ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-05-28 / 22. szám

volt a fekete tenger az akkori Pontus Euxinus leghirnevesebb városa. Sot a középkor folyamán külön kis birodalommá, császársággá alakult Trapezus, melyet azonban a törökök 1462-ben leigáztak. Ezóta az izlám uralkodik Trapezunt fölött; de azért az egykor számottevő kereszténység sem tűnt el mind a mai napig a városból; egy örmény (egyesült) püspök és egy görög metropolita székel Trapezuntban. Mert a város lakossága szerfölött tarka, törökök, görögök, perzsák és örmények laknak békés szomszédságban. A lakosok száma 40 ezerre tehető s e szám az utóbbi időben lassan lejebb száll, aminek elsősorban az az oka, hogy az 1878-iki orosz-török hadjáratban Trapezunt jelentékeny területi veszteséget szenvedett, minek következtében nagyméretű kereskedelme is szűkebb keretekbe szorult. Sokat ártott továbbá a szemben fekvő Batum kedvező vasúti összeköttetése s konkurrenciája. Perzsia kereskedelmi körei is alkalmasabb utat kerestek szőnyegszállitásuk lebonyolítására s ennélfogva az utóbbi évszázadokban Trapezunt jelentősége abban állott, hogy mint kisázsiai kikötő a fekete tenger partján állandóan fenntartsa az összeköttetést Kisázsia és Konstantinápoly, továbbá a Duna torkolata s egyes földközitengeri kikötők között; amit sikerült is ébren tartani az állandó hajójáratok révén. A világháború kitörésekor Trapezunt volt a nyugat és Előázsia között lefolyó kereskedelem szállító és lerakodóhelye, ahonnan az árukat karavánok utján juttatták a belső országokba, Erzerumba, Tübrisbe és Syriába. Csak az az érdekes, hogy e városnak, amely előtt több mint 10,000 vitorlás és mintegy 500 gőzös vet horgonyt — tulajdonképen nincs is kikötője. Már régóta tervezgették ugyan ez anomália megszüntetését, de Abdul Hamid kormányának hanyagsága a szép tervnek kivitelét megakadályozta. Ezért a hajóknak továbbra a nyilt tengeren kell horgonyozniuk, ami a fekete tengeren gyakori viharok mellett sok veszéllyel jár. Trapezunt városa nyáron nagyon bájos látványt nyújt, mert a tengerparttól beljebb pompázó parkok, diszkertek borítják. Már maga a fekvése is a fekete tenger fokonkint dombosodó partján elbájoló; mindenekelőtt azonban fenséges természeti kellemet lehel az összképre a tyrannus módjára kimagasló 3400 méter magas, erdőfedte KolatDagh, melynek csúcsát télen-nyáron egyaránt csillogó hó és jég borítja. A város egyik része lapos dombtetőkön épült, a másik része pedig hegynek fölfelé húzódik egy magas sziklatömbig — kétoldalt mély úttól (völgytől) szegélyezve — amelyen a város régi fellegvára s rombadőlt kastélya emelkedik nagy idők tanujaként a magasba. Trapezunt házai nagyobbrészt fából épültek ; az utcák zeg-zugosak s keleti szokás szerint többnyire piszkosak. A kőből épült bazárokban ott találjuk a Kelet összes portékáit, drága kendőket, szőnyegeket, művésziesen kidolgozott dísztárgyakat, az ötvösművészet remekeit, de a nyugatról behozott olcsó gyári készítményeket is. A kereskedelem legegyszerűbb szolgálói: a munkásnők szivében. És hisszük, hogy édes Jézusunknak és az Ő édes Anyjának is örömöt szereztünk és az 0 áldásukat elnyerhettük törekvéseinkhez, egész mozgalmunkhoz. És a béketestvért is, akit eljöttünk felkeresni magányában, megtaláltuk, vigasztaltuk, szivünkbe fogadtuk. Hogy valóban szivünkbe költözött a béketestvér, azt bizonyította a derűs, bensőséges vidámság és jókedv, amellyel a békenap további részét töltöttük. Hangos, dalos lélekkel mentünk haza. Mindenki bámult: Kik ezek, honnan jönnek, mi történt velük, hogy oly ragyogó az arcuk, hogy oly dalos a lelkük ebben a háborús világban? Mi pedig csak mentünk előre, előre a kitűzött célunk felé. A küzdelem, a szervezkedés, a munka, a béke ez a cél. És még egy közelebbi cél is lelkesít, egy közelebbi, egy nekünk oly kedves cél: t. i. a mi esztergomi utunk. Junius 11-én Pünkösd vasárnapján, ha Isten segit, elmegyünk Esztergomba. Felkeressük a Bakács kápolnai Szűz Anyát és szeretett Főpásztorunkat Csernoch János Hercegrimást, hogy a katolikus munkásnőmozgalmat az ő oltalmukba ajánljuk. Elmegyünk Esztergomba, megmutatjuk az esztergomiaknak ami lelkes testvéri szeretetünket. Az esztergomi munkásnőkkel együtt akarunk munkásnőnapot tartani. Ébredni, ébreszteni, lelkesedni, dolgozni Krisztus Jézus evangéliumának teljes megvalósításáért : a szebb, a jobb, az igazságosabb, a keresztényibb jövőért! Azért mondom a munkásnők nevében, már előre is: üdvözlégy Esztergom, üdvözlégy. Kriegs-Au Emil. teljesen a görögök és örmények kezében van, akik a lakosság nagyobb részét (kb. felét) és a keresztény elemet képezik. Templomban sem szegény Trapezunt, mert leszámítva az örmény istentiszteleti helyiségeket, 22 görög templom hirdeti az Alkotó dicsőségét! Háborús apróságok. A „Győzelem" útja. A ,,L' Ouvre" irja: „Raux prefektus indítványa, mely szerint a lövészárkokat a békekötés után alakítsák át „Boulevard de la Victoire

<(-ra, igen helyes. De vájjon praktikus-e? A lövészárokvonal folyton ingadozik, ide-oda kúszik s remélhetőleg még nagyobbodni is fog. Az egyetlen vonal, amely megérdemelné a „Győzelem út" nevet, az Eszakitengertöl a svájci határon húzódik végig a Rajna mentén. Bárcsak mielőbb megépithetnők rajta a sugárutat \ " Mégis csak a párisiak a leghuncutabb kópék! Dreyfuss tüzérségi parancsnok. A „Gri de Paris" jelentése szerint a híres Dreyfuss Alfrédet, kinek pöre 20 évig mozgásban tartotta egész Franciaországot, hirtelen a megerősített párisi tábor egyik tüzérségi dandárparancsnokává nevezték ki. Fiát a Donaumont körüli harcokban tanúsított vitézségeért kitüntették. Egy unokaöccse a Champagne-ban halt meg. A véres bölcső. A francia sajtó hires nagyhangú valótlan híreiről. Legutóbb ilyen fantasztikus híreszteléssel áll elő : „Nem egyéb, mint egy kezdetlegesen összetákolt bölcső! Felirata: „A württembergi 52. tartalékzászlóalj. Priesterwaldi fából készült 1914/15ben." A német katonák, akik e történelmi helyen küzdöttek, odaajándékozták a trónörökösnének és kis leányának. De még valami: sötétvörös foltok tarkítják a fadarabokat, melyből a bölcső készült — és e vörös foltokat derék francia katonák vérezték, festették oda. Komor ajándék; az érzület, amelyből fakadt, megfelel az ajándékozók barbárságának." E „véres bölcső''' igazán „díszhelyet" érdemel a számtalan hazug história között, melyeket a háború alatt Parisban kitaláltak az élénk fantáziájú franciák! Mi lesz az 1916-iki aratással? Parisból jelentik: A helyzet tragikus. Február óta halasztgatja a hadvezetőség a földmives parasztok szabadságolását, sőt megtagadja azt. Mechanikusokat sem bocsát a legfelsőbb parancsnokság az ország rendelkezésére s ennélfogva nincs, aki az aratógépek javítását eszközölné. Különben is aggasztóan silány a kilátás az egyes vidékek visszaeső termelése miatt. És mig tavaly a termésnek legalább a fele bekerült a szérűbe, az idén csupa asszony, leány és gyermekre hárul a betakarítás nagy munkája, minek folytán a gabona túlnyomó része valószínűleg a szántóföldön fog elrothadni. Amerika ugyan ki tudja pótolni a szükséges menynyiséget, de ne felejtsük el, hogy a szállítás dija 650 százalékkal emelkedett és a vételárat aranyban kell fizetni. A hadvezetőség elfelejti, hogy az idei rossz termés nemcsak a katonaság, hanem a népesség otthonmaradottjaiban is rossz hangulatot, esetleg forrongást fog szülni, ami pedig feltétlenül döntő behatással lesz a fronton harcoló s emellett nélkülözni kénytelen katonáinkra. (Z.) HIREK. Krónika. A béke hófehér galambját Csak nem szüli e vérözön, Elzárva úszik fenn a bárka S benne az élet és öröm. Mily hosszúak is a napok most, Hogy várjuk a „negyven napot", Mikor megáll a vér hullása Mely mindent felülhaladott. Hiszen nem lesz örökké igy e Megátkozott, bús földtekén, Megáll a bárka végre egyszer, Megáll majd Ararát hegyén. S habár holló az első hirnök Mely károgva onnét kijön, Hét napra már galamb is szálldos, Igy példázza a vízözön. S mikor meghozza gyönge csőre Az olajágat . . . Istenem! Ajkán az öröm énekével Nóé az ajtóban terem. A bús bárkát elhagyja békén, Mert szivárványos lett az ég És ellepi vigan a földet Az uj, a tiszta nemzedék. (-•) * Személyi hirek. Brühl József és Kanter Károly prelátus-kanonokok Budapestről visszaérkeztek Esztergomba. * A hercegprímás a katonai sírokra. Dr. Csernoch János bibornok hercegprímás a katonai sírok gondozására alakult katonai bizottságnak 1000 korona adományt küldött. * Az alispán ünneplése. A vármegyének május 25.-én tartott közgyűlésén lelkesen ünnepelték dr. Perényi Kálmán alispánt alispánságának 10. évfordulója alkalmával. MátéíFy Viktor plébános a napirend előtt szép beszédben méltatta az alispán érdemeit és üdvös munkásságát, amelyet egy évtized alatt Esztergom vármegye alispáni székében kifejtett a közjó emelésében és a közönségnek háláját és elismerését vivta ki. A város vezetősége is megragadta ezt a nevezetes alkalmat, hogy az alispán előtt jókivánatait kifejezze és pénteken délelőtt dr. Antony Béla polgármester a város tanácsával tisztelgett dr. Perényi Kálmánnál. A polgármester üdvözlő szavaira az alispán meghatott szavakkal válaszolt. * A főpásztori körlevél a napközi gyermekotthonról kezdi megteremni üdvös gyümölcsét, mert alig jelent meg az egyházmegyei körlevelekben főpásztorunk ama felhívása, hogy az óvodák nélkül szűkölködő községek törekedjenek a munkában elfoglalt anyák gondjainak megkönnyebbítésére nyári gyermekkerteket létesíteni, a bucsányi plébános azonnal szervezte hitközségében ezt az áldásos és hasznos intézményt; jelentékeny összeget gyűjtött annak a nyár folyamán való fenntartására, okleveles óvónőt állított a gyermekkert élére, aki gondozásával a kicsinyek testi, lelki fejlődését mozdítja elő. Vajha sokan követnék e szép példát! * A hajószentelési ünnepély sorrendje. Junius 3-án reggel fél 8 órakor indul a „Franz Josef I." hajó Budapestről, utána a „Budapest" hajó hozza a vendégeket, köztük több minisztert és államtitkárt. Tizenkét órakor érkeznek meg s a hajóállomás előtt felállított sátorban dr. Kohl Medárd püspök szent misét mond, mely alatt a helybeli katonai zenekar szerepel. A bibornokhercegprimás jelen lesz a szent misén s utána az uj hajót ünnepélyesen megáldja, majd az áldás után beszédet mond. A papok palliumban, a világiak pedig frakkban, vagy diszmagyarban jelennek meg. Délután 4 órakor az uj hajó viszi vissza Budapestre a vendégeket. * Főegyházmegyei hirek. Pauer Károly kőhidgyarmati h. plébános ugyanoda plébánossá neveztetett ki. — Unger Lajos udvarnoki káplán behivatott katonalelkészi szolgálatra. — Sztovicsek Béla, aki eddig is mint katonalelkész működött, a haditengerészethez véglegesen elbocsáttatott. A nagymányai plébánia adminisztrálásával Kraffszky József verebélyi esperes-plébános bízatott meg. * A rendőrfogalmazói állás iránt állandó az érdeklődés, mert bizony szükségesnek látszik, hogy a rendőrség egy ujabb és használható munkaerővel szaporodjék. A fogalmazói állás betöltését akadályozó körülményeket már sikerült eltávolítani, azért most már várhatjuk, sőt erősen reméljük, hogy a pályázati hirdetmény a közeli napokban meg is fog jelenni. * Karkápláni kinevezés. A bibornok-hercegprimás főszékesegyházi II. praebendatussá és segédlelkésszé Loczner Gusztávot nevezte ki. Az uj karkáplán eddig Pozsonypüspökiben végezte dicséretesen a lelkipásztorkodás nagy munkáját mint segédlelkész. * Mindennapi misék az elhunyt katonákért. Az Izabella főhercegasszony őfenségének védnöksége és Pálffy Miklósné hercegasszony vezetése alatt megindult társadalmi mozgalom, amely a hazáért hősi halált halt katonák lelki üdvéért állandó miseáldozatok rendszeresítését tűzte ki célul, igen örvendetes eredménnyel járt. A magyar püspöki kar-