ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-02-07 / 6. szám

XX. évfolyam. Esztergom, 1915. február 7. 6. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ara 16 fillér. Ima a békéért. Esztergom, 1915. febuár 6. Mig a harcoló felek még eddig soha nem látott kitartással csörtetik a fegyvereiket, mozsaraikból öntik a gyilkos tüzet — XV. Benedek, Krisztus helytartója a béke siettetésére imát rendel az egész kath. világban. Még az apró iskolásgyermekekre is átszármazott a háborús szellem és a hazafiúi önfeláldozás lelkesedése: Németország diákjai az elsülyesztett „

Emden" hadihajóért egy uj hadihajó építésére milliókat gyűjtöttek össze a saját zsebpénzük filléreiből. S ha kilép az ember az utcára, éneklő újoncok vonulnak végig azon, tele harci kedvvel és érdeklődéssel a háború kalandjai és élményei után. S ha az utcáról belépünk a templomba: itt is, ott is a háborúban elesett vitézekért mondanak gyászmiséket. Mig a harcoló felek tehát még nem is gondolnak a békére, hanem küzdeni akarnak a végső leszámolásig •— addig a pápa a Vatikán ablakaiból a béke galambjait bocsátja széjjel a világba. Az egyik galamb már szárazra is talált s nem tért vissza: sikerült a harcképtelen hadifoglyok kicserélésére megindult akciója. Az esztergomi táborban internált sok félkezü, féllábú orosz katona már indul is a napokban mülábain a Volga, Ural felé és Szibériába — és viszont messze Szibériából hazakerülnek szegény magyar harcképtelen katonáink, olyanok is, kiket már halottként gyászolnak övéik. Vájjon a másik békegalamb — a békeért rendelt ima és világájtatosság — a béke zöld olajágával fog-e visszatérni ? Segítsünk a pápának e nagy akcióban, hisz ez oly természetű, hogy menAZ „ESZT

ERGOM" TÁRCÁJA. A kárpáti őrszem.* Bérces Kárpát ormán őrtáll Sok ezer magyar vitéz Állig fegyverben, s mint kőszál Vésszel bátran szembenéz. Tűzpirosra gyúlt az égbolt Szerteszét halott... sok vér folyt; Tenger ellen ront hazánkra, Szent hitünkre törni akar: Félvilággal szembeszállva Harcol a hős magyar! Bérces Kárpát koszorúja Őrzi, védi szép hazánk: Isten édenkertje s tornya — Sok irigy szem les reánk! Ám ha kell, csatázunk újra Harci énekünket zúgva; Bérci hóba vérünk irja: „Örökünk ez — drága kincs!" A magyarnak nincsen párja Honfi-erényben nincs! * Zenéjét szerzé Büchner Antal főszékesegyházi karnagy. Szerkesztőség: Káptalan-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Káptalan-tér 2. szám. nél többen veszünk részt ez akcióban — mennél többen ostromoljuk az eget imáinkkal — annál biztosabb az eredmény! Csak onnan felülről jöhet megoldás, béke e rettenetes világbonyodalomból. Kézzelfoghatóvá vált, hogy emberi erő és bölcseség mily tehetetlen bajunkban. Hisz sem mi, se ellenfeleink nem hitték, hogy Mindenszenteknél vagy legfeljebb karácsonynál tovább tartson a háború •— s ime már több mint egy féléve dul s még mindig ugy látszik mintha most kezdődnék! Azért bámulatosan osztatlan szimpátiával fogadták mindenütt a pápa békeakcióját — még azok is, a kik az elején büszkén visszautasították volna. Még vasúton utazó kereskedők is mondogatják: hogy még a pápában helyezik reményeiket, hogy sikerül neki a békét megsiettetnie! Rendületlen hitünk és bizalmunk az isteni gondviselésben, hogy e háború sorsa is az ő kezében van letéve. Mily majesztatikusan hangzik az evangélium elején Augusztus császár dekrétuma: „Rendeletet bocsátott ki Augusztus császár, hogy Írassék össze az egész földkereksége." A hatalmas római császárról van szó és egy, az egész nagy római birodalomra érvényes dekrétumról, mely minden bizonnyal földies — világi — célokra volt szánva : népszámlálás, összeírás, katonaszedés, meg adózási célokra, egy erőpróbája a delelő pontján álló római birodalomnak. Gondolhatjuk, minő büszke öntudattal várhatta Augusztus császár ez ediktum végrehajtásának eredményeit. És mégis, a büszke Augusztus öntudatlanul is a betlehemi kisded eszközévé vált, még mielőtt az a napvilágot megpillantotta volna; ediktuma végelemezésben egy Bérces Kárpát ormán fénylik Az apostoli kereszt, Mely megőrzött ezredévig: A ki támad — rajta veszt! Hogyha bajban szép határunk Egytől-egyig sikra szállunk; Összeforrunk egy érzésben És kiállunk vészt-vihart! Áldd meg Isten s ős hitében Tartsd meg a hős magyart! Brúnó. A fekete kutya. — Elbeszélés. — A nagy fekete kutya, mely hosszabb ideig tanácstalanul bámult be a nyitva felejtett kapun, hirtelen szökéssel bent termett a nagy lépcsőházban. Orrát magasra tartva szimatolt bele az ismeretlen illatú légkörbe, mialatt bozontos füleit hegyezve élénken figyelte a ház életét jelző zsongást, melyet hol az ajtók mögött folyó párbeszéd hanghullámai, hol pedig a konyhaedények zörgése s a reggeli takarításnál használt szemétlapát és seprő koppanása tettek változatosabbá. Az emeleten ajtó csapódik, majd kemény lépések kopognak végig a folyosó kőkockáin, mire a kóbor ebnek szemei villogni kezdenek, izmai támadásszerüleg megfeszülnek s torkából csatakiáltásszerü öblös vakkantások törnek elő: Hau . . . vau. . . vau . . .! Az első kitörést ingerült morgás követi, a Kéziratok a szerkesztőség", előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. titkos, felsőbb hatalomnak céljaira szolgált: Isten üzenetévé lett Máriához és Józsefhez, hogy Betlehembe menjenek Krisztus születésének idejére s igy teljesedésbe menjen a próféta jövendőlése. Quirinus római helytartó és tisztviselői ott Betlehembe bejegyezték Józsefet és Máriát és az újszülöttet is a római anyakönybe, nem is sejtve, hogy e naptól kezdődik az uj éra időszámítása és a betlehemi kisded zászlóját néhány évtized múlva kitűzik Róma 7 halmán, hogy onnan induljon az egész világ meghódítására. Büszke, világraszóló tervek szövődtek e világháború megindításakor is a fejedelmek, főleg a mi ellenfeleink agyában, kik a háborút ránk kényszeritették. Közvetlen a háború előtt Poincare elnök tárgyalt Pétervárott az orosz cárral, hogy igy, meg ugy fognak „lehengerelni" bennünket! . . . Magyarország teljes feldarabolása, az orosz uralom kiterjesztése egész a Boszporusig, Németország tetemes megnyirbálása, Franciaország uralma egész a Rajnáig . . . stb. De a mikép a római császár és tisztviselői is akaratlanul a Magasságbeli eszközeivé váltak a népösszeirásban, úgy az orosz cár, az angol és a francia is fogcsikorgatva látják, hogy egy egészen bizonytalan világalakulás forgatagába kerültek. Hat hónapi ádáz harc után sem tudták a németet és a monarkiát legyőzni, sőt a harc azóta is az ö földjükön folyik és már a lembergi és csernovitzi orosz parancsnokság is pakol, hogy márciusra e két nevezetes városunkat is kiürítsék. Dacára a túlnyomó erőnek, még mindig mi vagyunk előnyben és igy beteljesedik a zsoltáros szava: „Azok lovaikban és harciszekereikben biznak, mi pedig az Ur nevében!" Vagy mint a német császár mondotta a minap 56 ik hangok áradata pedig kavarog a magas boltivek alatt s végig futva az emeletek folyosóin, zugó visszhangban verődnek vissza. A visszhangban a nagy fekete kutya ellenség hangjait sejti s a lépcső alsó fokaira ugorva küldözgeti a magasba kihivó csatadalát, mely viharszerü dörgéssel forog a nagy ház sok zegzugában. Erre már felpattannak a lépcsőházba nyiló ajtók s épen a vak hadilármát üzö nagy kutya mögött markos inas jelenik meg egyik kezében a portörlőronggyal, a másikban pedig a hosszunyelü seprővel, melyet mint hadi dárdát szögez előre s hirtelen támadással neki lódítja a saját dolgába mélyen elmerült kutyának hátába. A kutya neki fordul a hátának támadó ellenségnek és dühös, fájdalmas üvöltés közben fogait csattogtatja. — Csiba te! — Mars ki! rongy kuvasz! — szidja a nyomorult ebet, miközben a seprő nyelét élénken suhogtatja. Menekülne már a szegény pára, de az éktelen zajra megjelenik az inas mögött az egész háznép. — A szakácsnő fakanállal, a szobalány szőnyegporolóval, a konyhalány pedig hatalmas vasfazékkal hadonáz. Sikítanak, kiabálnak: — Szorítsd! — Az ördög hozta ide ezt a dögöt! — Jaj, már nekem ugrik! A kutya és a nyitott kapu között minden hely el van foglalva, tehát hiába kutat egy kis rés után a megszorult állat, melynek láthatóan csak az az egyedüli vágya, hogy szabadba menekülhessen. Már inkább félelemből uvit és csattogtatja fo-