ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-12-12 / 50. szám

XX. évfolyam. Esztergom, 1915. december 12. 50. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szani ara 16 fillér. A béke jegyében. Esztergom, 1915. december 11. (D. C. L.) Boldog emlékű Simor Jánosunk, egyikében azoknak a klasszikus beszédeknek, a melyeket a Szent IstvánTársulat nagygyűlésein, a kath. együttérzés és gondolatvilág akkortájban még egyedül álló társadalmi megnyilatkozásain elmondani szokott, jósló erővel ható nyilatkozatot tett. Sok-sok ideje ennek, ide s tova harminc esztendeje s hatalmasabban, mint egykor csendül meg figyelő agyam előtt e hatalmas szózat: „Európai, nemzetközi, népfaji, társadalmi kérdés; gazdászati, földmivelési, ipar- és kereskedelmi válság, — a szerény birtokosok, mint az őszi levél hullanak; a nyomor és az éhség hazáiból nagy tömegek menekülnek, futnak: hozzá a már kész s a még készülő fegyverkezésnek, a bizalmatlanságnak már majd a fulladásig szorított gyűrűje; az, hogy a legjelentéktelenebb tény is lángot csaphat, a legkisebb figyelmetlenség is tüzet gyújthat, melynek pusztításait emberi elme számba venni sem képes, — ez a helyzet szignaturája." Az, mit ö előre látott, napjaink eseményeként rajzolódik bele a világtörténet nagy könyvébe. Lángra lobbant a szenvedélyek szikrája és megszületett a világháború, „melynek pusztításait emberi elme számba venni sem képes." Dicsőséges seregeink, az igazság zászlaja alatt egyesült s az európai AZ „ESZTE

RGOM" TÁRCÁJA. Találkozás. Irta: Csite Károly. Eszter asszony konyhát meszelt s Julis leányzó a kútról érkezett haza vizzel telt nagy cserépkorsóival. — Édes anyám! — szólt be lihegve a konyhaajtón a pirospozsgás leányzó — nézzen csak ki az utcára, emeletes lesz a Nagy Pálék háza. — Ne beszélj olyan ostobaságot! — mordult Eszter asszony a leányára. Ámde azért kivitte őt is a kíváncsisága az utcára s kezében felejtette a hosszúnyelü meszelőt. Nagy Pálék háza falát akkor építették a kőmívesek s már oly magasan tartottak az építéssel, hogy a téglafal majd elérte Eszter asszonyék alacsony házuk tetőjét. Az egész Nagy Pál família kint volt az utcán, még pedig a túlsó soron, szemben a házukkal, onnét szemlélték büszkeségtől duzzadó kebellel, hogy vész el a hatalmas építményük mellett Kis Gáborék alacsony kunyhója. Kis Gáborné epéjét, tudniillik Eszter asszonyét, elöntötte ennek láttára a méreg. S Julis leányához intézve szavait, ilyetén hangos megjegyzést tett: — Nézd, nézd leányom, ők is meg akarják építeni a Bábel-tornyát. Ez a meszelönyél jó lesz rá villámhárítónak. — Dejszen azt csak tűzze a maga háza tetejére. Máskép úgy sem áll ki a földből; — kiabált vissza a túlsó sorról Nagy Pálné asszony. Szerkesztőség: Káptalan-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Káptalan-tér 2. szám. kultúrnépek szine-javát magukba ölelő szövetségesek dicső seregei, győzelemről győzelemre haladnak s irtózatos csapásaik immár tizenhat hónap óta döngetik az elbizakodott csalfa kufár szellem, a nagypéteri utópiák, a szent egység és a sacro egoismo lobogói alá gyülekezett ellenségeink erős várait, bontogatják nagy nehezen összetákolt soraikat. A győzelem mérlegén a serpenyő, az igazságos ügyek mindenható intézőjének, a hatalmas nagy Istennek kegyelméből a mi javunkra fordult; azt többé visszabillenteni nem lehet. És hiszem, hogy ha a Gondviselés másként határozott volna, ha nem a mi seregeink állanának az ellenségtől elvett földön, hanem ök tapodnák a szövetséges nagy államok testét, akkor lenne bennünk annyi energia, annyi önfegyelmezés, annyi magunkba szállás, hogy legyözetésünket nyíltan bevallanók és esztelen bizakodással nem hosszabbitanók a kilátástalan küzdelmet, nem müvelnök az emberi nem pusztulását, nem szaporitanók a vér és a könnyek özönét. Ellenségeinket más anyagból gyúrták. Ök annak a „modern haladás "-nak talaján állanak, azt a kultúrát emelik vállaikon, mely a nagy forradalmak által felszabadított szabadosságból sarjadt ki. A szenvedélyek, az elbizakodottság, a túlcsigázott tudvágy csolnakán eveznek. Görcsös kezekkel kapaszkodnak az istenitett emberi tekintély szakadozó köteleibe s mig ajkukról az öncsodálat, az önbámulat szavai fakadnak, A további, épületesnek nem mondható párbeszédet nem mondhatom el, csakis a befejezését. Eszter asszonynak ugyanis jobb tüdeje és élesebb nyelve lévén, a gyengébb hangú Nagy Pálné saját nyelvének segítségéül két vastepsit hozott ki a házból, azokat csapkodta össze a mindent, csak j jót nem rikácsoló Eszter asszony orra előtt. S igy ő lett a győztes. És folytatása is lett a hangos párbeszédnek. Eszter asszonyt ugyanis ez a vereség oly beteggé tette, hogy a szomszéd faluból javasasszonyt kellett betegágyához hivni. S ez úgyannyira segített rajta, hogy még két hétig feküdte utána az ágyat s többe került, mintha Budapestről hozattak volna orvost. Mire felkelhetett, teljesen elkészült Nagy Pálék háza. Első dolga az volt akkor is, hogy titokban megtekintette az irigyelt, pompás uj házat s aztán a pitvarban pipájával jvesződö L

legényfiát szólította meg: — Gábor fiam, mit is akartam neked mondani? — Azt édes anyám, hogy egy forintot ad nekem. Estére muzsikálnak a korcsmában. Eszter asszony emlékező tehetségét teljesen felfrissítette Gábor fia furfangos pénzkérelme. — Botot a hátadra! Pénz nélkül is ugrálhatsz amennyit csak akarsz. Hanem jössz velem a szobába. Levelet irunk édes apádnak. •— Juj-juj-juj! a borjúkat elfelejtettem megitatni ! — iramodott meg erre Gábor az istálló felé. — Julis! — szólt Eszter asszony most meg a konyhában mosogató leányához. — Ha végeztél a mosogatással, levelet irunk édes apádnak. — Jaj édes anyám, nem érek én rá. Vizért kell akkor meg a kútra mennem. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. arcukon a rettegés torz vonásai tükröződnek vissza. Ép azért ismét csak jós szavakat ejtett Simor János, mikor mondta: A gonosz szellemeket felidézni könnyű vállalat, sötét helyükre visszaterelni: hic labor, hic opus. A rettegés önmaga nem töri meg a megátalkodottságot. Első jele ugyan a megrendülésnek, de innen hosszú már az út a töredelmes önbeismeréshez. És erre a hosszú útra mutatott reá a Béke Fejedelmének földi helytartója, XV. Benedek pápa. Szent Miklós püspöknek és hitvallónak, a legrettenetesebb tengeri vihart lecsillapító egyházfejedelemnek napján, tartotta meg azt a titkos konzisztoriumot, amely mint hisszük és valljuk, a béke épületének első hivatalosan letett alapkövét fogja majdan képezni. Az az ut, úgymond, mely „igazságos és maradandó, mindkét hadviselő fél igényeit kielégítő békéhez vezet", az az ut „közvetlen vagy akár közvetett eszmecserében" áll, melyben „világosan és méltányosan mérlegelve fejtessenek ki mindegyik fél igényei, kirekesztve minden igazságtalan vagy lehetetlen követelést, megadva mindent, a mi jogosult és megfelelő kárpótlásokkal, egyezményekkel pótolva a lehetetlenségeket. " A pápa allokuciójával az idei Andvent béke jegyébe lépett. Az az időszak, mely telve van az eljövendő Messiás után való vágyódással, minden időnél alkalmatosabb arra, hogy a béke virága áldásos csiráinak befogadására hajlandóbbá tegye az emberi sziveket. Az irás mesterségét nem értő Eszter asszony erre olyasféle megjegyzést tett, amit mint istenfélő keresztény, nem irhatok le. Szó, ami szó, ismét Gábor fiával bocsátkozott alkuba s kénytelen volt egy koronában megegyezni vele. Mert [ hát nagy dolog is a levélírás, hacsak nem valami kedvesnek diktál édes szavakat a szerelmes szív. — Nohát fogd már azt a tollat s írd, amit mondok ! — ösztökélte a szobába hajtva fiát Eszter asszony. Gábor előbb akkorát sóhajtott, mintha egy terhes szekeret kellett volna megemelnie, csak azután bökte tollát a rikító rózsával ékes, vásáron szerzett levélpapírhoz s irta, ahogy édes anyja diktálta: „Kedves uram, szeretett édes apánk! Hála Istennek, mi egészségesek vagyunk s ugyanazt kívánjuk tiszta szívből kendnek is. Hanem most már jöjjön haza abból a pokol messze Amerikából. A szolgabíró, ki elől megszökött, meghalt már úgyis. Aztán baj van itthon. Képviselőválasztás lesz s az egész falu a kormányhoz akar pártolni. Gábor fia pedig házasodni készül. Egy cigány leányba bomlott s el is akarja venni. Julis pedig erőnek-erejével egy kanász legényhez akar férjhez menni..." — Egyik sem igaz! — csapta le Gábor haragosan a tollát. — Ne törődj azzal 1 — csitította Eszter aszszony. — Ha nem irunk neki ilyent, nem tudjuk haza csalni. Tovább pedig már nem várhatunk. Fel kell építenünk a házunkat. Szégyenszemre nem hagyhatjuk tovább igy, ha azt akarjuk, hogy érdemes, vagyonos leányt kapj feleségül és hogy a Juli is a nyakunkon ne vénüljön. Ez a fölvilágositás megnyugtatta Gábort s