ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-02-21 / 8. szám

szetüknél fogva jobban hajlanak az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása felé, mint a férfiak. Ök ugyanis jobban tudják olvasni azon titkos írást, mely a szenvedők arcának vonásaiban jelenik meg és amely majdnem olyan kifejező előttük, mint az Isten igéje, melyről sz. Pál azt mondja, hogy a vesékig hat . . . Meglátják ők a beteg testben a szenvedő lelket is és nemcsak a beteg testét ápolják, hanem a léleknek magának is hiven szolgálnak. Hogy pedig ezeket a szolgálatokat minél eredményesebben teljesithessék, egyesülnek s tömegekkel szemben tömegeket állitanak. A nyomorúsággal küzködők, a segitségre szorulók nagy csoportokban jelentkeznek előttünk s ezekkel szemben semmiféle egyéni munka, semmiféle individuális iparkodás sem képes enyhiteni a szükséget, hanem igenis a tömegek szükségletével szemben egységesen szervezett segítséget kell felállítani. Csakis a jóknak és a szeretni és szolgálni készeknek egyesülése képes megmenteni a szeretetnek eszméjét, amely különben egyenkint velük sirba szállna. így azonban az egylet, mint szervezet, a buzgó tagok összemüködő segítségével állandóan ébrentartja és eredményessé teszi a felebaráti szeretet munkáját. így tettek a szeretet nagy mesterei: szent Vince, nérei sz. Fülöp, istenes sz. János, a kórházi betegápolás nagy patriarchája, ezt teszik a nyomorúság enyhítésére alakult öszszes szerzetek is, a misszió társulat is, mely néhány év előtt nálunk alakult. És honnan veszik mindezek a szeretethez azt az erőt, mely ily működéshez szükséges? Ezt az erőt a vallásból merítik. A vallás kimeríthetetlen forrása a szeretetnek. A vallás ad erőt nekik arra, hogy képesek lesznek megküzdeni a nehézségekkel, ez ad kitartást. Egyedül a vallásban fakad az a felebaráti szeretet, melyet a szentírás találékony szeretetnek nevez. A vallásból származó erőnek átömlését az Oltáregyesület tagjainak szivébe nem látjuk, mert az láthatatlanul működik. Ez nem fejezhető ki ugy, mint a gyárakban a dinamó-gép által kifejtett erőnek átvitele az egyes gépekre. Ez az erő, — a vallásból sugárzó erő, — ugy hat, mint a nap melege, mely a tavaszkor uj életre kelti a föld gyökereit, majd később díszes szőnyeget hímez a rétekre és megérleli a gyümölcsök édességét az ő kalóriájával, amely oly erőt fejt ki, h°gy e

gy

es gyümölcsök magvát kőkeménnyé teszi. Amint itt nem látom a nap munkájának módját, ugy nem látom a vallási erőnek átömlését sem a tagok szivébe, hanem látom és szemlélem azt az működésüknek eredményében. — Ha nézem azt a sok munkát, melyről az elhangzott elnöki és titkári jelentések beszámoltak, ha szemlélem azt a sok iparkodást, melylyel nemzetünk ügyein segíteni törekedtek, akkor egyúttal észreveszem azt az erőt is, melyet a vallás kölcsönöz a gyenge női nemnek. Ez az erő emlékeztet arra a szent nőre, kiről a Példabeszédek könyvének XXXI. fejezetében olvassuk,hogy „becses, mint a mi messziről és a végső határokról való ... gyapjat és lent keres és munkálkodik önkezei ügyességével . . . kezét kinyújtja a szűkölködőnek és tenyerét megnyitja a szegénynek." Ezt az erőt szemlélem azokban a szent nőkben, kiket az egyház a szentek, a boldogok sorába iktatott és oda állított a mi oltárainkra. Ez az erő működik azokban a Veronika-szolgálatokban is, melyeket az Oltáregyesület tagjai teljesítenek a szenvedőknek. Mint egykor Veronika az Üdvözítőnek, ugy adják most is a szenvedőknek kendőjüket, hogy letörüljék a betegek könyeit és verejtékét s ezáltal enyhítsenek fájdalmukon. Ha azonban ezek a buzgó tagok fáradságos munkájuk után oda térpedelnek az oltár elé, hallják az Urnák szavát: beteg voltam és meglátogattatok engem; mert akik a szenvedőket segítik és gondozzák, magát az Urat gondozzák. Jól esik tapasztalnunk, hogy bár sokat kell elszenvednünk, még sem hallunk valami sok panaszt. Nagy a megnyugvás a hazafiasán gondolkozó közönségben. Az isteni Gondviselés akaratán megnyugodva viseljük azt a keresztet, melyet a Gondviselés vállainkra rakott. Ez a megnyugvás emeli a mi teherviselő képességünket s egyik biztositéka a háború sikerének. Nemcsak a hadsereg erejétől, nemcsak az anyagi eszközök bőségétől függ a háború reánk nézve sikeres kimenetele, hanem a mi lelki erőnk szívósságától, hogy el nem lankadunk, hanem viseljük a keresztet tovább. A mi fiaink a harcmezőkön figyelemmel kisérik, hogy mi történik itthon. Minden egyes érdeklődés, minden egyes figyelem, minden egyes jó szó, melyet velük szemben használatba veszünk, emeli az ő lelküket és bátorítja őket. Mindenre készen kell lennünk ügyünk sikere érdekében. A mi ellenségeink nemcsak a harcmezőket fogják ellenünk felhasználni, hanem más utakon is arra fognak törekedni, hogy minket legyőzzenek. Egyes országok kiéheztetésével fenyegetnek. Állítsuk fel elvül már most: azon legyünk, hogy a legszegényebb se éhezzen s a leggazdagabb se dőzsöljön. Mindenki tagadja meg magát, mert ezzel hozza meg azt az áldozatot, melyre most annyira szükségünk van. A pap a legszentebb áldozat bemutatása előtt kifordul a hivek felé és azt mondja: Orate fratres, imádkozzatok testvérek. Én is azzal fordulok hiveim felé: Imádkozzatok testvérek és hozzáteszem : dolgozzatok. Minden erőnk megfeszitésésével teljesítsük azt, amit szent Benedek szerzetes fiainak szabályként felállított: ora et labora, imádkozzál és dolgozzál. Kövessük ezt az elvet 1 Tegye meg mindegyikünk, ami töle telik. Dolgozzék, fáradozzék, imádkozzék mindegyikünk nemzetünk diadala érdekében, hogy sz. Pállal mindegyikünk elmondhassa: Jó harcot harcoltam . . . eltétetett azért számomra a dicsőség koronája. A bibornok hercegprímás frappáns beszéde után dr. Walter Gyula elnök a közgyűlést tartalmas beszéd kíséretében berekesztette. Két asszony találkozott Rómának mesébe illő, márványos utcáin. Az egyik elővette és megmutogatta ékszereit, a szikrázó drágaköveket, a ragyogó karpereceket és gyémántos gyűrűket. A másik asszonyt nem érdekelték a százszínű gyöngyök és drágalátos kövek. Midőn pedig reá került a sor, hogy most már ő mutassa meg ékszereit és aggódva őrzött drágaságait, reámutatott a feléje futó és hozzásimuló gyermekeire, mondván: Ezek az én ékszereim és drágaságaimi... Az Oltáregyesület a csütörtöki közgyűlésen reámutatott az áldozatokra, miket a háború alatt meghozott és mi láttuk a hölgyek szemében megcsillanni ezt a tiszteletreméltó és a magyar nőkhöz e nagy világháborúban egyedül méltó dicsekvést: Ezek az én koronám, ezek az én ékszereim és drágaságaim. Most a magyar nőt nem az ékszer, hanem az emberbaráti szeretet cselekedetei és áldozatai teszik értékessé. Ezek azok az ékszerek, melyek a magyar nőt e válságos időkben leginkább kell, hogy ékesítsék. Az esztergomi hölgyek az Oltáregyesület közgyűlésére e tiszteletreméltó ékszerekkel ékesítve jöttek el. Megnyugvással és büszke szívvel néztük ezt a látványt a Bottyán-palotában, melynek komor, boltíves falain egy futó percre mintha láttunk volna töviskoronával egy dicsőséges arcot, súlyos kereszt alatt egyenes tartással a szenvedő Jézust fehér hómezőben, amint két kezével rámutat a katonáknak küldött megszámlálhatatlan ruhákra és azt mondaná: az Oltáregyesület ezen ruhákkal takart be engem. Horváth Rezső. Tarkaság. Az angyalbőr. Nem csoda, hogy olyan bűvös varázsa van az angyalbőrnek. Szép is az a maga mivoltájában. Kár, hogy a romantika már kivesző félben van. Persze az angyalbőr tekintetében. A mai háborús világban a katonáék nem igen fordítanak nagy gondot, hogy a regruta paszéntos mundérban büszkélkedhessek a hölgyvilág színfala közt. A poros fülű újoncot, amikor a sárga meszelésü paradicsom berkeiben megmelegedett, az áldott szavú herr cugsführer leviszi az angyalbőr magazinba. Jaj itt milyen szenzációs látnivaló tárul az újonc bámész szemei elé. Montblank magasságával vetekedő bakancs halmaz, vaffenrokkok, mantlik, sapkák, nadrágok hódító sokasága ragadja meg a kíváncsi figyelmét. A bakancsokról az a merész állítás kering a levegőben, hogy valamikor ujak is voltak. Kár, hogy az idő vasfoga nem tanúskodik ez állítás mellett. A vaffenrokkok tavasza már lejárt. Azért adják a bundásnak. A mantlik egyformasága pedig szürke homályt vet a ragyogó angyalbőrre. A regimentszabók ugyanis egy kaptafára szabják a mantlikat. Ebben a tekintetben dicsérő demokrácia uralkodik a kaszárnya falain belül. Ha valaki csak alig üti meg a harmadfél métert, ugyanolyan nagy mantlit kap, mint akit az Isten százhetvenöt centire növesztett. A magazinos herr gefreiter viharvert hangja ébreszti fel a bundást mély ábrándozásából, — No mit tátod a pofád, te mafla. E barátságos diskurzus után herr gefreiter kikap a bakancshegységből egy pár motor nélküli ladikot. Kár, hogy evezőkről nem gondoskodik a hadvezetőség. A valamikor jobb világot látott nadrág megunhatta a földi dicsőséget, mert a zsinórozást leszaggatta magáról. A vaffenrokk zsenge korában üdébb is lehetett. Ma már csupán a zsirfoltok Csendes Óceánja uralkodik a fess ruhadarabon. A demokrata mantli sok szinüsége sem birja az emberben a rózsás hangulatot felkelteni. Hiába. Ebben a színtelen világban már a szivárvány is bir graszálni. Legvégül marad a sapka. Még ez imponál legjobban az embernek. Igaz, hogy szemfülesé a világ. Ha bárgyuskodik, adnak neki olyan extra sapkát, amelyet a Nemzeti Múzeum is busás áron megvenne. Ilyen körülmények közt lesz a köznapias cibilből deli katona. Fery. * Böjti körlevél. Dr. Csernoch János bibornok, hercegprímás a mostani nagy időknek megfelelő, mélységes gondolatokban gazdag, a szeretet tüzével melegítő, részvétteljes hangjával felemelő böjti szózatot bocsátott ki „Krisztus keresztje és a háború keresztje" címen. A történelmi értékű szózat már eddig is eseményszerű hatást keltett az egész országban s a napilapok komoly megértéssel és a nehéz helyzetnek megfelelő hódolattal foglalkoznak vele. A hatalmas szózat szavai el fognak jutni nemzetünk minden rétegébe s áldásos hatással lesznek az aggódó szivekre, mert a böjt első vasárnapján a főegyházmegye minden templomában fel fogják olvasni a főpásztor körlevelét. * Nagyböjti szentbeszédek a bazilikában. A főszékesegyházban a nagyböjt minden vasárnapján d. u. 3 órakor Pauer Károly főszékesegyházi karkáplán mondja a szentbeszédet. Utána a rendes böjti ájtatosság tartatik. * Főegyházmegyei hirek. Sólymosy Dezső hidaskürti segédlelkész ugyanott adminisztrátor lett; Ravasz István felsősipeki h. plébános áthelyeztetett subsidiariusi minőségben Szénavárra; Palovcsik József hitoktatóvá neveztetett ki Budapestre. * Lefoglalt iskolák pótlása. Múltkori számunkban közölt cikkünk tanúsága szerint a jelen iskolai tanévben legrosszabbul jártak a szentgyörgymezői gyermekek az iskoláknak katonai beszállásolásra való lefoglalása folytán. Az illetékes körök tudomásunkra hozták, hogy a bajon az iskolák kiürítésével nem segíthetnek, mert ezen esetben kénytelenek volnának a katonákat magánházaknál elhelyezni s ezzel kapcsolatosan elszállásolási pótadót is kivetni. Ezen intézkedés több oldalról is érzékenyen érintené tehát a város lakosságát, de a katonaságnak is kellemetlen volna, amennyiben a kiképzetlen újoncok szétosztása a kiképzésnek nagy kárára volna, a fegyelmet pedig oly mértékben borítaná föl, hogy a közönségnek nyugalma is teljesen felborulna. — Az árvaház iskolájában elhelyezett járványkórház a hatóság véleménye szerint sincs jó helyen s mihelyt lehetségessé válik, azt át is fogják helyezni alkalmasabb helyiségekbe. A jelenlegi körülmények között fő a türelem. A szentgyörgymezői fiúiskolába járó gyermekek nincsenek teljesen megfosztva a tanítás áldásaitól, amennyiben a kisebb gyermekeket Karácsonyi Béla tanitó a saját buzgóságától indíttatva, a kath. kör egyik szobájában tanítja. A rendőrkapitány ujabban kijelentette, hogy a szentgyörgymezői rendőrőrs helyiségeit szívesen átengedi iskolai célokra, mert az ott levő kisebb szobák ugy sem alkalmasak a katonák beszállásolására. Mindezeket tekintetbe és számításba véve, az ősz óta vajúdó kérdést legalább is ideiglenesen meg lehet oldani. * A főegyházmegyei névtár gondos szerkesztésben és csinos kiállításban megjelent. A névsoros mutatóban, épugy mint tavaly, megtalálhatók mindazon értékes adatok, amelyek a főegyházmegye területén működő egyének rövid élettörténetét tárják elénk. Az értékes müvet melegen ajánljuk a ft. papság figyelmébe. * Későn nyilvánult aggodalom. A jégvermek tulajdonosai a múltkori nagyobb fagy alkalmával sietve beszállittatták a szükséges jeget. A jégszállitás idején senki se emelte fel szavát, nem adott utasítást, hogy a jeget mely helyekről szabad szállítani. Most aztán utólagosan eszméltek rá, hogy a halastó jege meg lehet fertőzve. Ez a feltevés annál is inkább valószínű, mert a foglyok nagy része hosszabb időn át a halastó partján tanyázott. De ettől a körülménytől eltekintve se