ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-07-25 / 30. szám

Szebb volt nekem mindig egy vén magyar ködmen, Mint céda Napnyugat sok új, cifra rongya; Ott laktam én mindig búban és örömben, Hol a kék Duna zúg büszkén kanyarogva. Ha néba megesett s idegenben jártam, Sohse űzött engem új hóbortok láza És ha ott valami gyémántra találtam, De hogy törtem én bűnös káromlásba'! Nem gyaláztam fajtám csélcsap duhajsággal, Pedig nekem is fáj ágról szakadtsága, Hanem szép csendesen, ősi komolysággal Hazahoztam kincsem hazám oltárára. Ezután se hagylak másért, hazám, én el S mindig mindenünnen visszatérek hozzád, Melynek szentségeért ma is hősi hévvel Hű fiai éltük annyin feláldozzák. Hálát adok néked, gondviselő Isten! Hogy a hazám ellen nem vétettem soha; E világon úgy sincs más becsesebb kincsem: Bár sohse sújtaná szent boszúd ostora! Most se kérek én mást, csak mit annyit kértem, Hogy mig a világ áll, a hazám is álljon S minden fia egykor a hit egységében Téged mindörökre dicsérjen, imádjon! Patyi Gyula. Tarkaság. Amikor a világ elpihen. Idegesítő sötétség öleli által a pihenő és szunnyadó világot. A borongós, sötét égboltozatot komor, nehéz járású felhők borítják. A vak éjszaka kóbor lovagja is kilép odújából s reszelős hangjával végig rikoltozza a messzire nyúló rónaságot. A fogolytábor fabódéinak eresztékei fájdalmas nyikorgással kérlelik a süvöltöző északi szelet: — Ne bánj velünk olyan kegyetlenül. Nagy cseppekben hulladozni kezd a jéghideg eső. Valósággal novemberi ize van. Mintha havas eső permetezne. Kutya jó dolga van ilyenkor a szegény katonának. Angyalbőrös mundérja fázósan issza be az esőt. Tisztára smirglizett fényes puskája rozsdavörösre változik. Olyan gonosz idő van, melyre a jóravaló gazda is azt szokta mondani: — Ilyen időben még a kutyát sem szabad kikergetni a meleg vackából. A csipős északi szél arcomba vagdossa a megújrázó esőcseppeket. Szemeim csakhamar megtellenek borzongós nedvességgel. E kellemetlen éjjeli látogatás ellen nem lehet védekezni. S nem is szabad. Kinn kell sétálni a legnagyobb zuhogó esőben, pirosra simogató szélben. Mert ez a reglama. Van ugyan faköpönyeg az őr számára, de az csak cifraság. Olyan, mint az embernek az óraláncán lógó zsuzsu. Messzünen a távoli toronyóra egyet üt. Negyed egy. Szép kis idill. Szeles, esős időben künn ácsorogni az emberlakta helytől jó messzire. Közel-távolban semmi emberi lény. Az ember csaknem egészen magára van hagyatva. Csupán szerelmetes hitestársam, a szuronyos puska nyomja civilkönnyüséghez szokott vállaimat. Eltépelődöm. Vájjon milyen élet is lehet most odahaza? No persze. Jobb mint itt. És kellemesebben is múlik az idő. Bizonyára a Központiban meg a Koronában vígabban telnek az órák. Fényesen világított pompás termekben nagy zsivajgás uralkodhatik. Vidám zeneszó nótás hangjai szökdelhetnek a parfümös, dohányfüstös levegőben. A billiard- és kártyaasztalok mellett szórakozhatnak az angyalbőrtől mentesített zsentrik és űzhetik kisded donzsuán-játékaikat a kacagó szép hölgyek körében. Sovány ábrándozásomból a szabad mező felől őrült pasasként vágtató ujabb szélorkán gránát-bömbölése ver fel. — Átázott mantlim gallérját felhajtom, hogy a csipős szél ellen némileg védekezhessek. A vak éjszakában távolról két tüzes esik mutatkozik. Lomha lassúsággal szélesednek meg fényhatárai. Náthás szuszogás kezdi megtörni a pihenő föld szunnyadó álmát. Vonat jön. Hosszú testű, nyikorgó járású tehervonat. Pár perc s a dübörgő vonatkerekek zakatolását elnyeli a távoli messzeség. Fejem fölött kósza, elkésett madár suhog gyorsröptü szárnyaival a párás levegőben. Aztán megint butitó némaság telepszik a vidékre. Az orkán is elcsendesedik. Haragja kialvóban van már. Annál inkább dühösködik az eső. Valóságos tust bocsát az emberre. Csurom vizes lesz egyszerre minden rajtam. Sapkám ellenzőjéről erecskék folydogálnak amugyis vizes arcomra. No nem baj! Majd megszárad. Katona dolog az egész! Fery. A háború krízise. A megindult általános offenzivánk végső sikerétől függ minden: a háború kimenetele s befejezésének ideje. Minden idegszálunk megfeszül, mikor a sok ezer kilométeres orosz front felé tekintünk, hol Hindenburg hatalmas, félelmes profilja néz szembe a megroskadt orosz kolosszussal s ennek feje fölött a messze orosz sikság felé, hol sápadtan reszketnek orosz városok tornyai, még Petrograd és Moszkva aranyos kupolái is. Magyarok Istene, légy velünk ! — száll most az ima milliók ajkán az egek felé. Már nem beszél a világ arról, hogy merre vezet az út Berlin, Bécs vagy Budapest felé. Hogy Kelet-Poroszországon, Krakkón vagy a Kárpátokon át gördül-e be az orosz gőzhenger világrengető dübörgéssel a központi hatalmak fővárosaiba. Ezek a nagy tervek, világrengető álmok szertefoszlottak halhatatlan hőseink kitartásán, sok ezer és ezer dicső fiunk halálán, kik csöndesen nyugosznak a Kárpátok völgyeiben, vagy Galícia enyhe lankáin összerótt fakeresztek alatt künn a mezők tömegsírjaiban vagy borongó ciprusok és nyárfák alatt, az útszélen és a csöndes temetőkben. E sok drága élet árán foszlott szét a gőgös álom s került vissza birtokunkba Galícia földje. Dicsőség érte az elesetteknek s a gyászba borult családoknak 1 Az orosz kolosszus végtagjaiból patakként ömlik a vér, most aztán reá került a sor a fejére. Mert be kell szakitanunk ezt a konok főt, amely nem akart letenni a germánság elpusztításának hagyományos gondolatáról. Most van a legnagyobb, legborzasztóbb harcok ideje. Most dől el minden. Ha az oroszt sikerül végleg levernünk, a többi harctereken magától megoldódik minden kérdés. Minden reményünk és bizodalmunk megvan, hogy a hadak Istene megsegít bennünket a végső diadalra. Igaz, fájdalom, tenger vér ömlik el addig, sok ezer és ezer drága gyermekünk élete lesz ára a diadalnak, de ha fáj is a sok elveszett s veszendőbe menő drága élet, nem tudjuk-e azt, hogy az egyének élete árán nemzetek élete és boldogulása vétetik meg, amely áldani fogja mindörökre a dicső hős halottakat? Megindult a lavina, sápadtan reszket egész Európa tán még a csillagok is elborulnak ez enyhe nyári égen. De ha ennek meg kellett lennie, Isten a tanunk, hogy nem mi kerestük, s ugyanő minden reménységünk, hogy ami veszedelmet az entente reánk zúdított, annak pusztulása és gyászos következménye mind az ő fejére hull vissza. A borzalmas katasztrófa közeledik. Ha közbejönnek is pillanatnyi akadályok, ezek csak késleltetik, de meg nem másítják azt a szándékunkat, hogy az orosz birodalmat, a világ és az entente e. legnagyobb katonai hatalmát véresen összetörjük. * A papi nyugdíjintézetnek. Venczell Antal prelátus-kanonok az esztergomi főegyházmegyei papi nyugdíjintézetet tette meg főörökösévé s eddig a hagyatékból 60.000 korona jutott az intézetnek. — Egy magát megnevezni nem akaró főegyházmegyei áldozópap 1000 koronás hadi kölcsönkötvényt adományozott szelvényekkel együtt a papi nyugdíjintézetnek. * Főegyházmegyei hirek. Petrovics Lőrinc vágujhelyi káplán a budapesti szt. Istvánkórházban lett lelkész. — Ferenczy Géza katonalelkészt a harctérről hazabocsátották. — Szelényi Ödön hitoktató katonalelkészi szolgálatra behivatott. * Letört virág. Mély családi gyász érte Hencz Mihály párkányi igazgató tanítót és kántort. Elveszítette fiatal leányát a kedves, szelíd és mindenki által szeretett Margitot, kinek korai halála nemcsak a gyászoló szülők és testvérek között, hanem az egész községben mély és őszinte fájdalmat keltett. A megboldogult a nagyszombati tanítónőképző III. éves belnövendéke volt. Közel egy év óta lappangó súlyos tüdőbetegsége miatt kénytelen volt iskolai év közben a tanulást félbeszakítani és hazajönni. Bár szerető szülei részéről önfeláldozó és gondos ápolásban részesült, mégsem sikerült őt a folytonos lassú hervadástól megmenteni. A jó Isten kifürkészhetetlen akarata egy szebb, egy boldogabb világba szólította a gyengéd lelkű, kedves teremtést. — F. hó 20-án, kedden d. u. 2 órakor következett be a szomorú valóság, végtelen fájdalmára a szerető szülőknek. Csütörtökön d. e. az engesztelő sz. mise áldozat és d. u. a temetés nagy részvét mellett ment végbe. A temetésen, mely a temető kápolnából történt, nemcsak a párkányi közönség vett részt impozáns számban, hanem az esztergomiak közül is sokan átjöttek, hogy a szeretet és részvét eme külső megnyilvánulásával a mélyen sújtott szülők fájdalmát elviselhetőbbé tegyék. A temetési szertartást dr. Majer Imre pápai kamarás, párkányi plébános és Taky Gyula esztergomi belvárosi karnagy végezte esztergomi kollégák segédletével. A temetési szertartás után a párkányi fiatal leányok szép és szivreható gyászénekben búcsúztak el szeretett barátnőjüktől. A megjelent szép közönség és a koporsó körül összegyűlt hatalmas virágerdő élénk bizonysága annak a gyengéd szeretetnek, amellyel a megboldogult iránt és azon őszinte részvétnek, mellyel a mélyen megrendült szülők iránt a jó barátok és ismerősök viseltetnek. A jó Isten vigasztalja meg őket mérhetetlen fájdalmukban, hogy elbírják viselni azt a nagy szenvedést, melyet kedves gyermekük elveszte okozott szerető szivüknek. * Sz. Anna-ájtatosság. A helybeli Sz. Annatemplomban holnap hétfőn lesz a búcsú, amely 8 napi ájtatossággal van összekötve. Az első litánia ma vasárnap d. u. 6 órakor lesz. Hétfőn Sz. Annanapján reggel 6 órakor körmenet, utána sz. beszéd, ezt követi énekes sz. mise. Ezen kivül még 8, 9, 10 és 11 órakor lesz sz. mise. A litániák nyolc napon át d. u. 6 órakor tartatnak. * A papi korpótlék kiutalásához. A kultuszminiszter az 1915/6. költségvetési év első felére járó lelkészi korpótlékot kiutalta. Ennek folytán a szegényebb javadalmazásu plébánosok a világháborútól elválaszthatlan drágaság mellett nem fogják nélkülözni azt az államsegélyt, melyre a mai nehéz viszonyok közt a szokottnál nagyobb szükségük van. Ha azonban a korpótlékban részesülő plébánosok lajstromát tüzetesebb figyelemre méltatjuk, oly érzés támad fel bennünk, mintha a korpótlékok kiosztásánál valami hibák lennének. Aki az esztergomi főegyházmegye plébániáinak javadalmazását félig-meddig, akár tapasztalatból, akár hallomás utján ismeri s ez alapon összehasonlítást tesz az egyes javadalmasok korpótléka közt, bizonyos visszásság tudatára kell jönnie. Csak néhány szembeötlő adatot sorolunk fel. 400 koronás korpótlékban részesül pl. az alistáli, alsóváradi, bikszárdi, fajkürti, füzesgyarmati, hontbessenyődi, ipolyszécsénykei, királyrévi, kóspallagi, magaslaki, teplafői, tópataki, únyi stb. kétségkívül gyengébb javadalmazás hírében álló lelkészek mellett a komáromszentpéteri, komjáti, nagykéri, nyitrakorosi, nagyezéthényi stb. plébánosok. Ellenben sokkal kisebb korpótlékot kapnak pl. az alsóbágyoni, csesztvei, dági, egegi, helembai, nagymodrói stb. lelkészek, kisebbet, mint pl. Aranyosmarót, Cseke, Kistapolcsány, Nagyhind. Jól tudjuk, hogy a korpótlék államsegély kiszámítása az 1896-ban foganatosított javadalmi összeírás alapján történt, valamint a szerint fizeti a papság nyugdíjjárulékát is. A visszásságnak alapja tehát itt keresendő. És bár azt is tudjuk, hogy a javadalmi összeírás revíziója már csak a velejáró óriási munka miatt is a lehetetlenséggel határos, mindamellett kívánatos lenne, ha az legalább a szemetszuró esetekben megtörténhetnék. Ezzel a papi nyugdijalap is nyerne, de a papság körében felmerült és jogosult észrevételeknek, hogy ne mondjam megbotránkozásoknak is eleje vétetnék. E sorok célja nem egyéb, mint figyelmét felkelteni azoknak, akiknek javadalmi összeírása — részben hibájukon kivül — ily aránytalan államsegélyt vont maga után, hogy ők maguk kérjék javadalmi összeírásuk helyesbítését. Dr. Benedek. * Honnan jött a kolera Esztergomba? A hivatalos kimutatások szerint Esztergommegyében nemcsak a községekben, de a fogolytáborban se volt kolerás beteg. Tekintettel azokra a veszedelmes jósolgatásokra, amelyek a tél folyamán rettenetes kolerajárványt helyeztek kilátásba különösen Esztergom városnak, örültünk az egész tavaszon át, hogy a jósok csalatkoztak s mi a legjobb egészségnek örvendünk. Azonban, Galícia befűtött a vármegye közegészségügyi állapotainak. Tagadhatatlan ugyanis, hogy mind Esztergomban, mind pedig a vidékén levő falvakban azóta kezdi a kolera fejét felütni, amióta a Nánán elhelyezett galíciai katonakötelesek a csirákat területünkre behozták és szétszórtok. Nem kell