ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-10-24 / 43. szám

gyűjtést az „Országos központi hitelszövetkezet" kötelékébe tartozó szövetkezetek és ma-holnap megindul az összegyűjtött holmik Budapestre való továbbítása ama fuvardíjmentesség alapján, melyben a kereskedelmi miniszter részesítette ezen mozgalmat. Minden félreértés elkerülése végett megjegyezzük, hogy a fuvardíjmentesség csak is az említett szövetkezetek által feladott küldeményeket illeti meg, amiért is legalkalmasabb az összegyűjtött holmit ily szövetkezetnek átadni. Hogy mely szövetkezetek vesznek részt a gyűjtésben, könnyen tudható meg, mert azok nemcsak közvetlenül fordulnak e környékükben hazafias közönséghez, hanem ezen felül kérelemmel fordulnak a tanulókhoz is, kik közül azoknak, kik a gyűjtés körül kiváló buzgalmat fejtenek ki, a Hadsegélyező Hivatal külön emlékérmeket fog kiosztani. HÍREK. Táborban. Sikong az éji szél. Mozgatja a vihar A sátrakat. Hűvös az éjszaka. Hej, nem oltja el ezt Az akarat. Alszik mindenki. Künn hideg van, benn Csendes minden. Egész tábor szunnyad. Nyugszik minden, csak Én vagyok fenn. Hangzik a kürtszó. Siri csend újra A táborban. Elhal a kürtszó. Csak az én lelkem sir Künn a viharban. Északi harctér. Somogyi Imre. Pro Patria. Valaki az „Alkotmány" hasábjain már indítványozta, hogy elesett hőseink nevét meg kell örökíteni. Illő és méltányos is. A tiroliak is megörökítették a napóleoni háborúk hőseit. Márványtáblára vésve ott olvashatók templomaikban. Nekünk is igy kell tennünk. De csak a háború végén, ha az Isten tulsegitett rajta. Addig sem érkezés, sem munkás, sem kedv az ilyen vállalkozáshoz. Hát addig mit csináljunk ? Addig irjuk le elesett hőseink neveit és függesszük ki a templom bejárójánál: Imádkozzunk elesett hőseinkért! A község is, a család is szívesen veszi. Természetesen csak azok neveit jegyezzük össze, akik a plébániához tartoznak, illetőleg tartoztak, és csak azok neveit, kiknek halálesete meg van állapítva és hivatalosan tudatva van. Néha a veszteségliszta is téved, bár kivételesen. Az ismerősök tanúsága a legjobb, kik együtt szolgáltak és esetleg az elesett kis dolgait is hazaküldték. A család fogja legjobban tudni a tényt. Mindenesetre óvakodnunk kell a félreértéstől, hogy olyannak a neve kerüljön oda, ki nem hallat ugyan magáról, de esetleg fogságban van. A módot illetőleg egy negyediv papirosra az elesett hősök neveit a fenti címzéssel időrendben leírjuk. Lehetőleg feltüntetjük azt is, mikor és hol halt meg. Pl. K. J. 1914. okt. 22. Jaroslaunál; H. B. 1915. máj. 3. Gorlicenél; V. L. 1915. szept. 14. a Strypánál, stb. Ha katonai rangfokozatát is oda tesszük, annál jobb. Jobb, ha a neveket gépen lekopogtatjuk tisztesség kedvéért és üveg alatt vékony fekete rámában (3 k.) függesztjük ki. Azt is meg lehet tenni, hogy gyászjelentésnek szánt fekete szegélyű papirost veszünk a nyomdában és arra kopogtatjuk ki. Ezt a kis fáradságot megérdemlik tőlünk és azt, hogy imádkozzunk értük, addig is, mig méltóbb és megfelelő módon gondoskodhatnak róluk. — dr. * A hercegprímás Budapestre megy. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás a hét elején Budapestre utazik s vezetni fogja a püspöki konferenciát. Október 26 án lesz az előkészítő ülés, 27-én pedig a konferencia rendes ülése, 28-án a vallás és tanulmányi alapra felügyelő és kezelését ellenőrző országos bizottság fog ülésezni. * Jegyzések a hadikölesönre. A nemzetmentő III. magyar hadikölcsönre az Esztergomi Takarékpénztárnál az elmúlt első héten 220,000 korona íratott alá. Nagyobb összeget jegyeztek a következők: Esztergomi Takarékpénztár R.-T. 100,000 kor., dr. beretei Marton Géza 30,000 kor., Bogisich Mihály püspök 20,000 kor., dr. Roszivai István praelátus-kanonok 5,000 kor., Verklján Márton vezérőrnagy 5,000 kor., Nemes Lajos intéző 5,000 kor., Szauder Jakab 4,000 kor., Szauder Viktória 4,000 K. Azonban a jegyzett összegnek több mint 90 százaléka takarékbetétből adatott ki, hololt a pénzügyi kormánynak az volna az óhaja, hogy a sok helyen kamatozatlanul otthon heverő tőkék válnának gyümölcsöző elhelyezés mellett a honmentés erős eszközeívé. — Különösen feltűnő a gazdaközönség távolmaradása, de reméljük, hogy a még hátralevő 3 hét alatt ezek is eleget fognak tenni hazafias kötelességüknek. * Vargha Dezső dr. kőhidgyarmati plébános, párkány-kerületi alesperes f. hó 16-án meghalt. Sokat dolgozott, küzdött, agitált mig élt, most végre örökre megpihent. Aránylag korán (52 éves volt mindössze). Talán azért, mert ez alatt a rövid idő alatt is annyit munkálkodott, amennyi esetleg egy hosszabb életre is elegendő lett volna, izgékony, munkaszerető természete azonban ezt az utat jelölte ki számára. Könnyen hevült a jóért, gyorsan gerjedt haragra az iránt, amit rossznak ismert; azt magasztalta, emezt férfias bátorsággal, sőt néha vakmerőséggel ostorozta. Legutóbbi időben betegsége már ellankasztotta, kedvetlenül mondotta néha, hogy: érdemes-e az embernek annyit törődnie ? ! Mindazonáltal legutolsó pillanatáig nem hagyta abba a munkát s a halál is munka közben érte •— váratlanul. Halálával egy tevékeny, mozgékony élet tért örök nyugalomra. Leginkább a történelem és a társadalom-tudomány terén fejtett ki számottevő munkásságot. A temetőben a halottat dr. Pacséri Károly kir. tanfelügyelő szép beszéddel búcsúztatta el s többek között a következőket mondotta: „Két év előtt, igy ősszel, az esztergom-szentgyörgymezöi temetőben szintén igy megrendülve gyűltünk össze az esztergomi főegyházmegye egyik, férfiélete delén, az élet viharában kettétört erős tölgynek ledőlte alkalmából, egy igaz férfiúnak sírjánál. Ép igy megrendülve állunk ma ismét a Te sirod előtt. Egy alkalommal mint állami tanfelügyelő, együtt látogattam Veled, mint egyházi tanfelügyelővel a kurali népiskolát. Én a magyar történelemből adtam a kurali gyermekeknek oktatást, hogyan kell szeretnünk a hazát. Te a gazdaságtan köréből tartottál utánam előadást ismert melegségeddel s nemes hévvel s a magyar nép iránt érzett igaz faji szeretettel. Arról beszéltél, hogyan kell szeretni a hazai rögöt, hogyan kell megbecsülni ezt a darabka földet, amit atyáink reánk hagytak. S ezen rög szeretetében kapcsoltad össze a hivők sziveit lelkipásztori sziveddel, megengedem, néha érdesebb, mondjuk ércesebb hangon, de mindig szeretette], a feddésben ugy mint a dicsérésben igaz szeretettel. Mert Te olyan pap voltál, aki nemcsak a hibáit igyekeztél népednek gyomlálni, irtani, de igaz szeretettel beszéltél nekem sokszor népednek hitbuzgóságáról, áldozatkészségéről s különösen most a világháborúban csodálatos kitartásáról a sors csapásai közt. Azért ma nemcsak barátaid, de hiveid is vérezünk, zokogunk, hogy elvesztettük Benned az igaz barátot, az igaz lelkipásztort. De mert szerettünk, sziveinkben életünk végéig áldani fogjuk igaz lelkipásztori erényeid nemes emlékét." Az alesperesi kerület a következő gyászjelentést adta ki a halálesetről: A párkányi alesperes kerületi papság szomorodott szívvel, de Isten kifürkészhetlen végzésében teljes megnyugvással jelenti, hogy szeretett oltártestvére és nagyrabecsült főnöke főtisztelendő Dr. teveli Vargha Dezső úr párkányi egyházkerületi alesperes, kőhidgyarmati plébános, a Sz. István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja, hittudor stb. f. évi október hó 16 án este 7 X

A órakor életének 53., áldozópapságának 31. és kőhidgyarmati lelkipásztorságának 23. évében, a betegek szentségének felvétele után az Urban csendesen elhunyt. Az elköltözött lélek örök nyugalmáért az engesztelő szent mise-áldozat e hó 19-én d. e. 9 órakor fog a kőhidgyarmati plébánia-templomban az Urnák bemutattatni, ez után hült tetemei a kőhidgyarmati temetőben fognak a boldog feltámadásig nyugalomra helyeztetni. — Köhidgyarmat, 1915. október 17. — Az örök világosság fényeskedjék neki! * Az esztergomi katonasirok feldiszitése. Nem régiben megirtuk, hogy a katonai parancsnokság rendelkezése folytán a háború idején Esztergomban elhalt hősök sírjának rendezését Mátéífy Viktor plébános, helybeli katonai lelkész már megkezdte s igy a hazáért halt hősök nyugvóhelye minden temetőben a köteles hazafias és bajtársi kegyeletnek megfelelően fognak gondoztatni. Az esztergomi katonai hatóság ujabb rendeletet is adott ki a közelgő ünnepek alkalmára. Ezek szerint a katonai sírokat Mindenszentek estéjére különösen is feldíszítik, felvirágozzák és kivilágítják. A kivilágítás ez ünnepen d. u. 4 órakor kezdődik. Magától értetődik, hogy az esztergomi hazafias közönség virág, gyertya és pénzadományaival különösen impozánssá tehetné a hálának és kegyeletnek látható jeleit. A sírok feldíszítését és különbeni rendezését is intéző Mátéffy Viktor plébános e részben felkéri a közönséget, hogy a hősök sírjának feldíszítésére szánt adományt küldjenek hozzá, hogy igy azokat egyenlően a különböző temetőkben katonai sírokra eloszthassa. A katonai hatóság intézkedéséből ezen kivül az elhunyt hősök lelkéért Halottak ünnepén d. e. 10 órakor a belvárosi plébánia-templomban istentiszteletet tartanak, melyre a katonaságon kivül a nagyközönséget ezúton hivja meg a katona lelkészi hivatal. * Távozó karkáplán. A dr. Vargha Dezső halálával megüresedett kőhidgyarmati plébánia adminisztrátorává a hercegprímás Pauer Károly karkáplánt nevezte ki. A főkáptalan mint kegyúr, készséggel adja oda a plébániát a karkáplánnak, akinek közel 12 éves papi működése Esztergomban, a központi főhatóságok szeme előtt folyt le. Az évek során mind jobban kinyílt előtte a működési tér az önként felvállalt ténykedések révén s az egyleti élet kereteit átlépve, a városi és megyei közigazgatási életben is szerepet talált, a világháború nagy munkájában pedig mint önkéntes katonalelkész gyóntatásokkal vett részt s feladatát a hatóságoknak érdemkeresztekben megnyilvánuló megelégedéséig töltötte be. Lapunkat, amelynek hasábjain most méltatjuk, szintén több évig szerkesztette s az egyletek hírlapi pártolásában szorgos buzgóságot fejtett ki. Munkakészségét eddig paptársaival együtt hasznosította a központban, most azonban saját óhajtására a főpásztor külön munkateret jelölt ki számára, ahol híveinek, szűkebb körű lelki családjának testi-lelki jólétét fogja munkálni. * A hazaszálitott hős temetése. Huszár Antal főhadnagy a kárpáti harcokban hősi halált halt és holttestét ott temették el. Özvegye hazaszálittatta a földi maradványokat s a temetésről a következő gyászjelentést adta ki: Őzv. Huszár Antalné szül. Weisz Mária úgy a saját, valamint az összes rokonság nevében is fájdalomtól sajgó szívvel jelenti, hogy forrón szeretett feledhetetlen jó férje Huszár Antal a cs. és kir. 72 gyalogezred főhadnagya, századparancsnok, a hadiékítményes 3. oszt. katonai érdemkereszt tulajdonosa virágzó életének 33. évében, Zemplén-Oroszinál vívott emberfölötti kárpáti harcokban, folyó évi április hó 7.-én délután 5 órakor a királyért és hazáért hősi halállal visszaadta nemes lelkét az Istennek. Hős teteme Dara községben megásott bús sírból kiemeltetve, Esztergomban október hó 20.-án délután fél 4 órakor fog a belvárosi sírkert kápolnájából a családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. A megboldogult lelkiüdvéért az engesztelő szentmise áldozat ugyanazon napon délelőtt 9 órakor a szab. kir. városi kegyúri templomába lesz bemutatva a Mindenhatónak. — Örök bánatban sír a lelkem érted! * Kispap levele a harctérről. Főtisztelendő Tanár Ur! Minden levelemet ugy irom mint utolsót, ugy irom egyszersmind, mint egy volt hálás tanítvány utolsó üdvözletét. O mily szívesen emlékszem azokra az órákra, amikor a hegyoldalban együtt vitatkoztunk ! De sokat is szenvedtem azóta ! Mert, hogy mi a háború, azt nem lehet leírni, sem elmondani!!! Például azt a lelki állapotot, amikor az oroszok este fél 10 tői reggel 4 óráig folyton sturmoltak négyes, sőt hatos sorokban is ! Ilyenkor bőg az ágyu, kattog a gépfegyver, ropog a puska, csattog a bajonett közbe pedig a mi hurráh! az oroszok ua! és a sebesültek segélykiáltása hallatszik, sőt, ami talán hihetetlennek látszik, ugy a támadó, mint a védő szörnyű káromkodása ! De erre már csak akkor kerül a sor, amikor már összekeverednek az emberek és ásóval, puszta bajonettel sőt kézzel és foggal is verekednek, ilyenkor t. i. a nagy zűrzavarban mindenki öntudatlan hőssé válik. De ez még mind nem olyan leverő, mint az ágyu, különösen a nehéz ágyu. A nehéz ágyúnál a lövést sem hallja az ember, csak a golyó zúgását, lassú, kimért közeledését a . . . halálnak! Érdekes azonban az, hogy mindjárt az első héten az emberek 50 százaléka megszokja a háborút. Azután már senki sem fél, mindenki csak megy előre! Rossz dolgunk különben nincs, ellátásunk jó, ennivaló és cigaretta van elég! A szabad ég alatt való táborozást már megszoktuk, kabát nélkül alszunk