ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-03-28 / 13. szám

laky s egy fa mögé állt, amit én is követtem. A medve gyors lépésben közeledett felénk. Hatalmas teste mindig közelebb ért, végre már alig volt öt lépésnyire. Mi lesz most, gondoltam s erösebben markoitarn meg a puska tusát. A medve megállt, mintha nem tudott volna határozni, hová menjen, kivel végezzen előbb, velem-e vag}'' Bánlakyval? Jenőt alkalmasabbnak találta, feléje törtetett. A fegyver hegye rozsdásan meredt eléje. Mikor odaért, két lábra állt s vastag nyögő hangon vetette magát Bánlakyra. Én ekkor előugrottam s oldalba döftem a bajonettemmel. Két sebet kapott, egyet a mellén Jenőtől s egyet az oldalán tőlem — hang nélkül dült a hóra. A szuronyt megtörültük s mintha mi sem történt volna, mentünk előre. Hegynek vitt az ut, köves, meredek süppedékeken. Megnéztem a térképemet, hogy vájjon letértünk-e az egyenes útról, de, oh borzalom, nem tudtam megtalálni az iránytűt, valahol elvesztettem. Mit tehettünk hát, csak ugy találomra mentünk tovább. Dél lett. Felmásztam egy magas fenyőre s széjjelnéztem, de tiszta volt a vidék, az erdő meg végtelen, se vége, se hossza. Leszálltam. Minek mentünk volna tovább, hisz estére sem érünk a végére. Visszafordultunk hát. Az erdei utat befújta a hó, nyom nem vezetett sehol. Gyorsan haladtunk, egyik fa a másik után maradt el, de elfogyni csak nem akartak. Már az est sürü levegője vett körül s táborunknak nyoma sem volt. Izgatni kezdett a dolog. Eltévedtünk. Még ránk fogják, hogy szökevények lettünk. A sötétség mindinkább nőtt, végre már csak a bágyadt teli hold ezüstös tányéra világított a földre. Lábam zsibbadni kezdett s fáradt álmosság nyomta le a szememet. Bánlaky átkarolt s lépést lassítva ereszkedtünk egy dombról lefelé. Még egy kanyarodót tettünk, amikor egy szép ház körvonalai tűntek elénk. Ereimbe végig futott a vér s szinte futni kezdtem feléje. Ablakai sötéten meredtek az éjbe s a lakatlanság képét árulták el. Kapuja alatt egy feszület állt, hóval beesve, hosszú jégcsapokkal. Elektromos lámpámmal rávilágítottam s mintegy kérdezni akartam, hogy szegényke nem fázik-e ebben a nagy hidegben. Megzörgettük az ajtót. Csend . .. semmi nesz, újra zörgettem s újra csak a visszhang felelt. Hogy mégis valahogy fedél alá kerüljünk, egy fáról a háztetőre másztunk, ott néhány zsindelyt feltörve, a padlásra s innen egész könnyen a szobába értünk. Valami lengyel nemes ember háza lehet ez. Nagyon kedves minden, vájjon ilyenek-e a lakói is? Jenő szétnézett a konyhában, de burgonyán és sárgarépán kívül nem talált egyebet, megfőzte hát azt. Azalatt én a fiókok rejtekébe néztem, hogy megtudjam, kinek a háza lehet ez, de egy kötet levélen kívül nem találtam egyebet. Többet nem irhatok, mert már nincs hely a papirosomon, meg hiv a szakács is a krumplidinerhez. Egy ismeretlen, Kezeidet csókolom hát csendes házban. Aladár * A húsvéti szertartások sorrendje a bazilikában. Virágvasárnap. D. e. 9 órakor ünnepélyes barkaszentelés, tartja dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás. Utána szentmise passióval, tartja: Dr. Koperniczky Ferenc prelátuskanonok. k

>y4~^ líLi^S^T Nagyszerda. UTu. 3~órakor zsoltárok éneklése lamentációkkal. Ez utóbbiakat a növendékpapok éneklik. Nagycsütörtök. Reggel 8 órakor ünnepélyes szentmise, s ennek keretében olajszentelés, körmenet és lábmosás, tartja dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás. Délután 3 órakor .zsoltárok éneklése lamentációkkal. Ez utóbbiakat/a succentor és a karkáplánok éneklik. Nagypéntek. D. e. 9 órakor ünnepélyes csonka mise passióval és keresztleplezéssel, tartja: dr. Rajner Lajos püspök, ált. érseki helytartó. Utána szentbeszéd, ( mondja: Brühl József prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános. — D. u. 3 órakor zsoltárok éneklése lamentációkkal. A lamentációkat a főkáptalan tagjai éneklik. Nagyszombat. Reggel 7 órakor tüz, viz és a húsvéti gyertya szentelése a Bakácskápoinában, végzi Brühl József prelátus-kanonok,, ; főszékesegyházi plébános. D. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise, mondja Brühl József prelátus-kanonok. — Este 7 órakor ünnepélyes feltámadás, tartja: dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás. Húsvétvasárnap. D. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise, mondja: dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás. Utána szentbeszéd, tartja maga a főpásztor. Húsvéthétfő. D. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise, mondja: D-r. Csárszky István prelátuskanonok. * Válasz a főispánnak a harctérről. A 26. gyalogezred parancsnoka Meszleny Pál főispánnak március 11-iki kelettel válaszol a karácsonyi üdvözletre a következő sorokban: A cs. és kir. „Schreiber" nevet viselő 26. sz. gy.-e. Méltóságos Meszleny Pál úrnak Esztergom vármegye főispánjának Esztergom. Harctér, 1915. március hó 11-én. Amikor meleghangú és hazafias soraiért igaz köszönetet mondok, örömmel értesítem, hogy ezredem a harcok mezején jól érzi magát s hazájáért múltjához hű hősiességgel küzd. Nekem jutott a szerencse átvenni az Önök derék házi ezredének vezetését a mult év decemberének 6-ik napján ellenséges földön, kemény, de sikeres harcok idején Suloszován. Éppen szent karácsony napján, az égből hozott béke idején vezettem harcra ezredemet a békebontó ellenség ellen, mikor vitéz katonáim legendás magyar vitézséggel, halált megvető bátorsággal támadták meg az ellenséget, fényes győÉrdemrendek aranya, ezüstje, vaskeresztek diszes vasa diszitik hőseink kebelét, az a vaskereszt, mely ott van a német császár kebelén és ott van a hős katonáén egyaránt. És szent esküt tett e jó barát: Ezt a magyar népet én, a németek császára nem engedem elpusztulni. Nos hát édes jó magyar véreim, hős magyar katonák, meg vagytok-e elégedve művetekkel. Az ősi hazát megvédtétek, dicsőséget szereztetek e sokat szenvedett nemzetnek, barátot, szerető barátot adtatok melléje, aki megbecsüli, átérti és el nem feledi, mit tett a magyar e véres esztendőkben. Tietek a dicsőség, tietek az érdem és ha majd eljön, aminek el kell jönnie, hogy fényes győzelmet, végdiadalt arattok és melleteken ragyog majd a vitézségi érmek aranya ezüstje, ha majd harangzugás dobpergés, égbetörő diadalzaj közepette bevonultok babéros homlokotokkal a haza megvédett földjére, akkor tudjátok meg, hogy hazánknak a ti érdemeiteket elfeledni soha, de soha sem szabad. Ércbe és kőbe fogja vésni, késő unokáknak átörökíteni, dalba foglalni fogják nemzedékek a ti dicsőségteket. Kell, hogy hazánk áldott vidékei, gyárak és üzemek a magyar haza fiait jólétben, boldogságban részesítsék, kell, hogy a jobb jövendő aranyfátyola ragyogjon felénk. Azt a sok erőt, azt a sok lelkesedést, a kötelességérzésnek azon nagy és kimeríthetetlen bőségét, azt a mérhetetlen hazaszeretetet, mely hóban és fagyban, viharban és esőben, srapnell és géppuska tűzben, szenvedve és fázva, éhezve és fáradtan a csatamezőkön fennen ragyogott és vitt titeket előre, a győzelemre, a békében is meg kell majd őriznünk és meg fogjuk őrizni. Megtanultuk hiszen, hogy csak az erős öszj szetartás, a kötelességek pontos és szorgos teljesítése, a fáradtságot nem ismerő munka az, mely a csatamezőn győzelmet arat, és meg fogjuk tanulni, hogy ez a békében is a boldogulás forrása. Mi erről a békében kissé elfeledkeztünk, de hogy lelkünkből e tudat ki nem veszett, azt megmutatták a csaták diadalai, most majd csak feltámasztjuk azt, amit a dicsőség már életre gerjesztett. Azért édes véreink, hős katonák ne vegyétek zokon, ha most még egyben másban rövidségtek van, régi időkből eredő hibák maradványai azok, de mi, akik a ti küzdelmeiteket, a ti hősiességteket, a ti dicsőségteket teljes szivvel átérezzük, mi igyekezünk hős katonáinkhoz méltóan megtenni a mi sebesült és ép hőseinknek mindazt, ami őket isteni és emberi jog szerint megilleti. Most azután mondjuk el a legújabb jó kívánságokat, amit ti közületek való vitéz magyar baka csinált. Atyuskánk cár, aki vagy Péterváron, pusztuljon el a te neved, tűnjék el a te országod, a te akaratod ne legyen meg sem az égben, sem a földön. A mi mindennapi kenyerünket ne lopd el többé és fizesd meg adósságaidat, amit eddig nem fizettél meg a hitelezőidnek. És ne tedd tönkre a te népedet, hanem szabadítsd meg őket magadtól, a legnagyobb gonosztól, mert téged nem illet meg sem ország, sem hatalom, sem dicsőség. A pokolban sülj örökké. Amen. zelmet arattak, melyért a Hadseregparancsnokság az ezredet különös dicsérettel jutalmazta. De különös szép példáját mutatta hazaszeretetének, hősiességének az utóbbi hetekben, amikor az édes haza szentelt rögét védve, hófedte, járatlan utakon, kemény, zord időkben, számtalan veszélyben, minden fáradtságot zokszó nélkül tűrve a magyar hazát fenyegető ellenséget több csatában — a helységek nevét még nem hozhatom nyilvánosságra — legyőzte s elöljáróinak legfelsőbb elismerését s dicséretét többször kiérdemelte. Ezért büszkeségem e derék ezred s legszebb, legszívesebb kötelességemnek fogom tartani, ezredemről — mint atya gyermekéről — erömhöz körülményeimhez képest gondoskodni. Örömmel hoztam Méltóságodnak s ezredem minden hozzátartozójának s érdekeltjeinek tudomására, hogy vezető tisztjeim fáradhatatlan buzgósága folytán az ezred ellátása elsőrangú s egészségi állapota kifogástalan. Tiszjeim s legénységem hangulata lelkes, emelkedett s igaz ügyünk diadalmas sikerébe vetett biztos reménykedéssel, a magyarok Istenének segítségében bízó erős hittel teljesiti tovább magasztos kötelességét: küzd szeretett uralkodónkért és drága magyar hazánkért. Fogadja Méltóságod ismételten ezredem nevében hálás köszönetemet szives érdeklődéseért, vagyok Méltóságodhoz kiváló tisztelettel: (P. H.) Ludwig v. ~Flaskal s. k. ezredparancsnok. * Főegyházmegyei hirek. Karkecz Lajos bussai kinevezett plébános márc. 22-én tette le a plébánosi esküt dr. Rajner Lajos püspök előtt. Az eskütételnél dr. Drahos János főszentszéki jegyző segédkezett. — Láng Pál vagyóczi adminisztrátor Assakürtön lett subsidiarius ; Kátai Béla Nemeskajalról Dorogra helyeztetett át káplánnak; Nuofer Lajos dorogi káplán Budapesten lett hitoktató. — Müller Jakab harádicsi esperes-plébános meghalt március 13-án. Született 1836-ban, áldozópappá szenteltetett 1860 ban. R. i. p.! * Konferenciák a kath. körben. Az „Esztergomi Kath. Kör" saját helyiségében márc. hó 28., 29. és 30.-án este 6 órakor férfiak számára böjti konferenciákat tart, melyekre a tagokat, valamint a szives érdeklődőket is tisztelettel meghívja az Elnökség. * Népszövetségi gyűlés. A kath. népszövetség esztergom-belvárosi csoportjának vezetői ma d. u. V2Ö órakor a belvárosi plébánia hivatalában gyűlést tartanak. Pontos megjelenést kér az igazgató. * A katonaság köszönete. Özv. Reviczky Gábornéhoz az Oltáregyletnek a katonai parancsnokságtól két levél érkezett, melyben köszönik a harctéren levő katonák részére küldött 120 darab hósapkát, 110 pár érmelegitőt, 36 pár keztyűt, 80 drb hasmelegitőt, 6 pár térdmelegitőt és 470 pár kapcát. * Halálozás. Részvéttel vettük a következő gyászjelentést: Fogarasi Tamásy Béla és neje sz. Mohay Viktoria, fogarasi Tamási Árpád és neje sz. Schmidt Anna, fogarasi Tamásy Ilona és férje Prykril Károly a legmélyebb fájdalommal tudatják, hogy forrón szeretett édes anyjuk, illetve anyósuk fogarasi Tamásy Béláné sz. Conrad Matild kir. ítélő táblai biró özvegye életének 82. évében, hosszú szenvedés után, Esztergomban, 1915. márc. 24.-én d. u. 1 órakor visszaadta jóságos lelkét Teremtőjének. A megboldogult hült teteme márc. 26.-án d. u. 4 órakor a gyászházban (Esztergom, Dobozy Mihály utca 6. sz.) tartandó egyházi megáldás után Budapestre szállítva, a farkasréti temetőben márc. 27.-én d. u. 4 órakor az ág. evang. hitvallás szertartásai szerint fog eltemettetni. Esztergom, 1915. március 24. Áldás emlékére! * A piac után a kereskedők. Az esztergomi földmivelö nép között és a szomszédos falvak népének körében kesergő viták folynak azon tény fölött, hogy a kereskedőkkel szemben a hatóság miért nem tanusit olyan magatartást, mint velük szemben. A termelők e hónap közepéig zavartalanul szállították terményeiket: a főzeléket, zöldséget, tojást, tejet, vajat az esztergomi piacra és még zavartalanabbul szöktették fel az árakat szinte elérhetetlen magasságra. A tehenek bőségesen adják a tejet a tavaszi időkben, a tyúkoknak is most van tojástermelő idejük, mégse akartak az árusítók lemondani a téli árakról, sőt ahol csak lehetett, nyereségeiket szaporítani, gyarapítani akarták. Természetes, hogy a piacról élő bevásárló közönség ezt a jelenséget botránkozással fogadta és sehogysem akart belenyugodni az indokolatlan-