ESZTERGOM XX. évfolyam 1915
1915-01-31 / 5. szám
* A tanítók és a háború. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az állami elemi népiskoláknál a tanév eleje óta megüresedett tanítói állásokra ez idő szerint az eddigi szokástól eltérően nem hirdet pályázatot s ezeket az állásokat — arra való tekintettel, hogy igen sok tanító, aki a megüresedett állásokra jutni óhajtana, most katonai szolgálatot teljesít s esetleg el van zárva annak lehetőségétől, hogy a pályázatban részt vegyen, — véglegesen csak a nyári pályázat során szándékozik betölteni. * Adományok a „Vörös Félhold" javára. A harctérem megsebesült török katonák ápolásával foglalkozó Vörös Félhold Egyesület javára Vimmer Imre polgármester kezeihez a következő adományok folytak be: 100 koronát adtak: Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató és Brühl József prel.-kanonok; 50 koronát az Esztergomi Keresk. és Iparbank és Pleva Ferencné; 25 koronát az Esztergom-vidéki Hitelbank; 20 koronát dr. Rajner Lajos püspök, Magurányi József, Farkas Tivadar, Brutsy János és dr. Gönczy Béla; 15 koronát Németh Gábor ; 10 koronát Vimmer Imre, Graeffel János, Schiller Ferenc, Horváth Ferenc, dr. Machovich Gyula, Blümelhuber Ferenc, Klinda Teofil, Bogisich Mihály, Venczell Antal, dr. Fehér Gyula, Kósik Ferenc, Rudolf István, dr. Wipl inger Ödön, Marosi József, Mattyasóvszky Ödön, Bayer Ágoston, dr. Krasznay Gábor, Kaufmann Ferenc, Draxler Alajos és Tót Sándor; 5 koronát Magurányi Gizella, Toldy János, Diamant Béla, Schrank Béla, Nedeczky Miklós, Erőss Rezső, Kaán Károly, Weisz Mór, Virág és Szántó, Henning János és fia, dr. Gróh József, dr. Burián János, Laiszky János, Meizler János. Az eddig kimutatott adományok összege 710 kor. Fogadják az adakozók a polgármester hálás köszönetét. Szives adományok már csak február hó 3-ig fogadtatnak el, amikor a gyűjtést lezárjuk. * Mégis szánkóznak. Sportnyelven ugyan ródlizásnak hívják a kézi szánkóval való csúszkálást, melyet régebben csak a gyermekek kultiváltak, ujbbban azonban a felnőtteknek is nagyon kedvelt mulatsága lett. A hadügyminisztérium a közigazgatási hatóságok által figyelmeztette a közönséget, hogy az utakon tilos a ródlizás hadi szempontokból, mert a terhet szállító szekereknek amúgy is nehéz lejtős utakat síkosabbá teszi a sportnak ezen fajtája. A mi vidékünkén ez a tilalmi rendelet csak most lett aktuális, midőn már elég vastag hóréteg borítja az utakat. A fehér lepel láttára meg is jelentek a gyerekek kézi szánkóikkal s a város területén levő lejtős utakat már jól kisimították, pedig a katonai szekerek elég gyakran járnak ezeken az utakon. A csúszkáló fiúk nem tudnak a tilalomról s ha értésükre jut is, nem tudják méltányolni a stratégiai szempontokat. Igy esik meg azután, hogy a jót akaró figyelmeztetés eredmény nélkül marad az ijesztő karhatalom hiján. — Nem szabad csúszkálni, gyerek! Megfog a katona bácsi! — igyekszik valaki a fiúkat elriasztani. — Majd elszaladok, ha jön a katona! — hangzik a bátor felelet. A nagyobb baj csak akkor következhetik be mégis, ha a felnőtt sportolók észreveszik a kicsinyek zavartalan mulatozását s mivel erélyes figyelmeztetést nem észlelnek, ők is beállanak a felkínálkozó téli sport élvezői közé. * Az oroszok kutyahust is esznek. Egy a Kárpátokban harcoló katona levetet irt, melyről a következőket emeljük ki. „ . . . Hiába, a létünk bizonytalan. Ma élünk, holnap halunk. Az oroszok őrülten futnak vissza ugy, hogy alig birja az ember lába az utánuk való menetelést. Azt hiszem, hogy baj van Varsó körül s félnek, hogy csapataink elvágják az útjukat. Zbóro olyan, mint egy kopár sivatag. Az oroszok kutyát is esznek, ugy veszem észre, mert a harctéren lenyúzott kutyabőrt is találtunk. Bizonyosan hiányos az élelmük. * Francia kritika. A Petit Bleu cimü francia élclap irja ezt a kedves és jellemző anekdotát: Egy ápolónő megkérdezi a francia sebesültet, szokott e templomba járni? A sebesült azt feleli, hogy bizony nem. Az ápolónő kérdésére azt is nyugodtan és bűnbánóan bevalja, hogy a bibliát sem szokta igen nagyon forgatni. — Hát az égboltozat csodáit sohasom szemlélte ? — kérkezi az ápolónő. Nem látta még odafenn azt a sok aranyat és gyémántot ? — Nem. Mert ha ott arany és gyémánt volna, az angolok már régen rátették volna a kezüket. Ilyen alaposan ismeri a francia az ő dicsőséges szövetségesét — Angliát. * „Háború van, kérem I" A vevő közönséget nem annyira az a pár fillér boszantja, amelylyel többet kell adnia valamely árúért, hanem inkább az, hogy semmiképen se tudja belátni, hogy mi köze van a gyufának, a tollszárnak, a tintának, a lúgkönek, stb. a háborúhoz. Legutóbb valakinek eszébe jutott, hogy tekintettel az ifjú korú betörőkre, biztonsági csengőt alkalmaz az ajtója alá. Egyik kereskedésben megtalálja a keresett árút —• elég rozsdás állapotban, meggyengült rugóval. — Mi az ára a csengőnek — kérdi szorongó szívvel. — Három korona és még 50 fillér — hangzik a felelet. — Ugy tudom, hogy olcsóbb szokott lenni, igy hát előbb tudakozódom az eredeti ár után. A vevő elszáguld és illetékes helyen tudtára adják, hogy Kertész Tódor árjegyzéke szerint a csengő ára két korona. Visszamegy az előbbi kereskedésbe s mondja: — Az árjegyzéki ár: két korona. — Nem adhatom két korona és 50 filléren alul. — De miért, ha két korona az ára? — Tessék meggondolni, hogy háború van. Azért kell az 50 fillér. S a csengő 24 óra alatt elromlott. * A Kolos kórházban elhelyezett harctéri sebesültek részére a következő adományok érkeztek: Reviczky Gáborné utján 15 kgr. aszalt szilva, 4 üveg befőtt, Polusin Mátyástól 3 korona, Bélai uradalomból 25 drb. nyul, Bitter Rózától 3 drb. kis tollvánkos, 6 darab kis vánkoshuzat, Szarkási Gizellától 2 tányér pogácsa. A szives adományokért ezúton mond köszönetet a kórház igazgatósága. * Ursel grófnő szerepében fog ismét vidám perceket szerezni a közönségnek Henny Porten, a nagyhírű moziszinésznő, február hó 2-án a Koronamoziban bemutatandó ugyanilyen cimü filmvígjátékban. Henny Porten amilyen kiváló tragikai művésznőnek mutatkozott a mult kedden bemutatott „Éva" c. drámai filmmüben, éppen oly nagy hatású, vidám szórakozást fog szerezni „Ursel grófnő" címszerepében az esztergomi mozilátogató közönségnek. * A Schrank-féle likőrgyár Ferenc József út 15—17. sz. a. gyártelepén ízlésesen berendezett kisárusitást is létesített. E jónevü cég gyártmányai ilyképen a fogyasztó közönség számára is most már közvetlenül és szigorúan szabott gyári árakon hozzáférhetők. * A cigány boldogsága. Egy szemtanú igy irja le a mai nagy időknek következő érdekes és valóban megható kis epizódját: Ugy harcolt a cigány, mint egy oroszlán. A fáradalmakat a legjobban birta, igényei nem voltak, a meleget vagy hideget föl sem vette s ha verekedni kellett, nem volt vakmerőbb legény az egész ezredben. Azt akarta megmutatni, hogy a cigánynak, a minden helyről kitagadott és kirúgott, mindenkitől lenézett cigánynak is van hazája. És mikor a hősiesség iskoláját már kijárta s fölebbvalói bámulattal adóztak a bátor, vitéz, szurkos, feketeképü legénynek, — mint annyi társa, ő is megsebesült. Golyó szaladt keresztül rajta; azt a néhány deka ólmot még az ő vasszervezete sem tudta megemészteni. Eszméletlenül találták meg a harcmezőn a szanitészek, akik hátravitték a kötözöhelyre, ahol lemosták róla a halálveritéket, bekötözték súlyos sebét és elküldték a legközelebbi tartalék-kórházba. Ez Szánokon volt. Itt találkoztam vele. Negyednapja lebegett élet és halál között. Az orvosok, akik társaitól hallották, hogy milyen hősiesen harcolt, mindent elkövettek, hogy megmentsék. Ötödnapra magához is tért a cigány. Ott álltunk az ágya mellett, lesve a lélekzetét, az első szavát. Eleinte tétován, szinte ijedten nézett körül a tiszta kórteremben. A ragyogó ágy, a nyájas ápolónő, az orvosok, •— mindez olyan idegen volt lázálmaktól meggyötört, terhes agyának. Csak lassan eszmélt rá, hogy mind ez ő érette van. — Boldog vagyok! — Ez volt az első szava. — Miért vagy boldog? kérdi tőle az egyik orvos. — Nagyon, de nagyon boldog vagyok, mert életemben most fekszem először ágyban! . . . suttogta halkan a cigány és csendesen zokogni kezdett. Az orvost is, aki hetenkint ezer sebesültet kezelt, annyira meghatotta a cigány boldogsága, hogy a legmelegebb részvét könnyei tolultak szemeibe. * Sebesültjeink istápolására a mult hét folyamán a következők voltak szívesek adományokat küldeni: Etter Gyuláné (Kernend) hósapkák és érmelegitőket, Szkalka Irén Nána, érmelegitőt, Matytyasóvszky Ida érmelegitőt és kapcákat, (mindannyian saját kézimunkájukat), Brutsy Gyula és Brutsy János botokat, Skadra János (G.-Kövesd) esperes plébános 10 liter tejet, tojásokat, túrót és cigarettliket, Dr. Reinich Antalné (Garam-Kövesd) 1 vég vánkoshuzatot, 6—6 drb. inget és alsónadrágot, 6 pár harisnyát és 45 drb. narancsot, Perényi alispán 5 tucat zsebkendőt, és tucat harisnyát. Ezenfelül Dr. Katona Sándorné 2 vég, Fekete Linka pedig 1 vég vánkoshuzat feldolgozását voltak szívesek elvállalni. Pénzadományt küldtek: a nagylelkűségét már annyi fényes példával igazolt méltóságos dr. Rajner Lajos, püspök ált. érseki helynök ezalkalommal 300 koronát, Kovács Béláné (Annavölgy) 10 koronát, Dr Katona Sándorné 3 koronát, Dvihally Géza 2 koronát T Zvornik Imréné 1 koronát, Lusztig Endréné dohánytözsdéje pedig persely gyüjtésképen 2 korona 86 fillért. Fogadják a nemesielkü adakozók hálás köszönetem nyilvánítását. 1915. január hó 30. P erény iné. * Az orosz ágyu. Temesvárott napról-napra sok bámulója akad a Jenő hercegtéren felállított orosz ágyúnak. Különösen a vidékről a városba igyekvő idegenek nézik csodálkozva a zsákmányolt fegyvert. Egy vidéki paraszt nagy meglepetésében még füstöt is látott az ágyú körül és meg is jegyezte a körülötte lévők nem kis ámulatára : — Ahun a', még füstöl is ! — Dehogy füstöl — jegyezte meg egy uri ember. — Akkor az ur rövidlátó. Nem látja az ur a füst gombolyagot ? — Már hogyne látnám. Valaki cigarettázik ott és kend annak a füstit látja. — Mán én amondó vagyok, hogy az is könynyelműség, ágyú mellett égő cibarral járni — és ezzel — mint aki nem hagyta magát lefőzni, ott hagyta az uri embert. . . * Magyar tea. Ismeretes, hogy az iskolás gyermekek több vidéken gyűjtötték néhányfajta fa és cserje levelét, amelyből a katonák számára teát készítenek. Mostanában két intelligens lengyel légionárius igen dicsérte azt a teát, amelyet a gyékényesi vasútállomás Vörös Kereszt kirendeltségétől kapták s amelyről megtudták, hogy magyar tea. Készül pedig ez a tea a vadszeder (Rubus fructicosus) szárított leveléből. A vadszeder hazánk minden vidékén hasznos és közismert, különösen most tél idején zöld leveléről könnyen felismerhető és tömegesen gyűjthető. Éles késsel laskára kell vagdalni és teljesen megszárítani. Bizonyára hasznos dolog volna, ha a gyermekek minél tömegesebben foglalkoznának a magyar tea-levél gyűjtésével. Tanügyi hirek. Előléptetés. Krivanekné Erőss Karola csévi áll. el. iskolai tanítónő az 1913. évi XVI. t.-c. értelmében a III. fizetési osztály 1. fokozatába előlépett. Hadikölcsön. Esztergom vármegye tanítói közül a hadikölcsönre előjegyeztek: I. Állami tanítók: Dr. Pacséri Károly kir. tanácsos, tanfelügyelő 400 K-t, Ferenczy Kálmán 200 K-t, De Pottné Bartha Erzsi 200* K-t, Stifkó Károly 100 K-t, Krivanek Rezső 200 K-t, Krivanekné Erőss Karola 200 K-t, Kukorelly Juliska 200 K-t, Szöllőssy Ilona 150 K-t, Szabó Rácz János 200 K-t, Alapíttatott 1850-ben. Eredeti FOWU3R-ÍS2 GŐZEKÉK páratlanok munkateljesítményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler & Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. ~ a vasútállomással szemben