ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-12-19 / 51. szám

ugyanis hadsegélyző célra egy fillért ajánlottak föl skatulyánként, ha megengedi az ujabb áreme­lést. A kormány azonban átlátott a szitán s ki­jelentette, hogy szó sem lehet az ujabb áreme­lésről. Ez azonban aligha fogja a gyárosok pénz­éhségét lelohasztani. Valószínűleg ezután még ki­sebbre csinálják a skatulyát és rosszabbra a gyufát. * Hercegi adomány a segélyakcióra. A midőn a világháború kitört és Esztergom város közönsége egyesült erővel és hazafias lelkesedés­sel tömörült a hadbavonult hőseink hátramaradt családtagjainak segélyezéséhez, szeretve tisztelt föpásztorunk dr. Csernoch János hercegprímás 2000 korona nagylelkű adományával sietett a se­gélyakció támogatására és ezáltal nemcsak nemes példával járt elől, hanem e hercegi adománnyal egyúttal megvetette a segélyezés tekintélyes alap­ját is s ennek és hasonló támogatásoknak kö­szönhető, hogy a segélyező bizottság teljes 15 hónapon át akadálytalanul teljesíthette ember­szerető, hazafias feladatát ugy, hogy egyéb apróbb segélyezéseken kivül három gyermek­otthonában most is naponta átlag háromszáz katona gyermeket lát el, nemcsak keresztényi gon­dozásban, hanem meleg szobával és egész napi élelemmel, sőt még jó ruházattal is. Ámde a közel másfél esztendő alatt felmerült kiadások lassan kimerítik a bizottság anyagi eszközeit, nehogy e miatt a segélyezés megakadjon, 0 Eminenciája tegnap ismét 500 koronás nemes­szivü adományával támogatta a bizottságot, mely nagylelkű karácsonyi ajándékot midőn ezennel nyugtázom, egyben bíboros Föpásztorunknak hála­telt szívből mondok köszönetet ezen ujabbi her­cegi adományáért. A segélyző bizottság nevében Bleszl Ferenc pénzkezelő bizottsági elnök. * Dr. Fehér Gyula alapítványa. Dr. Fehér Gyula prel.-kanonok 1885. óta igazgatója volt az esztergom-belvárosi elemi iskoláknak. Most e tiszt­ségéről lemondott azon indokolással, hogy az iskolák községiek lettek. Egyben 3000 koronás alapítványt tett oly céllal, hogy a három elemi iskola szegény tanulói annak kamataiból felruház­tassanak. * Az állam részesedése a győri ágyugyár­toan. A kormány javaslatában nem történt említés arra nézve, hogy a győri ágyúgyár uj részvénye­inek átvételében mily arányban vesz részt az állam és a Skoda gyár. A „Budapesti Hírlap" arról értesül, hogy a győri ágyúgyár 40 millió K ra növelt alaptőkéjében a két tényező érdekeltségé­nek aránya változást szenved. Ez az arány tudva­levően az eredeti tizenházom millió K-s részvény­tökénél 6: 7 volt a kormány javára most azon­ban egyenlő lesz, amennyiben az osztrák gyár részvénybefektetése 20 millióra nő. Skodáék a tiszta nyereség 10°/o-át (mely azonban 200.000 K-nál kevesebb nem lehet), továbbá husz éven keresztül a bruttó forgalom 8°/o-át kötötték ki maguknak. Egyelőre a felek csak 7 millió korona befektetésre vállaltak kötelezettséget s ebből 3.3 millió korona esik a pilzeni gyárra, mely ezek szerint alaposan biztosította magát a gyár jöve­delméből — az állam kárára. * Megsajnálták a jegyzőket. Á kormány belátta azt, hogy a jelenlegi drágaság súlyosan nehezedik a fix fizetéssel biró állami tisztviselőkre, azért segélyezésükről már előbb gondoskodott. Most a községi és körjegyzőkről óhajt hasonló­képen gondoskodni s részükre a segély összegét a fizetés 15%-ban állapítja meg. Utasítja a köz­ségi képviselőtestületeket, hogy méltányolják a jegyzők nagy munkáját. * Abba járok. Egy székely csizmadiáról be­szélik a következő történetkét. Az öreg tiszteletes egy pár kiérdemült csiz­mát Magyari uramhoz küldötte javításra. Az öreg pap megtisztelése kettős haszonnal járt Magyarira: először, mert volt munkája, másodszor, mert volt miben járnia alkalomadtán, mivel a javítandó láb­belit hűségesen viselni is szokta, nem lévén neki tulajdon lábbelije. A csizma sokáig nem került haza. Egyszer találkozik a tiszteletes a mesterrel s megszólítja: — Hozza-e haza azt a csizmát, Magyari uram ? — Abba járok instálom, — felelte a mester. Minthogy tényleg a lábán is volt a csizma, de a tiszteletes arra magyarázta a feleletet, hogy: készíti már. Azóta maradt fönn a Székelyföldön: Abba járok, mint Magyari a csizmában. * Olcsóbb lesz a hús. Az utóbbi napokban Romániából több nagyobb falka szarvasmarha került a román határmenti városainkba. Ezek a falkák mind odakerülnek, ahol a husdrágaság elviselhetetlen már. Hiteles forrás szerint a vezető körök azon í vannak, hogy Romániából annyi szarvasmarhát kapjanak, amennyi elegendő lesz arra, hogy a jelen állapotok egyszersmindenkorra megszűnjenek. Nem csak Budapest kap — amint először mondották — hanem minden vidéki város is, ahol rémes a drágaság. Ezenkívül enyhíteni fog a husdrágaságon az is, hogy Szerbia elfoglalt része igen erős szarvasmarhaállománnyal rendel­kezik, amit a visszavonuló szerbeknek nem sikerült elvinniök. * Érdekes tervek által vezettetve vásá­rolta meg az esztergomi kereskedelmi és ipar­banktól a Szent Lőrinc-utca végén levő és jelen­leg a Sziklai-féle kertészetet magában foglaló tel­ket Por gesz Béla bérlő. A telek vételára 60,000 korona volt. A háború végével az uj tulajdonos modern szállodát és állandó színházat építtet e helyen. * A hadifoglyok élelmezése. A mostani rendkívüli husdrágaság mellett igen sok szempont szól amellett, hogy a hadifoglyok húsfogyasztása mérsékeltessék. Értesülésünk szerint erre való te­kintettel gondoskodott a hadügyi kormány nagy­mennyiségű tengeri hal beszerzéséről, mely által lehetővé teszi, hogy a hadifogoly táborok élelme­zésében betenkint két napon hal legyen étkezésre használható. A katonai parancsnokságok egyúttal intézkednek arra nézve, hogy akiknél orosz hadi­foglyok dolgoznak, azok hetenkint kétszer hus he­lyett tengeri halat kötelesek adni a munkásaiknak. Akinél 50-nél több hadifogoly dolgozik, az köteles bizonyos mennyiségű tengeri halat átvenni a kincs­tártói az élelmezésre. Egy hordó heringet (500 darabot) 70 K-ért, egy q húsos tengeri halat 100 K-ért ad a kincstár a fogyasztó gazdáknak. } * Igyák meg a sósvizet! A disznótorok vidám hangulatában szóba kerülnek az angolok, akik hajóikkal elállják a tengeri utakat, hogy a keleti országokból ne tudjunk hozni fűszereket és gyümölcsöket. — Miért is féltik az ángliusok azt a sok sósvizet? — kérdi az asszony, aki nem érti a politikát. — Azért —• feleli az ember — hogy legyen mibe belefulladniuk. Mi meg iszunk finom kínai teát, mert az ánglius hajók nem tudják elállni a Brutsy Gyula boltjának ajtaját, ahol a finom kinai tea kilója 20 korona, fél kiló 10 korona, egy deka 24 fillér. * Leányszuszterinasok. Nyitva van már sok minden pálya a nők előtt, de ennyire, mint most a háború alatt, még sohasem volt nyitva. Most már uj mesterség számára is tauglichok-nak ta­lálták őket, bebocsátják őket a vargamühelyek mennyországába is. Egy brünni mester hirdetést tett közzé a lapokban, hogy sürgősen szüksége van két izmos, egészséges leányra, akiket inasok­nak fogad fel. Semmi kétség, tömegesen érkeztek ajánlatok s a két egészséges, izmos leányzó talán már ott is ül a háromlábú alkalmatosságon, szur­kolja a fonalat s lesi, hogy kell bánni árral, dikics­csel, kalapáccsal. Csak az a kérdés, lesz-e dolga náluk is a lábszijnak! Valószínűleg nálunk is utá­nozni fogják a brünni mestert, ugy hogy nem­sokára leányok fognak verekedni, csinyeskedni az utcákon. * A Korona-mozi jövő heti műsora a buda­pesti nagy mozik műsoron levő legszebb filmmű­veit foglalja magában. Igy kedden egy kiváló öt felvonásos drámai életkép, szerdán „A báró úr" c. detektív-vigjáték kerül bemutatásra, melynek főszerepét Erna Tren és Felix Bäsch játszák. Ugyancsak kedden „A kegyelmes asszony" cimü müvészdráma lesz műsoron, melynek a hires Felix Saiten a szerzője, főszereplője pedig Leopoldina Konstantin. E két elsőrangú slágerdarab most éli premierjét a Mozgókép-Otthonban. Csütörtökön „A hamis Asta Nielsen" ezernyi bohóságán fogja végigkacagni a közönség az előadást. E darabhoz hasonló kedvesen komikus és ötletes vígjátékban nagyon régen nem volt része az esztergomi mozi­közönségnek. * Gyapjubehozatal a Balkánról élénken foglalkoztatja az érdekelteket. Számos katonaposz­tógyár, kereskedő és bank kiküldte megbízottját Bulgária és Törökországba, de ezzel párhuzamosan azon is fáradoznak, hogy Romániából is importál­hassanak gyapjút. Az utánjárás eddig csak rész­ben járt kézzelfogható eredménnyel: Törökország­ból sikerült mohair- és angora-kecskeszőrt a gyapjú pótanyagául behozni. Az nem állapitható meg, hogy mekkora az importált mennyiség, de valami nagy nem lehet, hanem talán később nagyobb ará­nyokat ölthet a behozatal. A posztógyárakban az ezzel az anyaggal végzett kísérletek várakozáson fölül jól sikerültek: a kecskeszőrből szőtt posztó és pokróc könnyű, lágy tapintatú és meleg, úgy­szólván semmi tekintetben sem áll a gyapjúból készült áru mögött. Csak az a baj, hogy kevés lévén ez az anyag, műgyapjúval, (-cska posztóból nyert gyapjúval) és pamuttal kell keverni, ami természetesen a keverés arányában sokat levon a minőség értékéből. A mohair kg.-ja Brassóba szál­lítva kb. 12 K-ba jön, és minthogy aránylag keve­sebb tisztátalanságot tartalmaz, mint a gyapjú, mosott állapotban sem igen drágább 16—17 K-nál. Gyapjú eddig a Balkánról még nem érkezett hoz­zánk. Egy budapesti nagybank Szófiában és Rusz­csukban járt igazgatójának, értesülésünk szerint, sikerült két uszályt bolgár gyapjúval megrakod­tatni. De hogy ezek elindulhattak-e, illetőleg, hogy a gyapjú kivitele elé nem görditenek-e majd a bolgár hatóságok elháríthatatlan akadályokat, azt egyelőre nem lehet tudni. Tanügyi hirek. Tanítói választások megerősítése. Csernák Mária felsőbodoki és Hajdú Lajos battonyapusztai r. kath. tanerők választását az egyházmegyei fő­hatóság megerősítette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom