ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-03-28 / 13. szám

niczky Ferenc, dr. Walter Gyula, Meszleny Pál 20—20 K, Machovich János, Kovács Miklós, Seyler Károly, dr. Csárszky István, özv. Zubcsek Mihályné, özv. Frey Ferencné, özv. Mészáros Károlyné 10 —10 K, Hammerschmidt őrnagy 8 K, özv. Setét Antalné 6 K, özv. Reviczky Gáborné, Eitneí E. Ákos, Jeger Frigyes, özv. Lindtner Jánosné, dr. Grúsz Ede, dr. Major Ödön, Számord Ignác, Stirbán Károly 5—5 K, Özv. Gedeon Kálmánné, Vajda Árminné, Lackó Vilma, dr. Hamza József, Nedeczky Miklósné 4—4 K, Schmidt Lujza, Leitgeb Jánosné, Kuszenda János, Erőss Rezső, dr. Drahos János, dr. Breyer István, Skrivanek Gyula, Stefani István 3—3 K, Marosi Józsefné, de Pott Gusztávné, Scheiber Rezsőné, özv. Hajas Simonné, Wipplinger Mici, dr. Huszár Gyuláné, Kemény Lajosne, Marosi Ferencné, Brenner Juliska, özv. Brenner Józsefné, Kaán Károlyné, Varga Kálmánné, Rochlitz Arturné, dr. Lepold Antal, dr. Gönczy Béláné, Jakoby Gábor, Jellinek Ignácné, Burgarell Brúnó, Ballá Zsiga, Bellovits Gyuláné, Rudolf István, Jamnitzky Ottó, Dvihally Géza 2—2 K, Honig Lászlóné, Polczer Jenő, Horváth Rezső, Spóner Jánosné, Lebküchler János 1 — 1 K. Összesen 579 K. — Most, amidőn a hangversenyek ilyen nagy erkölcsi és anyagi sikerrel értek véget, őszinte szívvel mondok mély köszönetet úgy a közreműködök lelkes gárdájának, mint a nagylelkű felülfizetőknek és minden egyes jelenvoltnak, hogy a kitűzött cél eléréséhez ily nagy áldozatokat hozni kegyesek voltak. Esztergom város hazafisága e nehéz időkben a legfényesebben állotta meg helyét, adja a jó Isten, hogy elnyerje igazi jutalmát. — Hazafias tisztelettel özv. Reviczky Gáborné. * A szakolczai kir. kath. főgimnázium tanári testülete az intézetnek évvégi Értesítőjében megakarja örökiteni azoknak a tanároknak és tanítványoknak emlékét, akik valaha az iskola kötelékébe tartoztak és a mostan folyó háborúban résztvesznek. A háború befejezése után pedig az újjáépített főgimnázium díszes előcsarnokában márvány emléktábla fogja feledhetetlenné tenni a hős harcosok neveit. Felkéretnek tehát hozzátartozóik (vagy ők maguk) hogy ezredüket, rangjukat, sebesülésük, hősi haláluk idejét, helyét és körülményeit a szakolczai kir. kath. főgimnázium igazgatóságával közölni szíveskedjenek. * Kis történetek a nagy háborúból. Orosz fogságból irta a katona a barátjának: — Harcszerű gyakorlatot tart egy orosz gyalogezred. Mikor a sáncokhoz ér, éppen egy ökörcsordát hajtanak arra. Az ezredes szigorú arccal a következő parancsot adja ki erre a tiszteknek : „Mindenki vigyázzon, hogy a legénység össze ne keveredjék az ökrökkel, mert különben az Ördög se ismeri ki magát közöttük.* A népfelkelők kiképzésén jegyezte fel az alábbi apróságokat lapunk egyik barátja : — Mond meg öcsém, mit fogsz tenni, ha őrségen vagy és a puskaporos toronyba belecsap a ménkű ?. — kérdi az őrmester. — őrmester úrnak aíásan jelentem, a levegőbe repülök. — Önkéntes Ludas, micsoda maga civilben ? — Kémikus vagyok, őrmester úr! — Miért nem mondja magyarul: pecséttisztitó ? * Kérelem a t. c. közönséghez. A katonai kórházak sebesültjei és betegei részére többen ajándékokat hoznak a kórházakba. A mindenesetre nemes intenció által vezérelt eme jótékonyság csak elismerést érdemel ugyan, mindazonáltal arra kell kérnünk az adakozókat, hogy szives adományaikat ne juttassák közvetlenül a betegekhez, mert ezen adományok nem megfelelő kiosztása, gyomorrontást, emésztési zavarokat s esetleg más bajokat eredményezhet, — hanem az adományokat szíveskedjenek dr. Perényi alispánnéhoz juttatni, aki kórházainkkal hosszú hónapokon át, fáradhatatlanul foglalkozván, azoknak illetve a betegeknek szükségleteit legjobban ismeri, a természetben való adományok leghelyesebb szétosztása s illetve a pénzküldemények legcélszerűbb felhasználása iránt, a viszonyok kellő ismerete mellett intézkedik. Ezt különösen a közelgő húsvétra való tekintettel is hangsúlyozzuk, kérve a mélyen tisztelt közönséget, hogy a kórkázainkra szánt adományokat a felesleges és sokszor célszerűtlen húsvéti ajándékok helyett a fentnevezett úrasszonyhoz küldjék, a kinek legelső sorban van alkalma, ugy a tartalékkórházak vezetőségével, mint az önkéntes ápolónőinkkel lakásának két tartalékkórházhoz való közelségénél s igazán a legnagyobb elismerést érdemlő ügybuzgóságánál fogva napjában többször is érintkezvén, ezen kórházak és betegeinknek elsőrendű szükségleteiről meggyőződni s ezek sürgős beszerzéséről gondoskodni. Esztergom, 1915. évi márc. hó 23.-án. Dr. Kuffler Hugó a II. sz. katonai tartalékkórház főorvosa, dr. Huszár Gyula a IV. sz. tartalékkórház főorvosa, dr. Mosonyi Albert, az V. számú tartalékkórház főorvosa, Dr. Wilheim Mór, dr. Áldori Mór járványkórház vezető főorvosa. * Töltények a gyermekeknél. Az utóbbi időben gyakran látunk a gyermekek kezében az utcákon csillogó játékszereket, melyek nem mások, mint katonai puskákba való töltényhüvelyek, kilövetlen vaktöltések, sőt éles töltények is. A gyermekek elmondják, hogy az üres hüvelyeket a gyakorlótereken szedik össze, a ki nem lőtt töltényeket pedig a katonák adják ajándékba. Lehet, hogy igazuk van a gyermekeknek, lehet, hogy lopták a töltényeket. Mindenesetre jó lesz jobban vigyázni ezen irányban, mert a gyerekek nem elégednek meg a veszedelmes tárgyak nézegetésével, hanem kővel, kalapáccsal ütögetik és máris hallottunk egy-két balesetről. * Tilos a nemzetiségi harc. A hatóságok nem veszik jónéven,ha valamely tényező az előbbi időkben megengedett és szokásos nemzetiségi polémiába kezd. Most az ilyen próbálkozásokat erélyes eszközökkel törik le. Sok kimondottan nemzetiségi újság oly hazafias húrokat penget a háború kezdete óta, hogy csakugyan nem volna üdvös a nemzetiségiek lojális viselkedését oktalan támadásokkal felzavarni vagy épen felfordítani. Ezen felfogás érvényrejutását látjuk a belügyminiszter egyik rendeletében, aki a „Fiumei Híradó" cimü időszaki lap megjelenését, terjesztését a nemzetiségi ellentéteket és súrlódásokat szító s ez által a hadviselés érdekeit is veszélyeztető közleményei miatt betiltotta. A belügyminiszter rendelkezésében rejlő intelmet tudomásul vesszük s e sorokban közreadjuk, hogy azok is okulást szerezzenek belőle a jövőre, akiknek addig esetleg nem jutott ez eset tudomásukra. * A sebesült katonák húsvéti ajándékára az Oltáregyletnek szívesek voltak a következő nagylelkű adományokat küldeni: Esztergomi Takarékpénztár Bleszl Ferenc igazgató által 150 K., Dr. Machovich Gyula kanonok 100 K., Burány Ernő főpénztárnok 50 K., Molnár Erzsébet 10 K., Grósz Ferencné 10 K., Erős Rezsőné 100 darab tojást, özv. Frey Ferencné 10 üveg bort, Magos Sándorné 10 üveg bort és 10 üveg befőttet, özv. Zubcsek Mihályné 10 üveg bort, Szabó Géza 2 skatulya szivarvéget, özv. Mészáros Károlyné 2 drb imakönyvet, Krasznay Irma 2 csomag játékkártyát, Erős Rezső 1 csomag játékkártyát. * A népfelkelők bevonulnak minden este a Korona-moziba — hiszen most minden ember, öregje, fiatalja népfelkelő — ott elhelyezkednek a kényelmes karosszékekben s harsogó vidám kacagással nézik végig a pompás vígjátékokat, melyeket a sebesen pörgő masina a vászonra vetit. Különösen szórakoztató műsor kerül bemutatóra március 30. és 31.-én, mikor is az „Öreg csont, fiatal vér" cimü bohózat — és április hó 1-én a „Népfölkelő" cimü kitűnő vígjáték fogja a civilés egyenruhás népfelkelőket nagy számmal a moziba vonzani s feledtetni velük néhány félórára a katonaélet apró kellemetlenségeit. * Ez is jótékonyság. Öreg drótos tót jár, ballag az utcán. Keservesen kiáltja: — Drótoztássánuk! Asszunyúk! Hiába. Nincs, nincs semmi eredménye. Végre benyit egy házba s kiáltja: — Nincs drótuzni? — Nincs, Nincs! vágja rá a házi asszony tüstént. A drótos olyan keservesen néz . . . néz. A kis leány is nézi, nézi és ugy megsajnálja, de ugy ... ezt a szegény öreg drótost. És pártfogásba veszi. — Édes anyám! Ha nincs törött edényünk, majd mindjárt török én. Hiszen ez is jótékonyság. * A párkányi Vöröskereszt katona-kórház számára 1915. március 27-éig beérkezett adományok : Köbölkútról a következő tárgyak küldettek : tej 15 liter, tojás 185 drb., kalbász 1 pár, burgonya 166 kgr., szilva 1 kgr., bab 3 kgr., méz 2 és fél kgr., pogácsa 14 drb., cigaretta 100 drb., tea 1 doboz. A fentebbi adományokhoz nagyobb tömeggel járultak az alábbiak: Barta Gáspár 60 kgr. burgonya, Kucsera Károly 2 és fél kgr. méz, Szauder Adolf 1 kgr. szilva és 100 drb. cigaretta, Szöcs János 24 kgr. burgonya, Moravek József 20 tojás, Plajer Pál 10 tojás, 1 pár kalbász, özv. Kovács Antalné 10 kgr. burgonya, 1 és fél kgr. bab. De a legkisebb adományt is épp oly jó szívvel hozták, mint a legnagyobbat. Ullmann Adolf uradalma 45 1., Kőhidgyarmat község 14 1., Jenéi F-né 2 liter tej. Szőllösi Győző 1000 drb., a párkányi takarékpénztár tisztviselői 500 drb., Helfer Gábor 100 drb. cigaretta. Leimdörfer Nándor 1 kocsi forgács. Bátorkeszi község közönsége: 10 zsák burgonya, 6 zsák bab, 1 zsák liszt, háromnegyed zsák zöldség, 3 üveg méz, 2 üveg zsir

T 14 üveg paradicsom, 17 üveg befőtt, kávé, thea, 15 tyúk. 1195 tojás, 3 sonka, 2 szál kalbász, 5* kgr. füstölt hús, 3 kgr. rizs, 8 kgr. gersli, egyketted kgr. pörkölt kávé, 1 csomag frankkávé, 1 doboz pótkávé, 5 drb. sütemény, narancs, 2 zacskó cukorka, 2 kalács, 132 thea kocka, 1 és fél kgr. dara, 4 kgr. só, 23 ing, 16 alsónadrág

T 1 törülköző, 2 zsebkendő, 700 cigaretta, 200 levelező-lap, 50 irón, 2 és egytized kgr. paprika, 5 kgr. szilva, 23 súrolókefe, 5 fogkefe, 2*70 kgr. dió, málnaszörp, 1*75 kgr. mazsolaszőlő, 100 drb. szipka. Ezenkívül még két kocsira való adomány érkezését jelezték. Egy-egy beteg számára ebéd-vacsorát küldenek : dr. Schrank Mór, Sturm Károly Fatter János. Ebédet: Geyer István. Köbölkút ujabban 2 liter tejet, egy zsák burgonyát, 34 db tojást, 1 tyúkot,, babot, lisztet, kolbászt. Pénzadományok : Kernend község 50 K

y barti sz. Antal kenyér 40 K, Rutich János 3016 K, Majer Imre dr. 25 K, Vichor József, Kudora János, Szőllösi Győző, Bény, Kisujfalu közs. 20—20 K, N. N. 12 K, Székesváry Imre, Schiller Lipót 10—10 K, Sojaró József 6 K, Bálint János 5 K, Érsekkéty 4-90 K, Schrank Salamon 2 K, Köbölkút 5*25 K. A nemesszivü adakozók fogadják a vezetőség leghálásabb köszönetét. * Háborús délután. Köbölkúton f. hó 25-éns a háborúban elesett tanitók árváinak javára az ottani igazgató-tanító jótékonycélu előadást rendezett az alábbi 10 számból álló műsorral : 1. Hymnus. Előadja a tanulók énekkara. 2. Szózat. Szavalja Vas Károly VI. o. tanuló. 3. Csatadal. Szövegét irta Suchter István cs. és kir. főhadnagy, zenéjét irta ifj. Büchner Antal, az esztergomi bazilika karnagya. Előadja a tanulók énekkara három hangban. 4. A háború es a mi kötelességeink. Irta és felolvassa Stampay János igazg. tanitó. 5. Boldog Asszony Anyánk. A 18-ik századból. Zenéje: Bogisich Mihály c. püspöktől. Három hangban előadja az énekkar. 6. Imádság. Elmondja Barta Margit VI. o. tanuló. 7. Egy gondolat bánt engemet. Petőfi Sándortól. Szavalja; Kovács József VI. o. tanuló. 8. Klapka induló, énekli a kar. 9. Nemzeti lobogó. Szavalja Berényí Mariska és nyomban énekli a kar. 10. Zárszó. A közönség mintha csak megérezte volna, hogy itt együtt kell lennie, valóságos ostrom alá fogták az iskola nagy termét, úgy hogy az előadást még vagy kétszer meg kell ismételni. A kitűzött 20 filléres belépti-dijak mellett is közel 110 kor. folyt be. A délután legfőbb célja volt, hogy az igazgató-tanitó megismertesse a közönséggel a sok mindenféle rendeletet és intézkedést, amelyeknek sikeres végrehajtása és kivitelétől függ háborúnk sorsa. S ezt a kérdést oly szerencsésen oldotta meg a fötanitó, hogy amig a megjelenteknek a fentebbi cél szolgálatában egy boldog órát szerzett, addig az elültetett mag jól megművelt talajra esett. Mint mondogatták, akár késő estig is elhallgatták volna. „A háború és a mi kötelességeink" cimen tartott felolvasása mély hatásokat váltott ki. Mig egy helyütt a hallgatóság lelkesedését a legmagasabb fokra emelte, addig más részeiben együtt sirt a közönség. A mindvégig tanulságos felolvasást a legnagyobb hálával honorálták. Az énekszámok közül különösen feltűnő volt Suchter István cs. és kir. főhadnagy csatadala, amelyet ifj. Büchner Antal esztergomi bazilikái karnagy zenésített meg. A tanulók három hangban oly vonzóan, lelkesedéssel és precizitással adták elő, hogy az ének zenei szépségét ugy is csaknem teljesen kidomborították. Bogisich c. püspök Boldog Asszony Anyánk énekét a piano és crescendo legdiskrétebb betartásával valósággal elsírták. Azonban valamennyi szám között legmegkapóbb volt Hevesi József imádsága, amit. Barta Margit VI. o. t. mondott el. Oly édesen, oly esdőleg, oly szivrehatóan, mozdulataiben oly keresetlenül mondotta el, hogy amig imádsága tartott, minden szem sirt, könnyezett. Az előadást virágvasárnap délutánján megismételik.