ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-03-07 / 10. szám

laghy Ferenc, Komáromy Ernő, Farkas Jenöné, özv. Diamantné és Palik Julia (Komárom-szent­péter) ; 5—5 koronát: Magurányi Gizella, Brutsy Jánosné, Strompf Ignác, Scheiber Rezső, Marosi Ferenc, Bruckner Ödön és Kuti Sándor; 4—4 koronát; Magoss Sándor, Leitgeb János, Meszéna Kálmán ; 3—3 koronát: dr. Prokopp Gyula és Kleppek Alajos; 2—2 koronát: Schroth Amál, Szalkay Józsefné, Etter Nándor, Rochlitz Arthur, Schwach Sándor és Lörinczy József, összesen : 295 korona. Az először kimutatott 293 koronával a begyült adományok végösszege 588 kor., mely a Magyar Vörös Kereszt-Egylet központi pénz­tárába (Budapest, Vár, Disztér), mig a gyűjtőiv a Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító hivatalhoz {Budapest, Üllöi-ut 1. sz.) küldetett. Fogadják a nemeslelkü adakozók a polgármester hálás kö­szönetét. * A katonalelkész munkája. E levelet kap­tuk a harctérről, melyből kitűnik, hogy mily bi­zalommal és megértéssel környezik katonáink, tisztjeink a veszedelmek között a lelkiatyákat. Északi hadszíntér, 1915. február 22. Tekintetes Szerkesztőség! Mint Esztergom város szülötte, érdeklődve az otthon történtek iránt, egy földim jóvoltából, kivel itt messze szép hazánktól az északi harctéren a m. kir. beszterczebányai 16. honvédgyalogezredben küzdünk az oroszok ellen, azon szerencsében ré­szesültem, hogy 1914. augusztus 17-től kezdve az „Esztergom" hetilap minden egyes számát olvas­hattam. Becses lapjában olvasva a bevonult tábori lelkészek hősies, bátor magatartásáról, el nem mulaszthatom, hogy ezredemben szolgáló földim, Főtisztelendő Teplán Gergely tábori lelkész ur ön­feláldozó, igazán semmiféle életveszélylyel nem törődő, fáradságos itteni 6 hónapi működését ki ne emeljem. Több izben megtörtént, hogy közvetlen a lövészárok mögött erős ellenséges tűzben része­sítette a végtisztességben elesett bajtársainkat, a mi hős honvédjeinket; legelső volt szeretett ezred­parancsnokunk. Naponkint bejárja a segélyhelyeket — ezek pedig elég közel, pár száz lépésre vannak a tüz­vonaltól — nem törődve a veszélylyel, bátorítja az ott levő sebesülteket, utolsó vigaszban részesiti a haldoklókat. Az utóbbi időben, nem tudva, hogy az ezred mikor kerül hosszú, éjjel-nappal folyó harcba — mint pl. 1914. nov. közepétől Krakótól északra, közvetlen az orosz határon tul Zagorzicán, az orosz <?ár erdejében, a hol 12 napig folyt az öldöklő ágyú és puskatüz éjjel és nappal, sőt éjjel még hevesebben •— a legénységünket a húsvéti szent gyónásban akarván részesíteni, február közepe óta reggel 6 órától éjjeli 2 óráig tartózkodik a lövész­árokban és gyóntatja őket, reggel pedig a tűzvonal mögött egy kis kápolnában a szent áldozásban részesiti, alig szánva magának 1—2 órai pihenőt. Az ezred egész tisztikarának bámulatát és hálás elismerését vívta ki bátor magatartásával Főtisztelendő Teplán Gergely tábori lelkész ur. Fogadja a tekintetes Szerkesztőség hazafias üdvözletemet. Klinda Jenő s. k. százados. * Nagyszombati „ignotus". Nagyszombat városának történelmi múltja és sok más neveze­tessége mellett a legújabb időkben még valami nevezetessége akadt: van a városnak „helyi ígnotus"-a. Ez az „ignotus" tollal dolgozik és mindig nagyon érdekes témákat választ ki magá­nak az egyházi vonatkozású ügyek, dolgok, álla­potok köréből. Valóságos reformátora kezd lenni Nagyszombatnak s mint ilyen, meglátja a „roska­dozó épületeket", élénken foglalkozik a sekrestyések hatalmi köreivel, azoknak képzettségéről is sikeres karcolatokat ir. Általában véve nagyon élvezhető iró ignotus, csak az a kár, hogy a soraiban fel­csillámló humor mindig belehempereg valami keserű gunyorosságba. Legújabban a diákok feje felett dörgeti meg tollával a viharos eget, mert azok csak az olyan papokat tisztelik meg köszöntésük­kel, akik szekundákat is osztogatnak. Itt aztán fel is lebben „ignotus"-nak titokzatos leple, mert a diákok tettlegességgel fenyegetőztek az erkölcsi dörgésre. Igy lett aztán Ignotus-ból M. Gy. misés­pap, mert nem akarta, hogy a neki szánt ütlege­ket valamiképen másnak adják. * Barátnők közt. — Milyen kis szája van Erzsikének! — Bizony, igazán valóságos csoda, hogy belefér a nyelve. * Borul a láthatár. Való igaz, hogy az asszonyok, kiknek emberei a harctéren vannak, egész kényelmesen rendezték be életmódjukat a hadisegély alapján. Nem is irigyli tőlük senki e váratlan jómódot, de jön a tavasz a munkaalkal­makkal s a hatalom máris szúrós szemekkel vizs­gálja, hogy az asszonyok mennyit dolgozhatnak és mennyit kereshetnek. Az asszonyokra tehát rájár a rud! Nem is fogadják csendes megadással a fe­nyegető jövendőt. Piacra menve, piacról jőve 2—10-es csoportokban oly szónoklatokat tartanak, hogy bármely agrár-szociálista agitátor megiri­gyelné őket. — Mert hogy kapáljunk tavasszal. Keressük meg a kenyerünket magunk. Nem lesz segély I — mondja egy nénike. Felcsattan erre egy piros képű menyecske : — De 'iszen! Nem kapálok én ! Kapáltam már eleget. Kapáljon most más 1 (Egy ur megy el mellettük.) — Kapáljanak az urak! Azok még ugy sem próbálták. Igy megy hazáig a politizálás. Sőt talán még ott is folytatódik, hiszen nincs otthon az ember. Nem kell sietni az ebédfözéssel. * A bőjtölés — egészség szempontjából. Egy jeles orvos irja: A bőjtölés és a mérsékletes húsevés sokaknak elve, többeknek kényszerűség­ből szokása. Orvosi körökben eltérők az erre vo­natkozó nézetek. Kétségtelen, hogy a teljes és részletes bőjtölési napoknak olyatén betartása, mint azt a katholikus egyház előírja, egészégügyi szempontból előnyére válik a szervezetnek. Kivált­kép az üde, piros-pozsgás szinü jól táplált emberekre van igen jó hatással, akik télen kevesebb mozgást végeznek s amellett jól esznek és isznak. Ezáltal a teltség érzete és nehézkesség és a vértolulások kellemetlenségei megszűnnek. A köszvény, a cukor­betegség az elhízás stb. nem lennének elterjedve a zsidók között, ha Mózes, a nagy higyenikus ál­tal előirt böjtöket betartanák. A bojt az időnkén­ti teljes koplaló napokkal — természetesen jól táplált, egészséges egyéneknél — nagy jelentőségű: a vér vészit a sűrűségből és nagyobb gyorsaság­gal kering a szervezetben, ami sok ártalmas anyag kiválasztására előnyös és ezek felszaporodása akadályozva lesz. Igen érdekesek a Jozue és Ro­gernek idegvágó kísérletei, akik bizonyos ideig éheztettek állatokat majd ugyanannyi ideig rendes táplálékkal látták el őket. Kiderült, hogy a koplaló állatok nagyobb ellentállási képességgel birnak öldöklő bacilusokkal szemben, mint azok, melyek folyton tápláltattak. * Az Oltáregyletnek katonáink meleg ruháira az esztergomi kerületi munkásbiztositó pénztár 250 koronát volt szives küldeni. A vasárnapi, sebesült katonák céljaira tartandó felolvasás és zeneestélyre eddig a következő felülfizetések ér­keztek : dr. Walter Gyula püspök 20 K. Bogisich Mihály püspök 20 K. Özv. Vimmer Ferencné 20 kor. Goldschmidt Fanny 20 kor. Grósz Ferencné 10 kor. Scheiber Rezső 10 kor. — A sebesült katonák fehérneműjére Mátéffy Viktor plébános a plébánia perselyéből 46 kor. 40 fill, volt szives küldeni. Ozv. Frey Ferencné 10 üveg bort, 200 drb narancsot, 300 drb cigarettát és 12 pár ér­melegitőt, dr. Walter Gyula püspök 6 drb Üdvöz­légy Mária imakönyvet, Schönbeck Mihályné 6 drb lábravalót, 3 tucat uj zsebkendőt és borogató ruhákat, Magos Sándorné 2 üveg vörös bort, Szecskay Kornélné 6 inget, 12 pár érmelegitöt és borogató ruhákat, özv. Bedros Józsefné 100 drb cigarettát, 4 méter posztót papucsokra, de Pott Gusztávné 12 pár érmelegitöt, Buriék 3 botot és egy vasutas bloust. Hálás köszönettel nyugtázza özv. Reviczky Gáborné. * Eltorlaszolt vészkijárat. Az olcsó mu­latságot kedvelő és vadászó ifjak nagyon szeret­nek végigportyázni az esti órákban már nagyon csendes utcákon s néha-néha sikeres tréfáikkal még a rendőrségnek is gondot okoznak, amely nem győzi eléggé szidni a sorozó-bizottságot, hogy az ilyen csendháborítókat „alkalmatlanokénak ta­lálta s nem hajtatta ki őket az ágyúk torka elé. Tudósítónk jelentése szerint az „ifjak" leg­újabban a Korona-mozi tájékán dolgoztak, ameny­nyiben a mult hét egyik estéjén a kilencórai elő­adás alatt külső híradás folytán kivonult a rend­őri készenlét s megállapította, hogy a mozi vész­kijárata el van torlaszolva azzal a deszkafeljáró­val, amelyet a folyosó lépcsőjéhez alkalmaznak, hogy a vizeshordót kocsin bevontathassák. Az elég nehéz deszkatákolmány elszállításához legalább is három egyén közreműködésére volt szükség, de mire a rendőri készenlét kivonult, magját se ta­lálta a közbiztonság ellenségeinek. Lehet, hogy ha nem zavarták volna meg őket, tovább is folytatták volna a rossz tréfát s talán tűzilármával uszították volna neki a közön­séget a torlasznak. A rendőrség élénken érdek­lődik a tettesek iránt. * Hadnagy úr, kérek tüzet. Az egyik üzlet kirakata előtt egy kedves arcú fiatal hadnagy állt, meglátszott, hogy nem rég tért vissza onnét, ahol az ágyuk zenéltek. Melengette magát a teret besugárzó nap fényében, nézte a jól ismert és a rég óta nem látott tér kedves palotáit. Egyszerre csak a bámuló hadnagy elé egy öreg bácsi állott. Öszhaju, megtört alakú. Pipát tartott a kezében. Látszott, amint még mindig lassan tömögette. — Hadnagy úr, kérek egy kis tüzet. A fiatal hadnagy készségesen nyúlt a kabátja zsebébe, kivette a gyufaskatulyát és meggyújtotta az öreg bácsi pipáját. Az öreg elérzékenyült hangon köszönte meg a gyufát és remegőn mondta: — Hadnagy uram azért bátorkodtam meg­szólítani, mert láttam, hogy onnét jött vissza, ahol az én fiaim is vannak. Háborúban vannak ám ők is. Az egyik törzsőrmester. Gondoltam, hogy ha a hadnagy úrtól kapok egy kis tüzet, jobban fog esni a szivás és jobban fog égni a pipám is, amelyet máskor odahaza mindig a fiaim szoktak meggyújtani. Az öreg szeme az utolsó mondatnál elhomá­lyosult és még egyszer megköszönte a hadnagy ur szívességét]^ csendesen mormolgatta, amint elin­dult : vájjon szegény törzsőrmester fiam pipál-e még. * „A szökött katona" mozielőadása lesz Esztergom jövő heti szenzációja. Szigligeti Edének nagyhírű népszínművét a Nemzeti Film-vállalat nagy költséggel feldolgozta a kinematográfia szá­mára. A vászonról, amely eddig költők műveit hozta elénk, muskátii-illatu, délibábos, magyar le­vegő fog felénk áradni, magyar alakokkal, magyar érzésekkel fogunk találkozni és a régi Népszínház zajos, forró estéi fognak visszatérni a mozi néző­terére. A magyar irodalom legszebb gyöngyét ha­lászták ki e művel a nagyközönség számára és ez a gyöngy fényességével be fogja ragyogni a magyar kinematográfia történetét. Camilla grófnő szerepét K. Hegyesi Mari, gróf Monti szerepét Pogány Béla, mig a címszerepet Rózsahegyi Kál­mán játssza a vásznon. A filmet f. hó 9-én ked­den és 10-én szerdán a Korona-mozi fogja be­mutatni 4 felvonásban s bizonyosan telt ház előtt, mit e gyönyörű film valóban meg is fog érde­melni. * A sebesültek istápolására, s illetve az általam megjelendö célra, az elmúlt héten a kö­vetkező adományok érkeztek hozzám : Diendorfer mérnökéktől pipák, szipkák, 3 pakli dohány, 25 szivar, 2 kalap, 1 nadrág; Szkalka Iréntől (Nána) 12 kis skatulya bajuszpedrő és tépés, Schmideg Sándor őrmestertől (a főgymnáziumi nehéz bete­gek részére levesnek) 2 tyúk; Romanek Miklóstól 8 imakönyv és 4 rózsafüzér, Einczinger Sándortól (Párkány) imakönyv, tricot-ing és szivarszopkák, egy ismeretlen úrnőtől 300 drb cigaretta, 2 ima­könyv, 2 fásli, egy csomag tépés, Schwach Sán­dortól ingekre való porcellán gombok, Bischoff Mihálytól 4 évfolyam képes újság, Kircz Bélától Éppen most jelent meg: Krisztus keresztje és a háború keresztje. Nagyböjti körlevél. Hivei részére kiadta Dr. Csernoch János bibornok, hercegprimás, eszterg-omi érsek. Ára példányonként 30 fii. 100 példány 24 kor. Ugyanez tót nyelven is megjelent. Ára példányonként 20 fii. 100 példány 16 kor. Megrendelhető: Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében Esztergom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom