ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-02-14 / 7. szám

A világ nagy üstjében a gondok forró gőze, az aggodalmak csipös leve kínozza az embereket, de vannak kivételek is. A kivételes emberek kiszakítják magukat a közérzés forgatagából. Ezen kivételes lények az üzletnek emberei, akiket minden tüz hidegen hagy. Ök nem forrnak bent a közös katlanban a többi emberekkel, hanem a forró katlan mellett állanak s egykedvűen fölözik le azt a zsirt, amelyet a háború tüze a fölszinre kever föl. Az üzlet emberei nem féltik a magyar bakák egészségét. Papirossal talpalják a hősök bakancsait, hogy a hideg hólé könnyebben beletaláljon. Az üzlet emberei nem kímélik a hadsereg gyomrát. Csak ők tudják, hogy miféle piszkot sütnek a kenyérbe s zárnak bele légmentesen a konzerv-dobozokba. Az üzlet emberei nem sajnálnak senkit. Nem bánják, ha sótlan a levesed, ha keserű a kenyered, ha hideg a szobád, ha rongyos a ruhád. Az a fő, hogy kínlódjon mindenki. Verejtékezzen ki minden zsirszemcsét magából, mert ők hizni, nőni, gazdagodni akarnak. Mi lenne, ha az üzlet embereinek csúf gondolatvilágából csak egy parányit is odafujna a szél a hazáért önzetlenül vérző, meghaló hősök lövészárkaiba ?! Erős marka van az államhatalomnak! Miért nem ragadja meg az „üzlet

ß-nek hájas nyakát, hogy belefojtsa a nemtelenül összeharácsolt haszon tengerébe ?! Akadjon torkukon a „háború zsirja" ! Kaján. A háborúban elesettek árváinak ügye. Kormányunk bölcsesége a hadi segéllyel, az özvegyek részére megállapított nyugdíj, kegydij, illetve özvegyi segélydijak szabályozásával lehetőleg gondoskodott azon anyagi javak megtérítéséről, melyek elmaradása a családot a hadbavonult kenyérkereső munkájának elvonása, vagy a hadban elesett segitő kezének elvesztése folytán sújtják. A harctéren elesett, a háborúban szerzett betegség folytán vagy hadi fáradalmak következtében elhalt, végül hadifogságba jutott egyének kiskorú árváiról úgy gondoskodott a belügyi kormány, hogy azoknak nyilvántartásba való vételét elrendelte s ezen kiskorúak összes ügyeit, valamint jövőjükről való gondoskodást az árvaszékek különös figyelmébe ajánlotta. A most emiitett kiskorú árvák között sok van, kik a mellett, hogy vagyontalanok, anyjuk korábbi elvesztése folytán teljesen gondozó, gyámolító nélkül maradtak; még több akad olyan, kiknek bár anyjuk él, de az egészben vagy részben keresetképtelen, avagy sok kiskorú gyermek maradván, nem képes valamennyi számára a lét legelemibb föltételeit sem megszerezni. A nyomortól és az elzülléstől való megmentése az ily kiskorú árváknak a fenkölt gondolkozású hazafias magyar társadalom nemesszivüségétől várja méltó és alkalmas megoldását. A gondoskodás legtökéletesebb módja, ha példás életű családok az ily kiskorúakat örökbe fogadják, vagy legalább is addig, mig a gyermek keresőképes korba jut s az életre megedződik, magukhoz veszik. Akadhatnak azonban oly jószivü egyének, kiknek családi körülményei nem alkalmasak arra, hogy az idegen gyermeket magukhoz vegyék. Ezeknek és a jótékony társadalmi egyesületeknek lehetővé van téve azon megoldás, hogy költségükön az ily kiskorú gyermekek az állami gyermekmenhelyen helyeztessenek el a gyermek keresőképes koráig. Joga van ily esetben a jóttevőnek a menhelyen elhelyezett gyermek mikénti tartását és nevelését ellenőrizni és irányítani. A menhelyen ily elhelyezett gyermekek után következő dijak fizetendők: A gyermek 1 éves korának betöltéséig havi 14 K, 1 éves korától 7 éves koráig havi 8 K, 7 éven túl havi 10 K. Ezenfelül havonta 6 korona ruházati, iskoláztatási és gyógykezelési stb. dij is fizetendő, mely utóbbi alól indokolt esetben fölmentés adható, különösen akkor, ha a gyermek oly szegénysorsu, hogy amúgy is elhagyottá lett volna nyilvánítandó. Vármegyénk és városunk nemes szívű közönségéhez, a jótékony társadalmi intézmények vezetőihez fordulok tehát a harcban elesettek teljesen árván maradt kiskorú gyermekei érdekében azon tiszteletteljes kérelemmel, hogy akik ily mostohasorsú kiskorúaknak örökbefogadását vagy örökbefogadás nélküli magukhoz vételére, végül ugyan ily árváknak a menhelynél leendő neveltetésére, illetve neveltetésükkel járó tartásdijak viselésére vállalkoznak, ezen szándékukat tisztelettel alulírottnál legyenek szívesek bejelenteni. A gyermek örökbefogadása vagy családba vétele esetén annak életkora, neme, vallása is közlendő. A belügyminiszter megbízásából bátorkodom a jótékony társadalmi egyesületek és intézmények vezetőségének figyelmét azon körülményre fölhívni s őket arra kérni, hogy lehetőleg a háborúban vagy annak következtében elhalt egyének árváit elsősorban karolják föl s a náluk netán üresedésben levő ingyenes helyek betöltésénél vagy egyéb kedvezmények nyújtásánál az ily gyermekeket részesítsék előnyben. Amikor a háborúban elesett polgártársaink gyámolító nélkül maradt kiskorú árváinak ügyét hazafias magyar közönségünk elé viszem, azon biztos meggyőződés vezet, hogy az nem zárja el szivét a mostoha sorsra jutott szerencsétlen gyermekektől és átérzi a kérdés nagy fontosságát, melytől a jövő nemzedék jórészének sorsa függ. Ne engedjük a miérettünk nemzeti létünkért haláltmegvetö küzdelemben elhalt hőseink gyermekeit anyagi nélkülözéseknek, erkölcsi romlásnak kitenni. Esztergom, 1915. február hó 5-én. Hazafias tisztelettel Dr. Major Ödön . . árvaszéki elnök. * A hercegprímás Budapesten. Csernoch János dr. bibornok-hercegprimás szombaton Budapestre utazott és vasárnap délelőtt megszenteli az Auguszta-alap kórházvonatát. * Személyi hir. A napilapok röviden jelezték, hogy dr. Rott Nándor prelátus-kanonok, központi papneveidei kormányzó Abbáziába utazott. Ezen hir helyesbítésére közöljük, hogy a prelátus nem üdülés, hanem nagyon megrongált egészségének helyreállítása végett utazott délre. Dr. Rott prelátus a budapesti charitativ egyletekben eddig is nagyon igénybe volt véve, a háborús jótékonyság munkáját még azon felül vállalta magára. Aggodalomra nincs ok, de a kúrára • nagy szüksége van. * Uj apát. Vodicska Imre miniszteri titkár, esztergomi főegyházmegyei áldozópap tomaji c. apáttá neveztetett ki. * Szentségimádás. Esztergom ősi s kegyeletes 3 napig tartó engesztelő Szentségimádási ájtatosságát az.idén is szép egyházi fénnyel tartják meg farsang végén a vízivárosi plébánia-templomban. A Szentségkitétel mind a három nap reggel 6, a betétel este 6 órakor lesz. Szentmisék óránként reggel 6 órától 11 óráig, a prédikációk mindennap délután 5 órakor lesznek. Az ájtatosság ünnepi szónokai: vasárnap dr. Vass József pápai kamarás, a szent Imre főiskolai kollégium igazgatója Budapestről; hétfőn Kemény fy K. Dániel szentszéki tanácsos, plébános; kedden Bán Sándor prépost, plébános Budapestről. Prédikáció után az ünnepélyes litániát és Szentségbetételt vasárnap dr. Csárszky István, hétfőn Machovich Gyula s kedden Schiffer Ferenc prelátus-kanonokok fogják megtartani. A női és a preparandiai Mária Kongregációk testületileg vesznek részt az imádásban. A vízivárosi s szenttamási polgárság, nemkülönben a keresztény szocialisták óránként végzik az imádást felváltva. E napokra ugyan az egyházi főhatóság a háborúval kapcsolatos ájtatosságokat rendelt el az esztergomi főegyházmegyében, Esztergom városára nézve azonban tekintettel a 3 napos Szentségimádásra, a bibornokhercegprimás és érsek ugy intézkedett, hogy a délutáni ájtatosságok mind a három napon csak a vízivárosi szent Ignác templomban tartassanak meg. * Elhunyt plébános. A Szered-esperesi kerület papsága fájdalmas szívvel jelenti, hogy szeretett oltártestvérük Bernkopf Károly hidaskürti plébános, tanfelügyelő alesperes, törv. biz. tag életének 55-ik, papságának 31-ik évében folyó hó 9-én rövid szenvedés és a szentségek ájtatos felvétele után az Urban elhunyt. A megboldogult tetemeit folyó hó 11-én délután 3 órakor helyezték el a hidaskürti temetőben. R. i. p. * A béke imanapja. A hivek körében nagy rokonszenvvel, sőt őszinte örömmel fogadták a pápa békeimáját és a főpásztor által elrendelt imanapot. E napon talán még azok is megtanultak imádkozni, akik nem igen foglalkoznak ilyen lelki dolgokkal. Az összes templomokat élénken látogatták a mult vasárnap folyamán s a kitett Oltáriszentség előtt a napnak egy órájában sem hiányoztak az ájtatoskodók, pedig ez nagy szó, ha tekintetbe vesszük, hogy az imádkozok hány templomban osztódtak meg. A szent Szívhez imádkozok arcán látszott a törhetetlen bizalom, a feleségek, a gyermekek szivében égett a remény, hogy harcoló, vérző övéiket visszavezeti hozzájuk az Isten hatalmas keze. A főszékesegyházban a szentségimádás ez alkalommal a Bakács-kápolnában folyt le, mert tekintettel arra, hogy minden templomban hasonló ájtatosságok voltak elrendelve, nem lehetett a hivek oly nagy tömegére számítani, mint amilyen újévkor töltötte meg a bazilikát. Reggel 6 órakor Brühl József prel.-kanonok, főszékesegyházi plébános tartotta a nagymisét fényes segédlettel s az evangélium után az oltártól intézett gyújtó erejű, lelkes beszédet a nagyszámú hivő közönséghez. Meggyőzően fejtegette, hogy amint az egyház más szertartásában először bűneink bocsánatáért künyörgünk Istenhez és csak azután merjük a lelki békét kérni, úgy most is őszinte bánat által tisztítsuk meg lelkünket s úgy kérjük a békét, mely után az egész világ esedezik. A szentbeszéd után Rolkó Béla karkáplán elöimádkozása után mondták a hivek a pápa békeimáját. A szentmise végeztével a kitett Oltáriszentség előtt énekelték a „Boldogasszony Anyánk" kezdetű régi éneket s a „Hallgass meg, Uram'" kezdetű könyörgő ének után következett a szertartáskönyvben előirt „oratio pro pace.'' A szentmise alatt a hivek nagy tömege járult a szent áldozáshoz. Az adoratiót óránként felváltva a növendékpapság, a női Mária-kongregáció tagjai, az árvaházi apácák és növendékek végezték, akikhez a nap folyamán a hivek nagy tömege csatlakozott. Délután a litániát ismét Brühl József prel.kanonok végeztéi A szent olvasó, a Mindenszentek litániája s az előirt énekek és imádságok után áldást adott a szentséggel. A felemelő, szép ájtatosság fényének emelésében nagy érdeme volt a növendékpapoknak, akiknek énekkara több éneket énekelt négyes hangon a szokásos áhítattal és művészi érzékkel. * Az Oltáregyesület közgyűlése. Az Oltáregyesület f. hó 18-án délután 5 órakor a városház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, melyre a tisztelt tagokat és érdeklődőket az elnökség ezennel tisztelettel meghívja. * A Női Mária-Kongregáció Elöljárósága ily módon is értesiti tagjait, hogy — mint az előző években — ez idén is testületileg vesznek részt farsang három utolsó napján (febr. 15., 16. és 17-én a vízivárosi plébánia-templomban tartandó szentségimádáson. A zárdából már 3

A9 órakor indulnak, azért jelvényeiket feltéve ezen időre pontosan igyekezzenek megjelenni. A hamvazás 17-én a zárdatemplomban a fél 8 órai sz. misével kapcsolatosan történik. * Halálozás. Különös részvéttel emiitjük meg, hogy lapunkhoz buzgó munkálkodása folytán közel álló Zeke József nyomdai művezetőt gyászos csapás érte, miután nejét hosszas szenvedés után fiatal korában elvesztette. A gyászoló család a szomorú esetről a következő gyászjelentést adta ki: Zeke József mint férj, Margit, Olga és Irén gyermekei, alulírottak és a nagyszámú rokonok nevében is fájdalomtól lesújtott szívvel, de a Mindenható Isten szent akaratában megnyugodva tudatják, hogy a hőn szeretett, önfeláldozó feleség, a példás gondosságu édesanya, a szerető testvér és a jó rokon Zeke Józsefné szül. Fokter Julianna folyó évi február 10 én este 10 órakor, életének 37-ik, boldog házasságának 18-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után nemes leikét Teremtőjének visszaadta. Felejthetetlen, drága halottunk hült tetemét február 12-én délután 4 órakor fogjuk a szentgyörgymezői temető kápolnájából a boldog feltámadás reményében ugyanazon temetőben pihenőre helyezni. Lelki üdveért az engesztelő szent miseáldozat február 13-án reggeli 9 órakor lesz a szent Ferencrendiek templomában a Mindenhatónak bemutatva. Esztergom, 1915. február 11-én. Az örök világosság fényeskedjék áldott lelkének! Fokter Lőrinc, Fokter Vilmos, Fokter Jozefa testvérei. * Munkások nyomora. A háború megrendítő előjátékában sok jótékony kéz mozdult meg, hogy a katonák által elhagyott családtagok arcáról letörüljék a könnyet. A hatalmasan fellángoló részvét azonban minden nemessége dacára is hibás utakra tévedt, amidőn a válás könnyei mögött éhséget és nyomort sejtett s adományaival bőséges eledelt nyújtó népkonyhákat és napközi otthonokat állított fel. A felbuzdult jótékonyság a nyár folyamán egész tőkéket használt föl az első könnyek felszáritására, azt azonban már akkor