ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-01-03 / 1. szám

örökzöld lombok árnyában és százszoros édes gyümölcsöket termett, megtermetté azoknak köszönetét, háláját, örömét, akiknek mi ezerannyival lettünk adósaikká. Az esztergomi oltáregyesület lelkes tagjai nem kiméivé időt, fáradságot, valóságos anyai szeretettel, teljes odaadással és dr. Perényi Kálmánné az ő mindenre kiterjedő gondosságával napok óta csomagoltak, osztottak és díszítettek, mignem az élet legszebb ünnepén, a legszentebb estén ők is odaállhattak az imádott hazáért szenvedett sebek fájdalmas hajlékaiba, a különböző katonai kórházakba és könnyes szemekkel szemlélhették, hogy fáradozásaik nem voltak hiábavalók, hogy az áldozatkészség a legnemesebb oltárra jutott, melynek lángjai sebesült harcosok, hazájukért vért hullatott hősök szivébe árasztottak meleget, a karácsonyfa melegét és hirül vitte nekik azt, hogy akikért ők életüket áldozzák, azok őróluk soha semmi körülmények közt el nem feledkeznek, hanem igazi hazaszeretettől hevített szivükbe zárják. így zárták szivükbe mindazok, akik e fenséges ünnepet adományaikkal lehetővé tették, a sebesült hősöket, miért is fogadják mélységes hálámat és köszönetemet. A mult alkalommal kimutatott 1032 K 13 fillérhez, miután a növendékpapok által adományozott 200 K, mint amely más rendeltetéssel bírt és csak tévedés folytán nyugtáztatott, elmaradt, ujabb adományokként kezemhez befolyt: Az esztergomi oltáregyesülettől 150 K, Bogisich Mihály prel.-kanonoktól 100 K, a belvárosi plébániatemplom perselyéből 60 K, Venczel Antal prel.-kanonoktól 50 K, az esztergomi csizmadia szakosztálytól 43 K 24 f, Brühl József prel.kanonoktól, özv. Lindtner Jánosnétól, Sinka örökösöktől és Kitzinger Józseftől egyenkint 20 K, Maszlaghy Ferenc, Koszival István prel.-kanonokoktól egyenkint 10 K, Grósz Ferencnétől 10 K, Rudolf Miháiy, Rudolf István és dr. Grusz Ede 10—10 K, Mack Paula és Gusztikától, Magurányi Gizellától, özv. Szalkay JózsefnétŐl és iff. Bayer Károlytól egyenkint 6 K, Toldy Mariskától, Machacsek Fridolintól és Kührner Antaltól egyenkint 5 K, özv. Kubicza Ferencnétől, Száva Jánosnétól és Jellinek Ignáctól egyenkint 4 K, Simhart Lajostól, Skopetz Gyulánétól és özv. Kőmives Lászlónétól egyenkint 3 K, Nevizánszky Bélánétól, dr. Áldori Viktortól egyenkint 2 K, Szarkásy úrhölgytől és Mertán Antaltól egyenkint 1 K. Az összes gyűjtés végösszege 1531 K 37 f. Ehhez járul a hozzám érkezett 1 láda alma, 1 pár csirke, sütemény és cigaretta özv. Greth Miksánétól Piszkéről, 1 gilette készülék és 100 cigaretta Bargel Mihálynétól és egy láda hurka és aprólék N. N.-től. A befolyt pénzen vétetett 10.000 db cigaretta és 14.000 db cigaretta részére dohány 140 doboz hüvelylyel 199 K 60 f.-ért, 60 kgr. szalonna 136 K-ért, 29 kgr. sajt 96 K 72 f.-ért, 6 sonka 51 Kért, levelezőlap 700 db 14 K-ért, 204 liter bor 164 K 56 f.-ért. 100 db pipa, 100 pakli dohány és 100 szivar 64 K-ért, 3 láda déligyümölcs 43 K 41 f.-ért, 500 db sütemény 16 K 60 f.-ért, ápoló növendékpapok ajándékára 28 K 70 f., 5 kgr. csokoládé 22 K-ért 8 doboz piskóta 10 K 40 f.-ért, 10 kgr. cukor 10 K-ért 14 pakli kártya 5 K 60 f.-ért, 100 finom cigaretta 11 K-ért, 1 lámpa 50 db karácsonyfagyertyatartó, husnemüek, papirzsákok, hártyapapirok, fuvarok, borravalók 38 K 76 f. összeget vettek igénybe, vagyis az összes kiadások 914 K 35 f.-t tettek ki. Továbbá 500 K a szemináriumban levő kórház és 30 K a Kolos-kórház rendelkezésére bocsáttatott, mig a végleges 87 K 2 fill, maradványt dr. Perényi Kálmánnénak adtam át. Ezen számadást igazoló okmányok nálam megtekinthetők. Hazafias tisztelettel dr. Katona Sándor. Katonatemetés. (Esztergom. 1915. I. 1-én) Katonát temetnek . . . N&gykendős jó nénik A halottas kamra ajtajában állnak, Halkan pereg ujjuk közt az olvasójuk, Közben az ajkukról sóhajtások szállnak. Huszonnégy bajtárs jön. Vállukon a fegyver, Arcukon a közöny, kezükön pirosság. Téli szellő szálldos a ködös határban . . . Sűrű köhintések, apró sóhajmorzsák . . . Siet a Feldpáter, fején tisztisapka, A kezében kereszt, vállain a stóla . . . Négy szanitéc baka kihozza a testet, Amely beszögezve barna koporsóba . . . Barnaszinre festett olcsó fakoporsó, Arany papirkereszt van ragasztva rája, Ez az egy jutalma van a jó bakának, Aki ott küzdött lenn, hegyes Szerbiába! Felcsendül az ének a „Cirkumdedérunt..." Hull a koporsóra a szenteltviz csöppje, S bár a siratója, Isten tudja, hol van? A szegény bakáért soknak csordul könnye. Közel van a sír is, nem kell menni messze, (Jól megásott, mély sír, jó katonamunka), Egy rövid imádság, három díszlövés ... és Zörögnek a hantok koporsóra hullva. Szétmennek a népek. Kész a sírhalom már, Kis virágkoszorú borul reá frissen, Aki reátette azt a pár virágot, Jó szívéért áldja, áldja meg az Isten! (-•) Tarkaság. Szegény ember ellensége. A locskos, csatakos utca sétálói megkülönböztető figyelmességgel kerülik ki a köztisztaság szorgalmas őrét. 0 előtte az emberek egyformák. Neki mindegy, akár a leghíresebb fiskális féltve őrzött halványsárga cipellőjét keni be seprűjével hopikékre, vagy a sarkon álldogáló köpködő kaszinóbeli tag ordatlan bakancsaira pingál hihetetlen rajzokat. Termetes, csónakformáju halzsiros csizma. Inkognitóban levő télikabát. Szemöldökig érő fekete báránybőr sapka. Elül füstölködö micsoda, melyre lelkifurdalás mellett mérnők ráfogni, hogy pipa. Végül hosszú dorongra madzagozott száraz fűzfavessző. Ezt a kurtán körül irt köztisztaságot ugy is hívják köznyelven: utcaseprő. Különben ehez a hivatalhoz két dolog szükséges. Abszolút hidegvér és geometriai érzés. Az első a rohanó kocsik, a másik pedig a seprés illemtana okából. A hig, nyúlós sártenger összeterelése nagy szaktudást igényel. Ép ezért kettőzött igyekezettel dolgozik szabályos fél elipszis alakban a seprő. Gazdája eközben elkalandoztathatja röpke gondolatait, ahová neki tetszik. S a köztisztaság ki is használja a kínálkozó alkalmat. A nagy prakszissal biró seprő jól seper. Zsivajgós lesz a hosszú utca. A járdán alig férnek meg az emberek. Sokan a csillogó szemű, havas-esős, hig sártengerbe kerülnek. Most megáll a seprő. Noha nem tetszik neki. Olyan szívesen mozogna tovább. De az úton az ő szépen kipingált fél elipszisein tarka tömeg vonul végig. Az arcok szőke pirosak. Némelyiken szakáll-is kerülközik. A fejeken sapka. Hosszú köpeny. Haj mennyi köpeny! ki tudná azt megszámlálni hamarjában. A seprő csodálkozva bámulj a az előtte elvonuló népséget. Boszus gazdája félig-meddig mustrálgatja a tömeget. Mikor végig elmegy az utolsó tarka köpenyeg is, az ügyes seprő haragos gazdája nagyot köp utánuk. — Piha! S hogy aztán kimagyarázza magát kellőkép a seprője előtt, mormogva dünnyögi: — Cudar muszkák! Azzal markába köp s munkára serkenti a seprőjét. De mintha már nem izlene neki a seprés. Megint megáll. Körültekintget az utcán. Halkan tanakodni kezd magában. — Igaz is. Cudarok. Nagyon cudarok. Lelketlenek. Kapzsik. Lejebb húzza sapkáját, s megint morfondirozik. — Elveszik az embertől az utolsó garast is ezek a bitangok. Igaz is. Ok akarták a háborút. Ezek a szürke szemű cudarok. Hát lett is háború. Aztán még most is tart. Egy-két rántást tesz a seprőjével. — Eddig minden évben jócskán kerestem újévkor. Néha húsz pengőt is. Jól esett mindig. Az idén még jobban esne. De a háború miatt az idén nem adnak az emberek fityinget se. Azt fogják mondani, köll a pénz másra. Igaz is. Oligszer köll nekik adni mindenre. Meg a drágaság is nagy. Hát még a szegény utcaseprőnek! De jobb hallgatni. Köhögés fogja el a torkát. — Ez is most látogat meg. Nem ölig a háború. Meg a drágaság. No az idén oda a sok újévi borravalónak. Hej! Minek is van szegény ember a világon! Nem lesz az idén malacka. Meg az asszonynak meleg kendő. Hajjaj! Azt a kutyafáját annak a sok muszkának! S a köztisztaság mérgesen emeli fel seprőjét s megfenyegeti a messze járó muszka foglyokat. Fery. (Fidibusz.) * Előfizetési felhívás. Midőn az év fordultával köszönetet mondunk olvasóközönségünknek és munkatársainknak szíves támogatásért, kérjük jóindulatukat a jövőben is a lap számára. Az „Esztergom" immár XX-ik évfolyamába lépve bebizonyította létjogosultságát már csak azzal is, hogy azon kevés lap közé tartozik, mely tisztán előfizetőiből, minden szubvenció nélkül kifizeti magát. Amióta Esztergom a hercegprímás jelenléte által újból az ország katholikus és kulturális életének gócpontja lett, az érdeklődés lapunk iránt fokozódóban van. Egyelőre még csak az volna kívánatos, hogy a sok tollforgató ember a perifériákról tudósításokat s az itt-ott felmerülő üdvös eszmékről cikkeket küldjön, hogy a lapot mennél tartalmasabbá és változatosabbá tehessük. A szerkesztőség és kiadóhivatal. :: A hercegprímás üdvözlése. Dr. Csernoch János bibornok hercegprímást Esztergom város tanácsa az újév alkalmából a következő levélben üdvözölte : Fömagasságú és Ft. Bibornok-hercegprimás Érsek ur ! Kegyelmes urunk! Midőn a földnek népe a világtörténelem tanúsága szerint a háborúk legborzasztóbbjának rémségeit éri és minden reménységét Isten Ő szent Felségének vészt és viharokat megszüntetni képes kegyelmébe helyezi, a megpróbáltatásokban oly gazdag évforduló alkalmával Esztergom szab. kir. város közönsége, tanácsa és tisztikara együtt érez azzal a mindeneket felemelő s biztató gondolattal, hogy soha nem volt nagyobb szüksége az emberiségnek a tekintélyekre, a nagyokra, a bölcsekre és a kiváltságosokra, mint a mai nehéz időkben és mert azok között Főmagasságod személyében egyúttal a Krisztusi szeretet apostolát ismeri s tiszteli, ugy érzi, hog}' az évforduló küszöbén bensőséges kötelességet teljesít, midőn Főmagasságodat lelkesen üdvözli és arra kéri a Mindenhatót, hogy Főmagasságodat állandó jó egészségben részesítve, szent kegyelmével hathatósan támogassa amaz imádságos törekvésében, hogy a világot boldogító béke napja ismét felragyogjon ! Kelt Esztergomban, a szab. kir. város tanácsánál 1914. évi dec. hó 31.-én. Főmagasságodnak alázatos szolgái: Vimmer Imre s. k. Osváth Andor s. k. polgármester. főjegyző. * Személyi hírek. December 29-én délután 3 órakor ment végbe gróf Hunyady Jánosné temetése Budapesten. A temetési szertartást dr. Rott Nándor prelátus-kanonok, központi papneveidei kormányzó végezte. A temetésen jelen voltak: Molnár János és Brühl József prelátus-kanonokok, továbbá Meszleny Pál, Esztergom vármegye főispánja. * Vízkereszt ünnepe. F. hó 6 án, szerdán ünnepli a kath. egyház Vízkereszt ünnepét. E napon a bazilikában d. e. 9 órakor ünnepélyes sz. mise lesz, melyet dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás pontifikál. A szentbeszédet ez alkalommal Brühl József prel.-kanonok, főszékesegyházi plébános mondja. * Karácsonyfaünnepély a Vöröskereszt kórházban. Megható módon folyt le karácsonyestéjén a helybeli Vöröskereszt-kórház sebesült katonáinak karácsonyfa ünnepélye. A Vöröskereszt egyesület terén oly buzgón és önfeláldozóan működő hölgyeink már a karácsonyestét megelőző napon jöttek össze a kórház fogadótermében és rendezték a tömérdek sok karácsonyi ajándékot, amelyeket a közönség, de főleg a helybeli Vöröskereszt egyleti bizottság agilis elnökének Machovich Gyula dr. prelátus-kanonoknak nemesszivüségéből juttattak a sebesülteknek. Felejthetetlenné tette az ünnepélyt, magának a főpásztornak, dr. Csernoch János bibornok, hercegprímásnak személyes megjelenése, ki udvari papjaitól kisérve jelent meg délután 5 órakor a kórház helyiségében. Vele együtt helybeli intelligenciánk sok tagja is felment abba a terembe, ahol a hölgyek által feldíszített gyönyörű szép, magas karácsonyfa állott. Mikor a hercegprímás a főkáptaian több tag-