ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-01-03 / 1. szám

jávai együtt helyet foglalt, előlépett egy sebesüit káplár és Petőfinek egyik hazafias költeményét szavalta el nagy hévvel, majd a sebesült Hägen tanitó üdvözölte a föpásztort szivből jövő rövid beszéd kíséretében. Az üdvözlő beszédre nyomban felelt a főpásztor. Annyira meghatották az őt üd­vözlő szavak, a karácsonyfa körül fekvő és álló sebesültek látása pedig oly mély benyomást tett a haza minden katonájával együttérző bíboros fő­pásztor szivére, hogy eleinte nem tudta vissza­fojtani könnyeit, megállt és csak későbben kez­dette meg vigasztaló beszédét, mely a jelenlevő­ket nagyon meghatotta. Beszéde után megköszönte a hölgyek fáradságát, majd a karácsonyfa mellett fekvő két súlyos sebesülthez lépett, térdre eresz­kedett, megsimogatta a fejőket és vigasztalta a lábukat vesztett hős katonákat. Ez a jelenet még az ünnepélyen jelenlevő két orvos tiszt szeméből és kicsalta az együttérzés nemes könnyeit. A fő­pásztor azután megtekintette az ajándékokat és szívélyesen elbúcsúzott az ünneplő közönségtől. A kórházból egyenesen a szemináriumba hajtatott. * Főegyházmegyei hirek. Ifj. Horváth Ferenc velséczi adminisztrátor ugyanoda plébánossá neveztetett ki. Letocha József behivatott katona­lelkésznek, helyette a Selmecbányái segédlelkészi teendőket Havran Károly krakoványi káplán látja el ideiglenesen. * Tonzura-feladás. Dec. 31.-én, Szilveszter­napján reggel x /27 órakor adta fel dr. Rajner Lajos püspök dr. Brey er István segéd kezesé vei 17 esztergomi VII. osztályú gimnazista kispapnak a tonzurát. Nagy idők emlékéül ez alkalommal a kis szeminárium a püspököt saját házában látta vendégül. A Rajner-féle kanonokház (jelenleg ideig­lenes kis-szeminárium) kis kápolnája ez alkalom­mal szépen fel volt díszítve s vonzóbb képet nyúj­tott, mint a világ sok más nevezetesebb pontja. A tonzura-feladást megelőző három napon tartot­ták a gimnazisták első félévi lelkigyakorlataikat. Az ünnepélyes szertartásnál dr. Koperniczky Ferenc volt az archidiakonus. Az éneket Sámson György bazilikái orgonista kisérte. A tonzurát ez alkalommal a következő növendékek vették fel: Árvay Béla, Fieszl István, Halmos Orbán, Kiiment Mihály, Kóthay István, Kunszt Frigyes, Lippay Lajos, Malis Gusztáv, Mester Jenő, Mihály János, Molnár József, Németh Sándor, Pintér András, Ruzicska Ferencz, Sinkovits János, Szabó Mihály, Tomor Dezső. * Katonai előléptetések. Mattyasóci Matty a­sóvszky László 17. honvédgyalogezredbeli főhad­nagyot századossá, Szoleczky László 15. honvéd­gyalogezredbeli hadnagyot főhadnaggyá, továbbá Sinka Ferenc Pál, dr. Rudolf Béla, dr. Zwillin­ger Ferenc és Heischmann Ferenc szolgálaton kívüli viszonyban levő 14. honvédgyalogezredbeli hadnagyokat főhadnagyokká léptette elő a had­vezetőség. * Nyugdíjazás. Maister Jaroslaw 26. gy. e. alezredest Őfelsége nyugállományba helyezte. * Oroszok a bazilikában. A pápa rendelete folytán azon egyházmegyék, melyeknek területén fogolytáborok vannak, gondoskodni tartoznak a foglyok lelki szükségleteinek kielégítéséről. Az esz­tergomi fogolytáborban lévő kath. oroszok részére minden vasárnap szent misét mondanak az arra kirendelt áldozópapok. Karácsony ünnepén az Esz­tergomba kirendelt katonalelkész különös örömet akart szerezni a foglyoknak és kieszközölte, hogy a mult vasárnapon a bazilikába jöhessenek. Szu­ronyos katonák sorfala között vonult fel a főszékes­egyházba a csúnya egyenruháju sereg. Machay katonalelkész misét mondott, mely alatt karácsonyi énekeket orgonáltak. Majd beszédet mondott nekik a lelkész, melynek hatása alatt igen sokan sírásra fakadtak. Még nagyobb elérzékenyülés ejtette ha­talmába a közel 3000 főből álló sereget, midőn a lelkész egy náluk ismert karácsonyi énekbe kez­dett bele. A szuronyos őrök alig birták őket a templomból kiterelni. Egyesek felhasználták cse­kély magyar nyelvű tudásukat és mosolyogva mon­dogatták a körülállóknak: Boldog ünnepeket! Bol­dog karácsonyt kívánok ! * Karácsonyfa-ünnepség". Ä szeretet leg­szentebb ünnepének, a karácsonynak közeledtével a társadalomnak minden rétege benső melegség­gel gondolt arra, hogy a szegény iskolás, külö­nösen pedig a hadbavonult katonák gyermekeinek szomorúságát, fájdalmát enyhítse és örömet fa­kasszon kis szivükben. Az alább felsorolt kegyes jótevők adományaikkal lehetővé tették, hogy a Szent Anna zárdában levő napközi otthon és az elemi iskola szegény gyermekei is részesüljenek a Jézuska adományaiban. Nem is volt arc, amelyiken bár egy röpke mosoly, nem volt szempár, amely­ben az örömnek fénye fel nem villant volna. Az adományok kiosztása dec. 24.-én, az óvónőképző­intézet egyik termében, az irgalmas nővérektől igen ügyesen rendezett ünnepség keretében tör­tént meg, amidőn mint a napközi otthon kisdedei, mint az elemi iskola tanulói a csillogó karácsony­fa alatt áhítatos énekeket zengtek, pattogó szép versecskéket szavaltak a kis Jézus jászola előtt, megemlékezvén jótevőikről, akikre összekulcsolt kezecskéikkel esedeztek áldást a jászolban nyugvó isteni Kisdedtől. A jótéteményben részesülő gyer­mekekhez Számord Ignác igazgató intézett lelkes beszédet, hálára és buzgó imára intvén őket. A szegény gyermekek ruháira és ajándékaira ke­gyesen adakoztak: 60 K-t az esztergomi fökápta­lan, 50 K-t dr. Machovich Gyula kanonok és az esztergomi takarékpénztár, 25 K-t Brühl József kanonok és a hadbavonultak családjait segélyző­bizottság, 20 K-t dr. Rajner Lajos püspök, Bo­gisich Mihály v. püspök, Schiffer Ferenc kanonok, Graeffel János kanonok, dr. Fehér Gyula kanonok, Perényi Kálmánné, 10 K-t Schvinner Ignác-alap és Számord Ignác igazgató, 6 K-t Grósz Ferencné és az egyházmegyei alapítványi pénztár tisztviselői. Ezenkívül Perényi Kálmánné alispánné 12 kis­leánynak egy-egy öltözet ruhát sajátkezüleg készí­tett. Kührner-testvérek játékaikat ajándékozták oda a kis gyermekeknek. Schultheisz Adolfné több öltözet fiuruhát adományozott. Egy ismeretlen jó­tevőtől gyermekruhákat és narancsot kaptak. A jó Isten áldása szálljon mindazokra, akiknek jótékony­sága örömet fakasztott az ártatlan gyermekek szivében. N. P. * Népfelkelők behívása. A mult számunk­ban már emiitettük, hogy a 24—27 éves népfel­kelőknek e hó 16 án kell katonai szolgálatra be­vonulni. Ezt a behivási parancsot kedden ragasz­tották ki városszerte, amely részletes útmutatóul szolgál arra nézve is, hogy a bevonulóknak mivel kell felszerelni magukat. A hadvezetőség előírja, hogy a bevonulók tartoznak meleg alsó és felső­ruhát, kötött ujjas mellényt, téli kabátot, erős láb­belit, evőeszközt, evöcsészét, háti zsákot és két napi élelmet magukkal hozni. * A háborúban megsebesült katonák részére az esztergomi csendőr szárnyparancsnoksághoz tartozó Esztergom és Komárom megyeben állomá­sozó csendőr őrsök az alább felsorolt fehérnemüeket adományozták, illetve gyűjtötték össze, melyeket javított és rendezett Simonyi József csendőrőrnagy neje : Ing 200 db, alsónadrág 160 db, téli gyap )t ing 6 db, téli gyapot nadrág 4 db, zsebkendő 21 db, harisnya és fuszekli 22 pár, törülköző 18 db, kis toll párna 10 db, lepedő 10 db, fásli 6 db, karfelkötő ruha 18 db. 475 db. * Takarékpénztárunk jótékonysága. Az Esztergomi Takarékpénztár igazgató tanácsa legu­tóbbi ülésében egy áldásos eszme megvalósítását kezdte meg az által, hogy az újévi üdvözletek és jutalmak megváltása fejében 200 K adományt szavazott meg a jelenlegi véres háborúban ele­sett esztergomi katonák özvegyei és árvái javára. Az ez iránybani mozgalmat Bleszl Ferenc igazgató indította meg és valóban áldásos volna az ily alapnak mielőbbi megteremtése és minél tekintélyesebb összegben való létrehozatala. Ajánl­juk a nemes eszmét városunk jószívű lakosságá­nak figyelmébe azzal, hogy a jólelkű adományok Bleszl Ferenc igazgatóhoz, a segély-akció pénz­kezelőjéhez küldhetők. * Garázdálkodás a határban. Régen le­tárgyalt esemény Esztergomban, hogy a város a határ őrizetére felfogadott hegyőröket, határőröket újévtől kezdve elmozdította hivataluktól, vagyis rövidesen felmondott nekik. Ezen elhatározó lé­pésre az adott okot, hogy az őszi idő beálltától kezdve egymást érték a szőlők között a pincék és hajlékok elleni támadások. Ismeretien tettesek feltörték az ajtókat és minden elemelhető tárgyat elemeltek, amit el nem vihettek, azt megrongál­ták. A sok mezőőr sohasem akadt a betörők nyo­mára, vagy ha ráakadtak is, nem mertek velük szembe szállani. Legalább igy mondták el jelen­téseikben. A furcsa állapotokat nem lehetett tovább tűrni, azért Peterdy Kálmán rendőrkapitány elő­terjesztésére a mezőőrök helyett a csendőrökre bizták már december hóban a határ őrizetét. A csendörök megjelenése egy időre megszüntette a betöréseket. Az ünnepekre azonban ujabb meg­lepetést okoztak az „ismeretlen tettesek", ameny­nyiben meglesték a csendőr-őrjáratot s amint az kőrútjában elhaladt a Brenner-féle présház előtt, a hátamögött feltörték az ajtót s mintha csak boszut akartak volna állani, vagy rossz tréfát el­követni, kisebb tárgyakon kívül alig vittek el va­lamit, hanem az előbbi minta szerint rombolást vittek végbe. Mint értesülünk, a hatóság már az ügyesen kémkedő és a határban igen járatos ka­lózok ellen ujabb rendszabályokat léptetett életbe és a csendőrök a rendes körjárat helyett a várat­lan meglepetésekre fognak utazni s olyan helyeken fognak megjelenni, ahol a leselkedő tolvajok nem is várják őket. Reméljük, hogy ha egyet is el­csípnek a bandából, az egész szövetkezetnek nyo­mára fognak jönni és kisül, hogy kiknek keze dol­gozik a csúnya munkában. * Koszorúmegváltás a Vöröskeresztnek. A hercegprimási uradalmak jószágigazgatója,Hajdú István 50 koronát küldött be szerkesztőségünkbe a következő sorok kíséretében: „Mattyasovszky Kál­mán ügyvéd úr koporsójára szánt koszorú meg­váltása fejében a primási uradalmi tisztikar 50 koronát küld az Esztergom szerkesztőségének, hogy ezen összeget a Magyar Vöröskereszt céljára for­dítsák. * Az összeget a Vöröskereszt céljaira Zsiga Zsigmond pénztáros kezeihez juttattuk, aki a kö­vetkező szavakkal nyugtázta: „Fenti összeget, azaz Ötven koronát átvettem. Zsiga Zsigmond pénztáros." * Utolsó zászlószentelés ? Ugy halljuk, hogy a katonai hatóságok kérelmet intéztek a magyar közönséghez, hogy a harctérre induló ka­tonáknak ne adjon zászlókat s ne virágozza fel őket, mert a zászlók csak akadályozzák a katoná­kat a szabad mozgásban, elvonják figyelmüket a tulajdonképeni kötelességteljesitéstől és a meg­szentelt jelvény védelmében igen nagy veszedel­meknek teszik ki életüket. A felvirágozás pedig — amint állítólag mondják — rovására van a katonás komolyságnak. Mindezen érvek felett vitat­kozni lehetne, de minek bocsátkoznánk tárgyalá­sokba, amikor a parancsoló hatalom kimondta, hogy többé nem szabad. Egy kicsit fáj a parancs, mert érzékeny lelkünkben azt fontolgatjuk, hogy talán mégis hasznos a nemzeti zászló a magyar fiuk kezében. Az azonban bizonyos, hogy haszno­sabb a katonákra nézve, ha a drága zászlók és virágok árán meleg ruhát vásárol az adakozó közönség a vitézeknek. Ilyen előzmények után mertük a közlemény homlokára felírni, hogy a mult vasárnap délutánján 5 órakor az „utolsó zászlószentelés 8 ment végbe a vízivárosi plébánia-templomban. A zászlót a Fritz György elnöklete alatt álló Fürdővendéglőí Asztaltársaság ajándékozta. A zászlószentelést Keményfy K. Dániel plébános végezte, aki a plébániája területén elszállásolt katonákat lelkileg is szépen gondozta: tanitó beszédeket tartott ne­kik és gondja volt rá, hogy a szentségekhez hozzá­járuljanak. * Az újévi jókivánatok megváltása cimén a következő adományokat voltak szívesek hozzám küldeni: Meleg ruhára s részben karácsonyra: Graeffel János prelátus-kanonok 500 K, Schiffer Ferenc prelátus-kanonok 200 K, Fökáptalan dec. részlete 100 K, Brufsy János 50 K, Borászati Egylet 50 K, Női Mária-Kongregáció 25 K 46 f., dr. Csárszky István, dr. Lepold Antal, dr. Breyer István, özv. Kornháberné, Nedeczky Miklósné, Wichor József (Párkány) 20-20 K, Bajnai Elöl­járóság 12 K 12 f.. dr. Drahos János, Pauer Ká­roly, dr. Földváry Istvánné, dr. Gönczy Béláné, Marosi József, dr. Eichner Albert (Budapest), Feichtinger Blanka, özv. Wagenhuberné, Simonyi Józsefné, Szeyler Vilmosné, Bleszl Ferenc, özv. Iványi Gézáné, Herczegh Lajosné, Jedlicska Re­zsőné, özv. Frey Ferencné, gróf Sternberg Jó­zsefné, dr. Frey Vilmos 10—10 K, Fülöp Jánosné 8 K, a főgimnázium II. osztálya 7 K 40 f., Bill­kovitsné 6 K, özv. Kamenitzky Jánosné (Dorog), Fekete Árpád, özv. Reviczky Gáborné 5—5 K, Fülöp János 3 K, Meszleny Pál 50 K, dr. Krasz­Alapittatott 1850-ben. Eredeti FOWUERüíí GŐZE KÉK páratlanok munkateljesítményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler & Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. = a vasútállomással szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom