ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-01-16 / 3. szám

az égen, örömkiáltásokkal üdvözlik a nomádok. „Hilár'-t kiáltanak az arabok. Mintha mondanák: Éljen a hold (istenség). Sagarde szerint innen eredt volna a közös zsidó és keresztény örömkiáltás : Alleluja = dicsérjétek az Istent. A kereszténység előtti kultúrnépek mind a napot istenitették. A nomádok és beduinok ellenben a holdat részesitették apotheosisban. Mert náluk a hold a legfőbb időmérő és a legnagyobb jótevő. A hold pedig 7

3

/s kerek számmal 7 naponként, illetve éjszakánként változtatja képét. Hét nap alatt lesz teljessé, tökéletessé, egy hétig fejlődik a bevégzettség felé. A jótéteményei miatt istenitett holdnak ezen hétnapos phasisai, változatai okozták, hogy a nomád és beduin szemiták a hetes számban lássák a teljesség, bevégzettség, tökéletesség jelképét. Mintegy az isteni működésnek, tökéletességnek szimbóluma, tehát isteni, szent szám. Mert az ő istenük, a Hold hét napig tevékenykedik, hét naponként végzi önmagán a tökéletesedés művét. Innen van, hogy az összes szemitáknál, tehát a zsidóknál is, bármit tesz az Isten jót vagy tökéleteset, 7 nap vagy 7 év vagy ezek sokszorosa alatt teszi. Ezen hét napos holdváltozatok által jelképezett isteni tökéletessége miatt a hetes számot átvitték a szemiták az emberi élet és lét összes viszonylataira is a teljesség, tökéletesség, bevégzettség, lezárt egész, egyetemesség, óriási nagyság s egyéb, az istenségével rokontulajdonságok jelzésére. Sőt Hehn (Der israelitische Sabbath) kimutatja, hogy maga a hetes számnak szemita elnevezése : sibiah (héber), áebu (asszir), sibitti (babil) eredetileg = teljesség, tökéletesség, egyetemesség, Universum, sokaság. Maga a hetedik nap (Sabbath) neve is eredetileg annyit jelentett, az ő teljessége, t. i. az isteni munka teljessége, bevégzödése, tökéletessége. S csak mivel a holdistenség hét nap alatt végezte el az ő egyik phasisát, azért a holdtöltét jelentő szót használták a hetes szám fogalmának jelzésére is. Egy Asurbanipal (668—626. Kr. e.) asszir király könyvtárában talált ékiratos táblán, mely most a londoni Britisch Múzeumban van 7 == Universum, minden Babel is == 7, nem mintha Bábelnek hét fala lett volna, mint egyesek ezen azonosítást magyarázták, hanem mert 7 = minden. Tehát Babel ugy szerepel itt, mint az egész világ, a mindenség ura, mint világváros. A világ hét uralkodója elnevezés, a kiknek tiszteletére épült Babel szomszédjában, Porsippában a hires Nimrad (Nimród hétemeletes tornya) nem a hét bolygót jelenti, mint egyesek gondolták, hanem a mindenség felett uralkodó istenséget, az istenek összességét. A hét vagy hétszeres a legnagyobb fokozat a babiloniaknál. Jelenti a legfőbb teljességet és erőt, mint az istenségével rokon tulajdonságot. A tizenhéttáblás eposban megénekelt kiváló babiloni hős, Gilgammesch, „hétszeres erejű", vagyis óriás— Te láttad közelről? — Láttam hát. — Megtudnád-e mutatni? — Itt nem lehet, hisz itt nincs háború. — Dehogy nem. — De ha mondom, hogy nem. Én csak értem, amit értek. — Én pedig parancsolom, hogy mutasd meg a háborút. Érted!? Az úr már nyilván dühös lehetett a sok szóbeszéd után, mert parancsolólag lépett fel. Megszokta, hogy neki mindenki engedelmeskedjen, tehát most is megkövetelte azt. Le is szállt a hintóról, hogy jobban láthasson mindent. — Tehát megmutassuk a háborút? — Meg-meg. Kíváncsi vagyok rá. Petrik Pista ott az útszélen glédába állította többi társait s katonás szavakkal elkezdett kommandirozni. Kihúzták kardjukat, hadonáztak vele jobbra-bálira, vagdaltak a levegőbe, rohamlépést csináltak előre-hátra, mig végre Petrik a kardlappal, amúgy magyarosan végigvágott a tekintetes úr érzékeny hátán. — Mit csinálsz hé! Az anyád . . . — Kicsoda? — Te, azt hiszed nem láttam. — Nem csinálok én semmit; háborúba vagyok. — De ki ütött meg oly nagyon? — Lehet is azt tudni ilyen nagy háborúba! Dinnyés Árpád. erejű. A hétszeres földreborulás a hatalmasok előtt jelenti a megalázkodás legnagyobb fokát. „Hétszer és hetvenhétszer előre és hátra esem az én királyom, az én uram, az én napom előtt" irják a chanaáni hűbéres fejedelmek az ékiratos teli el amarnai levelekben az egyiptomi fáraóhoz. Nem kell itt a hetes számot szószerint érteni. Azt akarják a hétszeres és hetvenhétszeres kifejezéssel mondani, hogy mélységesen megalázkodnak, teljességgel meghódolnak. A hétszeresség a műalkotásoknak a harmonikus bevégzettség jellegét adja meg. A vég nélkül folytatható felsorolásoknál a hét az összefoglaló befejezettséget alkotja. Ha az isteneknek semmiféle számmal ki nem fejezhető sokaságáról akart valaki szólani, azt mondta „hét isten = az összes istenek." A hét ördög kifejezés az ördögök mérhetetlen sokaságát vagy az ördögnek ellenállhatatlanul nagy erejét jelentette a szemitáknál. Mikor tehát az evangélium azt mondja Magdolnáról, hogy az Ur Jézus hét ördögöt űzött ki belőle, a hetet nem kell szószerint, illetve számszerint, numerice venni, mert a nyelvszokás szerint a hét ördög kifejezés csak annyit akar jelenteni: igen erős ördögöt, aki teljesen hatalmában tartotta Magdolnát. Ilyen éltelemben igen nagy használatnak örvendett a hetes szám a szemiták mágiájában és liturgiájában, főképen az ördögűzés és engesztelés szertartásaiban. Az igen nagy bűn a szemita felfogás szerint hétszeres bűn, azért hétszeres bocsánatra szorul. Ha a betegséget rossz szellemek befolyásából származtatták, hét boszorkányt égettek el vagy hét képet állítottak fel a gonosz szellemek ellen óvszerül. A hétszeres ismétlés által válik a bűnbocsánatért végzett könyörgés teljessé, hathatóssá, a hétszeres meghintés vizzel vagy vérrel, a hétszeres mosakodás vagy hétszeres alámerülés jelzi a teljes szabadulást a bűntől és átoktól. A hétszeres áldozatok különösen Istennek tetszők. Az ószövetségi szentírás szimbolikájában is ily értelemben szerepel a hetes szám. Hétszeres áldozatokról, hét bikáról, hét kosról stb. olvashatunk Mózes könyveiben. A bibliában befejezett egész értelemben sokszor szerepel a hetes szám. A hétszeres és hetvenhétszeres boszú = minden tekintetben teljesen kielégítő boszú. A megbocsátásnak is ugyanily értelemben hétszeresnek (Luk. 17, 4.), sőt (Máté 18, 21.) hetvenhétszeresnek kell lenni. A hetvenszeres kifejezés nem számbeli fokozást jelent szemben a hétszeressel, hanem csak emphatice, nyomósitva, erőteljesebben mondja ugyanazt. (Hehn i. m. 5—6.) Az esküvést is úgy fejezték ki a zsidók: niába = meghetelni, vagyis a hét által kifejezett mindenható és mindenütt jelenlevő Istenre hivatkozni. A szent történelemben is gyakran szerepel a hetes szám, mint egy kisebb-nagyobb, de történetesen befejezett, lezárt periódusnak jelképe. Igy hét nap alatt teremtette Isten a világot. (Hen. 1, 2.) Hét nappal a vízözön beköszönte előtt szólítja fel Isten Noét, hogy a bárkába lépjen. (Gen. 7, 4.) Hét napi időközökben küldi ki Noé a bárkából a galambokat. (Gen. 8, 10.) A Nílus vize hét napra változik vérré. (Ex. 7, 25.) A meghatározhatatlanul nagy időközöket is a hetes számmal határolja a szemita felfogás. Hetven esztendő a bűnhődés ideje a zsidókra Izaiás 23, 15. és Jeremiás 25, 11. szerint. Egy tökéletes időperiodusra hét nemzedék esik. Azért a Gen. 4. hét ősatyát számlál Ábrahámig- Máté 3X14 (7 + 7), Lukács pedig 70 + 7 őst sorolnak fel Krisztus nemzetségtáblájában. Ezen nézetből folyik az a szentírási kifejezés is, mely szerint Krisztus születésével elérkezett az idők teljessége. (Márk 1, 15. Gel. 4, 4. Ef. 1, 10., 3, 11.) A hetes számnak az isteni működéssel való szoros összefüggése folytán a zsidóknál sabbatisare == a hetedik napot, szombatot, illetve ünnepet ülni eredetileg annyit jelentett: készen lenni a heti munkával, mint ahogy az istenség egy hét alatt elkészült vagy elkészül az ő munkájával. A hetedik nap tehát az övé. Meg nem szentelni a hetedik napot annyit jelentene, mint azt tartani az Istenről, mintha 7 nap alatt nem végzett volna tökéletes munkát s így megsérteni az ő isteni tökéletességét s megrabolni az ö jogát. Mert a hetedik naphoz csak Neki van joga. Ugyanez az okoskodás áll mutatis mutandis a ker. vasárnapról is. íme az ősszemiták gyakorlati megfigyeléséből és mindennapos életükben való értékesítéséből igy alakult ki és lett az egész emberiség ideológiájában — persze a különböző világnézletek szerint más és más igazságtartalommal ellátva — a hetes szám szent jellege. Dr. Tóth Kálmán. A szövetkezetek újévi ajándékai (A „Hangya" Háborús Segély alapja.) „Áldozat és tett, ez a két tükör, mely a valódi honfiút mutatja". Petőfi. 1896-ban ünnepelte a magyar nemzet ezredéves fennállásának örömünnepét. Ugyanezen év május hó 3.-án a budavári koronázó Nagyboldogasszony-templomban boldog emlékezetű Vaszary Kolos a királyi pár jelenlétében tartott híressé vált beszédében egyebek között a következőket mondotta : „Áldott legyen földünknek minden hantja, mely annyi szent hamvat takar, áldott legyen földünknek minden göröngye, melyet hőseink vére öntöze és munkás népünk verejtéke nedvesite!" — A mai történelmi nevezetességű időkhöz illenek az imént emiitett kijelentések és azoknak utolsó kitétele bizonyítja legjobban, hogy ^munkás népünk verejtéke" is szükséges a boldogulás életcéljahoz. A háború immár harmadik esztendejének küszöbén, amidőn a társadalom minden rétegében megindult a jótékonyság ápolása, azt kell tapasztalnunk, mintha egy kissé megcsappant, lelohadt volna az adakozás szép és nemes cselekedete. Lehet, hogy tévedésbe ejt bennünket ezen a téren a jótékonyság iránti bizonyos közönyösség. Bárhogyan is lett légyen a dolog, örömmel, hazaíiui önérzetünk egész melegével sietünk beszámolni országunk egyik kimagasló, — a közélelmezés szempontjából irányadó, — intézményünknek a „Hangya" Háborús Segélyalapjának a megalkotásáról. Jól előre kijelentjük, hogy a magunk részéről nem eléggé dicsérhetőnek tartjuk azt a nemes elhatározást, amellyel a „Hangya" Háborús Segélyalapja cimén majdan segédkezet nyújt mindazoknak, akik erre ma-holnap rászorulnak, de elsősorban, — és ezt nyomatékosan kell kiemelnünk, — gazdasági erőnk, szövetkezeti tömörülésünk zálogát és annak gyümölcsét látjuk „munkás népünk verejtékének" eme szivreható megnyilatkozásában. A Hangya felhívás utján fordul az országban működő 1300 szövetkezetéhez és azoknak 250,000 tagjához, hogy évi tiszta nyereségüknek legalább 5 °/o-át, 5 éven keresztül a „Hangya" Háborús Segélyalapja létesítéséhez beszolgáltassák. Maga a Hangya központja is ilyen hozzájárulási kötelezettséget vállal. Hozzávetőleges számítás szerint ilymódon 200,000 korona fog egybegyűlni. Ez volna a terv, melynek megvalósulásában mi egy percig sem kételkedünk, ismerve szövetkezeteink hazafias kötelességtudását, melyek mindig megálltak a helyüket, különösen akkor, ha nemzeti érdekünk megkívánja. A szövetkezetek jelmondata : „Mindnyájan egyért és egy mindnyájunkért", — ez bizonyítja legjobban azt az áldozatkészséget, mellyel igyekezni fognak szövetkezeteink nemzetünk jólétének emeléséhez és háború okozta sebeink istápolásához hozzájárulni, tudván azt, hogy ma mindnyájan egymásra vagyunk utalva és hogy a népek, nemzetek jólétének egyetlen biztos alapköve : az áldozni tudó önzetlen szeretet, mely egyéni óhajait mindig alá tudja rendelni akkor, ha a haza sorsa ugy kívánja. — A „Hangya" Háborús Segélyalapja segítséget nyújt majd azoknak a szövetkezeti bajtársaknak, akik e vérzivataros időkben a drága haza megmentése fáradozásában munkaképességüket csorbítva látják, — enyhülést és vigaszt, hajlékot és támogatást találnak majd a társadalom azon szánalmas tagjai, akik a világháború fergetegében elveszítve szülőjüket, árvaságra jutottak, — végezetül földmivelő népünk, a gazdasági megerősödés szempontjából szövetkezeti mozgalmunk meggyökeresedéséhez lelkesedést és kitartást, buzgalmat és reményt fog majd meríthetni a „Hangya" Háborús Segélyalapja szárnyai alatt és becsülve egymás munkáját, dolgozni fog egy szebb és virágzóbb, boldogabb jövőn, hogy elmondhassa a nagy Széchenyi szavaival: „Magyarország nem volt, hanem lesz!" A szövetkezetek eme kimagasló monumentális bizonyítéka zálogát adja egyszersmind annak a törekvésnek, melyet a fogyasztási szövetkezetek, különösen a háború alatt a közélelmezés szempontjából és az élelmiszer-uzsora leküzdésére irányadónak tartoltak és hogy mennyire állták meg a helyüket szövetkezeteink, erre nézve bőséges felvilágosítást fog majd nyújthatni a szövetkezetek működésének statisztikája a háború győzelmes befejezése utiín. A „Hangya" Háborús Segélyalapja, mint társadalmi életünk legújabb mozgalma szem előtt kívánja tartani a haza népének boldogulását és áthatva azon nemes gondolkodástól, — már mint címe is mutatja, —