ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-01-31 / 5. szám

* A tanítók és a háború. A vallás- és kö­zoktatásügyi miniszter az állami elemi népisko­láknál a tanév eleje óta megüresedett tanítói állá­sokra ez idő szerint az eddigi szokástól eltérően nem hirdet pályázatot s ezeket az állásokat — arra való tekintettel, hogy igen sok tanító, aki a megüresedett állásokra jutni óhajtana, most kato­nai szolgálatot teljesít s esetleg el van zárva an­nak lehetőségétől, hogy a pályázatban részt vegyen, — véglegesen csak a nyári pályázat során szán­dékozik betölteni. * Adományok a „Vörös Félhold" javára. A harctérem megsebesült török katonák ápolásá­val foglalkozó Vörös Félhold Egyesület javára Vimmer Imre polgármester kezeihez a következő adományok folytak be: 100 koronát adtak: Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató és Brühl József prel.-kanonok; 50 koronát az Esztergomi Keresk. és Iparbank és Pleva Ferencné; 25 koronát az Esztergom-vidéki Hitelbank; 20 koronát dr. Rajner Lajos püspök, Magurányi József, Farkas Tivadar, Brutsy János és dr. Gönczy Béla; 15 koronát Németh Gábor ; 10 koronát Vimmer Imre, Graeffel János, Schiller Ferenc, Horváth Ferenc, dr. Macho­vich Gyula, Blümelhuber Ferenc, Klinda Teofil, Bogisich Mihály, Venczell Antal, dr. Fehér Gyula, Kósik Ferenc, Rudolf István, dr. Wipl inger Ödön, Marosi József, Mattyasóvszky Ödön, Bayer Ágoston, dr. Krasznay Gábor, Kaufmann Ferenc, Draxler Alajos és Tót Sándor; 5 koronát Magurányi Gizella, Toldy János, Diamant Béla, Schrank Béla, Nedeczky Miklós, Erőss Rezső, Kaán Károly, Weisz Mór, Virág és Szántó, Henning János és fia, dr. Gróh József, dr. Burián János, Laiszky János, Meizler János. Az eddig kimutatott adományok összege 710 kor. Fogadják az adakozók a polgármester hálás köszönetét. Szives adományok már csak február hó 3-ig fogadtatnak el, amikor a gyűjtést lezárjuk. * Mégis szánkóznak. Sportnyelven ugyan ródlizásnak hívják a kézi szánkóval való csúszká­lást, melyet régebben csak a gyermekek kultivál­tak, ujbbban azonban a felnőtteknek is nagyon kedvelt mulatsága lett. A hadügyminisztérium a közigazgatási hatóságok által figyelmeztette a kö­zönséget, hogy az utakon tilos a ródlizás hadi szempontokból, mert a terhet szállító szekereknek amúgy is nehéz lejtős utakat síkosabbá teszi a sportnak ezen fajtája. A mi vidékünkén ez a tilalmi rendelet csak most lett aktuális, midőn már elég vastag hóréteg borítja az utakat. A fehér lepel láttára meg is jelentek a gyerekek kézi szánkóik­kal s a város területén levő lejtős utakat már jól kisimították, pedig a katonai szekerek elég gyak­ran járnak ezeken az utakon. A csúszkáló fiúk nem tudnak a tilalomról s ha értésükre jut is, nem tudják méltányolni a stratégiai szempontokat. Igy esik meg azután, hogy a jót akaró figyelmez­tetés eredmény nélkül marad az ijesztő karhata­lom hiján. — Nem szabad csúszkálni, gyerek! Megfog a katona bácsi! — igyekszik valaki a fiúkat el­riasztani. — Majd elszaladok, ha jön a katona! — hangzik a bátor felelet. A nagyobb baj csak akkor következhetik be mégis, ha a felnőtt sportolók észreveszik a kicsi­nyek zavartalan mulatozását s mivel erélyes figyel­meztetést nem észlelnek, ők is beállanak a fel­kínálkozó téli sport élvezői közé. * Az oroszok kutyahust is esznek. Egy a Kárpátokban harcoló katona levetet irt, melyről a következőket emeljük ki. „ . . . Hiába, a létünk bizonytalan. Ma élünk, holnap halunk. Az oroszok őrülten futnak vissza ugy, hogy alig birja az em­ber lába az utánuk való menetelést. Azt hiszem, hogy baj van Varsó körül s félnek, hogy csapa­taink elvágják az útjukat. Zbóro olyan, mint egy kopár sivatag. Az oroszok kutyát is esznek, ugy veszem észre, mert a harctéren lenyúzott kutya­bőrt is találtunk. Bizonyosan hiányos az élelmük. * Francia kritika. A Petit Bleu cimü fran­cia élclap irja ezt a kedves és jellemző anekdotát: Egy ápolónő megkérdezi a francia sebesültet, szokott e templomba járni? A sebesült azt feleli, hogy bizony nem. Az ápolónő kérdésére azt is nyugodtan és bűnbánóan bevalja, hogy a bibliát sem szokta igen nagyon forgatni. — Hát az égboltozat csodáit sohasom szem­lélte ? — kérkezi az ápolónő. Nem látta még oda­fenn azt a sok aranyat és gyémántot ? — Nem. Mert ha ott arany és gyémánt volna, az angolok már régen rátették volna a kezüket. Ilyen alaposan ismeri a francia az ő dicső­séges szövetségesét — Angliát. * „Háború van, kérem I" A vevő közön­séget nem annyira az a pár fillér boszantja, amely­lyel többet kell adnia valamely árúért, hanem inkább az, hogy semmiképen se tudja belátni, hogy mi köze van a gyufának, a tollszárnak, a tintának, a lúgkönek, stb. a háborúhoz. Legutóbb valakinek eszébe jutott, hogy tekin­tettel az ifjú korú betörőkre, biztonsági csengőt alkalmaz az ajtója alá. Egyik kereskedésben meg­találja a keresett árút —• elég rozsdás állapotban, meggyengült rugóval. — Mi az ára a csengőnek — kérdi szorongó szívvel. — Három korona és még 50 fillér — hang­zik a felelet. — Ugy tudom, hogy olcsóbb szokott lenni, igy hát előbb tudakozódom az eredeti ár után. A vevő elszáguld és illetékes helyen tudtára adják, hogy Kertész Tódor árjegyzéke szerint a csengő ára két korona. Visszamegy az előbbi kereskedésbe s mondja: — Az árjegyzéki ár: két korona. — Nem adhatom két korona és 50 filléren alul. — De miért, ha két korona az ára? — Tessék meggondolni, hogy háború van. Azért kell az 50 fillér. S a csengő 24 óra alatt elromlott. * A Kolos kórházban elhelyezett harctéri sebesültek részére a következő adományok érkez­tek: Reviczky Gáborné utján 15 kgr. aszalt szilva, 4 üveg befőtt, Polusin Mátyástól 3 korona, Bélai uradalomból 25 drb. nyul, Bitter Rózától 3 drb. kis tollvánkos, 6 darab kis vánkoshuzat, Szarkási Gizellától 2 tányér pogácsa. A szives adományok­ért ezúton mond köszönetet a kórház igazgatósága. * Ursel grófnő szerepében fog ismét vidám perceket szerezni a közönségnek Henny Porten, a nagyhírű moziszinésznő, február hó 2-án a Korona­moziban bemutatandó ugyanilyen cimü filmvígjáték­ban. Henny Porten amilyen kiváló tragikai művész­nőnek mutatkozott a mult kedden bemutatott „Éva" c. drámai filmmüben, éppen oly nagy hatású, vidám szórakozást fog szerezni „Ursel grófnő" címszere­pében az esztergomi mozilátogató közönségnek. * A Schrank-féle likőrgyár Ferenc József út 15—17. sz. a. gyártelepén ízlésesen berende­zett kisárusitást is létesített. E jónevü cég gyárt­mányai ilyképen a fogyasztó közönség számára is most már közvetlenül és szigorúan szabott gyári árakon hozzáférhetők. * A cigány boldogsága. Egy szemtanú igy irja le a mai nagy időknek következő érdekes és valóban megható kis epizódját: Ugy harcolt a cigány, mint egy oroszlán. A fáradalmakat a legjobban birta, igényei nem voltak, a meleget vagy hideget föl sem vette s ha verekedni kellett, nem volt vakmerőbb legény az egész ezredben. Azt akarta megmutatni, hogy a cigánynak, a minden helyről kitagadott és kirúgott, mindenkitől lenézett cigánynak is van hazája. És mikor a hősiesség iskoláját már kijárta s fölebb­valói bámulattal adóztak a bátor, vitéz, szurkos, feketeképü legénynek, — mint annyi társa, ő is megsebesült. Golyó szaladt keresztül rajta; azt a néhány deka ólmot még az ő vasszervezete sem tudta megemészteni. Eszméletlenül találták meg a harcmezőn a szanitészek, akik hátravitték a kötözö­helyre, ahol lemosták róla a halálveritéket, bekö­tözték súlyos sebét és elküldték a legközelebbi tartalék-kórházba. Ez Szánokon volt. Itt találkoztam vele. Ne­gyednapja lebegett élet és halál között. Az orvosok, akik társaitól hallották, hogy milyen hősiesen har­colt, mindent elkövettek, hogy megmentsék. Ötöd­napra magához is tért a cigány. Ott álltunk az ágya mellett, lesve a lélekze­tét, az első szavát. Eleinte tétován, szinte ijedten nézett körül a tiszta kórteremben. A ragyogó ágy, a nyájas ápolónő, az orvosok, •— mindez olyan idegen volt lázálmaktól meggyötört, terhes agyának. Csak lassan eszmélt rá, hogy mind ez ő érette van. — Boldog vagyok! — Ez volt az első szava. — Miért vagy boldog? kérdi tőle az egyik orvos. — Nagyon, de nagyon boldog vagyok, mert életemben most fekszem először ágyban! . . . suttogta halkan a cigány és csendesen zokogni kezdett. Az orvost is, aki hetenkint ezer sebesültet kezelt, annyira meghatotta a cigány boldogsága, hogy a legmelegebb részvét könnyei tolultak szemeibe. * Sebesültjeink istápolására a mult hét folyamán a következők voltak szívesek adományo­kat küldeni: Etter Gyuláné (Kernend) hósapkák és érmelegitőket, Szkalka Irén Nána, érmelegitőt, Maty­tyasóvszky Ida érmelegitőt és kapcákat, (mind­annyian saját kézimunkájukat), Brutsy Gyula és Brutsy János botokat, Skadra János (G.-Kövesd) esperes plébános 10 liter tejet, tojásokat, túrót és cigarettliket, Dr. Reinich Antalné (Garam-Kövesd) 1 vég vánkoshuzatot, 6—6 drb. inget és alsónad­rágot, 6 pár harisnyát és 45 drb. narancsot, Pe­rényi alispán 5 tucat zsebkendőt, és tucat haris­nyát. Ezenfelül Dr. Katona Sándorné 2 vég, Fe­kete Linka pedig 1 vég vánkoshuzat feldolgozását voltak szívesek elvállalni. Pénzadományt küldtek: a nagylelkűségét már annyi fényes példával iga­zolt méltóságos dr. Rajner Lajos, püspök ált. ér­seki helynök ezalkalommal 300 koronát, Ko­vács Béláné (Annavölgy) 10 koronát, Dr Katona Sándorné 3 koronát, Dvihally Géza 2 koronát T Zvornik Imréné 1 koronát, Lusztig Endréné do­hánytözsdéje pedig persely gyüjtésképen 2 korona 86 fillért. Fogadják a nemesielkü adakozók hálás köszönetem nyilvánítását. 1915. január hó 30. P erény iné. * Az orosz ágyu. Temesvárott napról-napra sok bámulója akad a Jenő hercegtéren felállított orosz ágyúnak. Különösen a vidékről a városba igyekvő idegenek nézik csodálkozva a zsákmá­nyolt fegyvert. Egy vidéki paraszt nagy meglepe­tésében még füstöt is látott az ágyú körül és meg is jegyezte a körülötte lévők nem kis ámu­latára : — Ahun a', még füstöl is ! — Dehogy füstöl — jegyezte meg egy uri ember. — Akkor az ur rövidlátó. Nem látja az ur a füst gombolyagot ? — Már hogyne látnám. Valaki cigarettázik ott és kend annak a füstit látja. — Mán én amondó vagyok, hogy az is köny­nyelműség, ágyú mellett égő cibarral járni — és ezzel — mint aki nem hagyta magát lefőzni, ott hagyta az uri embert. . . * Magyar tea. Ismeretes, hogy az iskolás gyermekek több vidéken gyűjtötték néhányfajta fa és cserje levelét, amelyből a katonák számára teát készítenek. Mostanában két intelligens lengyel légionárius igen dicsérte azt a teát, amelyet a gyé­kényesi vasútállomás Vörös Kereszt kirendeltségé­től kapták s amelyről megtudták, hogy magyar tea. Készül pedig ez a tea a vadszeder (Rubus fructicosus) szárított leveléből. A vadszeder hazánk minden vidékén hasznos és közismert, különösen most tél idején zöld leveléről könnyen felismer­hető és tömegesen gyűjthető. Éles késsel laskára kell vagdalni és teljesen megszárítani. Bizonyára hasznos dolog volna, ha a gyermekek minél tö­megesebben foglalkoznának a magyar tea-levél gyűjtésével. Tanügyi hirek. Előléptetés. Krivanekné Erőss Karola csévi áll. el. iskolai tanítónő az 1913. évi XVI. t.-c. értelmében a III. fizetési osztály 1. fokozatába előlépett. Hadikölcsön. Esztergom vármegye tanítói közül a hadikölcsönre előjegyeztek: I. Állami tanítók: Dr. Pacséri Károly kir. tanácsos, tanfel­ügyelő 400 K-t, Ferenczy Kálmán 200 K-t, De Pottné Bartha Erzsi 200* K-t, Stifkó Károly 100 K-t, Krivanek Rezső 200 K-t, Krivanekné Erőss Karola 200 K-t, Kukorelly Juliska 200 K-t, Szöl­lőssy Ilona 150 K-t, Szabó Rácz János 200 K-t, Alapíttatott 1850-ben. Eredeti FOWU3R-ÍS2 GŐZEKÉK páratlanok munkateljesítményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler & Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. ~ a vasútállomással szemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom