ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-10-31 / 44. szám

Az idei Mikulás ugyanis hadiszolgálatba lép, puttonyában az álomország tarka-barka holmijai között az idén a harctéren megrokkant katonák számára is hoz ajándékot. Az Auguszta alap szervezi a háborús Mikulást. Azzal a kéréssel fordul az ország közönségéhez, hogy az idén amikor a hagyományos Mikulás ajándékot megvásárolja, gondoljon béna, sánta, kezetlen, lábatlan, vak, nyomorék, rokkant hőseinkre is, mert ezek önfeláldozása szerezte .meg nekünk és gyermekeinknek a nyugodalmas Mikulást. Nincs szó nagy áldozatról fillérek azok, amelyek az idei Mikulás utján ajándékot hoznak a rokkantaknak. Az Auguszta alap ugyanis 10 és 20 filléres művészi kivitelű Mikulás-bélyeget bocsát ki azzal a célzattal, hogy aki Mikulás-ajándékot vásárol, ajándékát lássa el Mikulás-bélyeggel. Tiz és husz fillér a kiadási többlet, amivel ajándékunknak történelmi értéket szerzünk és amivel hozzájárulunk a rokkant alap gyarapításához. Az ajándék a szeretetnek, a megbocsülésnek a nemes érzelmeknek és gondolatoknak kedves kifejezője. Az ajándékozás napjai az élet sivárságában ünnepnapok. Örül és boldog az, aki ajándékoz, örül és boldog az, akit megajándékoznak. A história nagy idejében az ajándékozás formája is legyen históriai, fejezze ki a két szellemét, a kor nemes érzelmeit és gondolatait. A Mikulás-ajándékot gyermekeinknek vásárolják. A jövő nemzedéknek, amelyért küzdünk és amelyet küzdelemre nevelünk. A gyermeklélek termőföldjébe kell az áldozatkészség magja a Mikulás-bélyeg formájában. A gyermek hintalován, puskáján, csákóján, minden játékán látja a Mikulásbélyeget, amely dus fantáziával működő elméjébe vési, hogy 1915. december 5.-én és 6.-án neki is része volt a rokkant hősök megmentésében, ő is hozzájárult a Nemzet Háza felépítéséhez, ő is részt vett a nemzet küzdelmében. A hazáért, a társadalomért, embertársaiért való áldozatkészségre, irántuk való kötelességekre tanítja a jövő nemzedéket az Auguszta Alap Mikulás-bélyege. Ez a felnőtteknek szánt ajándékon is történelmi értéket képvisel a Mikulás-bélyeg. Van-e valaki ebben a hazában, akinek eszébe ne jutna értünk vérző sok ezer magyar testvérünk? Van-e valaki, aki ne gondolna a jövő terhére, a rokkantügyre, amely egyformán nehezedik majd az államra és a társadalomra ? És ha meglátja ajándékán a Mikulás bélyeget megnyugszik a szive; segítünk a rokkantakon ; enyhül a gondja: a jövő terhének elosztásán már most dolgozik a társadalom ! Az Auguszta Alap Mikulás-bélyegének alkalmazása oly módon történik, hogy mindenki aki ajándékot vásárol, vesz hozá egy Mikulás-bélyeget is ráragasztja az ajándék tárgyra, vagy Mikulásbélyegekkel zárja le az ajándékot rejtő csomagokat. Például ékszerre, virágra, cukorkára, vagy hasonló holmikra nem alkalmazható a bélyeg, ebben az esetben a dobozt, vagy a burkolópapirost ragasztjuk le egy-két Mikulás-bélyeggel. Ilyen módon mindenki adózhat ajándékozása közben a rokkant ügynek. Mikulás bélyeg kapható az Auguszta Alap központi irodájában (Budapest VII. Károly-körút 3.) De hogy a közönség könnyebben hozzáférjen, az Auguszta Alap azzal a kéréssel fordul minden kereskedőhöz, hogy már most szerezzen be Mikulás-bélyeget az alap központi irodájában. Legcélszerűbb a pénz előre való beküldésével megirni, hány darab 10 és 20 filléres bélyeget küldjön az alap, amelynek irodája postafordultával intézi el a megrendelést. Annak, aki nagyobb mennyiségű bélyeg eladását biztosítja, bizományba is küld Mikulás-bélyeget az Auguszta Alap. Ugy értesülünk, hogy az Auguszta Alap karácsonyra is bocsájt ki ajándék bélyeget alkalmat nyújtva ezáltal arra, hogy nemeslelkü, hazafias közönség az önkéntes ajandékadóval hozzájárulhasson a rokkant-ügy megoldásához, a Nemzet Háza felépítéséhez. A Mikulás-bélyeg jövedelmét az Auguszta Alap a Nemzet Háza rokkant-otthon javára fordítja. HÍREK. Halottak estéjén .. . Halottak estéjén Lelkemben a csatamezőn járok, Ott, hol készül sánc és lövészárok, Nem gyertya fényénél, Az ágyúk tüzénél. Látom a hősöket, • Holtan hevernek, elhagyatottan, Hazájukért szivük már nem dobban. Pihennek csendesen A szomorú estben. Fölöttük a halál Fehér köntösben gomolygó ködben Őrzi a csendet, mig tova lebben: Fut ujabb csatára, Suhog a kaszája. Ch. I. Költészet a harcmezőn. Ugy terem a dal, a nóta, a harcmezőn, mint réten a virág. Szinpompásan, üdén. Golyózápor, srapnelleső, ágyúdörgés csillapultával vitéz katonáink üres henyélés helyett szellemi élvezettel ütik agyon drága, nagyon is rövidre szabott perceiket. Ahogy letették öldöklő szerszámaikat, harcosaink legtöbbje, agyonhegyezett ceruzát fog puskaporfüstös ujjai közé s egyszerű gúnyába öltöztetett gyöngysorokat rónak kuszált vonásokkal darabka üres papírokra. S a papirdarabkák mihamarabb megtelnek magyaros izü, csillogós tiszta gondolatokkal, amelyeket egyszerű gazdája nem is szánt a feltűnés cicomás bábujának. Csak önmagának irja mindegyik, úgyszólván a maga ártatlan szórakoztatására. Nem vár érte dicséretet, csodálkozó tekintetet. Tán hangos diesérgetés arcpirulásba kerülne nála, amiért harcoló katona ellenére eféle gyöngédséget enged meg magának. De a magyar őstermészet, a magyar lélekben lakozó költőiesség, akarat ellenére is utat keres, hogy illatos lehelletét megszagoltassa a vérbe, lángba borult világgal. A magyar katona mindenre képes. Ha kell szembe száll ezer halállal is. Bátran szembe néz vele. Ha kell, gyengéd is tud lenni. Lágy melegség szállja meg ilyenkor a lelkét. S verselni kezd. Témája sokféle. Amilyen gondolatokkal bíbelődik azon tájban. Vagy harci dal, vagy istenes ének, vagy bedig szerelmi vágyódás valaki iránt. S ily fajta motívumok következtében születik meg a vérrel áztatott fedezékek rögös árkaiban a magyar dal. Ilyen szép magyar dalt küldtek be hozzánk, amelynek írója odahaza a délibábos Alföldön jómódú gazdaember, most pedig a híres Molináryezredben szakaszvezető. Szerbiát végig verekedve az északi harctérre került, hol az alábbi versét is irta: írom levelemet most Galíciából, Galíciából a s

varum léniából; Drága kis anyuskám most is reád gondolok S amikor álhatók, felőled álmodok. Ha ez ritkán van, mert keveset alszom Azért hát többnyire ébren álmodozom; Álmaimnak tárgya egy szép, édes asszony Mondanom se kell, hogy te vagy az angyalom. Te vagy az, te vagy az, akit ugy szeretek, Hogy még a mostoha sorsban sem feledlek... Esténkint, amikor fölhangzik a lárma, S felzúg a vezényszó: Alárma! Alárma! Amikor az ágyuk dörögnek, csattognak A kézi fegyverek veszettül ropognak . . . Amikor a halál tartja aratását, Lövik az embernek bajtársát, barátját . . . Amikor a pokol feljön a világba S veszedelmes tüzét ontja a bakákra . . . Amikor egy biztos, nyugodt percünk sincsen S minden reménységünk, egyedül az Isten Amikor a fegyver, eldördül kezemben Akkor is anyuskám, te vagy az eszemben. Szerkesztette unalmas napjaiban a lövészárokban. Zugsführer Jakab Mihály. A vers elbírálásához ne használjuk az akadémikusok pápaszemét, hanem inkább magyar önérzetes büszkeséggel tekintsünk a sok Jakab Mihályok ékes rigmusaira. Karácsony a harctéren. Közeledik a második Karácsony, amely fiainkat a családi otthontól messze, a rideg lövészárokban találja. Ünnepelhetünk-e mi itthon levők Karácsonyt anélkül, hogy gondolatunk, szeretetük és ajándékunk feléjök, hozzájuk ne szállna! És hadd tudják meg mentül előbb, hogy nekünk csak ugy lehet az idén ünnepünk Isten fiának a születése estéje, ha rájuk nézve is ünneppé tudjuk avatni szeretetünk adományával. Mert attól, ha az ő szivük a mienkkel szeretetben összedobban; attól, ha lelkes, önfeláldozó hősiességünk tüze a karácsonyi örömtüzekkel versenyt lobog; attól, ha mi imádságunk értük az égbe, gondolatunk hozzájuk szállván gyöngéd megemlékezéssel, elevenen érzik honvédő nagy munkájuk erkölcsi erejét és acélos karjuk, acélos szivük, acélos elszántságuk félelemmel borítja el ellenségeiket: attól rebben föl, ez jusson eszünkbe, az ő rettenetes lövészárkaikból, a fehér galamb, szájában az olajággal, meghozván a világnak az óhajtott, áldott békét. Ezért fordulunk a magyar közönséghez, mely buzgóbb mint bárki a világon, a nemzeti jótékonyság oltára körüli áldozásban. A honvédelmi ministerium Hadsegélyő Hivatala és a Vörös-Kereszt Szeretetadományosztálya együttesen fogják az idén a Szeretet e müvét intézni. Mert az eddigi tapasztalás azt mutatta, hogy ily tömeges feladatot csak jól megkoncipált egységes terv szerint lehet sikeresen megoldani. Hiszen nemcsak a magunk magyar gyermekeiről van szó. Nagy karácsonyi testvériség lesz ez: a magyar, az osztrák, a német, a bolgár s a török, akik együttesen dolgoznak e világtragédia nagy fináléján a Balkánon, mind bele vannak foglalva ebbe a magyar nemzeti Karácsony ünnepbe. Ki nem akar ebben közülünk részt venni ? Jöjjön tehát mindenki: az is, akinek hőse ott küzd a soron, azért, mert ott van a hőse ; az is, akinek nincs ott senkije, azért, mert nincs ott hozzátartozója. És senki se legyen olyan önző, hogy ő a magáénak akarjon külön ajándékot küldeni. Tudjuk a tavalyi Karácsonyról és a háború egyébb tapasztalataiból, hogy az ilyen küldemény más időben is nehezen jut céljához és későn, hát még a Karácsony ajándékos napjaiban, a mikor a postaforgalom százszorosan meg van terhelve. Az lesz a tökéletes karácsonyi öröm, ha mindenki, aki meghatottan gondol harcosainkra, pénzbeli adományát címünkre küldi el. Mert igy mindenki egyszerre, biztosan kapja a lehető legjobbat, a lehető leggyorsabban. Nem gyúlhat ki Karácsony estéjén annyi láng a karácsonyfán és csillag a téli égbolton, mint a hány sziv katonáinkért megdobban, a hány kéz kinyujtódik szeretete adományával, a hány katona lélek megenyhül a gondolatban, hogy a magyar nemzet apraja, nagyja, szegénye és gazdagja összehordta filléreit, hogy a szent Karácsony fénye üdve, dicsősége és melegsége járja be a szivét annak is, aki az ajándékot veszi, azét is, aki küldi. Budapest, 1915. október havában. A Vörös-Kereszt Szeretetadomány-osztálynak vezetője: báró Herzog Mór Lipót, főmegbizott. A Hadsegélyző Hivatal vezetője: Kirchner Hermann, es. és kir. altábornagy. * A katonák karácsonyi megajándékozásáraszánt mindennemű pénzküldemény a rendes utalványűrlapon a m. kir. postatakarékpénztárhoz (Budapest, V., Hold-utcza) cimzendő, de föltétlenül szükséges, hogy a szelvényre odaírja a feladó a következő szavakat: „Karácsonyi szeretetadományok 8880. számú számlájára.*. Kérjük az adakozókat, hogy a pénzküldésnek lehetőleg ezt a módját vegyék igénybe, de beküldhetők az adományok a honvédelmi ministerium Hadsegélyző Hivatalának (Budapest, Országház,) vagy a Vörös-Kereszt Szeretetadomány-osztályának (Budapest, Lipót-körut 1. ), azonban minden esetben megjelölendő, hogy az összeg a katonák karácsonyára van szánva. * A hercegprímás hazaérkezése. Csernoch János dr. bibornok-hercegprimás szombaton délután Budapestről visszatért Esztergomba. * Mindenszentek ünnepe és halottak napja a bazilikában. Mindenszentek ünnepén a nagymisét délelőtt 9 órakor dr. Kohl Medárd püspök pontifikálja a főszékesegyházban. Utána a szent beszédet Brühl József prelátus-kanonok mondja. Délután 4 órakor kezdetét veszi az Officium Defunctorum, mely után Eitner E. Ákos lovag, főszékesegyházi sekrestye-igazgató mond szentbeszédet. A ravatalnál Bogisich Mihály v. püspök tartja az ünnepélyes absolutiót. Halottak napján délelőtt 9 órakor az ünnepélyes Requiemet dr. Csernoch János bibornok hercegprímás pontifikálja a főszékesegyházban. * Főegyházmegyei hir. Ecker Jenő budapesti hitoktató katonalelkészi szolgálatra hivatott be. * Vegyes bizottságok a pótszemlén. A honvédelmi miniszter körrendeletet intézett az összes hadkiegészítő és honvédkiegészitési kerületi parancsnokságokhoz, amelyben közli, hogy az 1873—1896. évben született népfelkelők újra való sorozása vegyes katonai és polgári bizottság előtt fog történni. A bizottság elnöke az illető törvényhatóság első tisztviselője, aki mellett még a katonaság kiküldöttjének van szavazati joga. Ha a