ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-02-28 / 9. szám

értelmében olp.sz állami hivatalnoknak tekintenek, aki tehát enqgk alapján háború esetén is Rómában tartózkodhatik. Hogy a római rótának •— mellesleg megjegyezve — németországi uditoréja is van, arról ugy látszik a liberális sajtónak nincs tudomása. A mindezideig annyira magasztalt garancia törvénynek tehát nagyon érzékeny fogyatékossága van, amint azt a szin-liberális „Corriere della Serra" is sejti, midőn febr. 11. számában Rómából a következő jelentést hozza: „Áz olasz hadiállapot teljesen uj helyzetet teremtene, melynek szabályellenessége, a garancia-törvényt illetőleg, békés időben nem volt előrelátható. A külfölddel való összeköttetés, a diplomáciai müveletek elmaradása, sok más ügy, a Szentszéktől élvezett privilégiumok hadi állapot idején lényeges változást szenvedhetnének, melynek következménye a Szentszék és az olasz kormány közötti feszült viszony lehetne, arr|í bizonnyal visszhangot és reakciót kelthetne az egész világ katholikus köreiben." A dolog lényegét azonban a „Corrispondenza" találta el, midőn azt írja, hogy az olasz kormány a háborúra való folytonos előkészületei közben, melyek a katonai kereteket messze túlhaladják, azzal a különös helyzettel is foglalkozott, amelybe Olaszország valami konfliktus esetén a garanciatörvénnyel szembe kerülhetne. A Vatikán — és vele együtt az internacionalisták és kanonisták — állandóan hangoztatták, hogy a garanciatörvény háború idején nem alkalmazható, ami annak idején kényes helyzetbe hozná Olaszországot anélkül, hogy biztositaná a Szentszék függetlenségét, amit pedig a törvény is elismer. Most tehát töri a fejét az olasz kormány, hogy a garancia hiányait kipótolja és hogy a modus vivendi-ről gondoskodjék. ízt az ügyet hánytorgatják most Rómában, és születnek különféle kezdeményezések, amelyek azonban tisztán privát jellegűek; azt is bizvást állithatjuk, hogy a Szentszék mind a mai napig teljesen távoltartotta magát ettől az ügytől. H. Volt-e a Ferencrenűieknek Esztergomban Szent Lászlóról nevezett templomuk és zárdájuk? ii. VII. Tekintsük meg, vájjon a Ferencrendüek temploma a hódoltság idejében nem maradt-e meg érintetlenül, az ott maradt keresztény lakosság számára. Tényleg birtak a keresztények Esztergomban katholikus templommal, sőt a reformátusoknak is volt ott imahelyük. Érdekes az, amit az alsóvárosi katholikus és református imahelyekről feljegyzett 1600. dec. havában Schüszleder Mátyás hidrnester. „Esztergomban, a Vízivárosban a magyar kálvinista prédikáló széket szétszedtem a gerendákkal együtt, melyeken a két harang függött, melyek szabad Csiza Gergőt annyira-mennyire megnyugtatta, azonban előbb megsültek a malacok szép piros ropogósra, minthogy haza került volna a fölváltott százas korona. — Tudja mit galambom szomszéd? Kóstolja meg a pecsenyét? Szívesen adom. Üljön az asztalhoz : könnyebben esik a várakozás, — szólt mézédes hangon az asszony s erővel asztalhoz ültette Gergőt, tányérjára helyezett egy fertály malacot. — Nincs párja a magyar szívességnek ! — mondta Gergő meghatottan s jóizüen falatozott a finom pecsenyéből. Ép az utolsó falatnál tartott, mikor egy kis szurtos cigány leányka sompolygott be az ajtón s azt énekelte selypítő hangon : — Dóri néni! azt izeni a Zsiga, hogy elveszítette a pénzt az utcán s nem mer most haza jönni. Dóri néni, a tenyeres-talpas asszonyság, majdnem hanyatt esett rémületénen s aztán szörnyű jajveszékelésben és zokogásban tört ki: Jaj, jaj, mennybéli teremtöm! Tönkre tett ez a gyermek, elvesztette minden pénzemet! Mi lesz velem, mi lesz velem? Éhen halok a hosszú télen . . . Gergőt meghatotta a szives asszonyság nagy szerencsétlensége. Próbálta vigasztalni: — Könnyen beszél kigyelmed, mert nem veszített el annyi pénzt, mint én 1 Mi az a tiz korona vesztesége az én egyetlen százasomhoz képest! — zokogta Dóri asszonyság az ágyra borulva. — Micsoda 10 korona veszteségem van netéren, nyilvánosan állottak. A min a magyarok nagyon boszankodtak. A harangokat átvitettem a rendes templomhoz, azon tornyot építettem, melybe a harangokat elhelyeztem." (Nemzeti Múzeum kézirattára. Városok. Emléklapok Esztergom múltjából 185.) Ezen rendes templomnak a szent Lászlóról nevezett plébánia templomnak kellett lennie, melyben 1595—1605-ig, mig Esztergom keresztény uralom alatt volt, plébánosok működtek. Az manap a plébános lakóháza, melyet templomból alakítottak át, melyről azonban az 1701. évbeli templomvizsgálat jegyzökönyve állítja, hogy a törökök idejében mecset és zsinagóga volt. (Egyházi vizsgálat Esztergom vármegyében 8.) Tény az, hogy mig a keresztényeknek a Vízivárosban a török hódoltság ideje alatt templomuk volt, az ottani plébánia templom volt az és nem a Ferencrendüek zárda-temploma. VIII. Vizsgáljuk át a török hódoltság idejéből maradt Esztergomnak számos látóképét, talán azokon megtaláljuk a mai apáca-zárda környékén a Ferencrendüek sz. László templomának és zárdájának alakját. Nagy szolgálatot tett nekünk ez ügyben megboldogult Pór Antal, Esztergom múltjának legjobb ismerője, midőn Kükülei János főesperesnek lakóházát kereste Esztergomban. Azt, annak háza mellett volt héviz és tornyos kápolna által tájékoztatva, reméllette feltalálhatni. Valóban talált is két régi képén Esztergomnak, a vízivárosi héviz mellett tornyos épületet, melyet sz. Erzsébet kápolnájának tartott, amely mellett állott Küküleinek háza. (Századok, 1910. 122.) Esztergomnak a török hódoltság idejében több képe készült. Néhány eredeti felvétel, a legtöbb felületes utánzat. A sok közül csak kettőre szorítkozom, melyeket hiteleseknek tartok, mert az akkori korból még fenmaradt részleteknek hü rajzát adják. Az egyik az 1543 ban megjelent „Gründliche und wahrhaftige Anzeigung" címlapja. Ezen, a vizi kapun bemenőknek jobbról, van egy gúla alakú, magas tetős torony, mellette a többi épületek közül kiemelkedő magas háztető. (Emléklapok. Cimkép.) A másik 1609-ben megjelent műben fordul elő. (Schäifer Kurze Beschreibung, vagy Dilieh n. ar. 18.) E felvétel akkor történt, midőn Esztergom a keresztények birtokában volt. Különben is e műnek összes képei az előbb emiitett okból hitelt érdemelnek. Esztergom képén tisztán kivehető Ibrahim hadsi dsámija mellett a magas szép minaret. A vízi-kaputól jobbra ott van a torony is, melyet Pór véleménye szerint, ezen és az előbb említett képen, sz. Erzsébet kápolna tornyának kell tartanunk. Igy Esztergom régi képei sem nyújthatnak támpontot arra, hogy ott, ahol jelenleg az apácák temploma áll, volt volna a Ferenciek sz. László temploma. IX. Vonjunk már most a felsoroltakból következtetést. 1. Mint láttuk, hiteles feljegyzést csak egy és pedig a kir. városban a Segitö Boldogasszony tiszteletére szentelt Ferencrendüek temploma és zárdája alapításáról bírunk. kern ? hökkent meg Gergő. Hisz én soha életemben nem vesztettem el pénzt! Csak nem a malacok árára érti kend ? — Ne is hozza elő nekem a hitvány malacait, I ugy is azok miatt ért engem ez a nagy szerencsétlenség ! — Dejszen a kukoritóját, előhozom, kend pedig hozza elő s adja ide azonnal az árát, azaz 10 koronát. Tovább már nem várok . . . — Keresse meg a pénzemet, ha már elveszíttette velem, akkor kifizetem! — Nincs nekem annyi szentem Istenem, hogy olyan sohse volt színű pénzt megtudjak találni I — Nohát, miért keserít, öldös engem akkor a lakásomban, mikor az én szívességemből jól lakmározott is az asztalomnál! Ezen kellemetlen figyelmeztetésre Gergő bámultan, szótlanul nézett pár pillanatig az asszonyra s aztán megkopogtatta öklével a saját fejét: — Hej, te vén kobak, mivé lettél, hogy ez a boszorkány ily csúffá tudott tenni. Erre kifelé indult. A küszöbön kivül azonban visszaszólt: — Megbocsásson ifiasszony, ha tán csillapítottam volna némileg a malacpecsenyéhez való jó étvágyát! Szívességét is meg köszönném, ha az magyar szívesség lett volna, de cigány szívességért más féle köszönet dukál. Azt tán megkapja majd attól a szerencsétlen pikulástól, akitől hasonlókép vásárol még malacokat. Isten áldja, jobb szívvel, lélekkel! 2. Amit későbbi írók a sz. László zárdájáról mondanak, hogy azt a templomosoknak zárdájából alakították, mint láttuk, tévedés. 3. Mivel a plébánia templom védszentje sz. László, azért lehetetlen, hogy a szomszédságában levő zárdatemplom is e szentnek tiszteletére volt szentelve. 4. Feltűnő az, hogy a török hódoltságot megelőző századokból felsorolt hiteles feljegyzésekben nincs megkülönböztetés téve a két zárda között. 5. A versengés elkerülésére az Esztergomban élt ferencrendü előkelőségeknél nincs megnevezve melyik zárdából valók. 7. A Ferencrendüek alsóvárosi temploma létezése esetén nem lett volna szükséges uj dsámi építése, mert a templomot lehetett volna dsámivá átalakítani. 8. A Ferenciek sz. László temploma a török hódoltság idejében nem volt sem dsámi, sem keresztény templom. 9. A török hódoltság idejéből maradt esztergomi képeken, ott ahol jelenleg a zárda templomával áll, a Ferenciek temploma és zárdája nem található fel. Végre nyomatékul csatoljuk hozzá: 10. Pázmány az egykor Magyarországban létezett szerzetes rendek lajstromában a Ferencrendüeknek Esztergomban csak a Boldogasszony tiszteletére emelt templomát és zárdát emliti, a melyet IV. Béla alapított, amely templomban nejével együtt el van temetve és melyet 1448 ban az observansok kaptak. (Appendix II. ad Synodum. Monast. ord. S. Franc.) E tiz pont azt bizonyítja, hogy a Ferencrendüeknek Esztergomban nem volt szent László tiszteletére szentelt templomuk, zárdájuk. X. Fürkésszük már most, mikép keletkezett a vélemény Ferencrendüeknek egykor Esztergomban volt sz. Lászlónak szentelt templomáról és zárdájáról. Ennek megfejtése nagyon egyszerű. A török uralkodása alatt voltak Esztergomban római katholikusok. Ezek lelki gondjai pedig a Ferencrendüekre volt bizva, akik a sz. Lászlónak szentelt plébánia templomban működtek és bizonyára a plébánián is laktak. Bizonyos az, hogy a törökök a Ferencrendüeket, mint a keresztények lelkészeit tűrték. Érte nézve a temérdek adat közül csak egyet említek. Benaglia János utazó naplójában feljegyezte, hogy a török tartományokban utazásai közben gyakran találkozott Ferencrendü mezítlábas barátokkal, kik midőn utaznak, hogy zaklatásnak kitéve ne legyenek, világi öltözetben is járnak. (ReiszBeschreibung 17.) Midőn a keresztény sereg 1595 —1605-ig bírta Esztergomot, itt tartózkodtak a Ferencrendüek. Ilyen volt Tapolcsányi János, kit koncionátornak neveznek. Állandó alkalmazással bírt. (Emléklapok 232-234.) Mint a ker. seregben nagy szolgálatot tevő tábori lelkészeknek, Esztergomnak 1683-ban történt visszafoglalása évében lotharingiai Károly fővezér nekik a Vízivárosban szállást és naponta hat adag kenyeret rendelt. (Sz. Vince leányai 80.) A lakóházról, melyet a Ferenciek a hercegtől kaptak, említés történik Schreivogel Ehrenbert kremsmünsteri szent Benedekrendü apát-prelátus utazási naplójában. Ö 1687. május 31-én érkezett evezős hajón Esztergomba. Az elpusztított állapotban levő városban csak két épület állott, melyek meglehetős rongált voltuk mellett, az eléggé megviselt utasok felé hivogatólag intettek, a Ferencrendüek zárdája és a gyógyszerész házikója. Mivel a zárdában minden percben készen kellett lenniök arra, hogy a lotharingiai hercegnek, akinek érkezését várták, helyet adjanak, azért az utasok a gyógyszerésznél szállottak meg és megérdemelt nyugalmukban nem zavartatták magukat. A herceg csak június elsején érkezett. Midőn a prelátus június 10-én Budáról visszajöttében Esztergomban időzött, a Ferencieknél volt szállva. (Lehner, Reisebilder 54, 59.) Eme uj zárdának lakói a Boldogasszonytartománybeli Ferenciek voltak, akik e zárdájukat és kápolnájukat a sz. Kereszt tiszteletére szentelték, mely 1707-ben a Rákóczy-féle várostrom alatt leégett. Ez után rövid idő alatt annyira fejlődött és benépesedett, hogy a kir. város kívánságára ott 1717-ben a sz. Anna tiszteletére épített zárdát benépesíthették. Az apácáknak birtokában levő zárdát és templomot a Ferenciek 1727-ben kezdték építeni és 1750 ben fejezték be. 1865-ben ment át a sz. Vincéről nevezett irgalmas nővérek szatmári congregációja birtokába. XI. Mivel az elmondottakból bizonyos, hogy a zárda-iskola építéséhez szükséges alapozás alkalmával talált alapfalak nem lehetnek a Ferenc-