ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-01-31 / 5. szám

ESZTERGOM 1915. január 31. népünknek. Aki szivesen osztozik felebarátjával, mikor a saját birtokáról van szó, nem ad egy talpalatnyit abból a földből, amely a hazáé. A szelid és alázatos, aki a saját erényeit nem ismeri, csak áradozva dicséri a nemzetét. A legbékésebb ember kardot ragad és elszánt harcos lesz, ha hazáját támadják. Kettős lélek, kettős erkölcs él bennünk a háború idején. Egyik az egyéni lélek, az irgalmasság és a szeretet erkölcse; a másik a nemzeti lélek és a rideg igazságosság erkölcse. Mikor mint a háborút viselő nemzet képviselői, mint katonák nyilt harcban állunk szemben az ellenséggel, a szigorú igazságosság üz, hajt a kiméletlen küzdelembe. Mikor a harc után találkozunk, ismét emberek vagyunk s szeretettel és irgalmas jóérzéssel közeledünk még az ellenség fegyvertelen vagy fogoly katonáihoz is. Békésen megfér bennünk a kettős erkölcs, ha a helyes nevelés rendezte bennünk a kettőnek a viszonyát. Az erösebb hatalom legyen a szeretet, amely csak addig engedjen teret a megtorló igazságosságnak, ameddig azt a szükség, a hazának szüksége megköveteli. A háború próbára teszi a nevelést. S igazat szolgáltat azoknak, akik az egyéni nevelés mellett nagy súlyt fektetnek az állampolgári, a társadalmi, a testületi nevelésre. Az egyén önmagában nem életképes. Szüksége van a társadalomra, az államra. Azért azokkal együtt is kell éreznie és ismernie kell az áldozatokat, amelyekkel a köznek tartozik. Akkor a legkritikusabb időben is megtartja lelki egyensúlyát, mikor az állam a legnehezebb áldozatot kivánja, a vér áldozatát. Megőrzi lelkiismerete békéjét, mikor gyilkos háborúba kell vonulnia, mert tudja, hogy nem az egyéni gyűlölet, nem a bűnös boszu vezeti, hanem a megtámadott közös hazának szüksége. Katona lesz, de nem hóhér és rablógyilkos. Kérlelhetetlen lesz a harcban, de irgalmas a békés polgárokkal, a sebesültekkel és foglyokkal szemben. A túlzó egyéni irány gyáva katonát és kegyetlen embert nevel, aki félti a saját életét, de könnyen kioltja a másét. Példát eleget láttunk azon nemzet fiai közül, amely az egyéniség kultuszát a végletekbe vitte. DP. Lepold Antal. A Kath. Kör közgyűlése, A nemes szórakozás barátságos helyéről, a napi fáradalmaktól elcsigázott lélek biztató menedékéről kell írnunk, mégis a polgárias illatú tinta helyett a világháború füstös kalamárisába kell mártani tollúnkat. Nem mintha az üdülés barátságos falai között a meg nem értés, az egyenetlenkedés és széthúzás ütöttek volna tanyát, hanem egyedül azért, mivel a közveszedelem — miként az egyénekre, a családokra — ugy az egyesületekre, a társadalmi intézményekre is rányomta kemény körvonalú bélyegét. A fontolgatva olvasók, a divány sarkában elmélkedve szivarozgatók és nevetve szórakozók menedékhelyén a háború ütött tanyát s nyomait a máskor elegánsan csendes kapu alatt észlelhetjük a katonai puskás őrszem személyében. Az udvaron bakancsnak vastag talpa csattog, menázsi idején a bádogtálak zörögnek, s a nyugvás órájában a billiárdasztal helyén a kincstári szalmazsákok szalmái zizegnek a leendő hős fáradt tagjai alatt. Mindezen hadi hangok bekopogtatnak a szabadon hagyott terembe, hol a hírekre kíváncsi tagok az újságokból olvassák azt, amit az udvaron, a kapu alatt és a szomszédos termekben is észlelhetnek. Mert nem szabad ám azt gondolni, hogy a csendes olvasószoba elvesztése, a billiard kitessékelése s a hadsereg zajos élete elriasztotta a tagokat a kör helyiségének látogatásától. Sőt inkább e tekintetben bizonyos lendülés észlelhető, mert még azok is belátogatnak a körbe, akiknek otthon jól értesült, ügyesen szerkesztett újságaik vannak, mert nem elég csak egy lapot olvasni. Több szem többet lát. A „Pesti Hirlap", a „Magyarország" stb. haditudósítói Írhatnak olyan dolgokat, amik — mondjuk — az „Alkotmányiban nincsenek meg, bár ezen újsággal mindenki nagyon meg lehet elégedve. Továbbá vannak olyan tagok is, akik többször is benéznek a körbe, hogy újra és újra elolvashassák a hivatalos táviratokat, mert azon meggyőződés ütött tanyát a „stratégiai szakértők" körében, hogy a sorok között is lehet olvasni. Első látogatáskor elolvassák hát a sorokat, másodszorra pedig a sorok közeit veszik vizsgálat alá. A háborús ügyek iránti érdeklődés tehát emeli a személyi forgalmat, ámbár be kell vallanunk, hogy nehezen nélkülözzük azokat a jó humorú fiatal tagokat, akiket a haza védelme fegyverbe szólított. Épen a háborúra való tekintetből azt kezdtük hinni, hogy a közgyűlés ezen esztendőben elmarad, amidőn megkaptuk a hivatalos kártyát, melyen a nagyérdemű elnökség jelentette, hogy a közgyűlés január hó 24.-én lesz délután 5 órakor. Igazán, őszintén örvendtünk az elnökség intézkedésének, mert arra gondoltunk, hogy ezen viszontagságos napokban, amidőn nagyon is érezhető a háború szétszóró ereje, a kath. összetartás révén láthatjuk egymást és biztató szavak kíséretében kezet szoríthatunk városunk társadalmának vezető egyéniségeivel. A remény nem csalt meg bennünket, mert bár korántsem gyűlt össze az előbbi években látott díszes sereg, mégis elég sokan voltunk ahhoz, hogy láthassuk, miszerint az összetartás nem lazult és csak a kényszerítő körülmények okozták, hogy teljes számban nem gyűlhetett össze az a társaság, mely mindig örömmel üdvözölte egymást és a kör falait ezen a nevezetes estén. Megjelent tagok: Bárdos József, Bárdos Sándor, Berger György, dr. Breyer István, Brutsy Gyula, dr. Csárszky István, Csupor István, Dornbay Nárcisz, dr. Drahos János, lovag Eitner Elemér, Etter Ödön, dr. Fehér Gyula, Fekete Árpád, Fekete Rezső, Fenyves Kálmán, Ferenczy Kálmán, Gangl Ede, Grósz Ferenc, Hollósy Mór, dr. Katona Sándor, Klinda Károly, dr. Koperniczky Ferenc, Körmendy Károly, Kührner Antal, László Dániel, dr. Machovich Gyula, Machovich János, Magos Sándor, Magyarász Béla, dr. Major Ödön, dr. Mattyasóvszky Kasszián, Mattyasóvszky Lajos, Mátéííy Viktor, Meszéna Kálmán, Milakóvszky László, Nádler István, Oberth Ágoston, Pauer Károly, dr. Perényi Kálmán, Perger Lajos, Polczer Jenő, gróf dr. Pongrácz Frigyes, Rolkó Béla, dr. Roszival István, Schiller Henrik, Schmidt József, Schönbeck Ignácz, dr. Sebők Ferenc, Seyler Károly, Skrivánek Gyula, Siposs Antal, Számord Ignác, Szecskay Kornél, Szkalka Lajos, Szoleczky János, Szölgyémy Gyula, Tamás Sándor, Tónay Tivadar, Vitái István. Öt óra tájban tehát megtelt a kör nagyterme s a tisztviselői kar helyet foglalt a zöld posztóval bevont hosszú asztalnál. A kör érdemes elnöke. Mattyasóvszky Lajos lovag, aki már több mint két évtized óta vezeti, irányítja ezen kath. intézmény életét, érces hangon üdvözölte a megjelent tagokat és a következő megnyitó beszédet tartotta: Az elnök beszéde. Mélyen tisztelt közgyűlés! Rendkívüli körülmények rendkívüli tényeket állítanak elénk, rendkívüli dolgokat eredményeznek. Háború van, világháború, mely alatt tartjuk mai 23 ik rendes közgyűlésünket. Talán egy sincs közöttünk, kinek szivét, lelkét meg nem érintené, össze nem szorítaná az a tendő nagyobb buzgóságra. Tudjuk mindannyian, hogy szorult és nehéz körünk anyagi helyzete. Adósságunk még mindig közel 30.000 K. Ilyen körülmények között anyagilag csak tengődni tudunk, s csak akkor, ha tagdijak rendesen befolynak, vagyunk képesek körünk szükséges kiadásait födözni és a nagy adósság után járó évi kamatokat megfizetni. A fönn emiitett körülmény folytán a lefolyt évben tagjaink száma is apadt. Jelenleg van az egyesületnek 218 rendes és 33 vidéki, tehát összesen 251 tagja. Ezek között van 8 tiszteleti, 21 örökös és 75 alapító tag. Azután a kérlelhetetlen kezű halál sem kímélte meg egyesületünket. Nem régen, jó egy hónapja, veszítettük el egyesületünk egykori lelkes és önzetlen tagját, nemes ügyünket mindenkor buzgón fekaroló és gondosan vezető volt alelnökét, dr. Andor Györgyöt. A kath. ügyekért lángoló nemes lelke, kiváló, munkás egyénisége sokat fáradt, sokat tett magasztos céljaink megvalósítása érdekében; őrizzük meg hát emlékét kegyelettel és vezessen, irányítson bennünket fölemelően buzdító szelleme most is, amikor ő már nincsen közöttünk. Kidőlt továbbá sorainkból egy régi, derék és lelkes vál. tagja körünknek: Sinka Ferenc; elveszítettük Guoth Ágoston és Boross Jenő tagtársainkat is. Nyugodjanak békében ! És kérjük a jóságos Mindenhatót, hogy földi szenvedéseikért ajándékozza meg őket az Égben örök jutalommal és boldogsággal. Az előző évek szokásához hiven tagjaink és kedves hozzátartozóik szórakoztatására az elmúlt év farsangján két estélyt tartottunk: az egyik tombolával egybekötött tea-estély, a másik meg bő és tartalmas műsorral kapcsolatos humoros estély volt. Minkét estélyünk ugy látogatottság, mint a nyújtott művészi értékű programm-számok szempontjából fényes sikerű volt. Ezt a szép sikert a rendezőség odaadó és buzgó fáradozásán kivül különösen azon nemes gondolkozású és kedves egyéneknek Köszönhetjük, akik sok hozzáértéssel és páratlan ambícióval karolják fel egyesületünk előadásainak és estélyeinek sikerét. Nem sokan vannak ugyan ezen körünk hálájára föltétlenül méltó és érdemes egyének, de akik e kis művészi gárdának tagjai, azokról elmondhatom, hogy lelkesen, minden huzódozás nélkül veszik ki részüket minden alkalommal a föllépéssel kapcsolatos fáradozásból és munkából. Ezen kedves egyének névszerint: Burián Lilly, Magyarász Béláné, Wavreéka Rudolfné úrhölgyek, továbbá Havas László, Magyarász Béla, Margó István, Nemesszeghy István, Parecco Vilmos, Prikkel Mihály, Skopetz Gyula és Zsiga János urak. Fogadják e lelkes közreműködők ugy művészi előadásukért, mint a nekünk nyújtott igazán fölemelő szellemi élvezetért hálás köszönetünket. Ugyanez illeti meg a leghálásabb formában mélt. dr. Rott Nándor, prael.-kanonok urat is, aki a nagyhét első napjaiban megtartott tartalmas és magas röptű konferencia-beszédeivel igazi lelki élvezetet nyújtott nekünk az elmúlt évben is és a komolyságukkal mélyen megindító szent napok \ alkalmával egészen ujjá varázsolta belső világunkat. Ezzel — m. t. közgyűlés — mult évről szóló beszámolómnak végére értem. Mint előre jeleztem, mostani titkári jelentésem különbözik anyag és az események bősége tekintetében a más esztendőkben nyujtottaktól, de ennek nem az egyesület, hanem egyedül a körülöttünk forrongó világháború az oka, amely sok tekintetben ami egyesületi életünkre is bénitólag hatott. Mindazonáltal az előadottakból láthatjuk, hogy az esztergomi kath. kör az elmúlt évben is, a nehéz és izgalmas események dacára is, folytatta hasznos működését és a ker. társadalmi életet irányító és vezető munkáját. Ha nem is volt oly gazdag és sokoldalú működése, mint más években szokott lenni, azért tényeivel a lefolyt évben is megmutatta, hogy falai között a legnehezebb viszonyok között is a polgárokat összeforrasztó szellem és együttérző szeretet honol és mindenkor azon fontos társadalmat mozgató és vezető eszméket fejleszti, ápolja és iparkodik tagjainak lelkében felvirágoztatni, amelyekre minden nemesen érző, ker. magyarnak legnagyobb szüksége van: a vallásosságot és hazafiságot. Ezért bennünket gáncs nem érhet. Sőt büszkék lehetünk arra, hogy hazánk szorogatott helyzetében a körülményekhez mérten ami egyesületünk is odaadással ápolta azt a szellemet, amelyre mindnyájunknak szüksége van, ha azt akarjuk, hogy nehéz, hónapok óta tartó véres küzdelmünk végre diadalt arasson. Adja a jóságos Ég, hogy mielőbb igy legyen! S ha a béke derűs és áldásos napjai beköszöntének, akkor remélhetjük akkor erősen bizhatunk, hogy ami egyesületünkben is uj, üdvös és áldásos élet fog kezdődni. Erősen remélhetjük, hogy ami hasznos és nemes irányú munkásságunk nyomában a legszebb, a legértékesebb gyümölcs