rég tele van a közélet, a közgazdaság, a tudomány s a politika terén beálló nagy változások s uj alakulások fejtegetésével. Szükséges a jövendővel eleve, a békeidő beköszöntése előtt foglalkozni, hogy az alapok idejében le legyenek rakva és a háború küzdelmeiben a nemzetnek legalább jövőjének biztosításában legyen megnyugvása. Az tiszta dolog, hogy minden téren nagy változások s átalakulások lesznek. Abból, amit megszoktunk sok fog elavulni s uj viszonyok, érdekkörök lépnek helyébe. Az is tény, hogy a jövendő nehéz, kényes, válságos és bonyodalmas problémákat fog feltárni. De azért ma még nem lehet természetesen arról szó, hogy a jövő képét előre megfesse bárki. Ennek csak körvonaláról lehet helyes érzékkel beszélni s elmélkedni, hogy igy előrelátással gondolkodjék kiki, minden szervezet s intézmény az uj keretekbe való uj és nagy feladatok mérlegelésére. Egy fegyelmezett szervezetnek s intézménynek a háborúból eredő uj kötelességekkel indokolt törődnie, és le kell szűrnie a háború eredményeinek s tanulságainak okos gyümölcsöztetését. Szóval: a felkészülés, állapotába kell lépni, hogy ne találjon bennünket a béke fölkészületlenül. Minden háború eredménye pláne ilyen világháborúé, az egyházra s annak szolgáira nehéz és komoly helyzetet teremt. Hivatásbeli tekintetben a papságnak a háború után nagy erőt kell kifejtenie a családok bánatának s küzdelmeinek lelki gyógyítására. Bele kell markolnia a lélek nevelésébe s a megingó lelkeket a vigasztalás s a hitbeli megerősítés fegyvereivel szükséges ellátnia. Olyan súlyos esemény s borzalom, milyen a háború, devalválja hosszú vonalon a lelkek vallási fegyelmezettségét s kicseréli a lelkek értékét. És amikor az élet s a megélhetés mentéséről van szó, az ember elfásultságában hamar kizökkenik az örökkévalók kereséséből. Elkeseredés, kislelkűség, cinismus, elégedetlenség s eldurvulás lép a tömegnél előtérbe s a papságnak úgyszólván újra kell a lélek átgyúrásának, átalakításának, átnemesitésének munkáját kezdenie, hogy a nemzet feltámadhasson s Isten felé szárnyaljon. A harctérről hazaérkező milliókkal kapcsolatot kell keresnie, a lelki átformálás érdekében; rajok kell úgyszólván ülnie, hogy a kedvező alkalmakat s nyilvánulásokat el ne szalassza. A háború után uj társadalmi és gazdasági világnézetek és szervezkedések fognak előtérbe lépni s ezek keresztény jellegének megőrzésére fokozott szociális egyházi tevékenységre lesz szükség. A régi, az átélt könnyebb idők lassan vagy alig fognak visszatérni. El kell készülnünk, hogy ebben a restauráló munkában aranyhegyek, rózsák nem fognak várni a papságra. Sőt további önfeláldozásra, önuralomra, türelemre s megrövidült jövedelemmel uj teherviselésre kell a papságnak készen lennie. Éppen azért a háborút követő változások az edzettség, az erős akarat s a tisztánlátás jegyében csak akkor fogják hatásukat éreztetni, ha a krisztusi elvek mesgyéjén maradnak. Erre annál inkább nagyobb a szükség, mert már előre veti szelét a világnézetek radikális s szabadkömives áramlata. Ez rá fogja vetni magát a nemzetre, de amellyel szemben Krisztus kegyelmi erejével felfegyverzetten fogja a 'magyar papság a küzdelmet felvenni, hogy az örök igazságokat és ideális célokat, mint nemzeti értékeket megmentse. El lehetünk készülve, hogy lesz kormány, amely szorultságában, a politikai erők megosztása céljából s taktikából liberális egyházellenes politikát ís fog csinálni s a demokrata vagy radikális szélsőségnek parlamenti erősítést is fog adni. Nem szabad pessimistának lenni, de hiba lenne viszont a merev Optimismus, a hatalommal való eltelés, a melyekben pedig sokszor ringatjuk magunkat s azt hisszük, — mint 40—50 éve, — elég szavunkat felemelni, hogy a támadás elüljön. Mint középút, az óvatosság, a felkészülés, a principiis obsta elvének követése a helyes módszer. Ha ilyen alapon figyeljük a fejleményeket, rájövünk, hogy minden háború, de különösen ilyen giganticus világháború az egyházra nézve megpróbáló és válságos időAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Piros pünkösd napján. Oldjad meg nyelvünket és azt az ihletet, Amelytől millió vértanú született; Gyújtsd pünkösdi lángra, Hogy eltévedt nyájad az igazi utat Ismét megtalálja. Arénára roskadt vértanuk szent vére Omolj a hitetlen világ tengerébe, Rázd meg a sziveket... Tanits meg bennünket lángoló nyelveddel, Mi az a szeretet. Pünkösdi rózsákkal legyen telve a föld, Krisztusnak öröme minden szivet betölt; Pünkösd áldott napja Eljöttél... lelkünkben magasztos emléked Hitünk felgyullasztja. Vezessetek minket ti dicső seregek, Akik lelkendezve . . . dalolva mentetek Krisztusért halálba, Hogy sóvárgó lelkünk az igéret földjét Ismét megtalálja. Sejtelmünk a jövő zúgó szárnyát hallja, Szállj fölénk Szentlélek hófehér galambja, Lelkünket szenteld meg, Mert földi életünk örömét, békéjét Találja meg benned. Crion. Az iskola és a háború. Irta: Dr. Walter Gyula. Mélyen Tisztelt Közönség! Azon tényezők változatos sorozatában, amelyek a jelenleg oly féktelenül dúló és kegyetlenül pusztító háború folyamán többé kevésbbé jelentékeny szerepet játszottak, a legelőkelőbb helyek egyikét érdemli az a hatás és befolyás, amelyet a nemzedékekre az iskola, az oktatás,

1 a nevelés gyakorol. Félreismerhetetlen tanúságai, elvitázhatatlan bizonyítékai e befolyásnak azok a figyelmet keltő, meglepő jelenségek, amelyek az emberfeletti mérkőzések véres szinterein a küzdők magatartásában, tetteiben lépnek szemeink elé. Az a tüzes lelkesedés és lángoló hazaszeretet, amelyek kitörő érzelmei a vitéz harcosokat és dicső seregeket jellemzik, azoknak a komoly erkölcsi tanoknak a gyümölcsei, amelyeket az iskolák falai az élet magasabb értékeiről hangoztatnak. Annak az erős meggyőződésnek az eredményei, amelyet az alattvalói kötelmekre nézve a fogékony lelkekben meggyökereztetni igyekeznek. * Felolvastatott a háborús kiállítás főreáliskolai hangversenyén f. é. június 3. Az önfeledett lemondás és törhetetlen kitartás, amely a hős apákat, bátor férjeket, harcias testvéreket minden nehézség leküzdésére, minden akadály elhárítására, minden szenvedés elviselére képesiti, annak a fegyelemnek az érdeme, amellyel az iskola az akaratot irányítja, a hajlamokat mérsékli, a vágyakat korlátozza, a szenvedélyeket fékezi. Az az ügyesség, mozgékonyság, leleményesség, amely számtalan egyszerű harcos büszkén dagadó mellére kitüntetéseket, rendjeleket varázsol, egyedül az iskola azon ügyekezetéből és törekvéséből magyarázható, amellyel a szellem csiráinak kibontakozását előmozdítani, a tehetségek kialakulására módot nyújtani, a képességek erejének kifejlődését és szilárdulását lehetővé tenni iparkodik. Az a gyorsaság, amellyel a harcterek vitézei az ágyuk, mozsarak és különféle fegyverek kezelését elsajátítják; a tanulékonyság, amelyet a legsúlyosabb és legkényesebb szolgálatok végzése körül tanúsítanak; az a könnyedség, amellyel a nem is tanult kéziipar foglalkozásai körül szorgoskodnak; azt a kézi-munka oktatást dicséri, amely eléggé alig becsülhető eredményekkel dicsekszik. Az a bátorság, elszánt akarat és győzelmi vágy, amely a támadás és védelem eszközeit értelmesen alkalmazza, lelkesen használja, a vezetőség eszméit és terveit dicső fegyvertényekké varázsolja, annak a figyelemnek, érdekkeltésnek és megértetésnek a folyománya, amely nélkül az iskola munkáját sem szakavatottnak, sem céltudatosnak, sem eredményesnek nem nevezhetnők. Ha nem akarunk szemet hunyni oroszlánok gyanánt küzdő honíiaink harctéri magatartása előtt; ha meg akarjuk látni és észre akarjuk venni a